A Friss Levegő Utánpótlás Fontossága és Megoldásai Korszerű Otthonainkban
A magánlakások, jellemzően családi házak gépi szellőztetése a korszerű építési anyagok és eljárások következtében vált szükségessé. A nyílászárók ugyanis légtömörré váltak. Néhány évtizeddel korábban még megszokott volt, hogy a nyílászárókon a benntartózkodók számára nélkülözhetetlen mennyiségű friss levegő még zárt állapotban is átszivárgott. Mára ez a helyzet teljesen megszűnt.
Az időnként megrendülést keltő balesetek és tragédiák többnyire ennek a változásnak a figyelmen kívül hagyásából, a frisslevegő-utánpótlásban szükséges változtatások elhanyagolásából származnak. A beltéri levegő minősége alapvetően meghatározza az épületben élők egészségét, komfortérzetét és koncentrálóképességét. A lakóterek levegője folyamatosan szennyeződik, többek között emberi tevékenység, építőanyagok és berendezések révén. Ezek az anyagok rontják a beltéri levegő minőségét, ami rövid távon fejfájáshoz, fáradtsághoz, koncentrációcsökkenéshez, hosszabb távon akár allergiás vagy légzőszervi megbetegedésekhez, extrém esetben halálhoz is vezethet.
A Szellőztetés Alapelvei és Szükségessége
Nem elég csak a friss levegőt befújni; a kiszorított levegő távozását is lehetővé kell tenni. Ez fordítva is igaz, nem szabad csak elszívást alkalmazni, a friss levegő utánpótlásáról is gondoskodni kell. A lakások szellőztetéséhez szükséges frisslevegő-mennyiség meghatározásához alapvetően két alapszabályt szokás figyelembe venni. Egyrészt azt, hogy egy ember számára ~25 m³ friss levegő szükséges óránként, illetve, hogy a lakás levegőjét kb. 3 óránként szükséges kicserélni. Az egyes helyiségek szellőzési igénye az általános szabálytól eltérő.
A szellőztetés mérlegegyenletek alapján tervezhető, amelyben a szennyező forrás erőssége, az öblítő levegő tisztasága és a levegőminőségi igény hármasa adja meg a megfelelő átlagos intenzitást (térfogatáramot). A szellőztetés időben lehet állandó, vagy változó, akár szakaszos. A túl alacsony intenzitás romló levegőminőséget, míg a túl magas felesleges hőveszteséget, vagy szélsőséges paramétereket (például túl száraz beltéri levegőt) okoz. A rendszer fő feladata, hogy gondoskodjon a lakóépületek folyamatos friss levegő ellátásáról, és egyidejűleg az elhasznált, káros anyagokat is tartalmazó levegő és pára elszállításáról.
Természetes Szellőztetés vs. Gépi Szellőztetés
Természetes Szellőztetés
A természetes szellőztetés alatt ma legtöbben a kézi ablaknyitásos szellőztetést értik, holott a természetes szellőztetés pusztán azt jelenti, hogy a működtető hajtóerőt az épület működésével összefüggő, vagy attól független, fizikai törvényszerűségből természetesen származó, jellemzően segédenergia nélkül létrejövő nyomáskülönbségek adják. Sokan azt gondolják, hogy a természetes szellőztetés megoldása olcsó. Az idősebb korosztály szokásaiban ragaszkodik a hagyományos módszerekhez, így a természetes szellőztetéshez.
Ha az alacsony bekerülésű rendszereket elemezzük, erre jó példa a természetes szellőztetés tervezett légbevezetőkkel történő megvalósítása. Az így kialakítható résszellőzetést is a legtöbben szabályozatlannak tartják, azonban ez nem minden esetben igaz. Nagyfelületű vizek közelében, vagy megfelelő hegyvidéki környezetben, ahol szinte állandó szélhatás és szélirány jellemző, egy megfelelően tájolt és építészetileg jól kialakított épületnél méretezett, áramláskorlátozó funkcióval rendelkező, higroszabályozású résszellőzőkön keresztül optimálishoz közeli szellőztetés valósítható meg.
Gépi Szellőztetés és Hővisszanyerés
A korszerű, energiahatékony lakóépületek esetében a légzárás mértéke lényegesen nagyobb, mint a korábbi épületeknél, ezért a frisslevegő-utánpótlás biztosítása tudatos tervezést igényel. Ma a legtöbb szakember a gépi szellőztetés elsőbbségét hirdeti. Kétségtelen tény, hogy egy jól megtervezett, ventilátorok által működtetett rendszer elvileg pontosan azt valósítja meg, amit kiszámoltunk.
