A Magyar Labdarúgó Utánpótlás-nevelés Kérdései, Kihívásai és Fejlődési Irányai
A labdarúgásban mind a pályán, mind a pályán kívül felmerülő kérdésekre nem csak egyféle helyes válasz lehetséges. Meggyőződésem szerint erre a kérdésre nagyon sokféle jó válasz létezik, egész egyszerűen azért, mert a labdarúgás nem matematika, itt nem egyetlen jó megoldás létezik. Ezt a bölcs mondást nem én találtam ki, hanem a belga Double Pass szakemberei, akik nálunk is jártak, nagyon bőséges, hasznos és naprakész tudásanyagot hoztak magukkal számunkra. Ezzel a gondolattal magam is egyet tudok érteni. A magyar labdarúgó utánpótlás-nevelés fejlődése érdekében fontos a közös gondolkodás, nyitottság, az új ötletekre, programokra és szakmai javaslatokra való hajlandóság.
A Double Pass Auditok és az Utánpótlás Fejlődése
Szeptemberben a Nemzeti Sport Online-on is közöltük a hazai akadémiákat átvizsgáló belga Double Pass harmadik magyarországi jelentését, amelyből kiderül, mely területekben lépett előre a hazai utánpótlás az első felmérés óta, és melyek a problémásabb területek. Az MLSZ 2013-ban együttműködési szerződést kötött az akadémiák auditálásával foglalkozó belga Double Pass céggel (DP), amely számos nemzetközi referenciával - többek között angol, német és belga - rendelkezik a különböző utánpótlás struktúrák átvilágításával kapcsolatban. A tanácsadó cég a hazai utánpótlás-nevelési akadémiák auditálásával és a fejlesztési javaslatok felállításával segítette és segíti jelenleg is a magyar utánpótlásrendszer fejlődését. Mindehhez egy önálló módszertant alkalmaz, és az eredmények értékelését tapasztalt hazai és nemzetközi sportszakemberek bevonásával teszi „személyre” szabottá.
A Double Pass 2013-ban érkezett Magyarországra és az elmúlt hat évben három auditot végzett (2013, 2016, 2019) a hazai akadémiákon. Ezen ellenőrzéseken az általuk felállított PASS-modell alapján elemzik és értékelik a különböző szegmenseket, köztük a sporttudományi, egészségügyi és teljesítmény-menedzsment területet is. E modellben a különböző területek eltérő súlyozással kerülnek az értékelési folyamatba. A DP által közzétett globális jelentések megemlítik, hogy a magyar struktúra és utánpótlás-rendszer tekintetében a klubok ma már sok esetben és több területen használnak különböző informatikai felületen működő adatbázisokat, ami egyértelműen az elmúlt évek pozitív változása.
Az Adatkezelés és Nyomonkövetés Jelentősége
Azonban ezen lokálisan működő adatbázisok nem teszik lehetővé a szövetségi szintű ellenőrzés lehetőségét és a klubok számára az országos méretű összevetés lehetőségét (korosztály és pozíció-specifikus „benchmark” avagy referencia értékek felállítását). Az angol EPPP (amit korábban részletesen bemutattunk a Nemzeti Sport Online-on) 2011-es bevezetése óta az angol akadémiák egy központilag működtetett országos szinten bevezetett rendszeren (Performance Management Application - PMA) keresztül rögzítik az adatokat. Így a Premier League szervezet ezen keresztül ellenőrzi az akadémiák különböző tevékenységeit egy objektív kritérium- és minőségellenőrző rendszeren keresztül. Az informatikai platformon rögzített objektív adatok által biztosított a teljes rendszer fejlesztésének a lehetősége és a folyamatok hatékonyságának összevetése a korábbi évek értékeivel (nyomonkövetés).
