Jenő Fock a magyar politikai elitben: Közéleti szereplése és a vadászat árnyékában
A hetvenes évek Magyarországán a politikai vezetők látogatásai nemcsak protokolláris események voltak, hanem a mindennapok bemutatásának is fontos alkalmai. Ezúttal Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke 1971 tavaszán történt tatabányai látogatását idézzük fel, aki a bányaváros mindennapjaival és ipari fejlődésével ismerkedett. A látogatás során nemcsak a gyárak és intézmények fejlődése került fókuszba, hanem az ott dolgozó emberek élete és véleménye is.
Fock Jenő Tatabányán: A bányaváros és az ipari fejlődés
Tatabánya, a szénre épült bányaváros, 1971 tavaszán fogadta Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét. Tatabányát a szén emelte városi rangra és ma is elsősorban bányászváros. A hetvenezer lakosú Tatabánya az ország kilencedik legnagyobb városa, Komárom-megyének 21 éve székhelye. A bányászok nehéz munkát végeznek, kemény az életük, napról-napra leszállnak a mélybe, felhozni a fekete kincset. Tatabányán ötvenöt csillesor van, s éppen ugyanannyi játszótér. A tavaszi napon, amikor a bányavárosba látogattunk, fényben fürödtek a parkok. Megnéztük a város éppen négy esztendeje működő szép bölcsődéjét is.
Fock Jenő a minisztertanács elnöke, akit itt jelöltek képviselőnek. Először az alumíniumkohót keresték fel. Végig járta a műhelycsarnokot és részletes tájékoztatást kapott a gyár fejlődéséről, a termelés költségéről, az öntési eljárásról. Az elmúlt négy esztendő alatt új öntőkemencéket állítottak munkába. A munkások őszintén beszéltek Fock Jenővel terveikről és gondjaikról. A fogadtatás szívélyes volt.
A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Tatabányára telepített üzemében több mint ezer munkásasszony és lány dolgozik. Egykori felvonulási épületében kapott helyet a gyár. Tervekről, gondokról, az országvezetés sokoldalú tevékenységéről volt szó a tatabányai választási nagygyűlésen. Fock Jenő többek között bejelentette, hogy június elsejétől felemelik a pedagógusok, az egészségügyi intézmények dolgozóinak, a fegyveres testületek tisztjeinek és tiszthelyetteseinek a fizetését. Ez a béremelés körülbelül 400 ezer embert érintett.
Az alábbi táblázat részletesebben bemutatja az érintett csoportokat és a béremelés hatását:
| Érintett csoport | A béremelés kezdete | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Pedagógusok | Június 1. | Jelentős létszámú szektort érintett |
| Egészségügyi intézmények dolgozói | Június 1. | A szociális szféra megbecsülésének jele |
| Fegyveres testületek tisztjei és tiszthelyettesei | Június 1. | A rendvédelmi szervekben dolgozók javadalmazása |
| Összesen érintett személyek száma | Körülbelül 400 ezer fő |
A tatabányai nagygyűlés országos fórum lett. A választás előtt a miniszterelnök joggal kérte a város lakóit: szavazzanak a Hazafias Népfront jelöltjeire!
Képviselői munka és gazdasági kérdések: Győr-Sopron megye
A Győr-Sopron megyei képviselőcsoport dr. Révay Zoltán elnökletével tartotta ülését, amelyen Fock Jenő is részt vett, mint az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és a megye listavezető országgyűlési képviselője. Az ülés színhelye a Baromfifeldolgozó Vállalat kultúrterme volt. A képviselőket Ficzek Imre igazgató tájékoztatta a vállalat munkájáról, amely figyelemre méltó eredményekről számolt be. A vállalat jelentős exportot bonyolít le, és a belföldi piacra is sokat szállít. Győrött a megyei pártbizottság és a megyei tanács kezdeményezésére baromfiboltot létesítettek, a boltot a közönség kedveli, havi forgalma meghaladja a 300 000 forintot.
A képviselők élénk érdeklődést tanúsítottak a vállalat munkája iránt. Több kérdésre kért választ Fock elvtárs is, és gratulált az élüzemi cím elnyeréséért. A nyugati országokban jó hírneve van a Győri Baromfifeldolgozó Vállalatnak. Ficzek Imre igazgató érdekességként állapította meg, hogy a legtöbb pulykát nem Anglia vásárolja, hanem Svájc, és ragaszkodnak a győri szállítmányokhoz. Az igazgatói beszámolót követő vitában a képviselők sok hasznos javaslatot mondtak el. A naposcsibe-ellátásról különösen sok szó esett. Lombos Ferenc és Fodróczi Lajos képviselők foglalkoztak részletesen ezzel.
