A magyar kézilabda évkönyve: Történelmi mérföldkövek, Fradi sikerek és aktuális kihívások
A kézilabda, mint sportág, gyökerei az emberiség őskori mozgásformáihoz vezethetők vissza, amikor a futás, ugrás és dobás az ősemberek létfenntartásának eszközei voltak. Az ókorban már megjelent a sport, és a labda is, amelyet természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. Gyors időutazásunkat folytatva a középkorba érkezünk, ahol a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek.
Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött.
A modern kézilabda megszületése és fejlődése
Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is. Így jutunk el a XIX. század végére, amikor három különböző, kézzel játszott labdajáték jelent meg Európában, melyek a modern kézilabda közvetlen előfutárainak tekinthetők.
- A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni.
- A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszottak először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel.
- A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik.
Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz vállalt fel, az általa megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot. Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása.
Nemzetközi és magyar kézilabda szervezetek
A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.
Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.
A Ferencvárosi Kézilabda Szakosztály története
A bevezető után itt érkezünk el a Fradihoz, egészen pontosan az ÉDOSZ-hoz, hiszen ilyen név alatt, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg a kézilabda szakosztály. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai. Ezért első lépcsőben nézzük át, hogyan végeztek csapataink a nagypályás bajnokságokban.
Férfi nagypályás kézilabda
A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek. Egy év múlva alaposan átszervezték a bajnokságot. A küzdelmek területi alapon zajlottak, az egyes régiók győztesei jutottak az országos döntőkbe. A Bp. Kinizsi értelemszerűen a budapesti csoportban játszott, ahonnan nem jutott tovább. A három év alatt, míg ilyen rendszerben zajlottak a küzdelmek, a csoportja 7., 10., majd újra a 10. helyén végzett, nem volt élcsapatnak tekinthető. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, a Kinizsi a 8. helyen végzett, csakúgy, mint 1955-ben. 1954-ben és 55-ben azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1956-ban egy helyet javítottak a bajnokságban, majd 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesebben szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen, mint tudjuk 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt. Hogy is nézett ki a nagypályás kézilabda? Futballpályán játszották, ugyanúgy 11-11 emberrel, mint a labdarúgást.
Női nagypályás kézilabda
A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya, bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe. 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A kupagyőztes csapat: Wolfné - Zsákainé, Bende, Jászberényi, Szabó M. - Gilliánné - Bognár, Lászlóffyné, Sóthy, Gróf, Mázsár, az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.
Mostantól azonban maradunk a kispályánál.
A Fradi férfi kispályás csapatának első sikerei és a '56-os botrány
Már szó volt róla, a férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg. Ez a végső sorrend, a kiírás rejtelmei szerint elég bonyolultan született meg. A bajnokságot ugyanis területi elven írták ki. Budapesten 20 csapat indult 2 tízes csoportban. A Bp. Kinizsi csoportjában a második helyen végzett a Bp. Dózsa mögött, így továbbjutott az országos középdöntőbe, ahol Debrecenben játszott és nyerte meg a négy csapatos csoportját. Innen vezetett az út az ugyancsak négy csapatos döntőbe, ahová végül négy budapesti csapat jutott. Nos, itt lett második a Bp. Vörös Meteor mögött, így ezüstérmes a csapat.
Egy esztendő múltán hasonló volt a lebonyolítás, a különbség tán annyi, hogy a selejtezőben egy 12 csapatos budapesti csoport volt, amit a Bp. Kinizsi meg is nyert az előző évi bajnok, a Vörös Meteor előtt. A sztálinvárosi országos középdöntő nem jelentett akadályt, újra az országos négyes döntőbe került a csapat, ahol két győzelemmel kezdett, csakúgy, mint a Vörös Meteor, következhetett kettejük között a bajnoki döntő 1956.10.21-én.
A nap legérdekesebb mérkőzésén hatalmas iram volt. Lámpalázasan kezdett mindkét csapat, s az izgatott, ideges játék végig jellemzője maradt a mérkőzésnek. A korabeli Népsport szerint a Bp. Vörös Meteor-Bp. Kinizsi mérkőzés 11:10 (6:5) eredménnyel zárult. A Népsport azt írta, hogy a küzdelem végig szoros volt, és a Meteor végül a végén egyenlített és győzött. Nem írt azonban a sajtó arról, hogy a mérkőzés botrányos véget ért és nem is egészen úgy történtek az események, ahogy leírták. Mi is történt valójában?
