Pintér Sándor: A magyar futball „négytüdejű” legendája
1950. július 18-án született Pomázon Pintér Sándor, a magyar labdarúgás egyik ikonikus alakja, aki a Budapesti Honvéd és a magyar válogatott meghatározó középpályása volt. Az MLSZ Fontos periódusban választotta Pintér Sándort az Év játékosának: akkor, amikor a válogatott tizenkét éves szünet után ismét kiharcolta a világbajnoki részvételt. A hetvenes években igazi közönségkedvenc volt, s nemcsak Kispesten. „Négytüdejűnek” becézték, rá is szolgált. Mint valami gép, amelyet bekapcsoltak, úgy sprintelte végig szinte megállás nélkül a mérkőzéseket, de a labdával is tökéletesen bánt. A Honvéd klasszisára udvariasság nélkül írhatták, hogy a modern totális futball megtestesítője.
A kezdetek és a rögös út a profi labdarúgásig
Pintér Sándor élete már gyermekkorában szorosan összefonódott a futballal. „Imádtam a futballt, az volt az életem.” - mesélte. Kora reggeltől késő estig kergették a srácokkal a labdát. Jobbszélső volt, és elég jól ment a foci. Tíz évesen kezdte szülőhelye, a Pomáz megyei másodosztályú korosztályos csapatában a pályafutását.
Tizennégy éves korában az MTK már felfigyelt rá. Eljöttek az egyik mérkőzésükre engem megfigyelni, és… eltört a lába. Nyolcadikban, az iskolai bajnokságban játszottak a Mahart ellen a pomázi füves pályán. Hozzá került a labda és látta, hogy érkezik a védő becsúszva, de már késő volt. Elvitte a támaszkodó lábát, és kettős lábszártörést szenvedett. Élénken emlékezett, hogy neki ezért a ballagás kimaradt az életéből. Két évig a futball felé sem nézett.
Felépülése azonban elszántságáról tanúskodik. Bátyjával tornázott, súlyzózott. A Sportolj velünk füzetek hatására úgy döntöttek, hogy szép fiúk lesznek, és izmaikat építgetik. Két év elteltével visszacsalták a labdarúgáshoz. A „szépfiúságból” az erős felsőtest maradt. Bevallotta, nem látta kárát! Erősített, edzett, amíg a lábait nem lehetett, addig a felső testét, a karjait. Amikor aztán újra elkezdhetett mozogni, hamar visszajöttek a régi, focis mozdulatok. Hamar bekerült a Pomáz megye kettes csapatába, ahol rögtön házi gólkirály lett.
Az egyik téli felkészülési időszakban edzőmeccset játszottak a Szentendrével, amelynek edzője az Aranycsapat egykori jobbszélsője, Budai II. László volt. Az edzője féltette, hogy a szentendreiek - mint katonacsapat - bevonultatják, hogy megszerezzék a játékjogát. Jól játszott, két gólt is rúgott a Kossuthnak, és edzőjének igaza lett: két hét múlva ott volt a kredencen a katonai behívója.
A Bp. Honvédben töltött évek
Pintér Sándor 1969 februárjában bevonult katonának Szentendrére. Szívesen ment, hiszen a Kossuth akkor NB II-es csapat volt, így magasabb osztályban játszhatott, ráadásul a katonaságon belül a sportszázadba került, ami az akkori viszonyok között nem volt mindegy. Egy évet futballozott Szentendrén, a második félszezontól folyamatosan vezette a házi góllövőlistát, így aztán felfigyelt rá a Bp. Honvéd. 1970. január 13-án, pénteken öltötte először magára új klubja mezét.
Vallásos neveltetése okán a hivatásos katona státuszát - amit egyébként felajánlottak neki - nem fogadta el, de ezt különösebben nem is erőltették a vezetők. Csak a futballra koncentrált, mindent alárendelt annak, hogy jó labdarúgó váljon belőle. Az első idényétől fogva meghatározó játékosa volt a csapatának. Az elején, amikor még csatárt játszott, a gólszerzés is ment, később aztán hátrébb került egy sorral. Védekező középpályás lett és később a válogatottban is ebben a szerepkörben számított rá Baróti Lajos szövetségi kapitány.
