A magyar futball elmúlt évtizedei: Ferencváros, Honvéd és DVTK pillanatképek

A magyar labdarúgásban számos emlékezetes pillanat, taktikai csata és játékoskarrier formálta a klubok és a szurkolók történetét. Ez a cikk betekintést nyújt a Ferencváros, a Budapest Honvéd és a Diósgyőri VTK (DVTK) életébe különböző időpontokban, kiemelve kulcsfontosságú mérkőzéseket, játékosokat és klubhátteret érintő információkat.

A Ferencváros és a Honvéd örök rangadója: Kupadöntő az Üllői úton (1995)

A magyar futball egyik klasszikus párharca, a Ferencváros és a Budapest Honvéd összecsapása mindig kiemelt figyelmet kapott. Különösen igaz ez volt az 1995-ös labdarúgó Magyar Kupa döntőjének első mérkőzésére, amelyet az Üllői úton rendeztek. Szerda este a bajnokságot immáron csak kötelességből befejező zöld-fehérek egyszerűen legázolták a bajnoki címvédő Kispest-Honvéd FC-t.

Az első félidő ferencvárosi dominanciája

Az első negyedórában jószerével csak bosszankodásra, olykor gúnykacajra volt oka a hazai közönségnek, hiszen a zöld-fehérek érthetetlenül sok technikai fogyatékossággal rukkoltak elő, ily módon szinte feladták a magas labdát a Honvédnak. Más kérdés, hogy a vendégek egyáltalán nem tudták kihasználni a hazaiak gyengélkedését, alig kerültek a ferencvárosi kapu környékére. Azután leszaladt a negyedóra, Lipcsei hirtelen el kezdett robogni és játszani.

Lipcsei Péter az első negyedóra „összevissza” játéka után gondolt egy merészet, otthagyta megszokott középpályási szerepkörét. Pár méterrel előrébb ment, közvetlenül Wukovics és Christiansen, a két támadó társ mögötti térben okozva galibát a vendégeknek. Szabadon gyűjtötte a labdákat, indítgatott, olyan szabadrugásokat bombázott Brockhauser kapusnak címezve, amelyek közül több is majdnem meglepte a nyurga vendégkapust.

A 17. percben ennek első jele az volt, hogy a válogatott játékos az oldalvonal mellől, éles szögből gyilkos erejű szabadrúgást eresztett meg a Honvéd kapujára, de Brockhauser figyelt ennél a próbálkozásnál. A 19. percben egy ügyes jobboldali akció végén Wukovics tisztán léphetett ki a piros-fekete védők vonalából, 13 m-ről, jobb külsővel ügyesen elcsavart a kispesti kapus mellett, azután már csak a kezét kellett a levegőbe emelnie örömében, vezetést szerzett (1:0). A 23. percben Lipcsei 25 m-es, a bal alsó sarok felé kifogástalanul csavarodó szabadrúgására Brockhauser spárgázva mozdult - menteni nem tudott, de a labda megkegyelmezett rajta, elkerülte a kapufát. Rá hét percre Lipcsei tökéletesen lemásolta előbbi mutatványát; a labda ekkor is vércseként süvített a bal alsó sarok felé, a vendégkapus most is csak árgus szemekkel figyelt, a bőrgolyó pedig ugyanott ment ki, ahol előbb. Sebaj, a 33. percben Wukovicstól kapott jó labdát Lipcsei, ezúttal középről, 19 m-ről lapos, pontos lövéssel járt túl Brockhauser eszén (2:0).

A kispesti legénység sehogyan nem találta a fonalat. Különösen Forrait idegesíthette a kétgólos hátrány, mert az egyébként tehetséges fiatalember olykor fúriaként rugdalta fel az őt kicselező, rajta túljutó ferencvárosiakat. A 39. percben Csábi jó cselek után lőtávolba ért, derekasan meg is rúgta a labdát, de azt Szeiler felszedte. Az első félidőben Lipcsei olykor extraklasszis teljesítményt nyújtott, az ő jó formája riadóztatóan hatott társaira, a Ferencváros meg sem állt három gólig. A 45. percben a Ferencváros 3:0-ra elhúzott, és ez volt az eredmény is a félidőben.

