A Foci Kötény Jelentése és a Magyar Futballszleng Gazdagsága

A labdarúgás, mint globális sport, számos kultúrát áthat, és egyedi nyelvjárást, szlenget is teremtett maga körül. Ennek a gazdag nyelvezetnek egyik legjellemzőbb és leglátványosabb eleme a „kötény”, amely nem csupán egy technikai megoldás a pályán, hanem a kreativitás és a játéköröm szimbóluma is.

A „panna” nevű futball Hollandiából származik. Ez a legújabb formája az utcai focinak, amely egy rendkívül dinamikus játék. A panna egy Holland szleng szó, ami arra utal, hogy a labdát cselezzük át az ellenfél lábai között, innen ered az elnevezés „panna-kötény”. A kötény játék lényege leginkább a futball trükkök és látványos cselek bemutatásában rejlik. Ebben a játékban nem kell focistának lenned, csak élvezned kell a futball örömét. Ezt az izgalmas játékot a dübörgő háttér zenéje, a szuper gyors cselek és a technikás játék határozza meg. Magas intenzitást és állóképességet igényel. Kiváló játékosaink közül, mint például Messi vagy Ronaldo is kipróbálták már a Pannát azért, hogy fejlesszék képességeiket. Tehát ha te is világklasszis akarsz lenni, akkor a Panna segítségével elérheted ezt a célt.

A Kötény: Több mint egy Csel - Művészet a Pályán

A focival komolyabban foglalkozók azonban ismerik a köténynek egy másik jelentésváltozatát, ami a labdabűvöléssel, a labdazsonglőrködéssel, az ellenfél játékosának hintába ültetésével függ össze. Mindig voltak és lesznek a focipályákon olyan pengés spílerek, akik számára az ellenfél lába között átgurított labda, magyarul a „kötény” felér egy góllal.

Miattuk járnak a szurkolók meccsekre, ők azok, akik inkább választanak hátramenet egy kötényt, mint előremenet egy góllal kecsegtető támadást. Ilyenkor az ellenfél összezavarásán van a hangsúly, a kiváráson, a trükkön, a meglepetésen. Szerintük nincs is értelme a meccsen folyamatosan kapura lőni, a közönség is jobban szórakozik egy ilyen szép, cseles megoldáson. „Kötényezni” bárhol lehet a pályán, gólt lőni csak a kapu közeléből.

A kötény megítélése a pályán is egyértelmű: az egyiknek megdicsőülés, a másiknak megszégyenülés. Nem az erőből megrúgott, és a lábak között véletlenül átsurranó labda az igazi kötény, hanem mikor a testcselnek köszönhetően az ellenfél szépen szétteszi magától a lábát.

Létezik ugyanis duplakötény is, amikor az ellenfél az elsőre mérgesen, megalázottan megfordul, és abban a pillanatban már kapja a következőt is. Szégyenében ilyenkor inkább fekve a földön marad, sérülést színlelve. Aki pedig adja, sőt osztja, az a köténykirály. Lehet, hogy van a világnak olyan tájéka, ahol a focit kicsiben nemcsak gólokra, hanem kötényekre is játsszák, döntetlennél esetleg beszámítják. Az oda-vissza kötény kettőnek számít!

A „Kötény” Szó Eredeti és Futballbeli Jelentése

Hétköznapi nyelven a kötény egy, a háztartásban viselt, hátul megkötött ruhadarab, amelynek elsősorban főzéskor vesszük hasznát, mert védi ruhánkat a kispriccelő zsírtól, mindenféle zaftoktól, kóstolgatási „mellékhatásoktól”, kovász- és lisztszármazékoktól. Készülhet a legkülönbözőbb anyagokból a felhasználás helyének és céljának megfelelően. Egyszóval egy védőöltözék, amelyet az ebéd vagy a vacsora elkészülte után szögre akasztunk, de nem végleg. A kezet tilos beletörölni, arra van a konyharuha vagy a papírkendő.

