A magyar labdarúgás dicsőséges hatvanas évei: Felejthetetlen sikerek és fotók

Az ötvenes években atomjaira szedték szét a magyar labdarúgást, mindent a nulláról kellett újrakezdeni az Aranycsapat utáni korszakban. A csapat fiatalítása már az ötvenes évek végén elkezdődött, és mint kiderült a Fradi utánpótlásában pallérozódott fiatalok a felnőtt csapatban is megállták a helyüket, sőt annak is gyorsan alapemberei lettek. A hatvanas években bejáratott magyar futballgeneráció egy újabb aranykorszakkal örvendeztette meg az országot. Baróti Lajos életet lehelt a csapatba, és jól teljesítve a nyolc közé jutottunk az 1962-es vb-n, majd Tokióban megnyertük az 1964-es olimpiát, négy év múlva pedig megvédtük címünket Mexikóvárosban. Időközben ott voltunk az 1966-os angliai vb-n, ahol Bene Ferenc, Farkas János és Mészöly Kálmán góljával, parádés játékkal vertük 3:1-re a címvédő brazilokat. Még ha utána a nyolc között ki is kaptunk a Szovjetuniótól, tényező volt a magyar csapat.

A válogatott nemzetközi sikerei a 60-as években

A hatvanas évek kiemelkedő évtizedet jelentettek a magyar labdarúgás számára, számos nemzetközi tornán értek el dobogós helyezéseket. A válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt, és ott rögtön bronzérmes lett, még abban az évben a tokiói és a négy évvel későbbi, mexikói olimpián pedig aranyat nyert, története során pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. Ez máig csúcs. Összességében a következőképpen alakult a válogatott teljesítménye a nagy tornákon:

Az 1962-es chilei világbajnokság

Baróti Lajos második világeseményére készült, mint szövetségi kapitány. Angliát, Argentínát és Bulgáriát sorsolták a magyar csapathoz a világbajnokság csoportkörében. Az első mérkőzésen 2-1-re nyertünk az angolok ellen, a győztes gólt Albert Flórián szerezte. Jól kezdődött a sorozat. A jól védekező angolokhoz képest a bolgárok már kevésbé tudtak mit tenni a magyar lerohanással. 12 perc alatt 4 gól esett, és az mind Bulgária hálójába. A második félidő szorosabb 2-1-et hozott, de a végeredmény így is 6-1 lett. A negyeddöntőben Csehszlovákia volt az ellenfél, és ahogy gólt szerzett, onnantól csak a védekezésre összpontosított. Kétségtelen, a védelem nyerte meg azt a mérkőzést, illetve a játékvezető, aki nem adta meg Tichy Lajos szabadrúgásgólját - "nem volt bent" címszó alatt.

Bronzérem az 1964-es Európa-bajnokságon

1962-ben elkezdődtek a selejtezők a második Európa-bajnokságra. Az oda-visszavágós rendszerben lebonyolított selejtezőben sikeresen továbbléptünk Wales-en és az NDK-n. Az utolsó selejtezőkörben Franciaország következett. Ott a házigazda spanyolokkal kellett mérkőzni, akik csak a hosszabbításban voltak képesek eldönteni a mérkőzést. A bronzmérkőzésen dán csapat volt az ellenfél. A mérkőzés ismét kétszer 15 perces hosszabbításba torkollott, ahol most Novák Dezső nem hibázott, sőt duplázott, ezzel megszerezve a magyar válogatott számára az EB bronzérmét.

Tokiói arany: az 1964-es olimpia győzelme

Az 1964-es Tokiói Olimpián a magyar válogatott aranyérmet szerzett! A döntőben Csehszlovákia-Magyarország mérkőzés zajlott le. Igazi döntő mérkőzés volt, az első félidőben tapogatózás ment, majd a második félidőben Farkas János villanása hangulatot adott a mérkőzésnek. Egy óra játék után Bene Ferenc is betalált, és a csehszlovákok csak a hajrában tudtak szépíteni. Bene Ferenc végzett a góllövőlista élén tizenkét góllal. A csehszlovák csapat sem volt kutyaütő. 1962-ben Chilében vb döntőt játszottak, két év múlva pedig éppen mögöttünk végeztek második helyen a tokiói olimpián.