A második félidő és a visszavágó kilátásai

Fordulás után, az 54. percben Duró 28 m-es szabadrúgása veszélyesen zúdult a léc alá, de Szeiler bravúrral szögletre tornázta a labdát. Nyolc perc múlva Vincze a bal oldalon húzott el, laposan továbbított középre, a jó ütemben érkező Forrai elől a ferencvárosi kapus szép vetődéssel mentett. Jobbára mezőnyjáték folyt, megjegyzendő: Hamar beállása után veszélyesebbé vált a Honvéd támadójátéka. Ez az időszak azonban igencsak rövid időszakra korlátozódott, mert a magabiztos ferencvárosi védelem kiválóan rombolt.

A szünet után a Honvéd dicséretes erőfeszítéseket tett arra, hogy betörje az ifjú Hrutka által jól szervezett ferencvárosi véderőműveket. Hamar István pályára léptét követően veszélyessé is vált a Honvéd, akadtak helyzetei. Csakhogy ebben a félidőben már Szeiler kapus írta be a nevét a mérkőzés emlékkönyvébe, három-négy, egészen parádés hárításával. A 74. percben Bubcsó ballábas lövése csúszott el a kapu bal oldala mellett, majd Csehi 8 m-es fejesét Szeiler a gólvonalon fogta meg valóságos tigrisugrással. A 79. percben Lipcsei két trükkös csel után 17 m-ről bombázott, de Brockhauser kiütötte a veszélyes lövést. A második játékrészben egy rövid időre akadt némi esélye a kispesti vendégnek is, de ekkor Szeiler kapus tett ki magáért.

A Honvéd végül is úgy távozhatott az Üllői útról, hogy megúszott egy k.o.-vereséget. A június 15-i visszavágó előtt a Honvédnak már aligha lehet reménye, így a 17. bajnoki címvédő Kispest-Honvéd FC. Hogy a június 15-i, a Bozsik stadionba kiírt visszavágó merő formalitás, ez valószínűsíthető. Lefutott-e a kupadöntő visszavágója? Erre biztosan Dimitrije Davidovic mester talán sejti a választ. A szerb szakvezető vakarhatja a fejét bánatában, mert nem azt kapta, amit várt, ráadásul kispesti ténykedése során az első vereséget gyűjtötte be csapata, amely persze odahaza gólratörő játékkal fölélesztheti az elveszni tűnő reményeit. A júniusi visszavágón határozottabb támadójátékra lesz szüksége a Honvédnak.

A DVTK tartalékcsapatának kálváriája: Egy mérkőzés a Magyar Kupában és a jövő bizonytalansága

A DVTK utánpótlásának helyzete gyakran változatos és kihívásokkal teli. Egy példa erre a DVTK tartalékcsapatának Magyar Kupa mérkőzése a Sajósenye ellen. Szerdán valami hülye vb-meccs helyett elmentem megnézni - mint utóbb kiderült - a szezon utolsó DVTK-meccsét. A DVTK tartalék játszott a Magyar Kupában a Sajósenyével, amire előzetesen azt hittem, edzőmeccs lesz a kétosztálynyi különbség miatt, de Földesi Károly figyelmeztetett, ha tovább is jutnak, az első gólig akkor is nagyon nehéz lesz. Végül így is történt. Nem sikerült gólt lőni, így a 0-0 azt jelentette, az alacsonyabb osztályú Sajósenye jutott tovább a Magyar Kupában.