Egy központi adatbázis által biztosítható az elindított programok és feladatok eredményességének nyomonkövetése és minőségellenőrzése. Országos, korosztály és pozíció-specifikus referencia értékek megállapítása, nemzetközi értékekkel való összevetése, központi adatbázis és egységes protkollok nélkül nem valósítható meg. A labdarúgásban jelenleg zajló adatrögzítési eljárásoknak köszönhetően lehetőségünk van a (1) visszamenőleges (retrospektív) analízisekre, (2) valós idejű (real-time) mérésekre, illetve (3) prediktív analitikára, amely az előrejelzésről szól, a valószínűségekre is tudunk következtetni. Ezen módszerek és technológiák készség szintű alkalmazása ma már nem versenyelőnyt, hanem csupán versenyben maradást jelent.
A Sporttudományi Aldimenzió Értékelése
Ha a legutóbbi két mérés eredményeit szeretnénk összevetni, akkor először is azt kell látni, hogy nem teljesen egyeznek meg az értékelt aldimenziók (2019-ben 11, 2016-ban csak 5 nagy aldimenziót különítettek el), így egy az egyben nem lehet megfeleltetni egymásnak a két felmérést, de azért az összetevők hasonlóak.
| Témakör | 2016 | 2019 |
|---|---|---|
| Adatkezelés és technológiai elemzés | 65% | 85% |
| Egyéni értékelések, felmérések | 40% | 56% |
| Egyéni nyomonkövetés | 37% | 21.4% |
A 2016-os DP-audit során az aldimenziók tekintetében a sporttudományi aldimenzió 58 százalékával a legjobb eredményt érte el. 2019-ben az új kategóriaként megjelenő létesítmények-aldimenzió szerepelt a legjobban 72.5 százalékkal, míg a sporttudományi dimenziónak megfeleltethető teljesítménymenedzsment-dimenzió vagy -részleg elérte a 60 százalékot (60.4), de ez az új rendszerben csak a 4. helyre volt elég. Az arányok 2019-re sem változtak, csak az értékek: az egyéni értékelés és felmérés szintje javult (40-ről 56 százalékra), az egyéni nyomonkövetés viszont azon kevés kategória közé tartozik, amiben még visszaesés is tapasztalható a számszerű értékelésben (37 százalékról 21.4-re).
A Játékosfejlesztés Filozófiája és Céljai
De hogy a kérdésfelvetés elől se térjek ki, azt javaslom, hogy vizsgáljuk ezt a témát egy másik összefüggésben, és tegyük fel úgy a kérdést, hogy minek kell lennie a mi munkánk céljának! Meggyőződésem szerint erre a kérdésre az a helyes válasz, hogy a mi munkánk szakmai célja - az egészséges életre nevelésen és a labdarúgás üzenetének, eszmeiségének a közvetítésén túl - az, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik felnőttként nemzetközi szinten is megállják a helyüket, és aktív ellenállás, erőteljesen nyomásgyakorlás mellett is gyorsan, határozottan és magabiztosan tudnak jó döntéseket hozni a pályán.
A labdarúgás a maga összetettségében végtelenül egyszerű játék, ezt sosem szabad elfelejteni! Azt gondolom, hogy egyre több olyan kolléga dolgozik Magyarországon is az utánpótlásban, akik rendelkeznek ezzel a tudással, illetve akikben megvan az az igényesség, hogy folyamatosan képezzék magukat. Akik egyrészt magas szinten képzettek, iskolázottak, egy, vagy akár több idegen nyelven beszélnek, külföldi szakmai anyagokat olvasnak, rendszeresen járnak nyugat-európai klubokhoz tanulmányutakra, és ezt a megszerzett tudást a mindennapi munkájuk során alkalmazzák is. Ennek megfelelően egyre több olyan csapattal találkozok a hétvégi mérkőzések, illetve tornák alkalmával, amelyek igyekeznek tudatosan és a legmodernebb trendeknek megfelelően focizni, ez pedig nyilvánvalóan meglátszik a játék képén is. Ez azért is különösen fontos, mert meggyőződésem szerint a mi gyerekeink is akkor tudnak igazán sokat fejlődni, és a már említett célhoz közelíteni, ha az éles mérkőzések során valóban kezdeményező játékot felvállaló ellenfelekkel találják szemben magukat, akik nem „bunker focit” játszanak, hanem mernek az ellenfél térfelén agresszívan letámadva védekezni. Ezzel az aktív ellenállással ugyanis gyorsabb és határozottabb döntéshozatalra késztetik a mi játékosainkat, akik így megtanulnak nyomás alatt is labdát kihozni, támadást felépíteni, mely nem csak technikailag és taktikailag fontos a játékosok számára, hanem mentálisan is.