Az 1966-os angliai világbajnokság

Sorrendben a nyolcadik labdarúgó-világbajnokságot rendezték 1966-ban Angliában, amelyre a magyarok is büszkén gondolhatnak vissza. A 66-os Vb selejtezőin 3 győzelemmel és 1 döntetlennel, 7 ponttal a csoport élén végzett a magyar csapat. A tornát óriási érdeklődés fogadta, a hazaiaknál mindenki erre várt, amióta Anglia 16 évvel korábban első világbajnokságán részt vett 1950-ben Brazíliában. A tornán Bulgáriával, Brazíliával és Portugáliával kerültünk egy csoportba. Utóbbi két csapatban az akkori világ két csillaga, Pelé és Eusébio is szerepelt. Az első mérkőzésen 3-1-es vereséget szenvedtünk a portugálok ellen. A soron következő ellenfél Brazília volt. Bene a második percben fantasztikus szólóval tört be a brazil 16-osra, és mindenkit megbolondítva szerzett vezetést. A tömeg őrjöngött a cselsorozatot látván. A braziloknak sikerült kiegyenlíteniük, de végül Farkas és Mészöly góljaival 3-1-re győztünk! A liverpooli Goodison Park stadionban rendezett összecsapást Budapest egy emberként izgulta végig. A főváros szinte üresen tátongott, a meccset a Magyar Televízió is közvetítette, de mindenki Szepesi György kommentátort és a Kossuth rádiót hallgatta: „Bene, Farkas, Farkas, Bene - nem félünk a farkastól.” Az 1966-os magyar győzelem hatása szinte leírhatatlan volt, hiszen a brazilok Pelé nélkül is bivalyerősek voltak. A negyeddöntőben a Szovjetunió ellen 2-0-s vereséget szenvedtünk. Még ha utána a nyolc között ki is kaptunk a Szovjetuniótól, tényező volt a magyar csapat.

Az 1968-as mexikóvárosi olimpia: címvédés

Az 1968-as Európa bajnoki selejtező köréből könnyedén kijutott a magyar csapat. A magyarok címvédőként utaztak ki az 1968-as mexikói olimpiára melyet sikerült is megvédenünk! A döntőben Bulgáriát vertük 4-1-re. A döntő magyar góljait Menczel Iván, Dunai Antal kétszer és Juhász István szerezte. A válogatott 18 találatot szerzett, ezzel a magyar csapat lőtte a legtöbb gólt a tornán. Dunai Antal a góllövőlistán 6 góljával második, míg Szűcs Lajos 4 találatával megosztva harmadik. Öt Fradi játékos: Novák Dezső, Páncsics Miklós, Szűcs Lajos, Varga Zoltán, és Juhász István utazott az olimpiára. Novák Dezső azonban nem tartott az olimpikonokkal az edzőtáborba, mert Lakat szerint egy 29 éves játékos másfajta felkészülést igényel, mint a keret többi tagja. De hangsúlyozta, hogy ennek ellenére Mexikóban számít a játékára.

A Ferencvárosi Torna Club dominanciája az évtizedben

A Fradi 1956-ban visszakapta a nevét és színeit. Szimbolikusan az 1963-as amnesztia évében, 14 év után megnyerte a bajnokságot. Majd 1964-ben, 1967-ben és 1968-ban ismét bajnok lett. Négy bajnoki címével, a Vasassal holtversenyben az évtized legsikeresebb csapata. De míg a zöld-fehérek a dekádban minden szezon végén a dobogón végeztek, addig a piros-kékeknek a bajnoki címek mellett csak két bronzérem jutott. Voltak évek, amikor csupán a 9. helyen sikerült zárniuk az idényt. A IX. kerületieket a nemzetközi sikerek sem kerülték el. A VVK-ban 1962/63-ban a legjobb négyig jutottak. Ezt is túlszárnyalva, 1965-ben ugyanebben a sorozatban, a magyar labdarúgás egyetlen nemzetközi kupagyőzelmét aratva elhódították a trófeát. Majd 1968-ban ismét bejutottak a fináléba.

