A labdarúgás évezredes története: A kínai cujutól a modern világbajnokságokig
A labdarúgás, vagy egyszerűen csak futball, a világ legnépszerűbb sportja, több milliárd embert hoz lázba évente. A labdarúgás a XX. században a legnépszerűbb sportággá emelkedett, milliók űzik és milliárdok nézik szerte a világon. Az Európai-Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagszövetségeiben összesen 50 millió az igazolt labdarúgók száma. Az egyszerű szabályok és minimális felszerelésigény kétségkívül elősegíti a terjedését és a népszerűségének növekedését. De vajon mikor kezdődött ez a hatalmas focimánia?
Az ókori gyökerek: Kína, Japán és más kultúrák
A labdarúgás különböző formái már az ókorban is léteztek. A FIFA szakemberei szerint az első kezdetleges focit Kínában játszották. Az egyik legkorábbi változatot az ókori Kínában, Kr. e. 2. században játszották, és Cuju néven volt ismert. A FIFA szerint "nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)". Kr.e. 2000 körül Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében használta, hogy gyorsaságukat, ügyességüket és találékonyságukat fejlessze. A rabszolgák kivételével az egész nép körében elterjedt a cu-kü (csu-küh)-nek nevezett játék. Az elnevezés magyarra szó szerint fordítva "rúgni-labdá"-t jelent. A cu-künek („rúgni labda”) nevezett játékot egy szőrrel és tollal kibélelt bőrből készült labdával játszották.
A szabályokról annyit tudni, hogy a játéktér közepére egymástól kb. 4 méter távolságra két kb. 4 méter magas bambuszrudat állítottak, közéjük hálót feszítettek. A háló felső részére egy 60 cm átmérőjű nyílást vágtak, ez volt a "kapu". A háló két oldaláról rúgással, öklözéssel, fejelve, háttal vagy mellel érintve kellett a "kapuba" juttatni, nyitott tenyérrel viszont tilos volt érinteni. Magát a labdát nyolc bőrdarabból varrták össze, tollal és állati szőrrel tömték ki. Csak úgy mint manapság, tilos volt a kéz használata, a labdát a láb, fej, hát és váll használatával, cselezgetve kellett a célba eljuttatni.
Kínai mintára Japánban is megjelent e sport őse kemari néven. Jelentős különbség, hogy itt kultikus szerepet játszott, kezdetben csak a főnemesség kiváltsága volt a játék, majd a miniszteri rangú hivatalnokok is részt vehettek benne. A szabályok szerint 4-6 játékos kimonóban körbeállt a pályán, a feladat az volt, hogy a labdát lábbal minél tovább a levegőben tartsák.
Hasonló játékokat játszottak az ókori Görögországban és Rómában is, amelyek során a résztvevők egy labdát próbáltak rúgással célba juttatni. Az ókori görögök sportosságáról mindenki tud, meglepő módon azonban az európai futball gyökereit nem náluk kell keresnünk. A görög - római testkultúrában ez a fajta játék nem kapott szerepet, nem szerepeltek a Pánhellén Játékokon, sem a nagy arénák (amfiteátrumok) szórakozásában, mert nem voltak elég véresek. Az Ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, leginkább ez lehet a labdarúgás távoli elődje. A római labdajáték Harpastum néven a katonai gyakorlatokon kapott szerepet, és a római légiók hódító útjukra magukkal vitték a szőrrel bélelt felfújt hólyagot, a bőrlabdát. A mai modern játékhoz hasonló szabályai voltak. A játék egy téglalap alakú pályán zajlott, amelyet határok és egy középvonal jelölt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tömör kaucsuklabdával. Az ausztrál bennszülöttek Marn Gook-ot játszottak a cujuval egy időben.
Középkori előzmények és a firenzei calcio
Legközelebb csak a középkorban találkozhatunk labdajátékokkal Angliában és Franciaországban "tömeg-football" ill. "határlabdázás" néven. E játék eredete a rontásűző mágia pogány szokásaiban keresendő. Egy télutói vagy tavaszi napon a megrontásból származó veszedelmeket egy bőrbatyuba "gyömöszölik" és a falvak apraja - nagyja részvételével kirugdossák a faluból. A cél az volt, hogy a labdában rejlő gonoszságot földjüktől minél távolabbra juttassák mielőtt az a rúgásoktól szét nem szakad. Hitük szerint aki a legtöbbet árt a "labdának", vagyis a legnagyobbakat rúgja bele, az mentesül leginkább a betegségektől.
Ez a népi mulatság a XIV. században ért véget, amikor is mindkét országban betiltották. A 14. században Angliában és Franciaországban is betiltották (1314, ill. 1320) a játékot durvasága miatt, gyakran emlegették "ördögi mulatságként", büntetésként pedig börtönnel fenyegették a futballozókat.
