A Fradi úszószakosztályának története és úszótanfolyamai
Az FTC úszószakosztálya hosszú és dicsőséges múlttal rendelkezik, melynek során számos világklasszis sportolót adott a magyar és a nemzetközi úszósportnak. Az úszás a Ferencvárosi Torna Clubban mindig is kiemelt szerepet játszott, hozzájárulva az egyesület hírnevének öregbítéséhez.
A kezdetek és az első sikerek
Az FTC úszószakosztálya 1904-ben alakult meg, abban az időben, amikor az úszósportnak még nem volt önálló szövetsége, hanem a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) felügyelete alá tartozott. 1905-ben jelentkeztek tagnak az FTC úszói is. Ekkoriban tagja volt a szakosztálynak Malaky, Berán, Weinber József és János, Horn és Deutsch. Érdekes módon a labdarúgók akkoriban multilaterális sportolók voltak. Az FTC-ben vezették be Magyarországon először a tréningkönyv-rendszert, ami a mai edzésnaplónak volt az elődje. Céljuk ezzel is a versenyzők tudatos és tervszerű felkészítése volt. Az önálló Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) 1907. december 12-én alakult meg, alapítói között természetesen ott volt az FTC úszószakosztálya. Az első vezetői között egy öt tagú bizottság tagjaként az FTC részéről Donáth Leó és Kugler Sándor is megtalálható volt. Sőt, az alakuló közgyűlés Kugler Sándort ügyvezető elnöknek is megválasztotta, a tisztikarban pedig olyan FTC vezetők kaptak helyet, mint Malaky Mihály, Horváth Ferenc vagy éppen dr. Springer Ferenc.
1908-ban egy addig példa nélküli botrány árnyékolta be az úszósportot, amikor az FTC és az MTK nagy vitába keveredett egymással. Az FTC kiváló úszója, Toldi Ödön átlépett az MTK-ba, mire az FTC professzionalizmussal vádolta meg Toldit és az MTK-t is. Később a MÚSZ felmentette őket ezen vádak alól, de a kedélyek nem nyugodtak, az MTK szabotálta az FTC úszó- és atlétikai versenyeit is. A szakosztály vezetője ekkor Mednyánszky Kánitz Henrik volt, akinek munkáját az eredmények minősítették. Versenyzői 4 bajnokságot, 34 első helyezést értek el gyors- és mellúszásban, de a hosszútávú dunai bajnokságon is megállták a helyüket.
Az első világháború hatásai és az újjáépítés
Az első nagy korszak az I. világháborúig tartott, ami a sportágak többségéhez hasonlóan visszaesést hozott. Az úszók a háború alatt szüneteltették a szakosztályt. 1918-tól újra rajtkőre léptek a versenyzők, ám igazi nagy úszót egyelőre nem tudtak kinevelni. Tíz éven keresztül gyakorlatilag a vízilabdacsapat játékosaiból - akik kiegészítő sportként úsztak versenyeken is - és néhány lelkes hölgyből állt a szakosztály. Eredményeket azonban ők is, elsősorban Wenk János szállított, aki 1918-ban és 1920-ban 200 m mellen, 1919-ben 220 yard mellen, 1921-ben és 1922-ben 400 m mellen lett országos bajnok.
Az úszószakosztály virágkora a két világháború között
1928-tól elindult egy újabb emlékezetes korszak. Kezdetben a nők remekeltek, 1929-ben és 1930-ban a Bárány Magdolna, Csányi Borbála, Mallász Gitta, Pesti Margit, Sipos Margit, Somogyi Vali, Bábel Zsófia, Csukai Lívia, Bán Mária és Vermes Magda összetételű gárda már országos viszonylatban is számottevő erőt képviselt. 1930-ban Somogyi Valéria 200 méteres mellúszásban, Sipos Margit pedig 100 m háton lett országos bajnok. 1931-ben már koedukálttá vált a sikerlista is, felzárkóztak a férfiak. Székely András itthon is folytatta sikersorozatát, 100 m gyorson Budapest-bajnok volt, az országos bajnokságon pedig második, nagy ellenfele Bárány István mögött. Kettejük vetélkedésére jellemző, hogy az Európa Bajnokság is köztük dőlt el.