Az új "aranycsapat" formálása és az első bajnoki sikerek

A csapat fiatalítása már az ötvenes évek végén elkezdődött. Egy évvel Rákosi Gyula után ugyancsak a csatársorban próbáltak ki egy alig 17 esztendős tehetséget, aki 1958. november 2-án azonnal két góllal mutatkozott be egy bajnoki mérkőzésen. Már a hatvanas évek elején, de folytatódott a fiatalok „inváziója”. Az FTC 1963-ra rekordhosszúságú bajnoktalan szériát élt meg, immáron 14 éve tartott az ínséges időszak. A folyamat a Fradihoz hű idősebb játékosok küzdeni tudásával és akarásával kezdődött, majd folytatódott szép lassan az új igazolásokkal, később a saját nevelésű, tehetséges fiatalok beépítésével, közben pedig a folyamatot vezénylő edzők állandó keresésével. Utóbbiak közül meg kell említeni két egykori játékosunkat, Tátrai Sándort, aki az 50-es, 60-as évek fordulóján állt a csapat élén, majd az őt követő Mészáros Józsefet, aki 1961. június 27-től vette át az irányítást. Végül Mészáros József nevéhez köthető az új „aranycsapat” végső formálása, kialakítása. Az ő idejében igazolta le a Fradi a védelembe Novák Dezsőt, így a védelem alapösszeállítása a Novák-Mátrai-Dalnoki trió lett. Ha a csatároktól féltek az ellenfél védői, ettől a hármastól az ellenfél csatárai nem voltak elragadtatva. Az első részsiker az 1961/62-es bajnokságban újra elért dobogós, harmadik helyezés volt. Más csapatnál ez lehet siker, a Fradinál csak egy lépcsőfok a nagyobb ugrás felé.

Az 1962/63-as bajnokság nem úgy indult, hogy megtörténik ez az ugrás, félidőben az FTC a 6. helyen állt a tabellán, az éllovastól öt pontra leszakadva. Jött azonban egy olyan tavasz, amely az alapjává vált a későbbi legendás Fradi tavaszoknak. Veretlenül megvívott, tíz győzelmet és mindössze három döntetlent számláló tavasz volt ez, ami azt eredményezte, hogy újra meglett az a siker, amit évek óta százezrek vártak. Hogy nem túlzás ez a szám, arra egy adat, a Fradi 1963 tavaszi 13 mérkőzésének összesített nézőszáma 428 000 volt. Az utolsó, Népstadionban rendezett hazai mérkőzésre már biztos bajnokként futott ki a csapat, így a teljes találkozó egy hatalmas ünneppé lett.

A Vásárvárosok Kupája győzelem 1965-ben: a magyar klubfutball egyetlen európai kupasikere

Az 1963-as egyidényes bajnokság bronzérménél utaltunk rá, az jogosította fel a Ferencvárost, hogy az 1964/65-ös nemzetközi szezonban a VVK-ban (Vásárvárosok Kupája) indulhasson. Ma már történelem, ez az indulás győzelemmel végződött, a magyar labdarúgócsapatok közül elsőként és egyetlenként a Fradi tudott UEFA-szervezésű összeurópai kupasorozatot nyerni. Ez volt magyar klubcsapat egyetlen európai sikere.

A döntő Torinóban zajlott, 1965. június 23-án a Juventus ellen. A kiírás szerint tulajdonképpen két döntőt kellett volna játszani a kupáért, de terminushiány miatt a Ferencváros már a torinói mérkőzés előtt kénytelen volt lemondani a budapesti visszavágóról. A Fradinak ugyanis júliusban már hónapokkal korábban le volt kötve egy New York-i nemzetközi tornája. Az akkori FTC erejét azonban jelzi, hogy a megmaradt egy mérkőzés is elég volt a kupa megnyeréséhez. A gól a 74. percben esett, amikor az előrehúzódott Novák mintegy 30 méterről a kapu elé ívelt, a beinduló Albertet az olaszok ugyan kilökték a labda alól, azonban a mögötte érkező Fenyvesi hat méterről fejjel a hálóba pattintotta a labdát. A kupamenetelés során a Fradi többek között a Liverpoolt is elbúcsúztatta. A vörösök a kettős magyar győzelemmel zárult összecsapáson szenvedett először vereséget hazai pályán, nemzetközi kupamérkőzésen.