Érdekes, a nőknek nem igazán varrnak ilyen feliratú konyhai „munkaruhákat”, velük az ilyesmivel nem lehet viccelődni, mert nekik a főzés az élet szükségszerű, természetes velejárója. A kötényt hordják nők és főzni szerető férfiak egyaránt, ez utóbbiakból kevesebb van, de megbecsülendők, mert ők hobbiból és nem kényszerből forgatják a fakanalat. A férfiaknak készülnek viccesebb feliratú köténytípusok is: főzőkanál vagyok, nem kocsmatöltelék, csak az életem sótlan, vagy ki az úr a konyhában, illetve konyhatündér vagyok, nem szégyellem, és ami már kissé megalázó beismerés, hogy jobban főzök, mint csókolok. Tudták, hogy a kötényt eredetileg a szabadkőművesek hozták divatba? Az idők folyamán egyre díszesebb lett, és mind a mai napig fontos alkotórésze a szabadkőművesek páholyon belüli viseletének.

Már a „kötény” szón is érdemes elgondolkodni egyébként, hiszen eleve furcsa logikai csavart jelent, hogy a kiosztott kötény az eredeti, konyhai viselet értelemben kitölti az ember lába közötti teret, vagyis éppen akadályozza a labda áthaladását. Ám a szurkolói képzelet itt merészkedik át Arany Jánosék terepére, ugyanis a labdát eggyé változtatja az illetőre akasztott köténnyel, ahogyan például a „befűz” kifejezés sem az áthatolásra, hanem a térelzárásra utal.

A „Kötény” Számos Arca: Szleng Szavak és Legendás Játékosok

A futballszleng rendkívül találékony, ha egy-egy alapcselt, mint például a „kötény” megnevezéséről van szó. Hány és hány leleményes szinonimát eszelt ki a futballnép az ellenfél lába között átgurított labdára, az úgynevezett „alagútcselre”.

A magyar labdarúgás történetében számtalan „köténykirály” volt: Újpestben Zámbó Sanyi vagy Törőcsik András, a Fradiban Ebedli Zoli, a Honvédban Kocsis Lajos, a Vasasban Izsó Ignác. Ezek olyan pengés focisták voltak fénykorukban, akiktől az ellenfelek joggal tarthattak a kötényes megaláztatás miatt. Gondoljunk bele, mit érezhetett Szűcs Lajos egy Zámbó-köténynél, vagy Pintér Sanyi a Törőénél, de Noskó Ernő sem tapsolt örömében, amikor a fradista Varga Zoli kiosztott neki párat.

A Futballszleng Költészete és Egyedi Kifejezései

A futballvilág nyelvezete nem merül ki a „kötény” és szinonimáinak gazdagságában. A pálya hétköznapi nyelvezete szinte észrevétlenül ontja a lírai fordulatokat, ahol egy átlagos magyar labdarúgó munkanyelve valójában színtiszta költészet. „Mi a baj? Pendült a húr?” - fordult felém Kondás Elemér a bodrogolaszi meccs szünetében, látva, hogy fájlalom a combomat. Csodálatosan gazdag a futballszleng, állapítottam meg magamban, Arany János sem tudott volna pontosabb metaforát találni arra az érzésre, ha az ember lábában meghúzódik az izomszalag.