A már említett Fradista hölgyek a harmincas évek elején egyértelműen uralták a hazai mezőnyt. Sipos és Somogyi mellett Mallász Margit teljesítményét kell kiemelni, aki 1931-től 1933-ig minden évben megnyerte a 100 méteres hátúszás országos bajnokságát. 1931-től 1934-ig a női 4×100 m gyorsváltó is Fradista szám volt. Az 1932-es év egyébként az olimpiai játékok jegyében telt el. Az előkészületi versenyeken született néhány FTC siker, ám az olimpiára egyedül Székely András jutott ki. Ott, bár megtette ami tőle telt, hiszen 100 m gyorson egyéni csúcsot úszott (59,4 mp), de ezzel sem került a döntőbe. Ő volt ez első Fradista úszó, aki egy percen belül úszott 100 m gyorson. A 4×200 m-es gyorsváltó tagjaként vigasztalódott, hiszen ott a dobogó harmadik fokára állhatott. Ekkoriban még egy embert ki kell emelni a sok közül. Ő nem más, mint Angelusz Béla intéző, aki fáradhatatlan szervezőmunkával elérte, hogy az élversenyzőkön kívül tömegek úsztak a Fradiban.
Hullámvölgyek és új tehetségek
1934 és 1938 között kisebb visszaesés következett a szakosztály életében. Az első vonalban azért a nők még ebben az időben is tartották magukat, 1934-ben és 1935-ben is a legjobb 4×100 méteres gyorsváltót alkották. A „régiek” közül maradt Bábel Zsófia, Csányi Borbála, majd Mallász Margit visszavonulása után újra edzésbe állt és visszatért Bethlen Margit. A férfiak jobban megsínylették a generációváltást, amit Székely András visszavonulása okozott. A fent jelzett négy évben nem tudtak bajnoki címet hozni az egyesületnek.
Tátos Nándor a harmincas évek végén tűnt fel a medencék partján. Vékony, jó mozgású ifjú volt, akiben az FTC vezetői hamar meglátták a tálentumot. A rendkívül jó kedélyű és legalább annyira szorgalmas fiatalember hamarosan a legjobbak közé küzdötte fel magát, sorra nyerte a bajnokságokat. Olyan sokoldalú úszó, mint amilyen ő volt, igazán ritkán születik. 100 métertől 1500 méterig minden gyorsúszószámban elindult. Fénykora arra az időre esett, amikor a háború miatt szüneteltek a nagy világversenyek, nem rendeztek sem olimpiát, sem Európa-bajnokságot. Ebben az időszakban egyértelműen Tátos volt a szakosztály éke, mellette szinte már természetes módon a hölgyek is hozták a maguk megszokott minőségi eredményeit. A női 4×100 méteres gyorsváltó különböző összeállításokban 1939-ben és 40-ben is a Fradié lett, mint ahogy a folyamúszásban is verhetetlenek voltak a hölgyek. Az 1940-es bajnoki trió összetétele: Lovász Margit, Vámos Adél és Székely Éva volt. Ebből a korszakból feltétlenül ki kell emelni egy korszakos edzőegyéniséget, Sárosi Imrét, aki úszóként kezdett a Ferencvárosban 1920-ban és úszott 1930-ig. A névjegyét azonban nem ezzel, hanem az ekkor elkezdett edzői tevékenységgel tette le a Fradi és az úszósport asztalára.
A világhírű aranykor az 1950-es években
1942 és 1945 között a háborús évek szinte természetes módon visszavetették a szakosztály fejlődését. A II. világháború után lassan tért vissza az élet a szakosztályba, de amikor visszatért, azt nem csak itthon, világszerte megemlegették. Az 1950-es évek eleje újabb aranykornak, az FTC úszótörténelme fénykorának bizonyult. Világklasszis úszók szereztek az egyesületnek nagyszerű eredményeikkel még több hírnevet. Novák Éva (ő úszott a Fradiban először világcsúcsot), Novák Ilonka, Szőke Kató, Killermann Klára, Csordás György olimpiai és Európa bajnoki szereplésükkel beírták nevüket nemcsak az FTC, hanem a magyar úszósport aranykönyvébe is.