Testközelből a kispad mellől

Télen többször is írtam, mennyivel másabb közvetlenül a vonal mellől nézni a meccset, mint a lelátóról, most pedig azzal az élménnyel lettem gazdagabb, hogy mit is látnak az edzők meccs közben, lévén szinte a kispad mellett álltam a 90 perc nagy részében. Kiderült, milyen nehéz a dolga a szélső játékosoknak egy félidő erejéig, mert közvetlenül a kispad előtt mozogva folyamatosan kapják a jó tanácsokat, persze a másik félidő meg jutalom, mert a túloldalra már csak extra esetben kiabál át az edző. Mint például Földesi Karcsi, aki kiabálva dícsérte Esztergályost egy szép felfutás után, de a játékos csak a kiabálást és mutogatást vette észre és jött is a kispadhoz, arra gondolva, hogy őt cserélik le. A játékosok közti meccs közbeni kommunikáció is tökéletesen érthető volt, jól szórakoztam Jakabon, aki menet közben tanította a középhátvéd helyezkedésének fortélyait Banunak.

A játéktér minősége és a csapat változásai

Azt korábban is tudtam, hogy a diósgyőri kis füves (fű II.) talaja még a rossznál is rosszabb, mégis meglepett, hogy mekkorákat pattant időnként a guruló a labda. Ilyen pályán játszani - de még edzeni is - kész büntetés lehet. A stadionrekonstrukció következő állomása nem új lelátó, hanem még több jó minőségű füves pálya építése kell hogy legyen. (Ha jól tippelem, ez még olcsóbb is, bár kétségtelenül drágább a fenntartása.)

Testközelből azt is jobban lehetett érezni, hogy mikor fáradt el az ellenfél, a végén már szinte át sem jöttek a félpályán. Sajnos a DVTK tartalék ezzel sem tudott élni, hiába volt a vége felé egyre több kecsegtető lehetőség, a kapu felületét nem sokszor sikerült eltalálni, úgy pedig ritkán születik gól. A DVTK tartalék tulajdonképpen felfogható utánpótláscsapatnak is, ezért nem lepődtem meg, hogy Banu Attila csatárként kezdett, majd Hegedűs sérülése után visszament középhátvédnek, de a meccset már középcsatárként fejezte be. Hátha sikerül megtalálni a posztját, és felnőttként akkor sem kerül zavarba, ha kényszerből a idegen poszton kell egy találkozó bizonyos részében teljesítenie.

A tartalékcsapat felállása és annak változása a mérkőzés során:

A DVTK tartalékcsapat végzete

Egyébként végig azt írtam, DVTK tartalék, a jegyzőkönyvekben is az szerepelt, de hol van már ez az őszi DVTK tartaléktól! Eleinte még az NB I.-es csapatból is játszottak vissza, majd az első csapatból kiszorultak léptek pályára. Tavasszal ilyen már alig volt, jött az U19-ből kiöregedettek és az U19-esek vegyescsapata. Tegnapelőtt pedig már legalább négy U18-as kerethez tartozó (Czégel, Szaszkó, Mészáros, Menyhért Á.) is játszott, úgyhogy jó, hogy vége a szezonnak, mert nem jártunk messze az U6-osok bevetésétől.

Azonban nem csak a szezonnak, hanem a DVTK tartaléknak is vége van, mert általam nagyon nehezen értelmezhető módon NB II.-es csapat nem indíthat tartalékcsapatot. Még opcionálisan sem. Az vitathatatlan, ugyanabban az osztályban nem játszhat ugyanazon klub két csapata, de a DVTK esetében NB II.-ről és NB III.-ról van szó.

Történelmi DVTK győzelem az MTK ellen (1958): Dávid és Góliát harca

A DVTK történelmében számos emlékezetes mérkőzés található, amelyek közül kiemelkedik egy 1958-as összecsapás az MTK ellen. 1958. július 7-én tizenegyedik alkalommal nézett farkasszemet egymással a két gárda az elsőosztályban. Enyhén szólva egyoldalú volt addig a pontig a párharc, kivétel nélkül − 10 − MTK-győzelemmel zárult az affér, a gólkülönbség tekintetében pedig 43-10-re vezettek a fővárosiak. A cikk alapjául szolgáló mérkőzés idején az MTK a szezon végén ünnepelte 18. magyar bajnokicímét, − egyben 27. trófeáját − tehát a kék-fehéreknek több serlegük volt, mint amennyi élvonalbeli szezonnal büszkélkedhettek a borsodiak (13) az 1957/58-as szezonig, csak hogy egy kis történelmi kontextussal is érzékeltessem, mekkora Dávid és Góliát csatát jelentett a DVTK MTK-val vívott − vagy éppen akármelyik budapesti klub elleni − mérkőzései az ‘50-es években.

