A torna fejlődése Magyarországon és az FTC sportélete 1972-ben
A testgyakorlás és a sport iránti érdeklődés Magyarországon hosszú múltra tekint vissza, gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, s a modern torna kialakulásával egyre szervezettebb formát öltött. Már az Anjouk korában divatos lovagi játékok is mutatták a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit. Az 1600-as évek közepén Coménius Amos, aki Sárospatakon élt, könyvében, az Orbis Pictusban már játszóteret és játékok rendszeresítését követelte az ifjúság részére. Mária Terézia alatt az országban több helyen űzték a testgyakorlás egyes fajtáit, s a külföldi tornarendszerek híre is lassan eljutott hozzánk.
A magyar tornasport alapjai és a kezdeti szerveződések
Az elsősorban Guts-Muts, majd Jahn által kifejlesztett német rendszer jelentős hatást gyakorolt a magyarországi tornára. Említést érdemel továbbá a svájci Pestalozzi, illetve a svéd Henrik Ling és fiainak tevékenysége, melyek szintén formálták a torna hazai rendszerét. Gyarmathy Sámuel professzor 1797-ben Schnefentalban tett látogatásáról írt beszámolót az ottani Guts-Muts iskolában. Hasonló jellegű volt Kovács Mihály pesti orvos gyűjteménye is, aki könyvben foglalta össze Guts-Muts rendszerét. Ezek a hírek és könyvek felkeltették az érdeklődést Magyarországon a torna iránt. Néhány főúri család „gimnasztikához értő” nevelőt hozatott gyermekeik és a felnőttek mellé, először báró Vay tábornok alkalmazott házi tornatanítót. Egger 1817-ben, az evangélikus gimnáziumban megalakította az "első nyilvános testgyakordát". A torna célja ekkor kimondottan a polgárság szórakozása volt. 1862-ben megjelent az első női torna-szakkönyv Turján László szerkesztésében, "Nőnevelő Tornászat" címmel.
A negyvenes évek után, 1863-ban Matolay Elek, Szontágh Ábris dr. és Bakody Tivadar dr. megalapították a Nemzeti Torna Egyletet. Az egyesület hivatalos nyelvéül a magyart választotta, és ezzel megindították a magyar tornasportot. Sorra alakultak a különböző városok torna egyletei: 1866-ban a Kanizsai Torna Egylet és a Soproni Torna Egylet, 1867-ben a Debreceni Torna Egylet, 1868-ban a Szombathelyi Torna Egylet, a Nyitra Torna Egylet, a Kassai Torna Egylet és a Sátoraljai Torna Egylet, 1869-ben a Budapesti Budai Torna Egylet, 1870-ben pedig a Pécsi Torna Egylet.
1870-ben a Nemzeti Torna Egylet új tornacsarnokában tornatanítók kiképzésére indított tanfolyamot, és ekkor merült fel az a kívánság is, hogy a tornaegyesületek egy közös szövetségbe tömörülve vigyék előre a tornaoktatás ügyét Magyarországon. 1885. június 29-én megalakult a Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége (MOTESZ). A Szövetség az 1896-os Milleneumi évre való tekintettel az V. Országos Tornaünnepélyt időben előbbre hozta. Az első újkori olimpián, 1896-ban Athénban magyar férfi tornászok is részt vettek Kakas Gyula és Weisz Dezső személyében. A MOTESZ második közgyűlése (1888) már meghatározta a tornászok öltözetét is. Az általános felfogás az volt, hogy a tornát a legszélesebb néprétegek között is terjeszteni és népszerűsíteni kell. 1929-től a MOTESZ új neve Magyar Országos Torna Szövetség lett.
A torna sikerei a 20. században
Az 1928-as amszterdami olimpián szerepelt először a női torna, így a magyar tornászlányok is ekkor vettek részt e jeles eseményen. Az 1930-as luxembourgi világbajnokságon Pelle István a nyújtón maximális pontteljesítménnyel világbajnoki címet szerzett.
Fekete Zsuzsanna és a ferencvárosi tekézés aranykora
A tekézés, mint sportág, évszázados hagyományokkal rendelkezik, ám a modern versenysport Magyarországon a 20. században vált igazán meghatározóvá. A ferencvárosi tekézés történetében különleges fejezetet nyitott az FTC tekeszakosztályának 1948-as megalakulása, amely az ELŐRE TE szakosztályának átvételével vette kezdetét.
A kezdeti években a ferencvárosi szakosztálynak számos nehézséggel kellett megküzdenie, beleértve a saját pálya hiányát is. Az 1950-es években a Kinizsi-korszak alatt a klub újra önállóan állított ki tekecsapatot. Ekkoriban indultak el a ferencvárosi női tekézés első szárnypróbálgatásai is a Kinizsi-Szél néven versenyző női csapattal. A klub tekesportja az 1960-as évek közepére érte el első csúcspontjait, amikor 1964-ben a férfiak megszerezték az első csapatbajnoki aranyérmüket.
A ferencvárosi tekesport hegemóniája az 1967-től 1971-ig tartó időszakban vált egyértelművé, amikor a női csapat sorozatban ötször nyerte meg a magyar csapatbajnoki címet, miközben a férfiak is rendre a dobogó legfelső fokán végeztek. 1970-ben a csapatok a modern, automatizált Építők pályára költöztek, ami újabb lendületet adott a fejlődésnek.
Az 1970-es évek ferencvárosi sikertörténetében különleges helyet foglal el 1973, amikor felbukkant Csányi Béla, akit a sportág Puskásának is neveztek. Az ő vezetésével a csapat egészen 2004-ig tartó elképesztő sorozatot indított el, amely során nem múlt el év bajnoki cím nélkül.
Sikerek és eredmények táblázata
| Év | Férfi csapatbajnok | Női csapatbajnok | Kiemelt egyéni siker |
|---|---|---|---|
| 1964 | FTC | - | - |
| 1967 | FTC | FTC | - |
| 1970 | FTC | FTC | Nádas Kálmánné |
| 1975 | - | FTC | Csányi Béla |
Fontos megemlíteni Fekete Zsuzsanna szerepét is a korszak ferencvárosi sportéletében, aki a klub hagyományaihoz méltón képviselte az egyesület színeit. A ferencvárosi tekézés aranykora nemcsak a trófeákban, hanem azokban a bajnokokban is megmutatkozott, akik évtizedeken át meghatározták a magyar tekesport színvonalát.
Bár a sportág története a távoli múltba, az ókori Egyiptomba és Görögországba nyúlik vissza, a ferencvárosi tekesport a 20. század közepétől a hazai sportélet szerves részévé vált. A folyamatos megújulás, az edzők és versenyzők kitartó munkája révén a szakosztály a magyar sport egyik legeredményesebb közösségévé emelkedett.
tags: #fekete #zsuzsanna #tornasz #ftc #1972
