A labdarúgás kulcsfogalmai és stratégiai elemei
A labdarúgás, mint a világ legnépszerűbb sportja, rengeteg speciális kifejezést és stratégiát foglal magában. Ebben a rovatban érdekes és/vagy fontos szakkifejezéseket igyekszünk röviden megmagyarázni, hogy mélyebb betekintést nyerhessünk a játék rejtelmeibe.
A pálya felosztása és a kulcsfontosságú zónák
A pályát függőlegesen hat, vízszintesen pedig három egyenlő területre osztva, egy nagyjából az ötös vonal szélességével megegyező oldalú négyzetet kapunk a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, más néven "lyuknak". Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából, mivel a pálya közepén, rögtön az ellenfél tizenhatosának előterében helyezkedik el.
Máig sokan használják a koncepciót, miszerint ez a terület a támadások célja. A támadásvezetések során ide szeretnék eljuttatni a labdát, méghozzá a beadások elkerülésével. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak.
Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre, csakhogy amíg a kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé. Konkrétabban: egy hátvéd felpasszolja a labdát a támadónak, a támadó egy érintéssel visszateszi a labdát egy felfutó középpályásnak. Innentől kreativitás kérdése, mit kezdenek vele, a lényeg a mozgás, amivel egy vagy akár két védelmi vonalat is át lehet törni. Szükséges hozzá szemfülesség és jó passzkészség a védőtől, jó hátrafelé játék és labdakezelés a csatártól, valamint előrelátás és mozgás közbeni labdakezelés a középpályástól. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen.
Javasolt magyar használat: a "feladás-átadás" kifejezés jól leírja ezt a mozdulatsort.
Az átmeneti fázis és a labdaszerzés fontossága
A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis a játék egyik legdinamikusabb és legkritikusabb momentuma. Ennek kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat.
A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát.
A védekező mozgások terén, ha egy védekező játékos eredeti pozícióját üresen hagyva előretör annak érdekében, hogy a labdás ellenfelet támadja, maga mögött területet nyit. Ezért ilyenkor szükség van egy társra, aki az előrenyomuló területét fedezi, biztosítja.
Box-to-box középpályás: a kimeríthetetlen energiabomba
A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó, a box-to-box középpályás. Ez a játékos a saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között robotol végtelen akkumulátorral, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit.
Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.
Cadrage és a védekezési pozicionálás
A "cadrage" az a helyzet, ahol a labdás játékosnak nem marad passzlehetősége és előrébb sem tud lépni. Ez nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátolást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben.
A "cadrage" mindig egy darab játékos helyezkedését írja le, nem a teljes csapatét. Feltételezi, hogy a játékos alkotja a sáncot, a mögötte lévő területre tilos a belépés, kialakítja a "csapatblokk" tudatát, egyszerre figyeli a labdát és a mögötte lévő játékost, és ahogy más sportágakban is, van passzív és aktív formája is.
Catenaccio: a védekezés olasz iskolája
A "catenaccio" kifejezést általában a sakk világában használják, pedig angol nyelvterületen a futball szaknyelvben is előfordul. A catenaccio az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével.
A stílus legnagyobb képviselője a Helenio Herrera által vezényelt "Grande Inter" volt a hatvanas években.
Klubfilozófia és a hosszú távú építkezés
Egy bizonyos koncepció áll az átigazolási politika és a csapat fejlesztése mögött, amikor egy klubfilozófiát követnek. A cél egy hosszútávú működési struktúra felépítése, ami eleinte az eredmények rovására is mehet. A vezetőség és a stáb kialakít egy filozófiát (esetleg az új edző személyével "érkezik" maga a filozófia is), aminek a klubnál minden területen folyó munkát alárendelik.
Expected Goals (xG) és a minőségi elemzés
Az elmúlt években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt. A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Bonucci hosszú labdájánál tíz belga védő helyezkedett a labda vonala mögött - az akció mégis góllal végződött.
Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva. A játékost és a csapatot is pontozzák. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva.
Az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. (Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).
Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat. Ez egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből.
A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG a lövés leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban.
Fedezőárnyék és a tudatos védekezés
A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel.