Edzőváltások és további bajnoki címek (1965-1968)

Láthattuk, az FTC edzőjének lenni nem könnyű. Ha nincs siker, gyorsan megköszönik a munkát. Előfordul azonban, hogy akkor is, ha van siker, ráadásul nem is akármekkora, mint például Mészáros Józsefé. Az eredményekre nem lehetett panasz. Az edző 1965 szeptemberi menesztésekor a Fradi ugyan 5 pont hátrányban volt a Vasassal szemben, de ekkor még két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, mint az angyalföldiek. Nem is emiatt menesztették a Dodó becenévre hallgató Mészáros edzőt. A játékosokkal és/vagy a vezetőkkel romlott meg annyira a viszonya, ami miatt ilyen kurtán-furcsán mennie kellett. Pontosan valószínűleg sosem fogjuk megtudni a menesztés valódi okát. A szezon végéig, az évet még játékosként kezdő Vilezsál Oszkár vette át a csapat irányítását, akivel az utolsó előtti fordulóra azonos pontszámmal érkeztek a nagy rivális Vasassal. Ekkor azonban vereséget szenvedtek a piros-kékektől, így ők nyerték az 1965-ös bajnokságot.

A következő szezonban immár Tátrai Sándorral, ismét ezüstérem jutott a Fradinak, ezúttal 6 ponttal szorultak a Vasas mögé. 1967-ben aztán érkezett a klub korábbi kiváló balfedezete, a korszak egyik sztáredzője, Lakat Károly. Őt mindenki szerette, mindenki elfogadta, a fradizmusában és szakmai hozzáértésében kételkedni nem lehetett, amit edzőként be is bizonyított, újra olyan Fradit rakott össze, amely a legszebb reményeket valósította meg. Elsőként is egy kisebb jubileumot várt el a szurkolósereg, a Fradi történetének a huszadik bajnoki címét, ezt nem is akárhogy érte el a csapat. A bajnoki címet már négy fordulóval a vége előtt bebiztosította, kettővel a vége előtt pedig úgy állt, hogy 28 mérkőzés, 24 győzelem, 4 döntetlen és nulla vereség. Ám a veretlenül kivívott bajnoki cím nem jött össze, az utolsó két mérkőzést elvesztette a csapat, azonban így is nyolc pont előnnyel, fölényesen lett első az Ú.

Az 1967-es bajnokcsapat összeállítása: Lakat Károly dr. edző, Géczi István, Novák Dezső, Havasi Sándor, Perecsi Tibor, Mátrai Sándor, Páncsics Miklós, Juhász István, Szűcs Lajos, Horváth László, Takács Béla.

A huszonegyedik bajnokságra nem kellett sokat várni, az a huszadik után egy évvel, a következő bajnokságban jött, megvédte címét a csapat. Az első kettő sorrendje azonos volt, mint 1967-ben, de a különbség kisebb, mindössze egyetlen pont a Fradi javára. Pedig a végén még olyan gondokkal is meg kellett küzdenie a csapatnak, hogy Varga Zoltán nem tért haza az 1968-as olimpiáról.

Az 1968-as VVK-döntő

Három évvel a nagy 1965-ös diadal után igazán kicsi hiányzott ahhoz, hogy ismételjen az FTC. A helyzet annyiban is hasonlított az 1964/65-ös menetelésre, hogy egy újabb sikeres bajnoki menetelés (1967) közben kezdte el a csapat, és rendíthetetlenül menetelt a döntőig. A döntő ezúttal két mérkőzéses volt, az elsőt Leeds-ben játszották 1968. augusztus 7-én, amit egy olyan gól döntött el az angolok javára, amit még a BBC kommentátora is szabálytalannak minősített, miután a TV-ben visszanézte. De a futballban csak az a gól, amit a játékvezető megad, ezt pedig megadta. Ezzel együtt ez az 1:0-s vereség bizakodásra adhatott okot a budapesti visszavágó előtt, amelyre meglehetősen későn, szeptember 11-én került sor a Népstadionban. Don Revie a legendás menedzser, későbbi szövetségi kapitány 1961-ben játékos-edzőként vette át a Leeds irányítását. Egyértelműen az egyik legerősebb angol csapat voltak ekkoriban, akik Európában is komoly tényezőnek számítottak. Legfőbb erősségük a nagyon erős védelmük volt. A mérkőzés előtt sérülés miatt kérdéses volt Albert Flórián játéka, de az aktuális Aranylabdás végül pályára tudott lépni. A Fradi azonban vele sem tudta feltörni a Leeds atombiztos, szoros emberfogásra épülő játékát. A 41. percben egy szöglet után az angolok az ötösön belül támadták Géczi kapust, aki emiatt kiejtette a labdát, a mögötte érkező Jones pedig az üres kapuba kotorta azt, így a mérkőzés 1:0-s angol győzelemmel zárult.

