Amikor felállva tapsoltak a madridi szurkolók: a Videoton történelmi menetelése és a Santiago Bernabéu tisztelete
A futballvilágban ritka pillanat, amikor az ellenfél szurkolói felállva, vastapssal ismerik el a rivális csapat vagy játékos teljesítményét. Különösen igaz ez a spanyol fővárosban, a Real Madrid legendás stadionjában, a Santiago Bernabéuban, ahol a közönség híresen kritikus és szenvedélyes. Mégis, voltak olyan kivételes alkalmak, amikor még a Real Madrid drukkerei is fejet hajtottak az ellenfél nagysága előtt. Az egyik legszívmelengetőbb ilyen emlék a magyar klubfutballhoz kötődik.
A Videoton világraszóló sikere: az 1984/85-ös UEFA-kupa menetelés
A magyar klubfutball legnagyobb sikersztorija 1984. szeptember 18-án indult. A Videoton hazai pályán kezdte meg menetelését az akkor a harmadik legrangosabb európai kupasorozatnak számító UEFA-kupában egy Dukla Praha elleni hazai mérkőzéssel. Talán nem spoiler, ha annyit elárulunk, a döntőig meg sem állt a magyar csapat, ahol végül a Real Madriddal már nem bírt. Ebből az alkalomból a klub kötelékébe tartozó játékosokat, edzőket kérdeztük arról, milyen volt átélni ezt a világraszóló sikert.
Senki sem hitte volna, hogy idáig juthatnak
Abban Csongrádi Ferenc, a Videoton akkori csapatkapitánya, 24-szeres válogatott labdarúgó és Hartyáni Gábor, az együttes pályaedzője is egyetértettek, senki nem gondolta volna, hogy a döntőig eljutnak, dacára annak, hogy többször is bizonyították már, megérettek a nemzetközi szereplésre. „Akkoriban győztünk Spanyolországban a Zaragoza ellen, előtte lévő években volt olyan, hogy veretlenül nyertük meg az Intertotó-kupát, ahol holland, belga és francia első osztályú csapatokkal játszottunk. Volt előzménye a sikerünknek, de senki sem vette komolyan ezeket az eredményeket” - emlékezett vissza Csongrádi Ferenc.
Az első forduló: Dukla Praha - Koszta János hőstette
Nem indult könnyen a sorozat a Csehszlovák Dukla Praha ellen, amely egy nagyon erős, fizikális csapat volt, jól mutatja ezt a párharc végeredménye is. Az odavágón 1-0-ra győzött a Videoton a Sóstói stadionban Szabó József találatával, ami elég is volt a továbbjutás kiharcolásához, Prágában ugyanis nem esett gól. Utólag visszagondolva, talán az egyik legnehezebb párharcunk volt - véli Csongrádi. Kisebb nehézséget jelentett, hogy a magyar csapat kapuját nem az évek óta stabil kezdőjátékosnak számító, a válogatottba akkoriba bekerülő Disztl Péter védte, ugyanis egy bajnokin megsérült. A zseniális kapust az NB III-ból szerződtetett Koszta János igyekezett pótolni. Nem is akárhogyan. A hatalmas termetű, bajuszos hálóőr főszerepet vállalt a Videoton továbbjutásából, különösen a visszavágón nyújtott teljesítményével, ahol több nagy védést is bemutatott. De amikor nem Koszta, akkor Fortuna segítette ki a Vidit. „1-0 volt az első meccs eredménye, de öt perccel a befejezés előtt kapufát rúgott a prágai csapat. Ha az bemegy, lehet, hogy második forduló sincsen, nemhogy döntő. Nagyon nehéz mérkőzés volt” - mesélte a hvg.hu-nak Hartyáni Gábor pályaedző.
