Sir Alex Ferguson és a Manchester United: Átigazolási sikerek, feledhetetlen baklövések és a mester öröksége
1986. november 6-án Alex Fergusont nevezték ki a Manchester United menedzserének. A „vörös ördögök” akkor már majd’ két évtizede bajnoki cím nélkül szerénykedtek, ráadásul a csapat kiesőhelyen tanyázott. Ferguson 1986 novemberében vette át az irányítást Old Traffordon, amikor a United az első osztály 22 csapata közül a 19.
Alex Ferguson manchesteri pályafutása nem a kezdetektől fogva sikertörténet. Bár az első szezonjában a kieső, 21. helyről átvéve a csapatot végül a 11. pozícióban zárt, 1990-ig nem nyert semmit a gárda, holott kritikusai szerint a csapat többre lett volna hivatott.
Gyorsan igazolt több játékost, akik később kulcsszereplők lettek, például Brian McClair, Steve Bruce és Mark Hughes. Az első trófeát, az FA-kupát 1990-ben nyerte meg, majd három évvel később a Manchester United lett az első Premier League-bajnok, amit további 12 cím követett Ferguson 2013-as visszavonulásáig.
Ferguson a 27 év alatt ügyesen alkalmazkodott a változó átigazolási piachoz, gyakran szerződtetett játékosokat sikeres nemzetközi tornák után. Még a legnagyobb edzők is mellényúlnak néha a játékospiacon, ahogy ez Sir Alexszel is megtörtént. De a mérleg másik serpenyőjében ott vannak azok a játékosok, akik a trófeákat nyerték a klubnak, és akiknek a neve bekerül a MU históriás könyvébe.
Amikor a mester is mellényúl: Sir Alex Ferguson legrosszabb igazolásai
„A legrosszabb igazolásom” - mondta róla Sir Alex mester, Ralph Milne-ről. Milne már akkor küzdött alkohollal és szerencsejátékkal, amit a korábbi menedzsere, Jim McLean nyilvánosan kritizált. Első szezonjában 27 mérkőzésen 3 gólt szerzett az Old Traffordon, de 1989-ben a tartalékcsapatba került, és 28 évesen játszotta utolsó profi meccsét a Unitednél. 2009-ben Ferguson így nyilatkozott: „A legrosszabb igazolásom? Ralph Milne.”
Persze, Milne nem volt az egyetlen baklövés. Sir Alex legrosszabb igazolásának tartják a kameruni Eric Djemba-Djemba játékost, akit Roy Keane helyettesítésére hoztak. Bebe, Sir Alex egyik legérdekesebb igazolása, köztudottan úgy igazolta le, hogy nem is látta futballozni. Diego Forlán első 27 meccsén nulla gólt szerzett. Juan Sebastian Verón 28 millió fontért került a Laziótól Angliába, de végül alig több, mint a feléért adták tovább a Chelsea-nek.
Kleberson világbajnok brazil, de sérülései és gyenge játéka miatt csak 28 találkozón jutott szóhoz. Owen Hargreaves még Ferguson szerint is katasztrofális igazolás volt, négy év alatt csak 27 meccset játszott a hátproblémákkal küzdő középpályás. Rajtuk kívül megemlíthető még: Alan Smith (7 millió font, 7 gól, 70 meccs), Alexander Buttner, David Bellion, Dimitar Berbatov (31 millió fontért hozták el a Tottenhamtől), Dion Dublin, Dong Fangzhou, Jordi Cruyff, Liam Miller, Roy Carroll és William Prunier.
Az "évszázad üzletei": Ferguson legendás igazolásai
Sir Alex Ferguson nemcsak felismerte a tehetséget, hanem képes volt világsztárrá faragni őket, gyakran alacsony áron. A sikeres igazolások sora hosszú, de néhány név különösen kiemelkedik.
Peter Schmeichel
A zöld óriás (a meze volt zöld) 1991-ben 505 ezer fontért került a klubhoz, amit Ferguson később csak úgy aposztrofált, hogy „az évszázad üzlete”. És nem is áll messze a valóságtól. A dán elképesztő kisugárzása szinte megbabonázta a csatárokat, és bűvös erőt adott a saját védőinek. Képes volt teljesen eksztázisba esni, ilyenkor földöntúli védéseket mutatott be. Manchesteri karrierjére az 1999-es barcelonai BL-döntővel tette föl a koronát, és egy Rotor Volgográd elleni UEFA Kupa-meccsen még egy gólt is szerzett a klub színeiben.
Eric Cantona
A francia középpályást Ferguson 1,7 millió fontért vette meg az előző év bajnokától, a Leeds Unitedtől. „Gallér felhajtva, hát egyenes, mellkas kidüllesztve, úgy ment fel a pályára, mintha az övé lenne a stadion” - mondta róla az ugyancsak nem szerény Roy Keane. Cantona pedig nemcsak úgy tett, mintha vezér lenne, hanem az is volt. 185 meccsen 82 gólt szerzett, négy bajnoki címet, két FA Kupát és három angol szuperkupát nyert.
