A 2006-os Labdarúgó-világbajnokság és Fabio Grosso felejthetetlen pillanatai
A 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság egy különleges hangulatú torna volt, ahol minden a helyén volt. Európai rendezésű torna lévén emberi időpontban voltak a meccsek, és az egész eseményt egy megfoghatatlan, kellemes hangulat jellemezte. Nem jöttek hírek szervezett huligánhordák által szétvert városokról, elhagyatott vidékeken rettegő külföldi turistákról, teli voltak a stadionok szurkolókkal.
A 32 csapatos mezőny hibátlan volt, ott volt minden válogatott, amelyik számított. A sok jó csapat nagyon sok jó futballistát jelentett, a jelen és a jövő világsztárjait, akiket öröm volt nézni. Az olasz válogatott is remek kerettel és nagy reményekkel várta a tornát, és ment is minden, mint a karikacsapás, a csoportjukat két győzelemmel és egy döntetlennel nyerték meg.
Az olaszok útja a döntőig: A nyolcaddöntő drámája és Fabio Grosso első kulcspillanata
Az olasz csapat útja a döntőig nem volt eseménytelen, tele volt drámai pillanatokkal. A nyolcaddöntőben Ausztrália ellen léptek pályára, ahol a holland és dél-koreai válogatott után Ausztráliát is vb-re vezető Guus Hiddink a jó, de azért nem klasszis focistákból ütőképes csapatot épített. Az 51. percig igazából nem volt nagy baj, megvolt az olasz mezőnyfölény, akkor viszont Luis Medina Cantalejo játékvezető egy sima sárga lapos becsúszásért kiállította Marco Materazzit. Innentől az ausztrál helyzetekről és Buffon védéseiről szólt a meccs.
A ráadás 4. percében Fabio Grosso át nem esett Lucas Neillen, Medina Cantalejo pedig meg nem adta a tényleg nevetséges (de minimum vitatható) büntetőt. Grosso később egy ausztrál lapnak elmondta, nem dobta fel magát, csak éppen már jártányi ereje sem volt, nem maradt annyi erő a lábaiban, hogy talpon maradjon, amikor megérezte, hogy kontakt van, ő bizony nem harcolt a fizika törvényeivel, szépen orra esett. Francesco Totti belőtte a tizenegyest, amellyel Olaszország 1-0-ra nyert, és továbbjutott a negyeddöntőbe.
A negyeddöntőt is sikerrel vette az olasz csapat, könnyedén intézték el az Andrij Sevcsenkóval felálló, de ekkorra már kimerült ukránokat. Így aztán július 4-én Németország-Olaszország mérkőzést rendeztek Dortmundban.
Az elődöntő hőse: Fabio Grosso drámai gólja Dortmundban
A 2006-os világbajnokság elődöntőjében a torna egyik legjobb meccsét vívták Németország és Olaszország. A mérkőzést 2006. július 4-én rendezték Dortmundban, a Westfalen Stadionban, 80 ezer néző előtt, a mexikói Benito Archundia vezetésével. Az olaszok irányították a meccset, több helyzetük volt, a második félidőben előbb Gilardino gurított a kapufára, majd Zambrotta lőtte szét a felső lécet, de Buffonnak is kellett nagyot védenie. A rendes játékidőben nem született találat, bár helyzetben nem volt hiány, a hosszabbítás pedig egészen parádésra sikeredett.
A hosszabbításban helyzetek itt is, ott is adódtak. Az olaszok tudták, hogy nem játszhatnak a 11-esekre, mert akkor végük van, hiszen a németek a vébék történetében négyből négy szétlövést megnyertek, míg az olaszok háromból hármat elveszítettek. A 119. percben aztán megtörtént a csoda: a 2001-ben még a harmadosztályú Chietiben focizó Fabio Grosso Pirlo professzor zseniális passzából egy nem kevésbé zseniális gólt lőtt - a másodikat válogatottságai során. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság elődöntőjében Olaszország a 119. percben szerzett vezetést a házigazda Németország ellen Fabio Grosso pazar csavarásával. Aztán rohan, mint Marco Tardelli a '82-es vb-döntőben lőtt gólja után, és csak azt kiabálja, hogy „Nem hiszem el!" Négy olasz csatár - Totti, Gilardino, Iaquinta, Del Piero - volt ekkor a pályán, persze, hogy a balhátvéd lőtte a gólt.