A Párizsi kaland: köd, verekedés és újra játszás
A mérkőzés után közvetlenül persze még máshogy beszélt az eseményekről Csongrádi Ferenc. „Ez volt a legnehezebb mérkőzés. Tegnap jó 70 percet játszottunk, sokat kivett a csapatból. A másik az, hogy itt már csak mi veszthettünk. A párizsi csapatnak jóformán semmi esélye nem volt, de úgy érzem, ez minket lélektanilag jobban megfogott. Végül mégis jól jöttünk ki belőle és megérdemelten jutottunk tovább” - értékelt a lefújást követően Csongrádi. A két csapat azért játszott egymással három meccset a Paris Saint-Germain ellen, mert az első visszavágót 2-0-s Videoton előnynél félbeszakították, akkora volt a köd a pályán, majd másnap újrajátszották. Másnap újra játszották a meccset, a Videoton ismét sikerrel járt és 5-2-es összesítéssel továbbjutott!
„Amikor a PSG-t megverték idegenben, elmentek az éjszakába, egy kicsit bepiáltak, verekedésbe keveredtek és a Szabó Józsinak lett egy monoklija a szeme alatt, úgy jelent meg a másnapi újság címlapján. Azt mondták, hogy összefejelt valakivel, de az egész városban mindenki tudta, hogy nagy mulatozásba, verekedésbe keveredtek” - elevenítette fel emlékeit Sallói. Hogy már ekkor milyen méreteket öltött a futball-láz Magyarországon, jól mutatja, hogy a harmadik mérkőzés előtt a gyerekeket hamarabb elengedték az iskolából, a munkásokat pedig a gyárból, hogy időben kiérjenek a stadionba. A kupasorozat előrehaladtával csak egyre nőtt az érdeklődés. Volt, hogy 5-10 ezer ember nem jutott be a stadionba és haza kellett menniük, hogy még tv-n legalább meg tudják nézni.
A Partizan Beograd szétverése és a futball-láz
A felpörgött ellenfél, a Partizan Beograd nem meglepő módon magabiztosan érkezett meg Fehérvárra, ám a magyar csapat 1984. november 28-án gyorsan letörte a jugoszlávok szarvát. Korán vezetést szerzett a Vidi, a 74. percben pedig már 4-0 állt az eredményjelzőn Szabó József mesternégyesével, akinek a Magyar Televízió riportere, Gulyás László szobrot is ígért a remek teljesítménye után. A végeredményt Májer Lajos állította be, eldöntve a párharcot. A visszavágón az is belefért, hogy 2-0-ra kikapjon a Videoton.
„Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a csapat teljesítményéről. Fizikailag, lelkileg is felkészültünk erre a fontos találkozóra, és a pályán az történt, amit a mi játékosaink akartak.” - mondta az ötgólos siker után Kovács Ferenc, a Videoton vezetőedzője.
Videoton - Partizan Beograd 5-0 (1984)
Manchester United: tizenegyespárbaj és Sóstói csónakos nézők
Az első, angliai mérkőzést egy sovány, 1-0-s vereséggel megúszta a csapat a Manchester United ellen, a visszavágón viszont pokolian nehéz dolga volt. Saras, mély talaj fogadta a csapatokat 1985. március 20-án, Székesfehérváron, ráadásul a Videoton némileg tartalékosan is lépett pályára. A hazaiaknak pedig egy célja volt: valahogy találni egy gólt és elmenni a tizenegyespárbajig. A feladat kötelező része, az egyenlítés a 20. percben, egy megpattanó szabadrúgás után összejött. Isten se tudja hogyan, de Wittmann Géza lövése valahogy utat talált a manchesteri kapuba. Innentől jött a neheze, kibírni még száz percet kapott gól nélkül. Ebben nagy segítséget nyújtott a közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a stadiont. „A Manchester elleni meccsen annyi ember volt kint, hogy mi, utánpótlás játékosok nem fértünk be a stadionba. Sóstón találtunk egy kis csónakot, azt állítottuk az egyik kislelátó mögé és onnan néztük a meccset. Nem lehetett jegyhez jutni, elképesztő őrület volt” - meséli lapunknak Sallói István. Akárhogy is, a csapat taktikája bevált, tizenegyesek döntöttek. A párbajt már Gömöri Ottó is eldönthette volna, de kihagyta a lehetőséget. Itt hangzott el a legendás riporteri mondat: Gömöri, mit csináltál?! Mit csináltál, Gömöri?! Végül aztán Arthur Albiston tizenegyesét Disztl Péter megfogta, Vadász Imre pedig döntőbe lőtte a csapatot.