A hővisszanyeréses, szabályozott lakásszellőztetés a leghatásosabb eljárás a további energia-megtakarításban. A központi hővisszanyerő készülék különösen az alacsony hőigényű családi házak (kb. 200 m2 alapterületű és 10 kW hőigényű) elengedhetetlen tartozéka. A különböző hővisszanyerő-szellőztető készülékek működésének alapelve teljesen megegyező, energiaforrásként a helyiségekből elszívott levegőt használják.
A kereszt- és forrásszellőztetés gondoskodik arról, hogy egyrészt az egész lakóépületet egyenletesen átjárja a friss levegő, kiszorítva az elhasznált levegőt, másrészt zaj- és huzatmentes módon történjék meg a szükséges légcsere. A légáramot ventillátorok továbbítják. Az ehhez szükséges energia csekély mértékű, egy egész családi ház befúvásának és elszívásának az áramszükséglete alacsonyabb, mint egy izzólámpa áramfelvétele.
A Gépi Szellőztető Rendszerek Telepítése és Főbb Alkotóelemei
A modern szellőztető rendszerek számos praktikus megoldást kínálnak. Számos készülék hátfalán tartóprofilok találhatók a falra szereléshez. Más típusokat az oldalfalakon elhelyezett fülek segítségével mennyezethez vagy álmennyezet fölötti tartóhoz lehet rögzíteni. A legtöbb rendszer rendelkezik lenyitható kezelőajtóval a szűrők és ventilátorok könnyű cseréje érdekében. A csatlakozó csonkokhoz a kereskedelemben kapható 100 mm-es névleges (belső) átmérőjű légcsatornák közvetlenül szerelhetők. A készülékek alján vagy oldalán 20 mm átmérőjű kifolyócsonk biztosítja a téli időszakban az elszívott levegőből kicsapódó kondenzátum távozását.
A légcsatornák méretét úgy kell megválasztani, hogy azokban a légsebesség ne haladja meg a 2,5...3 m/s értéket. A légcsatornákat vagy a mennyezetben már az építéskor kell elhelyezni, vagy a mennyezet alatt kell vezetni. Amennyiben nincs mód a légvezetékek mennyezet alatti elhelyezésére, a mennyezet fölött (a padlástérben) kell azokat elhelyezni. Minden légvezetéket legalább 5 cm, de javasoltan inkább 8 cm vastag hőszigeteléssel kell ellátni. A szigetelésnek teljesen folytonosnak, hiánytalannak kell lennie, takarás nélkül a legkisebb felület sem maradhat. A speciális, lapos légcsatornák segítségével lehetségessé vált, hogy az összes csővezeték a padlóba kerüljön, azaz a teljes légcsatorna hálózat a lakótéren belül kerüljön elhelyezésre, minimalizálva ezáltal a friss levegő hőveszteségét. A kereszt-ellenáramú hőcserélőkben a légáramok egymástól mindig elkülönítve haladnak, így a szennyeződés, illetve páratartalom a bejövő, friss levegő felé nem kerül átadásra.
Előfűtés és Előhűtés a Gépi Szellőztető Rendszerekben
A készülék befúvó ágában a levegő hőmérséklete téli időszakban sem alacsonyabb számottevően a helyiség belső hőmérsékleténél, ezáltal biztosítva a komfortérzetet. Villamos utófűtő egységgel, melyet a készülék befúvó csonkja után, a készülék közelébe telepítenek, biztosítható, hogy a befújt levegő a helyiség hőmérsékletével közel azonos legyen.
Az előfűtő és előhűtő rendszerek talajszondával temperált vízzel is működhetnek. Az előfűtőt a friss levegő ágba kell beépíteni. A vízoldalon fagyálló keveréket keringetve a hőcserélő és a talajszonda között (fontos, hogy nem a talajvizet használva!), a talajból nyerhető ~12°C-os keverékkel a friss levegő kb. 0°C-ig melegíthető fel. Ugyanez a rendszer alkalmas nyári időszakban a friss levegő előhűtésére is, ezáltal a helyiségek gépi hűtésének teljesítményigénye jelentősen csökkenthető.
A levegő-talaj hőcserélővel kombinált szellőztetőrendszer a talaj energiatároló kapacitását használja ki egy, a talajban vízszintesen fektetett csőhálózat segítségével. A talajhőcserélők elve azon alapul, hogy a talaj hőmérséklete (a földfelszíntől mért 1,3 méteres mélység alatt) megközelítőleg állandó, kb. 7-13 °C, ami a földben elhelyezett csőhálózaton át a téli időszakban bevezetett friss levegő előmelegítésére, nyáron pedig hűtésre használható. A levegő-talaj hőcserélőnek köszönhetően extrém magas, illetve extrém alacsony külső hőmérsékletek esetén is 20-26 °C között kell mozognia egy átlagos épület belső hőmérsékletének. E feladatok nagy része kielégíthető a levegő-talaj hőcserélő rendszerekkel, amelyek a nagy hőmérsékletkülönbséget a külső friss levegő és a belső klíma között minimálisra csökkentik.