Németország 0-2 Olaszország | Bővített összefoglaló | 2006-os FIFA-világbajnokság
Alig több mint egy perccel Grosso gólja után Gilardino szintén tanári passza után a 104. percben beálló Del Piero még megforgatta a kést a német szívekben, a 121. percben aztán Alessandro Del Piero biztosította be az olaszok továbbjutását. Az olaszok így bejutottak a vb-döntőbe.
A világbajnoki döntő: Olaszország-Franciaország és a győztes büntető
A németországi világbajnokság döntője nem akármilyen izgalmakat hozott. Negyedik világbajnoki aranyérmét ünnepelhette Olaszország, miután az 1:1-re végződött rendes játékidő és hosszabbítás után Trezeguet a kapufára bombázta a büntetőjét, a másik oldalon pedig az elődöntő hőse, Fabio Grosso nem hibázott.
A mérkőzés eseményei
- Sokk az első percben: Thierry Henryt egy perc után már hosszasan kellett ápolni, miután a mérkőzés egyik legjobbjával, Cannavaróval ütközött.
- Zidane gólja: Az első gólra sem kellett sokat várni. Malouda tört be lendületesen a tizenhatoson belülre, ahol Materazzi meglehetősen ügyetlenül próbált játékba avatkozni. A francia szélső azonnal feldobta magát, Elizondo bíró pedig a tizenegyespontra mutatott. Akárcsak az elődöntőben, ismét Zidane állt oda a labda mögé, és ezúttal sem hibázott. A gallok vébé után visszavonuló ásza, nagyon becsapta Buffont, és Panenkás mozdulattal a jobbra elmozduló kapus mellett a balra emelt. A labda a felső kapufáról egyértelműen a gólvonal mögött pattant le. A francia Zinedine Zidane a labdarúgó-világbajnokságok történetének ötödik olyan játékosa, aki döntők során legalább háromszor eredményes volt.
- Materazzi egyenlítése: Az olaszok fölénye hamar meg is hozta az eredményét. Pirlo parádés szögletét gyönyörűen fejelte a kapuba a büntetőnél hibázó Materazzi. A védő jócskán túlugrotta Vieriát, és pazarul stukkolt a hálóba. Az egyenlítő gól után is maradt az olasz fölény, sokkal többet birtokolta a labdát Lippi csapata, és veszélyesebben is játszottak mint a rivális. Toni fejese után már csak a kapufa segített a franciákon.
- Zidane dicstelen búcsúja: A hosszabbítás második felére megmutatkozott, hogy milyen óriási a tét: Zidane a torna talán legrondább jelenete után kapta meg a teljesen jogos piros lapját. A középpályás összeszólalkozott Materazzival, majd mellen fejelte az olaszt, és így az elmúlt évtized kétségkívül legkiemelkedőbb játékosa dicstelenül búcsúzott.
A büntetőpárbaj
A büntetőpárbaj során a kapusoknak nem sok lapot osztottak. A legtöbben magabiztosan vágták be a labdát, csak Trezeguet hibázott, és ez el is döntötte az aranyérem sorsát. A mindent eldöntő összecsapás büntetőpárbajában Fabio Grosso értékesítette az olaszok világbajnoki diadalát eredményező utolsó 11-est. Az olaszok a fináléban a franciákat legyőzve világbajnokok lettek.
Fabio Grosso, a 2006-os VB nyerőembere
Grosso a 2006-os németországi vb-n a Squadra Azzurra egyik legjobbja volt, igazi nyerőemberré vált, noha Marcello Lippi csak csereként vitte ki a vébére. 29 éves volt a vb idején, és addig csupán négy és fél szezont játszott a Serie A-ban, két és felet a Perugiában (2001-04 között), kettőt pedig a Palermóban, miután feljutott a szicíliaiakkal 2004 nyarán. A torna után már „komoly" csapatokban is szerepet kapott: az Inter és a Lyon után a Juventusból vonult vissza 2012-ben. Pályafutása során 48 válogatott meccsen négy gólt szerzett.
A következő táblázat összefoglalja Fabio Grosso kulcsszerepét a 2006-os világbajnokságon:
| Esemény | Ellenfél | Eredmény | Grosso hozzájárulása |
|---|---|---|---|
| Nyolcaddöntő | Ausztrália | 1-0 | Kiharcolt büntető a 90+4. percben, amely továbbjutást ért |
| Elődöntő | Németország | 2-0 (hosszabbítás után) | Győztes gól a 119. percben, amellyel az olaszok bejutottak a döntőbe |
| Döntő | Franciaország | 1-1 (tizenegyesekkel: 5-3) | A győztes büntetőt értékesítette, bebiztosítva a világbajnoki címet |