Az elődöntő: Zseljeznicsar és Csuhay József utolsó perces gólja
„Bennük volt viszont a szerb vér, elszórakozták a helyzeteiket” - mondja Hartyáni Gábor a hvg360-nak a Zseljeznicsar csapatára. Ez volt az igazán nagy szerencséje az elődöntőben a Vidinek, ugyanis hiába nyert az első meccsen 3-1-re a Zseljeznicsar ellen, az április 24-ei szarajevói visszavágón korán vezetést szerzett az ellenfél, a lefújás előtt negyed órával pedig már továbbjutásra állt. Az eredmény még így is hízelgő volt a fehérváriak számára, sorozatban hagyta ki a helyzeteket a jugoszláv csapat. Ahogyan az lenni szokott, az ilyenek megbosszulják magukat a futballban, Csuhay József a 88. percben védő létére ért oda a kapu elé, és továbblőtte a Videotont. Sallói István szerint belső ösztön vitte előre a klasszis hátvédet, a gólja után pedig hangrobbanás tört ki. UEFA-kupa döntős a Videoton!
Videoton - Partizan Beograd 5-0 (1984)
A döntő: Real Madrid és a Bernabéu vastapsa
„Ha a Madridot akkor kapjuk, amikor a Párizzsal játszottunk, fogható lett volna” - állítja Csongrádi Ferenc, és való igaz, a fináléra a csapatkapitányon kívül három kulcsjátékosa esett ki a Videotonnak, ez pedig soknak bizonyult. A Real már az első mérkőzésen eldöntötte a trófea sorsát, 3-0-ra győzött, az eredmény viszont nem szegte a csapat kedvét. A fehérváriak a visszavágón nem csak megvédték a becsületüket, de Májer Lajos bombagóljával győzni tudtak a Bernabéuban, ami előtt a spanyol szurkolók is fejet hajtottak és felállva tapsolták meg a magyar játékosokat. A lefújást követően 100 ezer ember kiabálta teli torokból, hogy „Videoton, Videoton”.
| Forduló | Ellenfel | Eredmény (otthon) | Eredmény (idegenben) | Összesítés |
|---|---|---|---|---|
| 1. forduló | Dukla Praha | 1-0 | 0-0 | 1-0 |
| 2. forduló | Paris Saint-Germain | 1-0 (újrajátszás) | 4-2 | 5-2 |
| 3. forduló | Partizan Beograd | 5-0 | 0-2 | 5-2 |
| Negyeddöntő | Manchester United | 1-0 (t.p.) | 0-1 | 1-1 (t.p. győzelem) |
| Elődöntő | Zseljeznicsar | 3-1 | 1-2 | 4-3 |
| Döntő | Real Madrid | 0-3 | 1-0 | 1-3 |
„A spanyoloké a kupa, de a fehérváriak győztek a Bernabéuban” - summázta a finálét a Népsport, kiemelve, nagyon kevés csapatnak adatott meg, hogy nyerjen a Bernabéuban. Fáradtak voltunk és mentünk volna haza pihenni, de a reptéren a fehérvári taxisok körbevették a buszunkat és a szállodáig kísértek bennünket. A szurkolókat a fehérvári újságban értesítették a tervről. Több ezer ember várt bennünket, az emberek vállán jutottunk el a szálló teraszára.
A szocializmus árnyéka a sikerek után
Dacára annak, hogy erőn felül teljesített a csapat, a játékosoknak rossz szájíze volt a kupasorozat után. Többeket is megkerestek külföldi klubok, de az akkori rendszer nem tette lehetővé számukra, hogy más bajnokságban próbáljanak szerencsét. „Hasra ütött valaki az MLSZ-ben. Nem ez volt az első hasraütős szabálymódosítás” - magyarázta lapunknak Hartyáni Gábor arról a szabályról, ami szerint egy játékos 30 éves kora előtt nem szerződhetett ki külföldre. Csongrádi szerint akkoriban amúgy is az volt a divat, hogy aki eléri a harmincat, attól megválnak a klubok. Néhány évvel később ennek lett az áldozata a fehérvári együttes három legjobbja. „Reggel az újságban olvastuk, hogy szabadlistán vagyunk, előtte nem szóltak róla semmit. Egész fiatalon, 30-31 évesen pénzé tették Májer Lajost, Szabó Józsit és jómagamat, akik ennek a csapatnak a motorjai voltunk. Kicsit korán leírtak minket és hamar megváltak tőlünk. 3-4 jó év még bennünk lett volna. Ez óriási vezetőségi hiba volt. Innentől kezdve lejtmenetbe került a csapat, a kiesés szélére sodródott” - mesélte Csongrádi.