A mérkőzés előtti helyzet

Ami az 1958-as Világbajnokság miatt április vége, és június közepe miatt szünetelő évadot illeti, az MTK legutóbbi 13 bajnokijából csak egyet bukott el, Bukovi Márton csapata így a tabella első helyéről várhatta a miskolci utazást. A DVTK-nak sem volt miért szégyenkeznie, a Teleki Pál által menedzselt együttes “félidőben” a 4. helyen volt, a 23. fordulóra azonban a 8. helyre került.

A fordulatokkal teli összecsapás

A papírformának megfelelően a kék-fehérek már a negyedik percben megszerezték a vezetést az aktív pályafutásának utolsó gólját szerző Hidegkuti Nándor révén (0-1). Az MTK mezét több mint 310 bajnokin magára öltő, az Aranycsapat egyik ikonikus játékosának számító Hidegkuti 20 méterről bombázott Tóth László kapujába. A félidő hátralevő részében tovább veszélyeztetett a fővárosi együttes, Tóth azonban résen volt. A második játékrészből negyedóra sem telt el, amikor Teleki csapata végrehajtott egy olyan trükköt, ami a vendégeket a találkozó végéig megzavarta: Az addig támadó középpályásként játszó Papp László a csatársor bal szélére “vándorolt”, Fekete és Pál pedig helyet cseréltek. A megújult trió sorban vezette a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat Bártfai kapujára, a hálóőr azonban egy darabig résen volt.

Az áttörésre a 75. percig kellett várni: Csányi József felívelt labdáját a kék-fehérek védője, Kovács István pont Török Sándor elé fejelte, aki mintegy 25 méterről zúdította a labdát a kapuba (1-1). Idejük sem volt a budapesti védőknek feleszmélni az egyenlítésből, a Diósgyőr házigólkirálya, Pál László öt perccel később meglőtte a győztes gólt is. Paulás Tibor saját térfeléről felhozva a támadást megtalálta Pappot, aki az előző gólnál is asszisztáló Csányihoz passzolt, ő pedig helyzetbe hozta hetedik találatát szerző Pál Lászlót (2-1). Három perccel a rendes játékidő vége előtt a tizenhatos széléről végezhetett el szabadrúgást az MTK, csak Tóth bravúrjának volt köszönhető, hogy a sorfalon irányt változtató lövés nem akadt be a kapuba.

Az Észak-Magyarország korabeli beszámolója

Részlet az Észak-Magyarország 1958-as számából:

„Már a mérkőzés elején meglátszott, hogy a Diósgyőr ezúttal a régen várt támadójáték taktikáját választja. A meglepetésszerűen kapott gól azonban szemmel láthatólag letörte a csapat valamennyi játékosát. De még így is egyenlő ellenfele maradt a mezőnyben a tetszetősen, de eredménytelenül játszó MTK-nak. A második félidőben megváltozott a játék képe: ekkor a Diósgyőr mintegy húszperces fölényt harcolt ki, amelynek során sikerült az eredményt megfordítani.”

A mérkőzés hatása a bajnoki címre

A végkimenetelnek nem csak történelmi szempontból volt jelentősége, hanem az 1957/58-as bajnoki cím tekintetében is. Az MTK vereségének „köszönhetően” visszacsúszott a második helyre, míg a Budapest Honvéd a Dorog 5-1-es hengerlésével átvette a vezetést. Sokáig a 19. kerületiek sem örülhettek, hiszen a következő fordulóban éppen az MTK-val ikszeltek a vörös-feketék, így a 24. forduló végére már a Ferencváros volt az éllovas. Az utolsó előtti játéknapon kvázi döntőt vívott egymással a zöld-fehér csapat és az MTK a Népstadionban, hiszen aki itt nyerni tud, nagy eséllyel bajnok. Ami a DVTK-t illeti, az MTK elleni történelmi diadallal a tabella 7. helyére lépett fel, a következő játéknapon pedig egy újabb fővárosi gigászt, a címvédő Vasast hányta kardélre a Népstadionban, így felkerült a 6. helyre. A hátralevő két fordulóban egyaránt kikaptak a miskolciak a Csepel, illetve Szombathely csapata ellen, végül a 9. helyen zártak.

