A Ferencvárosi Torna Club edzőtörténete: A kezdetektől a legendákig
A Ferencvárosi Torna Clubot eredetileg labdarúgócsapatként alapították, ennek ellenére a labdarúgó szakosztályt hivatalosan csak több mint másfél évvel a klub létrejötte után, 1900. december 3-án alapították meg. Az első bajnoki címre mindössze a harmadik szezonig, 1903-ig kellett várni. A Ferencváros a következő évtizedekben folyamatosan meghatározó szereplője volt az élvonalbeli pontvadászatnak.
Tóth-Potya István: A forradalmi újító
Léteznek olyan edzők, akik anélkül is beírták magukat a futballkalendáriumba, hogy igazán kiemelkedő eredményeket értek volna el a csapataikkal, de Tóth „Potya” István nem tartozott közéjük. Messze megelőzte korát, futballgondolkodó volt a javából. Az 1920-as években már a mentális felkészítéssel foglalkozott, adatokat rögzített az edzésnaplójába, a mérkőzéshelyzetekhez igazította a futógyakorlatok intenzitását. Ő vezette be a bemelegítést, az edzéseken a gát- és tribünfutást. Tervei között szerepelt az edzői kollégium létrehozása és a hazai edzőképzés beindítása.
Tóth-Potya István hiába volt megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye a magyar edzőtársadalomnak, hiába ért el bajnoki címeket és kupagyőzelmeket, hiába vezényelte csapatát oly fényesen Dél-Amerikában, mégis mennie kellett. Ennek oka egyszerűen az, hogy a közönség elkezdte hiányolni a címekben is mérhető eredményeket, merthogy az utolsó bajnoki cím és kupagyőzelem 1928-ban volt. 1930. június 15-én, a Bocskai elleni vereséget követően Tóth-Potya István távozott.
Így szól Tóth-Potya István gramofonja
Blum Zoltán korszaka és a „tökéletes csapat”
Blum Zoltán első szezonja csak az eredményeket nézve még nem volt kiugró, ám 1931. március 15-én történt valami rendkívüli: bemutatkozott Sárosi György. A fiatal középfedezet karmesterként irányította a Ferencváros játékát, kitűnően támogatta a gólerős csatársor munkáját. A Blum Zoltán irányította Fradi fedezetsorát Sárosi György mellett Lyka II Antal és Lázár Gyula alkotta, ami bombaerős volt.
Nem túlzás a „tökéletes csapat” jelző, hiszen 22 mérkőzésen 22 győzelmet aratva, 105 gólt rúgva és mindössze 18-at kapva nyert a csapat magyar bajnokságot az 1931/32-es idényben. 1931. október 25-én az Üllői úton ekkor hangzott fel a B-közép szurkolóitól először a „Hajrá Fradi!”, ami azóta alap a lelátókon.
Nemzetközi sikerek és a KK-győzelem
A KK (Közép-európai Kupa) sorozatban az 1937-es esztendő mindenért kárpótolta a fradistákat. Szeptember 22-én az olasz Lazio elleni KK döntő első mérkőzésén Sárosi 3 és Toldi góljaival 4:2-re nyert a csapat. A visszavágón Rómában 5:4-re nyertek a ferencvárosiak. A győzelem után Sárosi az örömtől könnyezve emelte magasba a kupát, a kiutazott magyar szurkolók pedig a Himnuszt énekelték.
A korszak edzőinek listája (válogatás)
| Edző neve | Időszak | Legfőbb siker |
|---|---|---|
| Bródy Sándor | 1920-1921 | Első profi edzői lépések |
| Tóth-Potya István | 1925-1930 | Bajnoki címek és KK-győzelem |
| Blum Zoltán | 1930-1937 | 100%-os bajnoki cím |
| Rauchmaul Emil | 1937-1938 | KK-győzelem |
A második világháború tragédiái a Fradit sem kímélték. Tóth „Potya” István az antifasiszta ellenállás tagjaként rengeteg embert mentett meg, mártírként halt meg 1945-ben. 1938. július 17-én gyász borította be a Ferencvárost: elhunyt ifj. Dr. Springer Ferenc, az alapító elnök fia, aki a profi labdarúgók első embere volt.