Roy Keane
A Nottingham Foresttől 1993-ban angol rekordot jelentő 3,75 millió fontért vásárolt 22 éves írt a kiöregedő csapatkapitány Bryan Robson utódjának szánta Ferguson, és Keane be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyszerre volt meglepően labdabiztos, fáradhatatlan robotos, és ha kellett (meg akkor is, ha nem) ott állt az első sorban, ha egy jó balhéról volt szó. Végül 13 szezon és 480 mérkőzés (51 gól) után búcsúzott el a MU-tól.
Andy Cole és Dwight Yorke
Az ikrek, akik ugyan csak három szezont töltöttek együtt a MU-ban, mégis úgy emlékszünk rájuk, mint a valaha volt egyik legjobb csatárpárosra. Az angol válogatott, Cole érkezett előbb, 1995 januárjában az eltiltott Cantona pótlására angol rekordot jelentő 7 millió fontért, majd három évvel később a trinidadi Yorke-ot szerezte meg SAF az Aston Villától 12,6 millió fontért. A triplázással végződő 1998-99-es szezonban ketten együtt 53 gólt lőttek.
Rio Ferdinand és Nemanja Vidic
A vörös fal, a United éveken át szinte áthatolhatatlan középső védő párosa. Ferdinand 2002-ben - újabb angol rekordot jelentő - 29,1 millió fontért érkezett a Leedstől, és maradt 12 évet Manchesterben, míg Vidic 2006 januárjában csatlakozott a klubhoz és 2014-ig maradt. Előbbi hat, utóbbi ötszörös PL-győztesnek mondhatja magát, 2008-ban BL-t nyertek, és mindketten viselték a MU kapitányi karszalagját.
Wayne Rooney
Még nem volt 17, amikor az Evertonban már PL-meccsen lépett pályára. Ferguson minden követ megmozgatott, hogy megszerezze az angol foci csodagyerekét, és végül 25,6 millió fontért Rooney az Old Traffordra költözött. Ahol mára 540 meccsen rúgott 248 gólnál jár, egyetlen találattal lemaradva a klub történetének legeredményesebb játékosától, Sir Bobby Charltontól. Ami trófea csak elképzelhető, mindent megnyert a klubbal.
Cristiano Ronaldo
Unásig ismert a történet, mégis érdemes leírni: a MU a Sportinggal játszott felkészülési meccset 2003 nyarán, és a portugál csapat 18 éves tinije percenként kötött csomót az angol csapat védőinek lábára. A repülőn hazafelé a játékosok addig rágták Sir Alex fülét, hogy az irodába érve a menedzser máris elküldte az ajánlatát Lisszabonba. Ronaldo augusztusban Manchesterbe költözött, és Ferguson szép lassan világsztárt faragott az ígéretes tehetségből. A többi már történelem.
Ruud van Nistelrooy
A holland gólgép esete igazán ritkaság a modern fociban. Pár nappal azelőtt, hogy pont került volna egy hosszú, alkudozásokkal terhelt tárgyalás végére a PSV és a MU között, Van Nistelrooynak elszakadt az elülső térdszalagja, így szó sem lehetett klubváltásról. Ferguson viszont annyira érezte, hogy a holland az ő embere, hogy megvárta, amíg felépül, és a 2001 nyarán már az Old Traffordon állt munkába. Első szezonjában 23 bajnoki gólt lőtt, amiben volt egy rekordot jelentő, nyolcmeccses sorozat, amikor rendre betalált, és az év játékosának választották. Végül öt idényben 219 meccsen rúgott 150 góllal köszönt el.
Edwin van der Saar
Az Ajaxszal BL-t nyerő, majd a Juventusban védő holland kapus a Fulhamban „porosodott”, amikor Sir Alex a MU-hoz hívta. Sok szurkolónak felszaladt a szemöldöke, hogy mit akar Fergie egy 35 éves játékossal? Van der Saar azonban valósággal kivirágzott az Old Traffordon. Többek között fogott büntetőt a manchesteri derbin, a 2008-as moszkvai BL-döntőben kivédte a Chelsea utolsó tizenegyesét. A 2009-10-es szezonban 1311 perces góltalansági világrekordot állított föl.
Steve Bruce 1987-ben került a Manchester Unitedhez a Norwich Citytõl, 825 ezer fontért. Õ volt a 20. század elsõ angol játékosa, aki duplázásig tudta vezetni a csapatát. Sikerei ellenére azonban soha nem szerepelt a nemzeti válogatottban. Denis Irwin 1990-ben érkezett az Oldham Athletic csapatából, 625 ezer fontért. Sikerei is legendához méltóak, részese volt a híres 1999-es Triplázásnak is. Ole Gunnar Solskjaer 366 meccsen szerepelt a csapatban, ebből 150 alkalommal csereként beállva szerzett gólt, innen is jött másik beceneve, a „Ole Super-sub Solskjaer” azaz „Ole Szupercsere Solskjaer”.