Olimpiai bajnokok és világrekordok
Kezdjük az eredmények ismertetését 1949-ben, amikor első győzelmeit aratta Tátos Nándor méltó utóda, Csordás György. Ebben az évben folyamúszó bajnok is volt. Novák Éva érdekes párosítású úszásnemekben volt világklasszis, mellen és gyorson. Ma azt mondják, ez a kettő kizárja egymást. Ő bebizonyította már, hogy lehetséges. Már 18 évesen országos bajnok volt 200 m mellen, amely számban a londoni olimpián is harmadik lett, 1949-ben a két mellúszó számban lett bajnok, 1950-ben „csak” 200 mellen. 1951-től a mellúszásban komoly vetélytársnőt kapott klubtársa, Killermann Klára személyében, aki idehaza éveken át legyőzte. Ettől függetlenül a helsinki olimpián 200 mellen ezüstérmes tudott lenni, csakúgy, mint 400 m gyorson. Ezt fényesítette ki a 4×100 m-es női gyorsváltó tagjaként aranyra a Novák Ilonka, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató kvartett tagjaként, méghozzá fergeteges világcsúccsal. Temes kivételével mindannyian Fradisták voltak. Itt azonban meg kell említeni, hogy ugyanitt az előfutamban Temes helyén Littomeritzky Mária úszott, aki viszont Fradista volt.
A másik Novák nővér, Ilona nem a Fradiban kezdett úszni, hanem a MUE színeiben. A londoni olimpia után igazolt a Fradiba, ahol egyből országos bajnok lett 100 m háton. 1950-ben 200 m vegyesen nyert bajnoki címet. A helsinki olimpián húgával, Évával együtt tagja a világhíres 4×100-as gyorsváltónak. Szőke Katalin, vagy ahogy a világ megismerte, Szőke Kató 14 esztendősen lett a Fradi versenyzője. A nagyszerű technikával, hihetetlen könnyedséggel úszó bajnoknő Helsinkiben alig 17 évesen nyerte a 100 méteres gyorsúszás bajnokságát, és tagja volt a fantasztikus világrekorddal győztes 4×100 méteres magyar gyorsváltónak. Két évvel később Torinóban az Európa-bajnokságon ismételt, de Melbourne-ben az előfutamból nem jutott tovább. Részt vett azon az amerikai körúton, amelyet a Sport Illustrated a magyar olimpikonok számára rendezett, s annak végeztével nem tért haza. Los Angelesben telepedett le, ott élt 2017-ben bekövetkezett haláláig. Ilyen világviszonylatban is híres eredménysorral némileg meglepő, hogy egyéniben csupán kétszeres magyar bajnok (1954-ben 100 és 200 m gyorson), de váltóban is „csak” négyszer nyert.
A mellúszás királynője és a hátúszás kiválóságai
Említettük már Littomeritzky Máriát, mint a 4×100-as női gyorsváltó 1952-es tartalékemberét. Ugyancsak szó volt már Killermann Kláráról, aki Novák Éva után lett a hazai mellúszás királynője. 100 méter mellen 1950-től 1954-ig zsinórban ötször, majd 1959-ben és 60-ban még kétszer nyert. 200 méteren pedig 1951-től 1954-ig négyszer, majd 1956-ban és 1959-60-ban még háromszor nyert, az annyi mint tizennégy bajnoki cím. Ezt fejelte meg még öttel a 4×100-as női vegyesváltók tagjaként (1951, 53, 54, 59, 60). Hihetetlenül nagy szorgalom, akaraterő és bajtársiasság jellemezte hosszú pályafutása alatt. Természetesen részt vett a helsinki olimpián is, ahol 200 m mellen a negyedik lett, 54-ben az EB-n pedig harmadik. Kitartására és eredményességére jellemző, hogy tagja volt az 1956-os és 1960-as olimpiai csapatnak is. Ugyanezekben az években nyerte sorra bajnoki címeit hátúszásban Hunyadfi Magda. 100 méteren 1952-től 54-ig zsinórban háromszor, 53-ban és 54-ben pedig 200 méteren is.
