A Kádár-korszak gazdasági reformjai: Fock Jenő, Nyers Rezső és Fehér Lajos szerepe
Amikor Budapesten metrózol vagy az M7-esen mész a Balatonra, gondoltál már arra, hogy ezek is a Kádár-korszakban épültek? A Kádár-korszak 1956. november 4-étől 1989-ig, a rendszerváltásig tartott. Kádár az MSZMP vezetőjeként irányította előbb a megtorlást, majd a konszolidációt. A korszak első szakasza 1963-ig tartott. Bár a korszak elején a gazdaság konszolidálódása is fontos feladat volt, az 1960-as évek derekára kiderült, hogy az akkori gazdaságpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat. A szocialista országok gazdasági válsága arra késztette a Kádár-rezsimet, hogy új gazdaságpolitikát dolgozzon ki.
A gazdasági reformok szükségessége és előkészítése
Az extenzív fejlődés tartalékai csökkenőben voltak, elkerülhetetlenné vált a gyors áttérés az intenzív fejlődésre. A Kádár-korszakban a kezdeti időszakban fontos volt a nemzetközi elszigeteltség enyhítése is. Azért, hogy az ENSZ levegye napirendjéről a „magyar kérdést”, 1963-ban részleges amnesztiát hirdettek. Ez az amnesztia nemcsak az 56-osoknak, de a szabadabb gondolkodásnak is lehetőséget adott. Ebben az évben elindult a gazdasági válságból kivezető út keresése, de konkrét formát öltő javaslatok csak 1965-ben kerültek a Központi Bizottság elé.
A gazdaság fellendítésére 1968. január 1-jén bevezették a Fock Jenő, Nyers Rezső, Fehér Lajos nevével fémjelzett új gazdasági mechanizmust. Nyers Rezső, a KB titkára 1965. április 25-én nyilatkozatot tett a gazdaságirányítási rendszer átalakításáról. Az MSZMP KB 1966. május 25-27-i ülésén tárgyalta a gazdaságirányítási reform és a III. ötéves terv irányelveit és döntött az új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-jei bevezetéséről. Fock Jenő miniszterelnök 1967-ben kapott felhatalmazást az új irányítási rendszer bevezetéséhez. Kádár szerepe az elképzelések támogatásában volt jelentős.
Az Új Gazdasági Mechanizmus főbb elvei és bevezetése
A reformerek elképzelései szerint piaci feltételeket kellett teremteni a gazdaságban és leépíteni a tervutasításos gazdasági irányítást. Bővítették a vállalatok döntési kompetenciáját, azok maguk dönthettek a termelési profiljukról, fejlesztési, üzemeltetési tervükről. Megszüntették a gazdaság közvetlen, minden részletre kiterjedő központi előírásait, a tervutasítások és tervlebontások rendszerét. Kimondták a veszteséges vállalatok megszüntetését és leválasztották a mezőgazdaságot a szovjet típusú modellről. Különválasztották az ipart és kereskedelmet az államigazgatástól.
Az állam csupán közvetett szabályozás révén felügyelte a gazdaságot, ennek legfőbb elemei az árrendszer szabályozása, a profitelvonás és a dotáció volt. Szabadáras lett több termék, és bértömeg-gazdálkodás lépett életbe. Még 1967-ben javasolta Nagy Tamás közgazdász, hogy tegyék konvertibilissé a forintot és liberalizálják a kereskedelmet. Az IMF és a Világbank nem is zárkózott el felvételünktől. Az MSZMP KB 1968. február 8-10. között áttekintette a január 1-jén életbe lépett gazdaságirányítási reform első tapasztalatait.
A mezőgazdaság fejlődése
A mezőgazdaságban megszüntették a beszolgáltatást. Mintagazdaságokat alakítottak ki. Ilyen volt a Bábolnai Állami Gazdaság vagy a nádudvari Vörös Csillag Tsz. Itt valósult meg először ipari méretű baromfitenyésztés. A gépesítés mellett a műtrágyázás, a növényvédelem általánossá vált. A tiszalöki és a kiskörei víztározók megépítésével nőtt az öntözhető területek nagysága. Népszerűvé vált a málna, a földieper és a ribizli, ez a szörpgyártást és a konzervipart is fellendítette. Új tejtermékek jelentek meg, például a Túró Rudi. Lehetővé vált a háztáji gazdálkodás, ami a második gazdaság alapja lett. A KB 1957 júliusában közzétette a párt agrárpolitikájának alapelveit.
Ipar és infrastruktúra fejlesztése
A bauxitbányászat fellendült. A timföld többségének feldolgozását azonban Magyarország nem tudta megoldani, ezért a 2/3-át a Szovjetunióban dolgozták fel. Cserébe kész alumíniumtermékeket kaptunk. 1960-ban megkezdődött a műanyaggyártás. Az ország legnagyobb kőolaj-finomítóját, a Dunai Finomítót 1965-ben adták át. A kőolajat és földgázt a KGST tagjaként viszonylag olcsón importáltuk a Szovjetunióból. A könnyűipar ontotta magából a nem tökéletes minőségű, de nagy mennyiségű ruhát. A szocialista táborban egyedülállóan még farmergyártás is kezdődött. Az értékesítés központjai az új bevásárlóközpontok lettek, a Skála és a Sugár Áruház.