Sajó László soha senki nem írta le olyan érzékletesen a gól misztériumát, mint a bodrogolaszi nap csodacseréje a Magyar Narancsban közölt 2012-es publicisztikájában. „Nem is szabadna szánkra venni, hallgatni kellene. Amiről nem lehet, arról. Szádra hiába ne vedd! Ehelyett ordítjuk, teli torokból, tébolyultan, magunkról megfeledkezve, ölelgetve az éppen mellettünk álló ismeretlent: góóóóóól! Ezért jöttünk ki, erre a világra. És jött (jött! jődögélt, valahonnan, csillagról, fényévmilliókon át, és most itt van, láttad? láttam!), megszületett (örömhírt hoztam! örüljetek! ordítsatok! megszületett! a megváltó! gól!, amire vártatok!), középkezdés, de a dél-amerikai szpíker még mindig kántál-üvölt, rezegteti hangját mint egy tiroli indián: góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól! Sose lesz vége a gólnak, gólörömnek, goal! gol! Csak a német kiabál ostobán: tor! Ja, a kapu, a fa/fém-háló szerencsés együttállása még kimondható, de ami a gólvonal mögött van! A kapufák, felsőléc, háló, gólvonal határolta terület! Ez a Szentek Szentje, itt örökös homály és csend van, akkor is, ha tűz a nap, izzadnak játékosok-nézők, hangoskodik hangosbemondó, üvöltöznek a drukkerek, a góllövők - a gólvonal határvonal, túlnan a néma tartomány, nem lépheted át büntetlen, ott túl a zóna, nem tudhatod, mi van ott. Ide csak a gól léphet be. [...] A pályán minden megtörténhet, a gólvonalon túl csak a gól. A pálya az élet - a gól a pályán, az életen kívül van. Földönkívüli. A nagyvilágon e kívül. A gól nem a pálya, nem az élet tartozéka. És mégis csak érte érdemes élni. A gól úgy van, hogy nincs, úgy nincs, hogy van. Meg van írva, a gól az Isten.”

Mielőtt elvesznénk a futballszemantika dzsungelében, nézzünk meg néhány sportági alapkifejezést, amelyek segítségével rádöbbenhetünk arra, hogy a költészet bizony csúnyán felbőrözte a labdarúgást. A fociban a „cica” nem macska, a „zsuga” nem kártya, a „zakó” nem viselet (de a „ruha” sem), az „esernyő” nem véd a zápor ellen, a „pipa” nem dohányzóeszköz, a „hinta” nem gyermekjáték és a „cumi” sem a babák szájába való.

Vagy hogy tovább cifrázzuk, a „kényszer” nem jelent semmiféle kötelezettséget (hanem a „kényszerítő” egyszerűsített alakjaként az ellenfél háromszöges kipasszolását), a „söprű” nem a port tereli, hanem mint „söprögető” a védelem tengelyében az ellenfél labdáit, a „bikázás” nem a megvadult állat hajtását, hanem a labda erős megrúgását jelenti, a „favágó” nem fát vág, hanem durva belépőivel sípcsontot, térdet, bokát, a „küllő” pedig nem a bicikli része, hanem a lábfej külső fele. Az érintett kifejezéseket olyannyira megszoktuk, hogy talán már nem is csodálkozunk észrevétlen jelentésváltozásukon.

Ahogyan teljes szófordulatok is mély gyökeret eresztettek a szurkolói közbeszédben: a kapus „árnyékra vetődik” (vagyis „lepkézik”), a szabadrúgást elvégző játékos „lopja a távolságot”, a játékvezető pedig kissé erőltetett kommentátori szóhasználattal „zuhanyozni küldi” a kiállított labdarúgót.

Ha már a futballbírónál tartunk, meg kell említeni ilyen-olyan beceneveit: a folytonos fütyülés miatt régebben elterjedt, mára a szó ötletszegénysége folytán kikopott „kanárit”, a rendszeres síphangra és a régi, hagyományos öltözék színére egyszerre utaló, szintén eléggé avítt „feketerigót”, illetve a nem túl sportszerű, de legalább nyelvi kreativitást tükröző „csalkovicsot” (a „csaló” szó kissé eufemizált változatát).

Érdekes a csapaton belüli posztokhoz, szerepkörökhöz, játékoskarakterekhez rendelt fogalmak repertoárja is, a szorgalmas labdaszerzőkön ragadt, Makélélé-típusú „zongoracipelőtől” a szélső hátvédekre mondott „bal bunkón”, „jobb bunkón” keresztül a kiemelkedő technikai képzettségre, játékintelligenciára utaló „spílerig” vagy a játékszervező középpályást - 21. századi számítógépes hasonlattal - jelző „dzsojsztikig”.