Az 1956 utáni időszak és a hatvanas évek sztárjai
Térjünk vissza egy kicsit az 1956 utáni évekre, amikor úszóink, a világklasszisok távozása után is szállítottak még eredményeket, bajnoki címeket. A férfiaknál 1956-ban 100 m gyorson Áts Jenő, 1959-ben Lantos László nyert aranyérmet. Ennél többet és többször tudott nyerni Záborszky Sándor, aki 1955-ben és 56-ban 1500 m gyorson, utóbbi évben pedig 400 méteren is bajnok lett. A hölgyeknél Madarász Csilla nyert 400 m gyorson 1959-ben és 60-ban. Sőt, 1960-ban megnyerte a 100 métert gyorson és háton is. Mellette egy hölgyet kell kiemelni ezekből az évekből, ő pedig nem más, mint Kárpáti Vera, a Fradisták legendás vízilabdázójának, Kárpáti Györgynek a testvére. Amikor 1956 után nem Killermann Klára nyerte meg a mellúszószámokat, akkor ő gondoskodott arról, hogy a címek mégis a Fradinál maradjanak. 1957-ben a 100 m mellen, 1957-ben és 58-ban pedig 200 m mellen is nyert. A minden szakosztály életében elkerülhetetlen „hullámvasút” az úszóknál is folytatódott. Volt már fenn és lenn is. Már 1958-tól elkezdődött egy nagyszabású fiatalítási hullám.
Csikány József és Madarász Csilla dominanciája
Magyarországon hátúszásban a hatvanas éveket Csikány József uralta. 100 méteren 1960-tól 67-ig volt legyőzhetetlen az országos bajnokságokon, 200-on pedig 1961 és 66 között. Mindez 14 egyéni bajnoki címet jelent. Ehhez jön még 14 váltóban nyert bajnokság (4×100 gyorson 2, 4×200 gyorson 5, 4×100 vegyesen 7), azaz összesen 28-szoros magyar bajnok. Két olimpián (1960, 64) vett részt, Tokióban a 4×100 méteres vegyesváltó tagjaként 6. helyezést szerzett.
A már említett Madarász Csilla természetesen 1960 után is folytatta sikersorozatát. 1963-ban és 1964-ben is ő bizonyult a vízben a leggyorsabb magyar hölgynek, azaz országos bajnok volt 100 m gyorson. Szinte természetes, hogy a váltószámokban is gyarapította aranyai számát, a vegyes és a gyorsváltókban további 4 címmel. Mindent összetéve összesen 14-szeres magyar bajnok. 1960-ban 100 m gyorson Európa-rekorder volt. Két olimpián vett részt (1960, 1964), Rómában ötödik, Tokióban hatodik lett 100 gyorson, a 4×100-as váltóval pedig mindkétszer negyedik. 1962-ben tagja volt az Európa-bajnokságon bronzérmet nyert 4×100-as gyorsváltónak.