Az Eredménykényszer és a Fejlődés Dilemmája
Igen, én is azt tartom helyesnek, ha az utánpótlás csapatok mind az edzések, mind a mérkőzések során annak megfelelően igyekeznek felépíteni a játékot, hogy a játékosok egészen fönt, az ellenfél térfelén kezdjék meg a védekezést. Még akkor is, ha ebben benne van az a veszély (különösen a munka elején, a kisebb korosztályoknál), hogy ezáltal megnyílnak, sebezhetővé válnak hátul, és egy-két góllal elveszítenek egy olyan mérkőzést, amit egyébként egy kevésbé kockázatvállaló, kezdeményező, sőt, vagy egyenesen defenzív játékkal akár meg is nyerhetnének. Ez egy tanulási folyamat, aminek olykor megvan a maga ára, de fontos, hogy higgyünk abban, hogy jó úton járunk, és az elveink, illetve a játékfilozófiánk mellett még akkor is tartsunk ki, ha egyébként nem mindig jönnek a „számszaki” eredmények a pályán.
A labdarúgásban mindig kell, hogy legyen eredménykényszer, hiszen ez a játék lényegi része, 8, 18 vagy 28 éves korban egyaránt, de utánpótlás korban nem szabad, hogy az eredményre törekvés határozza meg a játékot! Azt szoktam mondani, hogy az eredmény nagyon fontos, és természetesen győztes típusú, sikerorientált játékosokat szeretnénk nevelni, de azt nem szabad hagyni, hogy az eredményre törekvés a képzés rovására menjen! Véleményem szerint az a helyes, ha minden meccsen győzelemre játszunk, erre neveljük a gyerekeinket, de tudomásul kell venni, hogy gyerekkorban még vannak az eredménynél fontosabb szempontok is. Ha egy gyereket kezdettől fogva egy támadásban és védekezésben kevésbé kezdeményező, eredmény-orientált játékra nevelnek, amelyben nincs meg ez az aktív ellenállás, illetve a folyamatos, kreatív döntéshelyzet megoldás, attól a gyerektől később már nem lehet elvárni, hogy nagy nyomás alatt is jó százalékban oldja meg az egyes játékszitációkat. Ugyanakkor, ha egy felnőtt játékos gyorsan olvassa a játékot és jó százalékban oldja meg technikailag tökéletesen az egyes játékhelyzeteket, akkor képes lesz hatékonyan játszani egy egyszerűbb játékot is, hiszen a felnőtt futball kihívásai olykor ezt is megkívánják.
A Modern Játékos és a Képzés kihívásai
Sokan hiányolják a technikás támadójátékosokat a magyar pályákról. Véleményem szerint a modern játékfelfogás szerint az számít igazán technikás játékosnak, aki az adott játékhelyzetben rendre helyes és gyors döntéseket hoz, és azokat technikailag meg is tudja valósítani, valamint el tudja viselni a rá nehezedő mentális nyomást. Ehhez persze szükséges a technikai képzettség, de a mai labdarúgásban a technikai képzettség önmagában már nem értelmezhető, hanem csak egyes döntéshelyzet megoldások viszonylatában. Ez azért is különösen lényeges, mert a futball egy nyílt készségű sportág, ahol a sportolónak folyamatosan változó körülmények között kell tudni bizonyítani a felkészültségét.