A közelmúlt szóleleményei is méltók a magyar líra hagyományaihoz, az Ómagyar Mária-siralommal kissé nyögvenyelősen indult sok évszázados cselsorozathoz: a „beadás” bürokratizálása „beadvánnyá”, a „süsd rá!” magyar és a „shoot!” angol parancsot ötvöző „süti!, sütemény!, sütőpor!” lövésre ösztönző felszólítások, a nagy keresztlabdát egyszerűsítő „nagykeró”, a lövőcselből kivont „lövő”, az ívelésből maradt „ív” mind-mind bizsergeti a futball-lingvisztika mélyrétegei iránt fogékonyak érzékeit. De repes a botcsinálta nyelvész szíve, ha a jó átadás „nagy papír” vagy „hatalmas kártya”, a csel „cselló”, a labda „bogyó”, a vereség pedig „bukta”, netán börtönnyelvi eredetű kölcsönszóval „bukovári”.

Idegen Szavak Hatása a Magyar Futballszlengre

Az angol nyelvből került be sok szó a labdarúgók szlengjébe, ami abból adódik, hogy magát a labdarúgást is angolok találták ki. Természetes tehát, hogy a játék átvételével annak szaknyelvét is átvették. A labdarúgás sportnyelvében igen sok angol szó van a mai napig is. Ilyen angol szavak például: bekk ’védő’ < ang. back ’védő’; taccs ’bedobás’ < ang. touch ’érintés’; ofszájd ’les’ < ang. offside ’les’; falt ’szabálytalanság’ < ang. fault ’hiba, vétség’; tréner ’edző’ < ang. trainer ’edző’.

Manapság is megfigyelhető az angol szavak átvétele: bossz ’a csapat elnöke’ < ang. boss ’főnök’; tím ’csapat’ < ang. team ’csapat’; kócs ’edző’ < ang. coach ’edző’; dzsojsztik ’irányító-középpályás’ < ang. joy-stick ’botkormány’; penálti ’büntetőrúgás’ < ang. penalty. Az új angol átvételek beszivárgását a labdarúgás szlengjébe a szleng identitásként való értelmezésével magyarázhatjuk. Hiszen ahogy a szurkolók hasonlítani kívánnak kedvencükhöz és magukra öltik legkedvesebb játékosuk mezét, úgy a labdarúgók is szeretnének úgy és olyan körülmények között játszani, mint a külföldi, magasabb színvonalú játékosok, ezért nyelvhasználatukat is átveszik, hogy még inkább azonosuljanak velük. De hazánkban az angol nyelvet tanulják és ismerik a legtöbben, ezért használják előszeretettel a labdarúgók is. A labdarúgás Magyarországra kerülésekor a játékkal együtt az angol kifejezések is átkerültek. Ezeket kísérelték meg magyarosítani, elsősorban a Nemzeti Sport című napilap 1931 és 1940 között.

Az angol szavakhoz képest igen kevés a német szavak átvétele, mindössze négy általam összegyűjtött szleng szóról állítom bizonyosan, hogy német nyelvből átvett szavak: spíler ’játékos’ < ném. Spieler ’játékos’; mancsaft ’csapat’ < ném. Mannschaft ’csapat’; luftot rúg ’levegőbe/lyukat rúg’ < ném. Luft ’levegő’; ziccer ’biztos gólhelyzet’ < ném. Sitzer. A korner szó egyes források szerint a német nyelvből került a magyar sportnyelvbe, és így a szlengbe is, mely a német Korner ’sarok’ szó átvétele.

Olasz átvétel lehet a prezidente ’a csapat elnöke’ < ol. presidente. A skárpi ’futballcipő’ pedig a cigány nyelvből kerülhetett be a labdarúgók szlengjébe az adatközlők szerint.