Kezdjük ott, hogy döntetlennél a Kinizsi lett volna a bajnok, mert jobb volt a gólaránya. Ehhez képest öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett. Ekkor lépett közbe az asztalnál ülők egyike, nevezetesen Garamvölgyi János, a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, akinek feladata az érmek átadása lett volna. Garamvölgyi köztudottan nem szívlelte a Kinizsit, annál inkább a vörös csillagos mezben játszó Meteort. Úgy gondolta, lépnie kell, holott ehhez semmi joga, mert abban az időben az asztal még nem zsüriasztal volt, rajta tényleg csak az érmeket tartották. Ennek ellenére a funkcionárius egy, a játékvezető által megítélt szokványos szabálytalanság után leparancsolta a pályáról, azaz önhatalmúlag kiállította a szabálytalanságot elkövető Nád Jánost. A jogtalan előnyben a Meteor szorosabbá tette az eredményt, kiegyenlített. Ám ez sem volt elég, hisz a Meteor utolsó támadása előtt, másodpercekkel a vége előtt 10:10 volt az állás. Ekkor azonban a Meteor edzője gondolt egy merészet és trükkösen a pályára lökött egy hetedik mezőnyjátékost, aki így védő nélkül megkapta a labdát és gólt dobott. Sem a játékvezető, sem az asztalnál ülő funkcionárius nem tett semmit, miért is tett volna, hisz neki kedvére volt ez a nyilvánvaló turpisság, mit ne mondjunk, csalás.
A szurkolóknak annál inkább nem tetszett a történés, hisz a meccs végén a pályára tódultak, szabályosan felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, botrány volt a javából, a pályán nem tudtak bajnoki győztest hirdetni, mindenki futott, amerre látott. A történtek miatt a Bp. Kinizsi vezetése még aznap megóvta ezt a mérkőzést. Két nappal később az óvást elfogadták (ritkaság az FTC történelmében), hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. December elején újra összeültek a szövetségben és megismételték az újrajátszást elrendelő határozatukat. Ennek viszont a vörös csillag alatt játszó Meteor nem tudott eleget tenni, hiszen játékosainak többsége az edzőjükkel együtt a forradalom leverése után külföldre távozott. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe.
A bajnokcsapat tagjai: Berendi József, Bodnár József, Csontos György, Dékán Rezső, Glatz László, Horváth Béla, Jaczulák János, Kele Miklós, Mojzes István, Nád János, Som Ferenc, Tormássi Béla, Vajna István, Vágvölgyi I. András, Vágvölgyi II. Ferenc.
Idéztük az előbb, hogy napsütéses időben voltak a mérkőzések. Bizony, hiába volt a pálya kispálya, attól még a mérkőzések szabadban voltak abban az időben. Egy évvel később, 1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött. Folytatódtak a dobogóközeli évek, 1961-ben megint csak negyedik lett a gárda, 62-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka. 1963-ban jutott a rosszból, de a jóból is a csapatnak. A bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely az bizony a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt. Mindenesetre tény, a kupát az FTC csapatkapitánya. A kupagyőztes csapat névsora: Rivnyák Sándor, Kele Miklós, Vajna István, Frigyesi Tibor, Kulik János, Incze László, Jánya József, Somhegyi Iván, Jámbor Attila, Konkoly Károly, Oszfolk János, Iglódi Balázs, Som Ferenc, Skoumal Gábor, Perner Ferenc, Baják Ferenc, Vitéz Tamás. Úgy tűnik, ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás. Az 1963-as bajnoki hetedik helyet egy 8., majd újra 7., azt követően 1966-ban egy 12. hely követte.
A Fradi női kispályás csapatának felemelkedése
1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 64-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett.
A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Az első bajnokcsapat névsora: Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Elekné Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig.