First touch: a labdaátvétel művészete
Talán a legkifinomultabb kifejezés, mind a mozdulatsor leírását, mind a jelentéstartalmat tekintve. A labdarúgásban ugyanis nem mindegy, hogy valaki csak egyszer érintheti a labdát (egyérintő), egy labdát úgy rúg meg, hogy nem hagy időt a lepattanásra (kapáslövés), a labdát megszelídíti a játékos (leveszi), vagy magához rendeli úgy, hogy valójában nincs benne az orientáció (átveszi).
A "first touch" a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a "first touch" nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. Az első érintés 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.
Foci háború és a sport politikai szerepe
A labdarúgásnak komoly politikai és társadalmi szerepe is lehet. Az ESPN bejelentette, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott elősegítette a fegyverszünet rögzítését a 2005-ös nemzeti polgárháborúban. Ennek ellentéte, amikor a labdarúgás volt a közvetlen oka az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti futballháborúnak.
A sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es években a délszláv háborúban, amikor az GNK Dinamo Zagreb és az FK Crvena zvezda közötti mérkőzést törölték az 1990-es évek elején.
Gegenpressing: a labdaszerzés új dimenziója
A csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát.
Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást.
Half space: a stratégiai előnyök zónája
Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. Stratégiai megfontolásból - a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva - a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szárnyak felé terelődik a játék.
A half space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.
Hamis kilences: a modern csatár szerepkörének átalakulása
A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok -, más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán.
Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidegkuti Nándor volt.
Inverted fullback: a sokoldalú védő
Egy viszonylag új szerepkör. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nagyobb szabadságot adva a középpályásoknak. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel.
Az egyik fázisban védőként teszi a dolgát, a másikban pedig a belső középpályás pozícióban biztosítja a területet. Hozzátesszük, hogy a támadófázisban sem minden esetben húzódik előre, időnként klasszikus szélső védőként viselkedik.
Játékosok és edzők kommunikációja: a "fejek" szerepe
A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti.
A "fejek" révén könnyebben tud kommunikálni a pályán lévő csapattal az edző, akik lényegében a "jobb kezei" a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása "olajozottabbá" válhat. A "fej" bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához. A kereten belül a kilétét kijelölheti az edző, de összeszokott csapatoknál spontán is kialakulhat. Több fej is lehet csapaton belül. "Elhelyezésük" a pálya tengelyében szerencsés.
Példa: vesztes állásnál az edző jelzi a fejeknek, hogy a védekezési vonalat hátul (vagy elöl) hol szeretné meghúzni.
Labdarúgás története: az ősi gyökerektől a modern sportágig
A labda rúgásával kapcsolatos játékok a történelem során számos országban léteztek. A FIFA szerint „nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)”. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot tömör kaucsuklabdával játszották. Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje.
A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calcio labdajátékot előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren játszották.
A modern szabályok alapjait a 19. században fektették le Angliában. A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi szabályrendszert. Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához.
Az Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben megalakítja az International Football Association Board-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára.
Magyarországon is megismerték a „footbal-sportot”, amelyről a Vasárnapi Ujság 1901-ben így írt: „Az angol tengerészek és telepítvényesek meghonosították az angol gyarmatokban is. Hódító körútjában hozzánk 6-8 éve került. Ottó József és Collaud Ferencz budapesti tornatanárok ismertették meg tanítványaikat a footballozással. A tulajdonképeni meghonosítók Stobbe Ferencz és Ray Ferencz. Hozzájok csatlakozott Iszer Károly, ki a versenyek egyik intézője. Ez a sport hosszú időkig fejlődött, míg mai formájába finomodott.”
A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba.
A labdarúgás szabályai és a játék menete
A játékot 2×45 percig játsszák, ezeket nevezik félidőknek. A játék célja a gól, vagyis a labdának az ellenfél kapujába való juttatása. A gól akkor szabályos, ha a labda teljes terjedelmével átjutott a gólvonalon. Az a csapat nyeri a mérkőzést, aki a játékidő alatt több gólt ér el.
Mindkét csapatban 11 játékos van egy időben a pályán (amennyiben nincs kiállítás), de lehetőség van a cserére. Hivatalos mérkőzéseken ötöt lehet cserélni, három játékmegszakítás alkalmával, amibe nem kell beleszámolni a félidőt. Hosszabbítás esetén újabb egy cserelehetőség van. Barátságos meccseken a két csapat a játékvezetővel egyetértésben megegyezhet a cserelehetőségek számában.