A 14. század elején megjelent a firenzei calcio, Európában az első körülhatárolt városi pályán zajló, mérkőzésvezető által irányított csapatjáték. A mai formájára leginkább emlékeztető, Európában az első, körülhatárolt pályán, mérkőzésvezetővel játszott labdarúgó játékokat Firenzében játszották, a neve calcio volt. Egy-egy csapat 27 főből állt, és a másik fél várát jelképező sátorba kellett belőni a labdát. A játékosok szigorúan meghatározott rend szerint álltak fel: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban megint 3 védő, akik közül a középső a kapus. Egyedül csak ő vehette a kezébe a labdát, a többiek rúghatták vagy ököllel üthették, a bíró vigyázott a szabályok betartására és számolta a gólokat, a büntetőpontokat. A sátrak mellett zenekarok is voltak, zeneszó mellett zajlott a mérkőzés. A játékról nem alakult ki igazán jó véleménye a korabeli értelmiségnek, Philipp Stubbes 16. századi megfogalmazásában: "A futball olyan játék, amelyben fiatal emberek bökdösnek egy nagy labdát, nem dobják a levegőbe, hanem lábukkal görgetik a földön."
A modern labdarúgás születése Angliában
A labdarúgás modern formája Angliában alakult ki a XIX. század közepén. A mai értelemben vett labdarúgás az 1820-as években a diákok körében virágzott fel. Ekkor kezdődött el a sport szervezettebbé válása: különböző iskolák és közösségek elkezdtek szabályok szerint játszani a sportot. Tiltották a túlzott durvaságot, meghatározták a pálya nagyságát és a résztvevők számát. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban az iskolákkal és egyetemekkel, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Közülük néhány saját szabályzattal bukkant fel, a legnevezetesebb a Sheffield Football Club, melyet korábbi középiskolai tanulók alapítottak 1855 októberében. 1857-ben alapították meg az első amatőr futballegyesületet, az FC Sheffieldet.
Többször felmerült egy általánosan elfogadott szabályrendszer kidolgozása. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi rendszert. A Cambridge-i Szabályokat a Trinity Collegeban írták le, ahol találkozott egymással az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője. Ez nem volt általánosan elfogadott.
A végleges, mindenki által elfogadott szabálykönyvet John Charles Thring alkotta meg, aki 1862-ben a Uppingham Schoolból megalkotta a befolyásos szabálykönyvet. Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához. Az első gyűlése 1863. október 26. reggelén volt a Freemason's Tavern-en a Great Queen Streeten, Londonban. Ekkor döntöttek úgy, hogy a labdát nem lehet kézzel vinni. A találkozón a labda méretét és súlyát is egységesítették. A Football Association (FA) lefektette az első hivatalos szabályokat, és elválasztotta a futballt a hasonló játékoktól, például a rögbitől.
A szabályok fejlődése és a játékszervezés
Az FA által lefektetett szabályok vezettek ahhoz, hogy a sport világszerte elterjedjen, és megalapozzák a mai értelemben vett futballt. A legfontosabb szabályok (részletek) a következők voltak:
- Gólnak számít, ha a labdát a kapuba juttatják anélkül, hogy kézben vitték vagy kézzel ütötték volna.
- Lábbal csak a labdát szabad rúgni.
- A játékosnak nem szabad a labdát érintenie, ha az a levegőben van.
- Lesen van a játékos, mihelyt a labda elé kerül.
A 19. század végéig megszülettek a ma is oly ismerős szabályok: 1874-ben bevezették a büntetőrúgást, 1882-ben a partdobást, 1891-ben a tizenegyest és egyben hálóval szerelték fel a kaput. 1878-ban jelent meg a játékvezető, 1891-ben a határbíró. 1895-ben adták ki a lényegében mai napig érvényes hivatalos játékszabályokat, ez lehetővé tette a játékosok tevékenységének összehangolását és a feladatok megosztását. Eleinte kilenc támadó játékos mellett egy hátvéd és egy kapus állt a pályán. A támadó játék modernizálásával több védőt kellett hátra vonni, majd azóta még újabb és újabb felállások, játékstílusok alakultak ki.
Íme egy táblázat a modern labdarúgás fejlődésének kulcsfontosságú dátumaival:
| Évszám | Esemény |
|---|---|
| 1848 | Cambridge-i Szabályok megírása |
| 1857 | Az első amatőr futballegyesület, az FC Sheffield alapítása |
| 1863 | A Football Association (FA) megalapítása Londonban; az első hivatalos szabályok lefektetése |
| 1872 | Az első nemzetközi mérkőzés Anglia és Skócia között |
| 1874 | A büntetőrúgás bevezetése |
| 1878 | A játékvezető megjelenése |
| 1882 | A partdobás bevezetése |
| 1885 | Az International Football Association Board (IFAB) megalakítása |
| 1891 | A tizenegyes bevezetése és a kapuháló felszerelése; a határbíró megjelenése |
| 1895 | A lényegében mai napig érvényes hivatalos játékszabályok kiadása |
| 1904 | A Fédération Internationale de Football Association (FIFA) megalakulása |
| 1930 | Az első labdarúgó-világbajnokság megrendezése Uruguayban |
A labdarúgás nemzetközi elterjedése és a nagy szervezetek
A futball gyorsan népszerűvé vált Anglián kívül is, különösen Európában és Dél-Amerikában. Az első nemzetközi mérkőzést 1872-ben játszotta Anglia és Skócia, és ez a mérkőzés alapozta meg a válogatott csapatok közötti versenyzés hagyományát, hatalmas tömegeket vonzott, hasonlóan a mai meccsekhez.
Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben megalakítja az International Football Association Board-ot (IFAB), amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára. Nem tartozik a FIFA alárendeltségébe. A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban, és kijelentették, hogy ragaszkodni fognak az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a négy brit szövetség alapítójának egy-egy szavazata mellett, a FIFA két képviselőjének négy szavazata van a döntések meghozatalánál.
A labdarúgás - az USA és Japán kivételével - mindenhol háttérbe szorította az egyéb labdajátékokat. Napjainkban a labdarúgást az egész világon amatőr- és hivatásos szinten űzik. Az emberek milliói mennek ki a stadionokba, hogy figyelemmel kísérjék a kedvenc csapatukat, miközben milliárdok nézik a mérkőzéseket a televízión keresztül. A FIFA 2001-es felmérése szerint több mint 200 országból körülbelül 240 millió ember rendszeresen futballozik.
Elképesztő furcsaságok az első labdarúgó világbajnokságon, az 1930-as Uruguayi Foci VB története
Világbajnokságok és legendák
Ennek a folyamatnak a felgyorsulásával született meg a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, azaz a FIFA, amelyet 1904-ben alapítottak meg. A FIFA nemcsak a sport globális egységesítésében játszott szerepet, hanem a nagy nemzetközi tornák, például a világbajnokság megszervezésében is kulcsfontosságúvá vált. 1928-ban a francia Jules Rimet és Maurice Delaunay azzal az ötlettel állt elő, hogy a nemzeti válogatottak világbajnokságon mérjék össze az erejüket. Az első labdarúgó-világbajnokságot 1930-ban rendezték meg Uruguayban, és a torna azóta is a sportág legnagyobb eseményének számít. Ekkor a döntő meccset Uruguay és Argentína játszotta (4:2). A világbajnokság négyévente zajlik, és a világ minden tájáról érkező válogatottak mérik össze tudásukat.
Az olyan legendás játékosok, mint Pelé, Diego Maradona, Johan Cruyff, Zinedine Zidane, valamint napjaink sztárjai, például Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, mind nagy szerepet játszottak abban, hogy a futball a világ legkedveltebb sportjává váljon. A XX. század második felére a labdarúgás valóban globális sporttá vált, amelyet minden kontinensen játszanak és követnek. Az új technológiák, mint például a videóbíró (VAR), segítenek abban, hogy a játék még igazságosabb legyen, miközben a sport továbbra is alkalmazkodik a modern világ változásaihoz.
A világ számos részén szenvedélyeket idéz elő, és fontos szerepet játszik a szurkolók, a helyi közösségek és az egész nemzet életében; ezért gyakran állítják róla, hogy ez a világ legnépszerűbb sportja. Az ESPN bejelentette, hogy az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott elősegítette a fegyvernyugvás rögzítését a 2005-ös nemzeti polgárháborúban. Ennek ellentéte, amikor a labdarúgás volt a közvetlen oka az 1969 júniusában kirobbant, Salvador és Honduras közötti Futballháborúnak. A sport súlyosbította a feszültséget az 1990-es évekbeli Délszláv háborúban, amikor az NK Dinamo Zagreb és az FK Crvena Zvezda közötti mérkőzést törölték.
A labdarúgás Magyarországon
Magyarországon az 1879-ben Molnár Lajos és gr. Esterházy Miksa által írt Athletikai gyakorlatok c. könyv említi meg először a futballt, az "angol rúgósdit". Molnár Lajos egyik szakmunkájában is megemlíti. A könyv a következő rövid leírását adja ennek a sportágnak: "A football (mondd: futball) vagyis "rúgdaló", a legrégibb angol játékok egyike és kizárólag az ifjúság, az iskola játéka."
A második legfontosabb esemény 1885. június 16-a volt, amikor megalapították az Újpesti Torna Egyletet. Magyarországon az első futballmérkőzést 1897. május 9-én játszották le. A magyar labdarúgó válogatott első meccsét 1902. október 12-n játszották Ausztria ellen Bécsben. A végeredmény 5:0 lett Ausztria javára.
A magyar válogatott számos jelentős sikert ért el a történelem során. Az 1938-as világbajnokságon Magyarország ezüstérmet szerzett, Olaszországgal szemben az eredmény 4:2 lett. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmes lett a magyar válogatott. A Jugoszláv válogatott ellen játszott, az eredmény 2:0 lett. A gólszerző Puskás és Czibor volt. A magyar válogatott legnagyobb sikere Anglia ellen volt 1953. november 25-én, amikor is 6:3 arányban nyertünk az angol válogatottal szemben. Az 1954-es labdarúgó világbajnokságon az NSZK-val szemben már a 9. percben vezettünk, így is csak ezüstérmesek lettünk. Az 1964-es olimpián ismételten aranyérmet szerzett Tokióban Csehszlovákiával szemben a magyar válogatott (2:1). Az utolsó olimpia szereplés az 1966-os atlantai olimpián volt.