Májer Lajos 1998-ban hunyt el, a nagy Vidi másik halottja a csapat vezetőedzője, Kovács Ferenc, aki 2018-ban ment el. Csongrádi Ferenc 1976 és 1984 között huszonnégyszer volt magyar válogatott. „Közel 400 meccset játszottam az NB I-ben, 24-szer voltam válogatott, lehetett volna több is, de az akkori rendszer sem nekünk dolgozott. Ahogy külföldön, úgy Magyarországon sem. Óriási volt a megkülönböztetés Pest és a vidék között. Ahogy a nyugatiak mutogattak ránk, magyarokra, ugyanúgy mutogattak a pestiek a vidékiekre. Mindenben érződött. De nem bánok semmit, mert lehet, hogy akkor ez az UEFA-kupa menetelés nincsen.”
Amikor a Real Madrid közönsége felállva tapsol: a sportág legnagyobbjainak tisztelete
A Videoton története nem egyedülálló abban, hogy a madridi közönség elismerően adózik a kivételes teljesítmény előtt. A Santiago Bernabéu stadionban számos alkalommal fordult már elő, hogy a hazai szurkolók felállva tapsolták meg az ellenfél játékosait, még akkor is, ha azok éppen a Real Madridot verték meg.
Ronaldinho: a brazil varázsló, aki elnémította a Bernabéut
Manapság Lionel Messié ez a büszke cím, de a brazil zseni, Ronaldinho 2005-ben állította talpra a Bernabéu közönségét és még csak nem is le- vagy becserélése után. Amikor káprázatos szólója során átment a teljes védelmen, mint kés a vajon, Casillas kapujába lőtt, és ezzel végérvényesen eldöntötte az El Clásicót, a madridi szurkolók felállva ünnepelték. Ronaldinho úgy marad meg az futballszeretők emlékezetében, mint a csupamosoly brazil varázsló, akit felállva tapsoltak a madridi szurkolók, miután bolondot csinált a komplett Real-védelemből.
A FC Barcelona a Ronaldinho-korszakban 2003 és 2008 között két spanyol bajnoki címet és egy Bajnokok Ligája trófeát nyert, a brazil támadó pedig 2005-ben megnyerte a France Football Aranylabdáját. A bajnoki szezon csúcspontja a Real Madrid 3-0-s legyőzése a Santiago Bernabéu stadionban. Ronaldinho a katalánok 3. gólja után a Real Madrid szurkolói felállva tapsoltak.
Totti és Del Piero: az olasz legendák tisztelete
Francesco Totti valószínűleg pályafutása utolsó Bajnokok Ligája-mérkőzésén lépett pályára kedden este Madridban. A Real Madrid-AS Roma összecsapás utolsó negyedórájára beküldött római ikont a madridi közönség felállva tapsolta, hatalmas ovációban részesítette. Totti fénykorában, a 2000-es évek elején simán befért volna a galaktikus Real Madridba, többször szóba is került a leigazolása, ám ő hű maradt Rómához, soha nem játszott másik csapatban.
Ugyancsak a Real Madrid „kivégzője” volt 2008 novemberében Alessandro Del Piero, a Juventus már nem fiatal extraklasszisa. A Bajnokok Ligája-csoportkörben Madridban nyert 2-0-ra a Juve, két remekbe szabott Del Piero-lövéssel. Del Pierót annak idején az Old Trafford közönsége is megünnepelte, de az angolok minden idők egyik legemlékezetesebb BL-meccsén is megmutatták, milyen az igazi futballünnep a lelátón.