Kispesti sikerek és a „motor” becenév
1981-ig 247 bajnokin 30 gólt szerzett a Bp. Honvéd színeiben. Legnagyobb sikere az 1979-1980-as bajnokság végén nyert aranyérem volt, emellett háromszor is második volt a kispestiekkel (1971-1972, 1974-1975, 1977-1978). Háromszor volt bajnoki ezüstérmes (1972, 1975 és 1978), egyszer Magyar Kupa (MNK) második és kétszer Közép-európai Kupa (KK) második. Klubályafutása csúcspontjaként az 1978-1979-es UEFA-kupa-menetelést emlegeti, amelyben a Honvéd az Ajax kiverése volt a legnagyobb fegyvertény.
Pályafutása során az átlagon felüli állóképessége és rendkívüli munkabírása tette egyedivé. „Soha nem tartottam magam kirobbanó tehetségnek. De nincs abban semmi szégyellnivaló, ha valaki akaraterejével, odaadásával, igyekezetével ér el valamit. És azt hiszem a legkiválóbb csapat sem nélkülözhet olyan játékost, aki végig tudja futni a mérkőzést, aki megállás nélkül küzd, harcol. Csak négytüdejűnek hívták, iszonyatos futóteljesítménye és mennyisége miatt.” - mondta Pintér Sándor. Nyilasi Tibor is így jellemezte: „Pintér Sanyi például a vérünket szívta mérkőzések közben. Egy percre sem állt be a szája, ő volt viszont az első, aki odavágta magát s nem törődött azzal, sár van-e vagy jég.”
Az alábbi táblázat Pintér Sándor legfontosabb statisztikáit és sikereit foglalja össze a Bp. Honvédban és a válogatottban:
| Kategória | Adat |
|---|---|
| Születési dátum | 1950. július 18. |
| Bp. Honvéd mérkőzések | 247 bajnoki |
| Bp. Honvéd gólok | 30 bajnoki |
| Válogatott mérkőzések | 39 |
| Válogatott gólok | 2 (Luxemburg, Bolívia) |
| Bajnoki címek | 1 (1979-1980) |
| Bajnoki ezüstérmek | 3 (1971-1972, 1974-1975, 1977-1978) |
Válogatott karrier és a hősi küzdelmek
Több évi utánpótlás-válogatott szereplés után 1975 márciusában Párizsban, Franciaország ellen debütált a felnőtt válogatottban. Egy hónappal később, Bécsben az első tétmeccsét is lejátszotta, a második félidő közepén állt be csereként. Innentől számította pályafutása legnagyszerűbb időszakát, mert 1975 és 1978 között több mint harminc válogatott meccset játszottak, valamennyin pályára lépett és szinte mindet végig is játszotta.
A válogatottban 1975. március 26-án esett át a tűzkeresztségen, 1978. november 15-ig 39-szer szerepelt. Lőtt egy gólt a luxemburgiaknak, egyet pedig, az 1978-as Mundialra vezető út utolsó előtti állomásán, a Népstadionban a bolíviaiaknak is. Tagja volt a magyar labdarúgás egyik legragyogóbb középpályás-sorának, a Nyilasi-Pintér-Zombori összetételű hármasnak.
Az 1977-es szovjetek elleni győzelem
Pályafutása egyik legjobb mérkőzése volt a szovjetek elleni budapesti vb-selejtező 1977-ben. Erről a meccsről minden akkori tudósítás, illetve utólagos visszaemlékezés őt nevezte meg a mezőny legjobbjának, ami jelzi: oroszlánrészt vállalt a győzelemből. Tatán, az edzőtáborban is folyamatosan hergelték egymást szobatársával, Nyilasi Tibivel, hogy most aztán mindenáron győzniük kell. Amikor begördült a buszuk a Népstadionba, várt rájuk egy hatalmas tömeg. Nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy ha most kikapnak, ők törni-zúzni fognak a városban. Kitalálták: a játékoskijáróban vezényszóra hátat fordítanak a szovjeteknek a felsorakozás ideje alatt, hogy addig is elkerüljék a szemkontaktust velük. Ezzel sikerült is megzavarniuk őket.