Az edzőnek hetente csak pár óra áll rendelkezésére, alig több, mint tíz éven keresztül, miközben a játék fejlődése miatt a játékosokkal szembeni elvárások egyre nagyobbak, vagyis egyre magasabb szintre kell tudni eljuttatni a gyerekeket. Véleményem szerint ezeknek a fokozott elvárásoknak az edző csak integrált képzés segítségével tud megfelelni, vagyis akkor, ha minél kevesebb az úgynevezett szeparálás, vagyis minden edzésének megvan a maga mentális, technikai, taktikai és erőnléti célja egyaránt.
Kérdés: szerinted a futballpályán ki számít gyors játékosnak? Én azokkal értek egyet, akik szerint a fociban az a gyors játékos, aki mindig a megfelelő időben van a megfelelő helyen. Ehhez persze elengedhetetlenül fontos a megfelelő erőnlét, az atlétikus képességek megléte, de legalább ennyire lényeges a futballtudás, a játék olvasásának képessége, a megfelelő döntés, gondolkodás gyorsaság, amely szintén csak erőteljes nyomásgyakorlás, aktív ellenállás mellett fejleszthető.
A mai gyermekek és az utánpótlás-nevelés
Tudomásul kell venni, hogy a mai gyerekek más világban nőnek fel, mint például az én korosztályom, és különösen a még idősebbek, és ehhez nekünk, edzőknek, pedagógusoknak alkalmazkodnunk kell. Ma már sokkal több „elszívó hatás” érvényesül, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ez alatt érthetjük a modern kor vívmányait, a mai kor szerinti életmódot, amely nem mindig kedvez az aktív, sportos életnek, de gondolhatunk akár más sportágak elszívó hatására is. Ezek adott dolgok, amelyeken nem változtathatunk. A mi feladatunk az, hogy egy olyan vonzó közeget teremtsünk az egyesületeink berkein belül, ahova a gyerekek szívesen jönnek, ahová szívesen tartoznak.
Nagyon vegyes a kép, de azt általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a gyerekeink szinte a kezdetektől nagyon nagy terhelés alatt vannak, elsősorban az iskolában, ami nem kedvez a sportteljesítménynek. Ez a túlterheltség több területen is jelentkezik. Szinte minden nap kora reggeltől délutánig, órákon keresztül az iskolapadban ülnek, ami nem csak szerintem, de a velünk együtt dolgozó sportpszichológusok szerint sem feltétlenül kedvez a mentális, szellemi és testi fejlődésüknek. Emiatt az edzésre is szinte rohanva érkeznek, majd onnan rohanva távoznak úgy, hogy nap közben is alig jut idejük arra, hogy rendesen táplálkozzanak. Összességében nagyon keveset mozognak edzésen kívül, és olykor talán az iskolai testnevelés órákon sem kapnak megfelelő mennyiségű, illetve minőségű ingert, melyek hatékonyan fejlesztenék a mozgáskoordinációjukat, ügyességüket. Pedig ha ezen a területen sikerülne előrelépést elérni, úgy az nagyban könnyítené a labdarúgó utánpótlás-nevelés terén folytatott munkát is.
A velünk együtt dolgozó sportpszichológusok is megerősítik azon tapasztalatainkat, miszerint a gyerekeink többsége alapvetően kockázatkerülő és önbizalom-hiányos személyiségű, mely szerintünk részben az iskolarendszerünk hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Például az UEFA Pro edzőképző tanfolyam során hallgatótársam, Dárdai Pál is felhívta a figyelmünket arra, hogy míg Magyarországon az iskolában még mindig szó szerint kérnek számon különféle szabályokat a gyerekektől, és akár egy szótévesztésért is gyengébb osztályzat jár, addig Németországban külön osztályozzák a tanulók kezdeményezőkészségét és aktivitását. Ez tágabb összefüggésben azt is jelenti, hogy ott az iskolarendszer bátorítja a gyerekeket a véleményük, és végső soron saját maguk felvállalására, még akkor is, ha esetleg adott helyzetben helytelen dolgot mondanak.