A Barcelona csapata és a "Galaktikusok" árnyéka
A Real Madrid "kivégzője" volt 2008 novemberében Alessandro Del Piero. Ősszel Messi nélkül mosta fel saját pályáját a Real Madriddal a Barcelona és Neymarék varázslatát elismerően nyugtázta a hazai közönség - igaz, ilyenkor a látványos gesztus nyilván legalább ennyire szól a saját vezetőségnek is. Florentino Pérez 2000 nyarán az elnöki székére pályázó üzletember azt ígérte a szurkolóknak, hogy Madridba csábítja a Barca portugál sztárját, Luis Figót, és nagy csapatot fog építeni a világ legnagyobb focistáival. Pérez győzött, és tartotta magát az ígéretéhez. 60 millió euróért megvette Figót, és Madridban kezdetét vette a galaktikus-korszak. A portugál után érkezett a francia aranylabdás Zinédine Zidane, majd a kétszeres aranylabdás brazil Ronaldo. Az utolsó galaktikus az angol válogatott David Beckham volt, aki a játékával sosem tűnt ki a Real Madridban, de a megszerzése marketing szempontból hatalmas érték volt.
Amikor a sportszerűség hiányzik: a kontraszt
Az efféle sportszerű ovációk fényében különösen éles a kontraszt, amikor a szurkolói magatartás éppen az ellenkezőjét mutatja. Sajnos, a futballban nem mindig a tisztelet a jellemző.
Courtois esete az Atlético Madridnál: a dühös lelátó
A hétvége legforróbb hangulatú rangadóját Madridban rendezték. Az Atletico Madrid-Real Madrid mérkőzés 1-1-re végződött, de a találkozó nem a bőven a 90. perc után született hazai egyenlítő gólról marad majd emlékezetes. Hanem arról, hogy a második félidőben, a vendégek vezető gólját követően félbeszakadt. A Realt Éder Militão 64. percben szerzett gólja jutatta előnyhöz, ezután szabadultak el az indulatok. A hazai drukkerek különböző tárgyakat kezdtek el dobálni a Real kapusa, Thibaut Courtois felé, a játékvezető pedig emiatt félbeszakította a meccset. A találkozó csak 17 perc szünetet követően tudott folytatódni.
Bár a félbeszakítás pillanatában nem úgy tűnt, hogy mindenki egyetértene a döntéssel, a meccs után a hazaiak edzője, Diego Simeone is elítélte a szurkolók magatartását. „Azonosítani kell ezeket az embereket és nem szabad őket visszaengedni a stadionba. Ilyen szurkolókra nincs szükségünk. Olyan nézők kellenek, akik bíztatnak minket, támogatják a csapatot. Számunkra ők a fontosak.” Simeone viszont bizonyos szempontból indokoltnak érezte a lelátó dühét, mivel Courtois a vezető gólt követően szerinte provokatívan viselkedett a hazai szurkolók felé. „Ilyen bedobálások a Bernabéuban is voltak, amikor Courtois még a mi játékosunk volt, akkor fejen is találták. A mérkőzés főszereplőinek nem szabad alábecsülnie a nézőket, mert ha provokálják őket, dühösek lesznek és csak így tudják kifejezni.”
„Ez nem a jó módja ennek, de jobban meg kell értenünk az ilyen helyzeteket. Ünnepelhetsz egy gólt, de ne a hazai lelátó előtt, piszkálódva, mutogatva a szurkolók felé, mert attól az emberek dühösek lesznek.” Az edző által említett Courtois-féle mutogatás valóban megtörtént, néhány perccel azt követően, hogy a hazai szurkolók a játékos halálát kívánó rigmusokat énekeltek. A belga kapus és az Atletico-rajongók ellentéte főleg arra vezethető vissza, hogy Courtois a csapatnál eltöltött szezonok után igazolt a nagy riválishoz, de nem segítettek a meccsen bemutatott lassú kirúgásai sem. Simeone szerint ezek a dolgok nem igazolják a szurkolók tettét, de felvetik a játékosok felelősségét is. „Nem magyarázható, amit tettek, de az ezt kiváltó cselekedet sem. Nem helyes, ami történt, de mi provokáljuk ki ezeket az eseteket. Segíthetünk azzal, ha nem teszünk ilyet.”
tags: #felallva #tapsoltak #a #madridi #szurkolok