Albert Flórián, az egyetlen magyar Aranylabdás

Az 1967-es év vége hozott még egy nagy elismerést, Albert Flórián a Ferencvárosi Torna Club játékosa kapta meg a France Football által felajánlott Aranylabdát, eleddig egyetlen magyar labdarúgóként. Az Aranycsapat utáni korszak kiemelkedő világklasszisa lett. Albert Flórián 1941. szeptember 15-én Hercegszántón született, gyermekként került az Üllői útra 1952-ben, majd pályafutása során mindvégig ott maradt. Már 18. születésnapja előtt stabil tagja lett a Fradi felnőtt csapatának és a magyar válogatottnak is.

Albert maga így emlékezett vissza a Fradihoz való kötődésére: „Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem. Örömök értek, csalódások - még vén fejjel is -, barátok hagytak el, de talán nem túlzás, ezrek jártak miattam meccsre.”

Más klubok sikerei: a Győri Vasas ETO menetelése

A Győri Vasas ETO is a legsikeresebb évtizedei közé sorolhatja az 1960-as éveket. Az 1963 őszi bajnoki győzelmük a magyar futballtörténelem második nem budapesti bajnoki címét jelentette. A csapat edzője ekkor, az Aranycsapat legendás középcsatára, Hidegkuti Nándor volt. A világklasszis játékos edzőnek sem volt utolsó. Mielőtt Győrbe került, három évig edzősködött Olaszországban, ahol 1961-ben megnyerte az első ízben kiírt KEK sorozatot a Fiorentinával, majd a következő szezonban ismét döntőbe juttatta a firenzeieket. Hidegkuti ezután Győrben is nagyszerű munkát végzett. Az irányításával nemcsak bajnok lett az ETO, de a következő szezonban, amikor a Fradi VVK-t nyert, a győriek a BEK-ben tündököltek. Egészen az elődöntőig meneteltek, ahol attól a Benficától szenvedtek vereséget, akik ezzel öt év alatt negyedszer jutottak be a döntőbe. A győrieken kívül még két magyar csapatnak sikerült ilyen messzire jutnia a legrangosabb európai kupasorozatban: 1958-ban a Vasas, 1974-ben az Újpest Dózsa jutott a BEK-ben a legjobb négyig.

A politika árnyékában: 1968 és a csehszlovákiai események

Az 1968-as Csehszlovákia elleni intervenció következményeként alkalmazott futballbojkott, miként érintette a magyar csapatokat, komoly befolyással volt a nemzetközi szereplésre. Az intervencióban résztvevő öt ország csapatai, az említett események miatt visszaléptek a nemzetközi kupaküzdelmektől. Amikor elkezdtem a téma után kutatni, még csak a kíváncsiság vezérelt, mert a sportalmanachokban mindössze 1-2 mondat szerepelt arról, hogy az intervencióban résztvevő öt ország csapatai, az előbb említett események miatt visszaléptek a nemzetközi kupaküzdelmektől. A Fradi több időpontjavaslattal állt elő a Celtic felé, ami nem ütközött az olimpiával. A skótok azonban ragaszkodtak az eredeti dátumokhoz. Az FTC ezért az UEFA-hoz fordult, de a dolgukat nehezítette, hogy az Európai-szövetség épp ettől az évtől vezette be a fix mérkőzésnapokat a kupákban, és a válogatottak számára is. Közben a Győr is kérvényezte a norvégoknál a két mérkőzés időpontjának módosítását. A győri első összecsapást egy nappal szerették volna előbbre hozni, hogy ne ütközzön a Fradi-Celtickel, ebbe az oslói klub bele is egyezett. A visszavágó olimpia miatti eltolást azonban ők sem fogadták el.