Fock elvtárs a háztáji gazdaságok nagyobb arányú bevonását sürgette a baromfitenyésztésbe. Javasolta, hogy a vállalat képviselői utazzanak el Baranya megyébe tapasztalatcserére, ahol a minőségi baromfitenyésztésbe nagymértékben bevonják a háztáji gazdaságokat is. Elmondotta, hogy akkor lehet igazán dicsérni egy termelőszövetkezet elnökét és vezetőségét, ha a közös mellett a háztáji is virágzik. A képviselők a bíráló szóval sem fukarkodtak. Elsősorban Lombos elvtárs tett jogos bíráló megjegyzéseket. Sok szó esett arról, hogy a háztáji gazdaságokból kevesebb baromfit lehet felvásárolni ahhoz képest, amennyi napos jószágot igényelnek. Fock elvtárs figyelmeztetett arra, hogy a vállalat és iparági érdekeken túl kell látni. Hozzátette tréfásan, hogy ha a háztáji gazdaságok százalékosan kevés baromfit adnak is el, az semmiképpen sem baj, mert megeszik és eladják a csirkét a piacon. Az a lényeg, hogy az egy főre eső fogyasztás növekedjen.
A megbeszélés első napirendi pontjának vitájában részt vett Csorna Károly, az Országos Baromfiipari Vállalat igazgatóhelyettese. Egyebek között elmondotta, hogy a jövőben több olyan árváltozást kívánnak végrehajtani, amelyek jobban ösztönöznek a baromfitenyésztésre. A képviselők ezután megtekintették az üzemet, majd dr. Révay Zoltán, a csoport vezetője az elmúlt ülés óta eltelt eseményekről adott tájékoztatót. A képviselőcsoport sok közérdekű és magánügyben járt el a választók érdekében.
Délután a képviselők a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjének, Halász Istvánnak tájékoztatóját hallgatták meg a megye munkaerőhelyzetéről. Különösen a nők és a fiatalok foglalkoztatása érdekelte a képviselőket. Élénken vitatták a munkaerőpótlás, a szakmai képzés helyzetét és fogyatékosságait. Hangoztatták, hogy fel kell venni a harcot azzal a szemlélettel, hogy aki elvégez valamilyen iskolát, azonnal íróasztalt akar kapni. Horváth Ede a vezetése alatt álló gyárból mondott el érdekes példákat. Bejelentette, hogy a harmadik ötéves tervben a Győrhöz közel eső nagyobb községekben, Csornán, Kapuvárott és Téten kisebb gyáregységeket kívánnak létesíteni, hogy munkaalkalmat biztosítsanak az ott lakóknak. A képviselőcsoport ülése a késő délutáni órákban fejeződött be.
A politikai vadászat és az elit szokásai
A magyar uralmi elit vadászszokásaiban folytonosság van, Horthytól Kádáron át Medgyessy Péterig és Semjén Zsoltig - állítja új könyvében Majtényi György történész. A „politikai vadászatnak” - mely nem azonos a hivatásossal - önmagán túlmutató jelentősége van: hatalmi kapcsolatokat, informális hierarchiát épít. Majtényi György, az Egyetértés vadásztársaság című kötet szerzője szerint a mai uralmi vadászat a Horthy- és a Kádár-rendszerből ismert mintákat követi. A 20. századi magyar uralmi elitek szinte valamennyi fontos tagja vadászott. Magyarország ebből a szempontból kivételes hely, Nyugat-Európában a politikai elitre egyáltalán nem jellemző már a vadászat, vagyis nem találunk máig tartó folytonosságot. A történész világosan kettéválasztja a hivatásszerű vadászatot, illetve a „politikai vadászatot”.
Minden korban más volt a funkciója. A Horthy-rendszerben a reprezentáció egyik eleme volt; Horthy diplomáciai találkozókra is használta a vadászatot. Rákosi alatt a vadászat hatalmi kérdés volt, jelezte, hogy ki tartozik a belső körökhöz, és különféle ágai-bogai voltak annak, hogy ki kivel vadászhat. Kádár alatt az egész professzionalizálódott. Részben - hangozzék bármilyen furcsán - Horthy-kori mintákat követve alakult ki a vadászaton keresztül egyfajta társasági élet. 1963-ban a párt- és az állami vezetők részére közös vadásztársaságot alapítottak, ez lett az Egyetértés Vadásztársaság. A forrásokból az látszik, hogy Kádárék a fontos politikai kérdéseket nem itt beszélték meg. De arra, hogy a fontos döntésekbe kik szólnak bele, volt hatása a vadászatoknak, nem is kicsi.
A gánti-csákvári vadászterület eredetileg részben a Merán grófoké, részben József főhercegé volt, tőlük kobozták el a háború után, és lett szakszervezeti vezetői birtok. A hatvanas évektől lett újra a hatalmasok vadászatainak fontos színtere. Ez az a hely, ahol a legtöbb magyar miniszterelnök-helyettes vadászott Apró Antaltól Fock Jenőn és Biszku Bélán át Semjén Zsoltig. Itt, a Szakszervezetek Országos Tanácsának vadásztársaságában volt tag Semjén Miklós, Zsolt édesapja. Fock Jenő kommunista politikusról pedig tudható, hogy gyakran vadászott éjszaka gépkocsiból, reflektorral. A politikus legtöbbször tényleg nem úgy vadászik, mint a hivatásos. Vannak persze kivételek, olyanok, akik normálisan viselkedtek, ilyen volt Gáspár Sándor szakszervezeti vezér, de említhetnénk Kádár Jánost is.