Nagyot fejlődött a fővárosi közlekedés. A Rákosi-korban félbehagyott metróépítést 1970-re befejezték. A pályahossz 20 év alatt közel hatszorosára emelkedett. A KGST-re jellemző gyártmányszakosodás miatt Magyarország személygépkocsit nem gyártott. Viszont autóbusszal, motorkerékpárral és kerékpárral mi láttuk el a tagországok piacait. Az 1965-ben útjára bocsájtott Ikarus autóbusz és a Pannónia motorkerékpár világszínvonalú, keresett termékek lettek. A gépkocsik számának növekedése a közúthálózat nagymértékű fejlesztését követelte meg. Megépültek az M7-es, M1-es, M5-ös és az M3-as autópályák első szakaszai. 1975-87 között 162 km autópálya épült. A közúton a települések 96%-a elérhetővé vált. A növekvő légi forgalom szükségessé tette a bővítést, így 1986-ra megépült Ferihegy 2-es terminálja.
Gazdaságpolitika a Kádár-korszakban (Középszint)
Társadalmi hatások és oktatás
A városlakók száma 6,4 millióra emelkedett. Ezt elsősorban a falvak várossá nyilvánításával érték el. Az igazi város kritériumainak azonban az új városok többsége nem felelt meg. Sokan nem találtak helyben munkát. 1,2 millió dolgozó ingázott az otthona és a munkahelye között. Budapest, Miskolc, Debrecen, Győr és Székesfehérvár adott munkát sok vidékinek. 300 ezren távolsági ingázók voltak, akik hét közben munkásszállón laktak, a családjukat csak hetente vagy kéthetente látták. Ez is hozzájárult az alkoholizmus erősödéséhez és a válások számának növekedéséhez.
Az 1961-es oktatási törvény a tankötelezettséget 16 évre emelte. Az iskolakörzetesítés miatt a falvak kisiskoláit felszámolták, a nagyobb települések iskoláit kibővítették. Az 1960-as években a gimnáziumokban lehetővé vált az orosz mellett a második idegen nyelv tanulása. A technikumokat visszafejlesztették, és ezek bázisán alakították ki a szakközépiskolákat, ahol az érettségi mellett szakképzettséget is szerezhetett a tanuló.
A reformok ellenállásba ütköznek: külső és belső tényezők
Az új rendszerbe fékeket is beépítettek, nehogy kárt szenvedjenek a „szocialista vívmányok”. A célok kijelölésénél is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy nem változhatnak a tulajdon- és a politikai viszonyok. Ezért megtiltották a bérek emelését a nyereséges vállalatoknál, a megtermelt nyereséget elvették, és gazdaságtalan iparágak életben tartására fordították. Bár tervbe vették a veszteséges vállalatok felszámolását, nem engedhették meg a munkanélküliség kialakulását. Az állam nem szüntette meg a nyersanyagok és alapvető fogyasztási javak hatósági árait.
A magyar törekvések több szocialista országban is támogatókra találtak volna, ha nem keményedett volna meg a szovjet politikai rendszer. Az 1968-as prágai felkelés után minden különutas politika gyanússá vált. Brezsnyev hatalomra kerülésével egyre több bírálat érkezett Moszkvából. Brezsnyev elsősorban a kereskedelemben és a mezőgazdaságban végrehajtott változásokat kifogásolta, amikor 1972-ben hazánkba látogatott. A Nyugat figyelme is lankadt a magyar csapatok csehszlovákiai bevonulása után, és az olajválság is teljesen lekötötte erejüket. Ez utóbbi természetesen éreztette hatását hazánkban is.
A reformok visszavonása és Fock Jenő, Nyers Rezső, Fehér Lajos sorsa
Már 1972-73 folyamán komoly bírálatok érték Kádárt a keményvonalasok részéről: Komócsin Zoltán, Biszku Béla és Gáspár Sándor szakszervezeti vezető álltak a támadás élére. Márciusban leváltották a túl liberálisnak tartott Aczél Györgyöt is a kultuszminisztérium éléről. Az új gazdasági mechanizmust 1974. március 19-20-án söpörték el végleg, amikor a Központi Bizottság leváltotta Nyers Rezsőt, a KB titkárát. Utasították az Elnöki Tanácsot Fehér Lajos, Tímár Mátyás és Ajtai György miniszterelnök-helyettesek eltávolítására.
Fock Jenő még egy évig lehetett a kormány élén, az ellene felhozott vádak között szerepelt a következő pont is: túl keményen védte a magyar gazdaság érdekeit a szovjetekkel folyó tárgyalásokon. Két hónappal később, május 15-én Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke nyugállományba vonul, utóda Lázár György. Lázár György miniszterelnöksége alatt az ország gazdasága stagnált, majd egyre gyorsabb ütemben eladósodott. Az MSZMP KB 1978. december 6-i ülésén elemzi a magyar népgazdaság helyzetét: megállapítja, hogy romlott a gazdaság teljesítménye, csökkent az eszközök kihasználtsága, kedvezőtlenül alakultak a nemzetközi kereskedelem cserearányai. Kulcskérdéssé vált a gazdasági egyensúly javítása. Ennek útja az import és a termelés növekedési ütemének összhangja, a gazdaságos exporttal és hatékony termeléssel megalapozott növekedés, a belső felhasználás visszafogása. Ez lényegében fordulópont a gazdaságpolitika prioritásainak meghatározásában.
tags: #fock #jeno #nyers #rezso #feher #lajos