Horváth Ferenc pályafutása: Játékostól edzőig

Horváth Ferenc, akinek neve számos magyar klubhoz köthető, játékosként és edzőként is jelentős nyomot hagyott a magyar labdarúgásban.

Játékoskarrier

Horváth Ferenc a Budapest Honvéd csapatában ismerkedett meg a labdarúgással, majd a Videoton támadójaként mutatkozott be az első osztályban, 1991-ben. Fehérvárról a Ferencvároshoz igazolt, és két sikeres szezon után légiósnak állt. Játszott többek között a Genk, az Energie Cottbus, a Maccabi Tel-Aviv és az Almería csapataiban. Külföldi profi pályafutása alatt belga bajnok, kupagyőztes, szuperkupa-győztes, izraeli kupagyőztes és portugál másodosztályú bajnok volt.

Pályafutásának statisztikái a teljesség igénye nélkül:

• 1998/2000 KRC Genk 33/11 (Belga 1.)
• 2000 Energie Cottbus 9/0 (Német 1.)
• 2001/2002 Maccabi Tel-Aviv 51/8 (Izraeli 1.)
• 2003 UD Almería 5/0 (Spanyol 2.)
• 2003/2004 GD Estoril-Praia 12/3 (Portugál 2.)
• 2005 Livingston FC 8/2 (Skót 1.)
• 2008/2009 SC Ostbahn XI 15/5 (Osztrák 3.)
• 2009/2010 SV Markt ST Martin 14/19 (Osztrák 3.)

Edzői pályafutás

Az FTC utánpótlásánál kezdett el edzőként dolgozni. Vecsés és Szigetszentmiklós után Kecskeméten lett NB I.-es vezetőedző 2012-ben, később ült a Paksi FC, a Győri ETO és a Videoton kispadján is.

Gólzáporos mérkőzés: Ferencváros vs. Diósgyőr (Régebbi összecsapás)

A magyar labdarúgásban gyakran születnek emlékezetes, gólokban gazdag mérkőzések. Egy ilyen összecsapás volt a Ferencváros és Diósgyőr között, ahol a nézők valódi izgalmakat élhettek át.

A csapatok felállása a mérkőzésen:

• Ferencváros: Udvarácz - Telek - Vámosi, Mátyus - Kriston (Simon 86.), Nyilas, Schultz (Jagodics 83.), Kovács B. (Vincze O. 60.), Nagy N.
• Diósgyőr: Nota - Téger, Szmiljanics, Kuttor, Kovács T. - Turóczi (Babos 59.), Kiser, Szabó T. - Gól: Szabics (20., 69.), Bükszegi (74.) illetve Kulcsár (9., 19.), Egressy (73.), Szabó T.

A mérkőzés lefolyása

Schultz átadása vezette be a találkozót, Kovács B. került jó helyzetbe, de 14 méterről fölé lőtt. Lendületesen játszottak a csapatok, a hazaiak birtolták többet a labdát, védekezésre kényszerítették a vendégeket. A 9. percben a diósgyőriek jutottak szabadrúgáshoz. Kulcsár a balösszekötő helyéről, 22 méterről a jobb felső sarokba csavarta a labdát (0-1). A 19. percben újabb gólt szerzett Kulcsár. Egressy futott el a bal oldalon, éles beadásából Kulcsár középről, 5 méterről bombázott a ferencvárosi kapu jobb felső sarkába (0-2). Egy perc múlva szépítettek a hazaiak. A szünetet követően ott folytatták a csapatok, ahol befejezték az első félidőben. Pillanatok alatt a legmagasabb fokozatra kapcsoltak. Az 52. percben Turóczi lőtt középre, Szabó T. 15 méterről, kapásból a keresztlécre bombázott.