Aktuális kézilabda mérkőzések és játékosok teljesítménye
"Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik." A Fradi elleni gálaelőadást követően az élvonalbeli váci kézilabdás hölgyek viszonylag gyengébb teljesítménnyel is hozni tudták az elvárható pontokat. A Vác egy játékost cserélt a meccs elején: támadásban Tápai Szabina, védekezésben Fülöp Andrea volt a pályán. Temes Bernadettet követő emberfogással igyekezett kivenni a játékból Gávai Szonja. Az első negyedórában jó pár kihagyott ziccer ellenére többnyire 1-2 góllal vezettünk, elsősorban Rédei-Soós Viktória remek átlövésgóljainak köszönhetően. (Le is mondtak a követő emberfogásos elképzelésről a vendégek.) Az ellenfélnél Drávai Gyöngyi hetesekből, Kamper Olívia pedig a mezőnyből volt rendre eredményes. Az első fordulat a játékrész második felének elején következett be: a gyenge kapusteljesítményt nem tudta védőfalunk sem korrigálni, az emberelőnyökből sorra vesztesen jöttünk ki - így már a csabaiak vezettek két találattal. A fordulást követően gyorsan megtripláztuk az előnyt és volt lehetőség egy megnyugtató különbség kialakítására is. Ám hiába védett percekig Juhász Edina parádésan, a lendület csak tíz percig tartott. Az első félidőhöz hasonlóan ekkor ismét mély kútba került Németh András hölgykoszorúja. A 40. percben még 22-19-et mutatott az eredményjelző, ám a 49-ben már három gólnyi volt a viharsarki fór (24-27, azaz két gólunkra nyolc válasz érkezett...). Nyolc perccel a vége előtt váci időkérés következett és ennek hatására kétszer is utolérhettük volna az ellenfelet. Ám előbb a mérkőzések óta gyenge teljesítményt nyújtó Baross Zsuzsa rontott egy biztos gólhelyzetet, majd Barján Bianka gondolatai járhattak távol a küzdőtértől.
A SYMA Váci NKSE a bajnokság alapszakaszában utoljára - a más kategóriában kézilabdázó Győrt nem számítva - azon a bizonyos Nyíradony elleni 2008-as meccsen kapott ki. A Békéscsaba elleni mérkőzés kiállításai 8 percet tettek ki a vendégeknél, míg a hétméteresek mindkét oldalon eredményesek voltak: 5/5, illetve 4/4. A vendégeknél Olha Nikolayenko eltiltása miatt nem léphetett pályára, viszont Cifra Anita vakbélműtétjét tovább halasztották.
Váci NKSE - Uniqa-Vasas 30-27 (12-13)
Bohus Beáta, a csapat egyik játékosa így kommentálta a mérkőzést: "Így kell egy jó szellemiségű csapatnak egy meccshez hozzáállni. Jó hajrájának köszönheti győzelmét NB I-es kézilabda együttesünk." A mérkőzés előtt ezüst- és aranyfokozatú támogatók számára nyújtottak át okleveleket, majd a Váci Napló ajándékkosarát a Kiskunhalas elleni teljesítményéért Juhász Edina vehette át. A hangulathoz illően jól kezdtek a mieink a meglepően teli lelátók előtt. Már négy góllal is vezettek a váciak, amikor az első félidő második felére összeállt az angyalföldiek védekezése. A szünetig aztán ezért látványosan szenvedtek a váciak támadásban, miközben a vendégek fordítani tudtak.
A folytatásban az egygólos Vasas-fórokat rendre egalizálni tudták a hazaiak, de a vezetést a sok hiba miatt sokáig nem sikerült átvenni. Egészen 23-23-ig folyt az "egy oda - egál - egy oda" szendvics, majd az utolsó percben a lelkes közönség által hajtott váciak végre átvették a vezetést. Fáradni látszottak a vendégek, míg nálunk a kulcsemberek fontos gólokat szerezve segítették csapatunkat. A mindvégig roppant szoros csata nagy izgalmakat hozott. A Vasasnál néhány kiemelkedő teljesítményt láthattunk, míg a mieinknek kamatozott a jobb erőnlét. Így végül sikerült a nagyon fontos pontokat itthon tartani.
A váci gólszerzők: Farkas, Szilágyi 6-6; Veszeli 6(2); Gerstmár 6(3); Orbán 3; Ábrahám 2; Bagócsi 1. A Vasas legeredményesebb gólszerzője Gaál volt féltucat találattal.
Kenyeres József nyilatkozata a meccs után: "Jó volt végre hosszú idő után lelkes közönségünk előtt játszani. A kézilabdában nagyon fontos szegmens az eredményes meccs végjáték. Ma ez nekünk sikerült jobban, ezzel sikerült a fontos győzelmet megszereznünk." A bajnokságban most január elejéig szünet következik a váciak számára. A kupasorozatban még vár az együttesre a szerdai békéscsabai találkozó a legjobb nyolc közé kerülésért. Az ifjúsági csapatok összecsapása végig egyenlő erők küzdelmét hozta. Itt is a hajrá döntött, itt is a mieink javára: VNKSE ifi - Vasas ifi 33-30 (18-18). Csapatunk legeredményesebb gólszerzője a 13 találatig jutó Barján Bianka volt.
tags: #feher #edina #kezilabda