A Ferguson-éra után: hanyatlás és átigazolási káosz
2013. május 19-én, amikor Sir Alex Ferguson manchesteri „regnálása” véget ér, a világ egyik legsikeresebb klubja éléről távozik. A hátrahagyott örökség példátlan az angol labdarúgásban: 13 Premier League-bajnoki cím, 5 FA-kupa diadal, 4 Ligakupa-elsőség és 2 Bajnokok Ligája-serleg. Kilenc év távlatában mára világossá vált, hogy a rendszer csak Sir Alex Ferguson irányítása alatt működött tökéletesen, kellett az ő legendás személye ahhoz, hogy ténylegesen ő irányítsa a dolgokat.
Az edzőlegenda távozása után az Evertont több mint tíz évig irányító David Moyes lett az utód - akit maga Ferguson kért -, de súlyos bukás lett belőle. Moyes mindössze 10 hónap után már menesztették, amivel a klub elmúlt 82 évének legrövidebb ideig szolgáló vezetőedzője volt. A Moyes által vezetett MU 21 év után kapott ki újra hazai pályán az Evertontól, 41 esztendő elteltével tudott először nyerni a Newcastle az Old Traffordon.
A Sir Alex Ferguson-éra után David Moyes egyetlen játékost tudott igazolni, Marouane Fellainit, akit talán sosem tudtak igazán komolyan venni az MU-szurkolói. Pedig a skót mester akkor olyan neveket akart, mint Gareth Bale, Cesc Fabregas vagy épp Leighton Baines, de nem volt meg az átütő erő ahhoz, hogy az említett focistákat az Old Traffordra csábítsák. Ez a fajta „kit szeretnénk és végül kit igazolhatunk” jellegű történések végig kísérték a Manchester United elkövetkező kilenc évét.
David Moyes menesztése után minden őt követő szakember számára világossá vált, hogy eredmények kellenek, nincs idő az építkezésre, muszáj játékosokat igazolni, akár olyan futballistákat is, akik nem biztos, hogy hosszú távon is a klub érdekeit szolgálják majd. Ehhez jött még a Glazer-családdal való nehézkes kommunikáció, és hogy az aktuális edzők nem mindig azokat a labdarúgókat kapták, akiket szerettek volna.
Louis van Gaal 2014 és 2016 között vezette a Manchester Unitedet. „Volt lehetőség igazolni, de sosem azokat a játékosokat tudtam oda vinni, akiket én szerettem volna. Ez volt a probléma. Ott volt Ed Woodward (a klub korábbi vezérigazgatója) és az ő jobbkeze, Matt Judge. Utóbbival egyetlen egy alkalommal találkoztam az évek során. Ők döntöttek mindenről, hiába volt ott egy vezető-játékosmegfigyelő, az utolsó szót Judgeék mondták ki.”
A holland mestert José Mourinho követte a sorban, aki például 2018-ban minden erejével könyörgött Woodwardnak, hogy szerződtessenek legalább egy hátvédet. A kiszemelt Harry Maguire volt, de a vezetőség nem adta meg az áment. Egy évvel később - már az Ole Gunnar Solskjaer érában - mégis szerződtették Maguiret, csak már 20 millió fonttal többért.
Nem véletlen tehát, hogy Garry Neville, a Manchester United egykori legendás csapatkapitánya az elmúlt 9 év 33 jelentős igazolása közül csupán kettő olyan futballistát jelölt meg, aki szerinte beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és „megérte a pénzét”. A zöld zónába helyezte Bruno Fernandest és Zlatan Ibrahimovicot, a semleges területre került Ander Herrera, Luke Shaw, Nemanja Matic, Fred, Harry Maguire, Edinson Cavani és Cristiano Ronaldo, ellenben 24 olyan labdarúgó kapott piros jelzést, aki Neville szerint megbukott az MU-nál.
Az Ed Woodward és a Glazer család öröksége
A 2013-as év nem csupán Sir Alex Ferguson távozása miatt lett a Manchester United történetének egyik legszomorúbb éve. A klub tulajdonosai, a Glazer-család ugyanis ebben az esztendőben nevezte ki vezérigazgatónak Ed Woodwardot, akit az MU drukkerei leginkább csak „tudjukki” néven emlegetnek. A kilenc évvel ezelőtt kinevezett ügyvezető alelnök-vezérigazgató az előző idény közepén távozott a Manchester Unitedtől, a hagyaték megannyi balul sikerült igazolás és házon belüli döntés volt.
Az adósságok, a Szuperliga-ötlet támogatása, a félresikerült átigazolások, a rossz döntések és a klub fontos érdekeinek semmilyen szinten nem történő képviselése végül odáig vezetett, hogy 2021. május 2-án a szurkolók olyan szintű tüntetést szerveztek a Glazer-család ellen, hogy a Premier League történetében először ilyen zavargások miatt el kellett halasztani egy meccset, ráadásul az ősi rangadónak számító Manchester United - Liverpool párharcot. A drukkerek már akkor is azt akarták, hogy az amerikai tulajdonosok örökre tűnjenek el a klub életéből.
tags: #foci #ferguson #utolso #igazolasa