A folytatásban újra a hazaiak kerültek fölénybe, percekig a vendégek 16-osánál pattogott a labda. A 69. percben egy gyors diósgyőri ellentámadás után Egressy került helyzetbe, de a bal kapufára pörgette a labdát. Azonnal jött a ferencvárosi válasz: a 69. percben Vincze cselezte tisztára magát a jobb oldalon, önzetlenül Szabicshoz gurított, aki két lépésről az üresen maradt diósgyőri kapuba passzolt (2-2). Az újabb nagy lehetőségét a 73. percben nem hagyta kihasználatlanul a diósgyőriek válogatott csatára, Egressy: Téger beadása után 12 méterről a bal alsó sarokba lőtt (2-3). Újra jött a válasz a következő percben. Ismét Vincze cselezte magát tisztára a jobb oldalon, pontosan ívelt a túloldalra és Bükszegi 5 méterről fejelhetett a diósgyőri kapuba (3-3). Egy pillanatra sem lankadtak a csapatok, fergeteges játékot produkáltak. A 77. percben Bükszegi 15 méteres lövését hárította Nota, majd Schultz 20 méteres bombáját hatástalanította a diósgyőri kapus. A 84. percben negyedszer is megszerezte a vezetést a DFC: Szabó T. góljával.

Egyéb említések: VAR döntés és játékosfizetések

VAR incidens Újpest és Diósgyőr között

A modern futball velejárója a VAR (Video Asszisztens Rendszer) használata, amely néha váratlan fordulatokat hoz. Az Újpest villámrajtot vett, és már az első percekben jelezte, hogy nem bízza a véletlenre a meccset. A 24. percben jött a különös jelenet: Matko gólját les miatt érvénytelenítették. A döntés helyesnek tűnt, ám nem a megszokott módon született meg. Ahelyett, hogy a VAR-szobából jeleztek volna, Csonka Bence játékvezetőt kihívták a pálya széli monitorhoz - ami általában szubjektív ítéleteknél megszokott, leshelyzetnél viszont ritkább megoldás. A Diósgyőr az első félidő végére összeszedte magát, Banai több nagy védést is bemutatott, de a fordulás után kevés igazi helyzet alakult ki. A hajrában a korábbi újpesti Croizet büntetőből szépített a 88. percben.

Rudolf Gergely és a DVTK fizetések

A játékosfizetések mindig is érdekes témát szolgáltattak a futballvilágban. Végezetül a Rudolf Gergelyről: valamikor tehetségesnek mondták az üveglábút, aki mindenütt ki tudta csikarni a számára megfelelő lóvét. Nyilván nálunk sem járt rosszul, hiszen kivárt a megfelelő pillanatig, amikor diktálhatott. Mondják - és ez megalapozott miskolci információ -, a DVTK-nál 6 millió volt a fizuja.

DVTK helyzete a bajnokságban (aktuális kontextus)

Vasárnap 18 órától a DVTK labdarúgó csapata az MTK-t fogadja hazai pályán az NB1 14. játéknapján. A legutóbbi öt bajnokijából négyet elveszítő piros-fehéreknek égető szükségük van a győzelemre, hiszen borsodi, illetve keleti riválisánál, a Kazincbarcikánál, illetve a Nyíregyházánál jobb gólkülönbségének köszönhetően nincs a kiesőzónában a vasgyári együttes (cikkünk megjelenésének pillanatában már a 11., kieső helyen a DVTK - a szerk.). Az előjelek ellenére mi bizakodunk, hogy vasárnap győzhet a csapat, elvégre ismerik a remény halhatatlanságáról.

tags: #ferenc #hozzaszolasa #honved #dvtk

Népszerű bejegyzések:

• A BLFKK jubileuma
• Secure Boot konfigurálása
• Hungarian handball and sports financing issues
• A horvát-magyar párharcok története
• a Real Madrid és a politika kapcsolata a diktatúra idején