A legfelemelőbb dolog azonban a pályán érte őket: a válogatott meccsek előtt a Himnusz mindig szöveg nélkül szólt, ám itt a szöveges változatot játszották le, amit hetvenezer torok énekelt a lelátón, ők pedig a gyepszőnyegen. Kellően feltüzelve kezdték tehát a meccset és végig jobban játszottak az egyébként világklasszisokkal teletűzdelt szovjeteknél, Kipiani csak az utolsó percben fejelte be a szépítő góljukat. 2-1-es sikerükkel nagyon nagy lépést tettek a vb-részvételért, amelyet végül ki is vívtak, így 12 év után szerepelhettek ismét a vb-n.
Magyarország - Bolívia 1977.10.29 Pintér Sándor gólja
Baróti Lajos szövetségi kapitány így értékelte őt: „Egy év alatt technikailag nagyon sokat fejlődött, így páratlan fizikai ereje, munkabírása még nagyobb hasznot hoz. A csapat erőssége, példás szorgalma további fejlődést eredményezhet. Támadásban, a 16-os táján több labda nélküli mozgással gólszerzésben is előbbre léphet. A labda elvesztése után rendkívül sokat segít a védelemnek.”
Az 1978-as világbajnokság és a világválogatott meghívás
Az argentínai világbajnokságon mindhárom csoportmeccsen szerepelt. Teljesítményét nem érhette kritika. A vb után, 1978 őszén meghívták a világválogatottba Pelé búcsúmeccsére. Megérkezett az angol nyelvű meghívó, amelyet máig nagy becsben tartva őriz. Négy napra mehetett volna New Yorkba, és a kétezer dolláros tiszteletdíj mellett a két repülőjegyet és a két fő részére szóló szállodai foglalást is elküldték. Akkori klubedzőjét, Tichy Lajos kértem meg, hogy kísérje el. Ám nem adtak engedélyt az utazásra odafentről, így kútba esett, hogy a Fekete Gyöngyszem, azaz Pelé búcsúmeccsén - egyedüli magyarként - pályára léphessen. Tichy Lajos is próbált kilincselni a kedvező fordulat érdekében, de ő sem járt sikerrel. Pedig a kétezer dollárt még az utazás időpontja előtt felajánlotta jótékony célra, egy szociális otthon részére.
Az engedély megtagadása a kommunista rendszer sajátossága volt. Felmerült, hogy attól féltek: disszidál. Ezzel kapcsolatban elmondta: „Amikor első külföldi utamra elmentem a Honvéddal, mélyen hívő drága édesanyám a nyakamba tette a legféltettebb rózsafüzérét. Azt mondta: kisfiam, ez vigyáz majd rád, de okvetlenül vissza kell hoznod nekem. Egyértelmű volt az üzenete. Onnantól kezdve minden egyes külföldi meccs előtt ugyanígy, a nyakamba akasztott a rózsafüzérrel engedett utamra. Már csak ezért sem maradtam volna kint sosem, bár azt is el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem a hazámat. Itt születtem, soha el sem tudtam volna képzelni, hogy akár a pénz, akár a csillogás miatt itt hagyjam Magyarországot.”
Bár a világválogatottság rajta kívül álló okok miatt nem jött össze, a Real Madrid tárt karokkal várta volna. Azonban a kommunista Magyarországról csak akkor szerződhetett volna Madridba, ha engedély nélkül elhagyja az országot, akkori szóval, disszidál. Ezt azonban Pintér Sándor nem vállalta.
Sérülések és a visszavonulás
Pintér Sándor pályafutása során rendkívül sok sérülést szenvedett. „Nem tartozom a szerencsés fickók közé, már ami a lábamat illeti.” - kesergett még huszonhárom évesen is. 1971. augusztus 28-án Barcelonában kifordult a térde. Három hónapot kellett kihagynia, és akkor összecsapott egy edzésen Ruzsinszkyval. Utána operálni kellett. Pályafutása alatt tízszer operálták. Ebből ötöt még játékosként élt meg, a többit a kocsmalét, a napi tíz-tizenkét órás állandó rohangászás és állás hozott össze.