Az a játékos, akit edzője lecserélt, már nem térhet vissza a pályára az adott meccsen (kivétel az edzőmérkőzés).
A játékban két csapat vesz részt, legfeljebb 11-11 játékossal, ezek közül 1-1 a kapus. A mérkőzés nem kezdhető el és nem folytatódhat csapatonként 7 játékosnál kevesebbel.
A játékoscsere végrehajtása: Minden mérkőzésen a cserejátékosok nevét a mérkőzés előtt meg kell adni a játékvezetőnek. Azok a cserejátékosok, akiknek a neveit addig nem adták le a játékvezetőnek, nem vehetnek részt a mérkőzésen.
Ha egy játékos véletlenül lépi át a játéktér határoló vonalainak egyikét, nem tekintendő úgy, hogy szabálysértést követett el. A játéktér elhagyása tekinthető a játékbeli mozgása részének.
A játékosok minimális száma: Bár egy mérkőzést nem lehet ELKEZDENI, ha bármelyik csapatban kevesebben van, mint 7 játékos. A mérkőzés FOLYTATÁSÁHOZ szükséges minimális létszám meghatározását a tagszövetségek belátására hagyták. Azonban az International Board véleménye szerint egy mérkőzés nem folytatandó, ha bármelyik csapatban 7 játékosnál kevesebben van.
Amerikai futball kezdőknek | NFL UK
A mezszámok jelentése és hagyományai
Egy csapatban a mezszámok meghatározzák egy-egy játékos posztját, s olykor bizony felelősséget is jelentenek az adott labdarúgó számára. Az alacsonyabb számokat hagyományosan a középhátvédeknek adják, a 7-est, a 9-est és a 10-est pedig a sztároknak, a támadó középpályásoknak és a csatároknak.
Természetesen a modern futball eltávolodott ettől a klasszikus számozástól, a sportág néhány legendája szokatlan és unortodox számot viselt és visel manapság a hátán. Ennek ellenére a klasszikus mezszámozás és az azokhoz szorosan köthető posztok képezik a labdarúgás alapját.
- 1-es mez: A klubok tradicionálisan az első számú kapusnak tartják fenn, és szinte soha nem adják oda mezőnyjátékosoknak. Olyanok viselték az elmúlt évtizedekben, mint a Real Madrid és a spanyol válogatott hálóőre, Iker Casillas, a Bayern München és a németek legendás kapusa, Oliver Kahn, vagy éppen a Juventus és az Azzurrik portása, Gianluigi Buffon.
- 2-es mez: A védők - főleg a jobbhátvédek - általában 2-es mezben játszanak. Gary Neville, Cafu és Ivan Cordoba csak néhány példa a remek kettesek sorában.
- 3-as mez: A 3-as mez szintén a védőknek van fenntartva, méghozzá a balhátvédeknek. Ashley Cole, Paolo Maldini és Roberto Carlos mindenki számára ismerős lehet ezzel a számmal.
- 4-es mez: A középső védők vagy a védekező középpályások kapják, ezt viselte a Real Madrid kapitánya, Sergio Ramos, és az Arsenal legendája, Patrick Viera is.
- 5-ös mez: Jellemzően középhátvédek viselik, ékes példája ennek Carles Puyol, Fabio Cannavaro és Franz Beckenbauer. Zinedine Zidane, a Real Madrid játékmestere viszont például a középpályán viselte az 5-öst.
- 6-os mez: A 6-os mez is sokszor középhátvédek hátán díszeleg, jó példa erre az angol legenda, Bobby Moore. Az utóbbi időben viszont a védekező középpályások is egyre többször gyarapítják a hatosok táborát, mint a Barcelona egykori játékosa, jelenlegi vezetőedzője, Xavi is.
- 7-es mez: A 7-es mez a szélsőké és az árnyékékeké, bár van néhány példa legendás középcsatárra, aki ezt a számot viselte. A Manchester Unitednél mindig is különleges nevek szerepeltek hetesben, elég ha csak Eric Cantona, David Beckham, vagy Cristiano Ronaldo nevét említjük. Ronaldo ráadásul a saját márkáját is ráépítette a 7-esre, ami a Real Madridhoz és a Juventushoz is elkísérte.