Az olimpiai válogatott játékosai Mexikóban voltak jelen, ami további nehézségeket okozott a kluboknak a nemzetközi mérkőzések szervezésében. A nyári felkészülés során a Ferencváros Ausztriában edzőtáborozott, de Lakat Károly és az olimpiai válogatott játékosok nélkül, akik Tatán készültek az ötkarikás játékokra. Novák Dezső azonban nem tartott az olimpikonokkal, mert Lakat szerint egy 29 éves játékos másfajta felkészülést igényel, mint a keret többi tagja. De hangsúlyozta, hogy ennek ellenére Mexikóban számít a játékára. Így Novák Ausztriában volt az edzőtáborban, ahol a játékosok a helyi sajtóban nyomon követték a csehszlovákiai eseményeket, ahol egy épp ekkor zajló hadgyakorlat végén a szovjet csapatok egy harckocsi meghibásodására hivatkozva úgy döntöttek, hogy nem hagyják el az országot. Ez ellen Dubček tiltakozott, a Fradi játékosok között pedig kisebb vita alakult ki attól függően, hogy a két fél közül melyiknek adtak igazat. Augusztus 26-án arról érkeztek hírek, hogy a Celtic bojkottálni szeretné a Ferencváros elleni budapesti mérkőzést. A pletykák hallatán a szurkolók között rendkívül izgatott volt a hangulat. Elterjedt az osztrák-magyar válogatott mérkőzés és a VVK döntő visszavágójának elmaradásának lehetősége is. A leggyakoribb vélemény az volt, hogy a politikát kár belevonni a sportba. A bojkottal a szovjeteket nem fogják tudni rávenni arra, hogy kivonuljanak Csehszlovákiából. És augusztus 28-án az osztrákok valóban lemondták a szeptember 7-8-ra tervezett többfrontos (utánpótlás és felnőtt válogatott) összecsapásokat.

A vég kezdete: az 1970-es világbajnoksági selejtező

Az 1968-ban a 70-es Vb Csehszlovákok elleni pótselejtezőn megismételt mérkőzésen 4-1-es vereséget szenvedtek a magyarok. Történelmi vereséget szenvedtünk el, hisz első alkalom volt, hogy nem jutottunk ki a világbajnokságra. Ez a mára rutinfeladattá váló tevékenység akkor majdnem annyira romba döntötte az országot, mint az elveszített ’54-es berni döntő. De mi történt azon a végzetes selejtezőn 1969. december 3-án, amikor jöttek a csehszlovákok?

A csehszlovák-magyar viszonyt 1969-ben különösen megterhelte, hogy az előző évben a magyar hadsereg a szovjetek oldalán aktívan közreműködött a prágai forradalom augusztusi leverésében. Az ÁVH és más belügyi szervek külön aggdalommal tekintettek az 1969. májusi magyar-csehszlovák selejtezőre attól félve, hogy többezer csehszlovák drukker Budapesten nyilvánít majd politikai véleményt. A hiba tehát legalább annyira a politikai okokban volt kereshető. Az Állambiztonsági Hivatal (ÁVH) az 1950-60-as években sűrű besúgóhálózattal figyeltette a könnyen disszidáló focistákat is. Úgy tűnik tehát, politikai és szakmai feszültségek egyaránt jelen voltak a december 3-ai sorsdöntő meccs előtt. Ráadásul Göröcs János, a válogatott meghatározó embere említi egy interjúban, hogy Hegyi Gyula MLSZ elnök hasmenése miatt nem tudtak időben elindulni Marseille-ben a szállodából, így éppen csak odaértek a meccsre. Nem csoda hát a 4:1-es végeredmény.

A történet leginkább emblematikus pontja Szepesi György emlékezetes kommentárja. Az egyre erősödő csehszlovák támadások jellegzetes hangot váltottak ki, ami azonnal klasszikussá vált. Maga a marseille-i felvétel eredetiben sajnos nincs meg, de néhány héttel később az év végi szilveszteri rádiókabaréban már görbe tükörben lehetett visszahallani. Ezzel nemcsak maga a hazai futball minősége csökkent, de megváltozott az erről való beszédmód is. Az írek elleni nyári mérkőzés után pl. először jelenhetett meg kritika a Népsportban Albert Flóriánról: „az a különleges helyzet, amelyet ő a magyar labdarúgásban élvez, már-már veszélyes a számára. Senki sem mondja meg neki, hogy amit nyújt, az kevés.”

tags: #fotok #a #60 #as #evek #magyar

Népszerű bejegyzések:

• tekintse meg a Sunderland – Chelsea mérkőzéselőzetest
• Szilvásváradi Lovasközpont beruházása
• A magyar női jégkorong sztárja
• Két szervezet a közösségért Fejér Vármegyében
• Mesteri mozdulatok a futballpályán