Egerváry Márta és más kiemelkedő úszók
1961-ben nyerte első egyéni bajnoki címeit a 60-as évek másik nagy úszócsillaga, Egerváry Márta. Milyen számokban? 100 m mell, 200 m mell (tehát ő vette át Killermann Klárától a stafétabotot), 100 m pillangó és 400 m vegyes. Egy év múlva, 1962-ben fokozta a tempót, az előbbieken kívül 200 m háton is nyert. Ez az év volt a csúcséve, az Európa-bajnokságon harmadik lett 400 m vegyesen, az év végén Magyarország legjobb női sportolójának választották. A már említett egyéni számokban 1968-ig összesen 26 országos bajnoki címet nyert, amihez még hozzá lehet adni a váltószámokban elért 14 aranyat, ami 40 bajnoki cím! Három olimpián vett részt (1960, 64, 68), ott azonban nem kísérte a hazaihoz hasonló siker a szereplését, csupán 1960-ban szerzett egy hatodik helyet a 4×100 méteres vegyesváltóval. 1963-tól 1968-ig a hátúszás hazai királynője Balla Mária volt. A hatvanas évekből még egy hölgyet kell megemlíteni, a leghosszabb női gyorsúszószám (800 m) specialistáját, Fodor Juditot, aki 1966 és 68 között triplázott ebben a számban. Csikány József nevének említése óta egy kicsit „elhanyagoltuk” a többi férfi versenyzőt, pedig a hatvanas években ők is szállították az eredményeket. 1966-ban Csaba László nyerte meg a 100 és a 200 méteres gyorsúszás bajnokságát. 1967-ben aratta első győzelmét Borlóy Mátyás a 200 m háton (nem mellesleg Csikány József sorozatbajnoki címeit követve), amit 1968-ban is megismételt, de ebben az évben 200 és 400 m gyorson is nyerni tudott. Ugyancsak 1967-ben nyert először Lázár Péter, aki 200 m vegyesen lett bajnok. Ezt a győzelmét egy esztendő múltán megismételte, sőt 400 m vegyesen duplázott. Ahogy korábban megemlékeztünk már egy edzőről, azt most is meg kell tenni. 1968-ban sajnos nagy vérveszteség érte a szakosztályt, eltávoztak az edzők, akik magukkal vitték legjobb versenyzőiket. Így nem volt mit tenni, újra az utánpótlás felé kellett fordulni.
Gyarmati Andrea és az újabb sikerkorszak
1969-től elindult az ún. „újjáépítés” a Fradi úszószakosztályában. Ám az igazi fellendülést mégsem ez, hanem egy új sztár, egy új húzónév felbukkanása jelentette. 1970-ben lett ugyanis a Fradi versenyzője Gyarmati Andrea, aki igazán a génjeiben hordozta a víz, az úszás szeretetét. Szülei olimpiai bajnokok, Gyarmati Dezső és Székely Éva. Andrea 1963-ban kezdett el úszni a BVSC-ben, édesanyja irányításával, és már az 1968-as mexikói olimpián jó helyezéseket (két ötödik hely) ért el. Az 1970-es EB-n már a Fradi színeiben szerzett két arany- (100 m pillangó, 200 m hát) és két ezüstérmet (100 m hát, 4×100 m gyorsváltó). 1972 szeptemberéig 13-szoros Európa-csúcstartó és 26 felnőtt bajnokság győztese, háromszor az év magyar sportolónője. A müncheni olimpián a 100 m pillangóúszás középdöntőjéből új világcsúcsot úszva jutott a döntőbe, ahol azonban a rajtot sajnos elrontotta és „csak” bronzérmes lett. Utána a 100 m háton javítva további sikereket ért el.
Fradi úszótanfolyamok: Tanulás és fejlődés
Az FTC úszószakosztálya a gazdag múlt mellett a jövőre is gondol, úszótanfolyamokat szervezve a következő generációk számára. Úszótanfolyamaink célja a vízbiztos úszás elsajátítása az úszásnemek kiemelkedő szintű technikai végrehajtásával. Törekvéseink arra irányulnak, hogy a gyermekek a vízben biztonságosan és bátran mozogjanak. Az izgalmas, élményteli foglalkozásokon, minél gyorsabban sajátítsák el azt a gyakorlatanyagot, amely megfelelő alapot biztosít a civil élethez és a vízben űzhető sportágakhoz egyaránt.
Kiket várunk?
- Fiúkat és lányokat egyaránt szeretettel várunk.
Szeretettel várunk, minden, sportot kedvelő szülőt, gyermeket, akik barátságos, egyéni igényeket figyelembe vevő, kiemelkedő minőségű oktatáson szeretnének részt venni, valamint rendszeresen sportolva, egészséges életet szeretnének élni.
Kapcsolat
Cím: 1101 Budapest, Vajda Péter utca 48.