A Futballszleng Mint Kulturális Jelenség és Lázadás

A szleng nem elsősorban nyelvészeti kategória, hanem annál mélyebben gyökerezik a tudattalanban, tehát valójában attitűd, érzés. A szleng fő funkciója a kapcsolatfenntartó, -megerősítő és identitásjelző funkció a nagyobb közösségen belüli kiscsoportokban. A szleng tulajdonképpen a kiscsoport és az egyén verbális lázadása a hierarchia ellen, ami az egó védelmét és a csoportnyomás alóli felszabadulást szolgálja.

Robert L. a szlenget egy olyan kisebb társadalmi csoport elhatárolásaként írta le a többségtől, amelyhez csatlakozni, és amelyet megérteni kényelmes, és amely az én számára menedékül szolgál. Egyúttal az én szubkultúrán belüli meghatározása és előtérbe helyezése is az okosság, a kontroll, a naprakészség, a polgárpukkasztás, az elszánt és általában szatirikus szellem és az (akár fallikus) agresszió révén. Mindez a lélek viszonylag sekély szintjén történik, s könnyen megérthető.

A szleng érzékenyen reagál a világ változásaira, a körülöttünk zajló eseményekre, a társadalmi élet rezdüléseire is, egy „poszt-Covid” foci alkalmával hallottam például, amint egy játékos így biztatta ösztönösen csapattársát a hazaadásra: „Mehet a home office, Dinho papa!” És Dinho papa hazaadta, mert labdarúgásban haza csak egy van.

A Karnevál és a Futball Párhuzamai

Ahogy a karnevál kiszakítja az embert a mindennapokból, felszabadítja a társadalom által rárótt szabályok és elvárások alól, ami a nyelvében is tükröződik. A karnevál nem szakad szét játszókra és nézőkre. A karnevált nem szemlélik, hanem élik, s mindenki éli, mert eszméje össznépi. Míg a karnevál tart, nincs más élet, csak a karneváli. Nem lehet elkerülni, mert nincs térbeli határa. Ez a jellemzés érvényes a labdarúgásra is. A meccsnézés idejére mindannyian megfeledkezünk a mindennapok gondjairól, a társadalmi elvárásoktól. A szemlélődőkből rögvest kommentátorok, egymással egyetértők és/vagy vitatkozók, bosszankodók, lelkesedők, jó tanácsokból ki nem fogyók lesznek.

A játékosok is a játék idejére más emberekké válnak, ilyen értelemben számukra a játék idejére megszűnik a külvilág és annak normarendszere. A játéktér egy új világ, amelyben nem érvényesek a mindennapok szabályai: nem biztos, hogy a leggazdagabb vagy a magasabb társadalmi réteghez tartozó ember a játéktér világán belül is ugyanakkora befolyással bír. Megeshet, hogy egy nála alacsonyabb társadalmi helyzetű ember parancsol, mert tehetségesebb nála, hiszen a játék újabb szabályokat határoz meg, melyek minden, a játékban résztvevőre egyformán vonatkoznak.

A Köténycsel Jelene a Modern Fociban

Sajó László A futball ábécéjében leírta, hogy „a majom azért jött le a fáról, és állt két lábra, hogy majd a törzsfejlődésnek egy bizonyos - ha nem is a legmagasabb - fokán mint (lehetőleg bal) bekk kötényt kapjon”. A világbajnokságon azt látjuk, hogy a mai kőkemény, test test elleni gladiátorfociban egyre kevesebb lehetőség nyílik az ilyen trükközésre. Se tere, se lehetősége nincs a focistának ilyenre, mert elgázolják, mint az úthenger.

tags: #foci #koteny #jelentese

Népszerű bejegyzések:

• stílusos és kényelmes gyerek Juventus szett
• prop fogadások mesteri szinten
• a 34. ANK torna háttere
• Bajnokok és versenysorozatok a magyar krikettben
• Német városok többes számban