- 8-as mez: Nem olyan ikonikus, mint a 7-es, a 9-es vagy a 10-es, de ennek ellenére súlya van. Általában gólerős középpályások hordják, akik egyúttal gólpasszokkal is kiszolgálják csapattársaikat. Emellett az úgynevezett box-to-box középpályások is viselik, azaz azok, akik a két tizenhatos között érzik magukat otthonosan, s képesek gyorsan védekezésből támadásra váltani. A Liverpool korábbi kapitánya, Steven Gerrard is 8-asban futballozott, őt a történelem egyik legjobb angol támadó-középpályásaként emlegetik, sokszor egylapon a Chelsea híres nyolcasával, Frank Lamparddal, de akad példa a Primera División két nagyágyújánál is Andrés Iniesta és Kaká személyében.
- 9-es mez: Általában a centernek adják. Fernando Torres liverpooli évei során a Premier League egyik legeredményesebb kilencese volt, de Luis Suárez is ezt viselte a Barcelonában, a „Fenomén” Ronaldo a Real Madridban, vagy manapság Karim Benzema és Robert Lewandowski is.
- 10-es mez: Hagyományosan a csapat játékmestere vagy támadó-középpályása kapja. Ez egy olyan szám, amelyet nem szabad félvállról venni, s amelyet a játékosnak ki kell érdemelnie.
Női labdarúgás: a fejlődés útján
Az első női labdarúgó-mérkőzést 1895-ben játszották Londonban. Számos országban tiltó rendelkezésekkel akadályozták elterjedését. Ennek ellenére 1916-ban Franciaországban megalakult az első női labdarúgóklub. 1972-ben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közbenjárására a tiltó intézkedéseket feloldották, de ezt megelőzően 1970-ben Olaszország már megrendezte az első nem hivatalos világbajnokságot.
A sportág - a televíziós közvetítéseknek is köszönhetően - olyan népszerű lett, hogy az UEFA 1984-ben kiírta az első hivatalos Európa-bajnokságot, 1991-ben pedig a FIFA égisze alatt sor került a világbajnokság első döntőire.
Magyarországon a női labdarúgás meghonosítására már az első világháború előtt történtek próbálkozások. Az első női labdarúgócsapat - a Szegedi Testgyakorló Kör - Szegeden alakult 1912-ben. A szervezett női labdarúgás iránti igény valójában 1970-ben jelentkezett hazánkban. Ebben az évben alakult meg a Femina női labdarúgócsapata, őket a FŐSPED-Szállítók, majd a Vasas sportiskola csapata követte.
A női labdarúgó-világbajnokságot az 1991-es női labdarúgó-világbajnoksággal kezdték meg, melynek házigazdája Kína volt, és 12 csapat képviselte az országát. Több mint 650 000 néző figyelte a helyszínen az 1999-es női labdarúgó-világbajnokságot, és közel egymilliárdan nézték 70 országból.
Magyar labdarúgás: az első lépésektől a sikerekig
A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emléke 1879-ből származik. Molnár Lajos a MAC egyik alapítója tesz említést „Athletikai Gyakorlatok” című szakmunkájában. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot, ahol a diákok örömmel ismerkedtek a „rúgosdi” játékkal is.
A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a volt, ugyanis ekkor alakult meg az egyik legjelentősebb hazai egyesület, az Újpesti Torna Egylet. 1901. január 19-én 13 egyesület képviseletében alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget, amelynek önállóságát a FIFA 1907-ben Amszterdamban tartott ülésén mindörökre elismerte, ezzel fel is vette a tagjai közé.
Válogatottunk 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését, a találkozó helyszíne Bécs volt, az ellenfél Ausztria. A végeredmény 5-0-s osztrák sikert hozott. A magyar labdarúgókupának az 1909-1910-es idényben volt az első szezonja, a rendezvény győztese az MTK lett.
A legjelentősebb magyar meccs az UTE és az FTC mindenkori csapatának mérkőzése, amely a világ második legnagyobb városi meccse. A bajnokságban több mint kétszázszor találkozott hazánk két legnagyobb szurkolótáborral rendelkező klubja, továbbá magyar, illetve nemzetközi kupákban is körülbelül százszor, egyéb mérkőzésekkel pedig még többször.
Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a nemzeti csapatunk ezüstérmet szerzett, a döntőben Olaszországtól szenvedett 4-2-es vereséget. A magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikerét 1953. november 25-én könyvelhette el Londonban. A hazai környezetben európai csapattól már 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatottat 6-3-ra győzte le. A találkozó az „évszázad mérkőzése” néven híresült el. Ezt ismét csak ezüstérem követte az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon.
Az 1964-es olimpián ismételten aranyéremmel gazdagodott a csapat. Magyarország utoljára az 1986-os labdarúgó-világbajnokságon szerepelt. A legutóbbi jelentős nemzetközi klubsikert a Videoton érte el, azzal, hogy 1985-ben bejutott az UEFA-kupa döntőjébe.
A labdarúgás alapjai: pozíciók és szerepkörök
A labdarúgásban minden játékosnak megvan a maga speciális pozíciója és szerepköre. A mezszámok gyakran jelzik ezeket, bár a modern futballban már elmosódnak a hagyományos határok.
Támadó csapat (Offense)
- Offensive line (támadó fal):
- Tackle (T) (OT): Az 5 fős támadó fal két szélén helyezkednek el. Elsődleges feladatuk az irányító védelmezése passzjátéknál, valamint az ellenfél védőinek eltolása futójáték esetén.
- Guard (G) (OG): A center két oldalán állnak fel. Legfontosabb feladatuk az ellenfél védőinek blokkolása a futásoknál, valamint részt vesznek az irányító védelmében a passzjátékoknál.
- Center (C): A támadó fal középső játékosa. Ő indítja el a labdát, snap-el. Miután a labdát az irányítónak adta, feladata a blokkolás. Ők az Offensive line vezérei.
- Quarterback (QB) (irányító): Az ő jelzésére indul meg a play. Általában ő kapja a labdát a centertől, amit vagy átad egy futónak, vagy elpasszol, vagy maga fut vele.
- Running backek (Futójátékosok):
- Fullback (FB): Fő feladata az, hogy a tail back-nek vagy a half back-nek blokkoljon. Vigyázza az irányítót is bizonyos szituációkban.
- Runningback (RB) /tailback, halfback/: Futójátékoknál általában ő kapja a labdát az irányítótól és azzal próbál területet nyerni. Sokszor passzokkal is keresik a pályán, illetve néha csak az irányítót kell védenie.
- Wide receiver (WR) (elkapó): Feladatuk a feléjük repülő passzok elkapása, futásoknál blokkolás.
- Tight end (TE): Azok az elkapók, akik a támadó fal mellé állnak fel játékhoz. Ezek a játékosok többet blokkolnak mint egy rendes elkapó.
Védekező csapat (Defense)
- Defensive line (védőfal):
- Defensive tackle (DT): Fő feladatuk a futások megakadályozása.
- Defensive end (DE):
- Nose Tackle (NT): Pontosan a centerrel szemben áll fel. Orr az orral szemben.
- Linebacker-ek: Elsősorban a labdás játékos szerelése a céljuk. Sokrétű feladataik vannak.
- Secondary - defensive back-ek:
- Cornerback (CB): Az elkapók levédekezésére használt játékosok.
- Strong Safety (SS): Inkább futások megállítására használják.
- Free Safety (FS): Az utolsó ember. Feladata még a passzok levédekezése.
Speciális egység (Special team)
- Kicker (K) /placekicker/ (Rúgó): A kezdőrúgásokat (kick-off) és a mezőnygólt (field goal) lövi.
- Punter (P): A kézből történő rúgásokat (punt) végzi el.
- Long snapper (LS): Puntoknál illetve field goal kísérleteknél van a pályán. Ő az, a center aki a hosszú snap-ekre specializálódott.
- Holder (H): Field goal kísérleteknél van a pályán. A long snapper mögött 7-8 yardnyira térdel a pályán.
- Kick returner (KR): A kezdőrúgásoknál ő fogadja a labdát. Feladata, hogy minél több yardot szerezzen a visszahordással.
- Punt returner (PR): A puntoknál ő fogadja az elrúgott labdát. Feladata, hogy visszahordja azt, míg csapattársai blokkolnak előtte.
tags: #foci #palyan #jatekosok