Fejlesztésre Szoruló Területek és Nemzetközi Példák
A 2019-es DP-jelentés a főbb erősségek között megemlíti a (sport)egészségügyi protokollokat és eljárásokat, illetve a rendszeres, időközönkénti, de meghatározott protokollt követő (fel)méréseket. Fontos és jelentős fejlődés a javuló digitális és technológiai háttér, a felmérésekben tapasztalt következetesség, továbbá az, hogy az akadémiák egyre jobban felismerik a részlegek fontosságát és a részlegvezetői pozíció jelentőségét. A további fejlődés érdekében több pontot is megfogalmaztak; mint például (1) a rövid- és hosszútávú teljesítménycélok folyamatos nyomon követése, (2) a holisztikus egyéni fejlesztés elve, melynek szerves része a specialisták teljesítményt támogató felméréseinek edzők felé történő részletes és mély értelmezése, vagy képzési folyamatba való átültetésének hatékony támogatása, (3) a részletes egyéni fejlesztési tervek kialakítása, (4) a specialisták minőségi hozzájárulása az edzések tervezési folyamatába, illetve a teljesítmények értékelésbe, végül (5) stratégia kidolgozása és bevezetése szükséges a relatív korhatás és a biológiai érettség kérdéskör vonatkozásában.
Láthatjuk, hogy nagyon sok pozitív fejlődés ment végbe az említett területen az elmúlt hat évben. Most azt kell megvizsgálni, hogy hogyan fejlődhet tovább a hazai utánpótlásnevelés, hogyan zárkózhat fel jobban a magasabb nemzetközi szinthez, mert fontos, hogy az önmagunkhoz való fejlődés mellett a nemzetközi színtérre is folyamatos figyelmet fordítsunk, s ne csak a magunk fejlődését lássuk, hanem másokhoz is viszonyítsuk, hogy hol vagyunk és merre tartunk.
Véleményem szerint minden ország labdarúgásában találunk követhető és követendő példákat, ezért is nagyon lényeges, hogy rendszeresen tanulmányozzuk a külföldi trendeket és módszereket, de szerintem nincs olyan, hogy egyetlen követendő példa. Nem szabad abba a hibába esni, hogy elmegyünk az aktuális világbajnokhoz, elkezdjük másolni a példáját, aztán az első kudarc után kihátrálunk és keresünk másik példát, hiszen közben is telik az idő. Hozzám stílusában a spanyol foci áll a legközelebb, többször is jártam már Spanyolországban, és lenyűgözött, amit ott láttam. Hangsúlyozom, ők sem csinálnak ördögien bonyolult dolgokat az utánpótlásképzésben, de amit csinálnak, abban hihetetlenül profik, következetesek, és nem hagyják, hogy egy-egy átmeneti eredménytelenség letérítse őket a kitűzött cél felé vezető útról. Spanyolországban sokat merítettem például a gyors és precíz hibajavítás területén alkalmazott módszerekből, hozzáállásból. De legutóbb például Zágrábban jártam kollégáimmal, ahonnan szintén élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon tértünk haza. Számos külföldi példa bizonyítja, hogy a lokális adatrögzítéssel szemben egy rendszerszinten meghatározott és kritériumokat tartalmazó objektív minőségellenőrzés biztosíthatja az igazi előrelépést (a már említett angol példa mellett számunkra most különösen figyelemreméltó lehet a horvát minta is).