1979 és 1982 között szinte folyamatosan sérült volt, többször is műteni kellett a lábait, így három év alatt már csak 19 bajnokin tudott pályára lépni. Volt porcműtétje, aztán Achilles-ín operációja, később plasztikai sebész beavatkozására is szükség volt. Szenvedett izomszakadást, majd mikor már minden úgy tűnt, rendbejött, egy Debrecen elleni bajnoki találkozón kifordult a jobb térde. A rengeteg sérülés miatt, amit elszenvedett, többször komoly műtétje is volt, amely szép lassan derékba törte a pályafutását.
1982 nyarán a Royal FC Antwerpenhez szerződött. Egy rendkívül súlyos térdsérülés miatt azonban az előtt vissza kellett vonulnia, hogy egyetlen bajnokit is vívhatott volna a belga klub mezében. A belga Royal Antwerpen annak ellenére leigazolta, hogy tisztában voltak a korábbi műtétekkel, sérülésekkel. A bajnoki nyitány előtti utolsó edzőmeccs utolsó percében - ahol egyébként két gólt is rúgott - hátulról felrúgták, és ott, abban a pillanatban érezte, hogy a térdének ismét annyi. Nem is lépett végül pályára a belga bajnokságban. Hazajött és gyakorlatilag véget ért a pályafutása.
Élet a futball után és az örök szerelem
Visszavonulása után több vállalkozást vezetett, vendéglősként is próbálkozott. Hét éve nem áll a pult mögött, nem bírják a lábai. Maradt a kisebb-nagyobb séta, olykor bot segítségével, a kímélő üzemmód. Tíz térdműtéten esett át. A kocsmalét, a napi tíz-tizenkét órás állandó rohangászás és állás hozott össze. Szerette ezt a melót, Budakalászon, Pomázon, de hét éve abba kellett hagynia. Most, divatos kifejezéssel élve, szabadúszó, 89 ezer forintos nyugdíja mellett szinte bármit elvállal, csak jövedelemhez jusson. Már persze amit a lába bír.
A harmadik fontos asszonnyal él együtt, aki korábban egy gyönyörű fiúval ajándékozta meg őt. A srác már 16 éves, imádja a futballt, a pomázi korosztályos csapat tagja. A korábbi kapcsolatából származó nővére 41 esztendős, jóval idősebb, de így is jóban vannak. Pomázon élnek, szerényen, visszafogottan. „De az ember nem felejti el a múltját. A Honvédhoz tartozom, de még egyszer sem voltam az új Bozsik stadionban. kérni, amellyel bármikor bemehetünk a meccsre, de azóta is hiába várunk... Azt is felajánlottuk, hogy segítünk a szakmai munkában. Nem szerepelni akarunk, hanem tenni a csapatért, amely évről évre megcsúfolja a múltját. A segítségünkből sem kértek. Sebaj, hallom, skót edző jön, ő legalább megtanítja futni a kényelmes fiúkat.”
A futball valóban örök szerelem, máig nem szakadt el tőle, hiszen lassan két évtizede dolgozik a Budakalász csapatánál. Nagyon szereti ezt a munkát, remekül érzi magát. Tíz évvel ezelőtt a Honvéd-szurkolók beválasztották minden idők legjobb Honvéd-csapatába, mások mellett Bozsik, Puskás és Détári mellé. Az a tény, hogy több évtizeddel a visszavonulása után még mindig emlékeznek rá a drukkerek, igazolja, hogy megérte minden áldozat, amit a futballért hozott.
Hetvenötödik születésnapja alkalmából személyre szóló levelet kapott Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, és az MLSZ, valamint egykori klubja, a Honvéd sem feledkezett meg róla. Kaszás Kálmán jóvoltából a Bp. Honvéd-Csákvár meccs szünetében a közönség vastapsától kísérve köszöntötték fel a Bozsik Stadionban. Nagyon örül annak, hogy hosszú idő után ismét esélyünk lehet kijutni a világbajnokságra. A hazai válogatott meccseken rendszerint ott van Olivér fiával, így testközelből láthatja a meccseket.
tags: #foci #pinter #sador #honved