Az OTP Bank Bozsik Program és az Infrastruktúra
Az eseményen az OTP Bank által támogatott Bozsik-program kapcsán megerősítették, hogy a program megfelelően biztosítja a tömegesítés feltételrendszerét, és lehetőséget ad a tehetségek kiválasztásra. Erre bizonyíték, hogy mintegy 130 ezer gyermek vett részt 2013-ban a program egyesületi és intézményi részében összesen. Az utánpótlásképzés szakmai színvonalának emelése érdekében azonban további korrekcióra van szükség, e nélkül ugyanis a program valódi célkitűzését csak részlegesen tudja megvalósítani. A következő időszakban kiemelt hangsúlyt kap az OTP Bank Bozsik-programban dolgozó, különösen a 6-13 éveseket felkészítő edzők átképzése, tudásszintjének növelése, a Szalai László által vezetett MLSZ edzőképző intézet koordinálása mellett. A résztvevők egyetértettek abban is, hogy a megkezdett infrastruktúra-fejlesztéseknek folytatódniuk kell, mind az intézményi labdarúgás, mind az egyesületi labdarúgás területén.
Az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseinek köszönhetően az ország számos akadémiáján nemzetközi szintű lehetőségek állnak rendelkezésre. Több helyen előre kidolgozott protokollok alapján zajlanak a felmérések, építik a lokális adatbázisokat, évek óta zajlik a szövetségi erőnléti edzőképzés, az úgynevezett csapatorvosi licencszerző képzés, a masszőrképzés. De ahogy a DP-jelentés is megfogalmazza, a következő lépés a további fejlődés érdekében a nyomonkövetés, a monitorozálás, az egységesítés, a tudás-transzfer, az együttműködés, a lokális globálisra való átalakítása, ahol egy meghatározott, koherens rendszer mentén mindenki egységesen törekszik az optimumra és egyénileg a maximumra. Legyen szó akár a sporttudományról, sportegészségügyről, teljesítménymenedzsmentről vagy tágabb értelemben véve a teljes magyar utánpótlásképzésről.
Etikai Kérdések és a Jövőbeli Irányok
Az utánpótlás-nevelés etikai kérdéseit vizsgálva felmerül a kérdés, hogy az „utánpótlás-nevelés mint üzlet” gondolkodás mellett az „utánpótlás-nevelés mint felelősség” is bekerül-e a sportvállalkozások stratégai gondolkodásába és döntéshozatalába. A sportvállalkozás üzleti modellje világosan követhető, az utánpótlás-nevelés kezdő lépéseikor tapasztalt felelős gondolkodás azonban nem ennyire egyértelmű, noha nem szükségszerűen mond ellent az üzleti sikernek, cél tehát, hogy a gyermeksportolók felé fordulást hasonló felelősség és gondoskodás kísérje, mint az üzleti modell megtervezését. A Manchester City, a City Football Club 2015-18-as terjeszkedése egy teljes labdarúgói életpályában gondolkodik: a spanyol, uruguayi és ausztrál első osztályú csapatokkal kívánja gazdagítani utánpótlásbázisát, melyben a csúcsintézmény a legtehetségesebb fiatalok számára a manchesteri akadémia. A pályájuk csúcsán átlépő játékosok pedig a New York-i csapatban fejezhetik be élsportolói karrierjüket.
Az innováció a sport elengedhetetlen része; a sport ma már egy olyan dinamikusan fejlődő terület, ahol az, aki nem tart lépést a változásokkal és az újításokkal, nagyon gyorsan lemarad, és ez az eredményekben is megmutatkozik.
A képzés célja, rohanó, mozgásszegény világunkban lehetőséget biztosítani az egészség-nevelés és a profi sport egyensúlyba helyezésével. A Csakacsel Sc., extra sportolási és élményszerzési lehetőséget kínál az iskolák diákjainak és a környező óvodák lurkóinak. Ezen típusú utánpótlás nevelés célja, hogy a gyerekek ne maradjanak „szobanövények”, hanem hasznosan és örömmel töltsék el a szabadidejüket az iskolai foglalkozások után. Fontos, hogy az edzések megfelelő szerkezeti keretben legyenek megtervezve (bemelegítés, fő rész, levezetés, célok és nevelés).
tags: #foci #utanpotlas #neveles