A talajhőcserélővel jó minőségű levegő a megfelelően kialakított rendszer révén érhető el. Nagy hosszmerevségű csövek alkalmazásával elkerülhető a süllyedésből származó ívekben (vízzsákokban) a nyáron keletkező kondenzvíz összegyűlése, elfertőződése baktériumokkal, dohosodása. A következő szempont, amit a kollektorcsövek kiválasztásánál figyelembe kell venni, a csövek szerkezete. A bordásfalú, illetve többrétegű habos csövek a gyártás és a fektetés során keletkező légzárványok miatt kisebb felületen képesek a hőcserét végrehajtani. Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni a csövek radonzáró tulajdonságát.
Kihívások és Megfontolások a Szellőztető Rendszerek Tervezésében és Megvalósításában
Az első kérdés, hogy a tervezésnél valóban jól modelleztük-e a valós használati módokat, időket, helyesen határoztuk-e meg az anemosztátok helyét, a térfogatáramokat. A valóságban ugyanis a belső terekben is időben változó és háromdimenziós áramlások alakulnak ki, és általában nincs mód arra, hogy elsőbbséget adjunk az áramlások optimalizálásának. A valóságban az építészeti kialakítás, a lakberendezés, az esztétikum erősen korlátozza a szakszerűséget.
A következő probléma a létesítési folyamat, amelynél rejtett, sokszor épületszerkezetbe betonozott rendszerrészeknél fellépnek, kicsinek látszó, de később annál kellemetlenebb kivitelezési hibák, amelyek miatt valami sípol, tömörtelen, eldugult, takaríthatatlan, változtathatatlan stb. Harmadik kérdésként a megfelelő karbantartás merül fel. Negyedrészt sok esetben találkozunk az épület használati kultúrájának ellentmondásos és személyfüggő voltával. Vannak, akik technikafüggésnek élnek meg egy hővisszanyerős szellőztető rendszert, de mobiltelefonról szeretnék vezérelni a fűtést, vagy csodás világítási képeket, és motoros redőnyműködtetést szeretnének.
Szellőztetés és Gázkészülékek, Tűzvédelem
A friss levegő utánpótlás tervezésekor kiemelten fontos figyelembe venni az épületben működő gázkészülékek típusát és az égéstermék elvezetés módját:
Az „A” típusú készülékek nem rendelkeznek égéstermék elvezetéssel, de a levegőt az adott térből kapják. A „B” típusú gázkészülék, melyek égéstermék elvezetéssel rendelkeznek, és a levegőt szintén az adott térből kapják. „B” típusú hőtermelő, nyílt égésterű gázkészülékek - például a kéménybe kötött vízmelegítő vagy fűtő készülékek - esetén szigorúan tilos bármilyen gépi elszívás alkalmazása, beleértve a kivezetett szagelszívó berendezést. Ilyenkor a készülék adatainak ismeretében kéményméretezés szükséges, amely a készülék(ek) teljesítményét és a kémény pontos paramétereit figyelembe véve, határozható meg a biztonságos működéshez szükséges levegő mennyiség.
Nem szabad megfeledkeznünk az egyéb nyílt égésterű készülékekről, mint a kályhák és kandallók, amelyek túlnyomó többsége szintén a lakás levegőjét használja a működése során. Légbevezetést és gépi elszívást alkalmazva, de ebben az esetben a gépi elszívást a gázkészülékkel elektromosan össze kell reteszelni, így amikor a gázkészüléket használjuk, akkor mindenképpen üzemeljen az elszívás is. Légbevezetést ebben az esetben is kell alkalmazni, így tudjuk biztosítani a levegő szabad bejutását az adott helyiségbe. Az elszívásnál a tűzhely fölötti páraelszívót nem szokás figyelembe venni.
A „C” típusú készülék, melyeknek a légellátása és égéstermék elvezetése a helyiség légterétől független, ezért is hívják zárt rendszerű készülékeknek, melyek lehetnek turbós vagy kondenzációs elven működőek.
| Gázkészülék típus | Légellátás | Égéstermék elvezetés | Szellőztetési követelmények |
|---|---|---|---|
| "A" típus | Az adott térből | Nincs | Friss levegő utánpótlás szükséges. |
| "B" típus (nyílt égésterű) | Az adott térből | Van (pl. kémény) | Szigorúan tilos gépi elszívás. Kéményméretezés a biztonságos levegőmennyiséghez. |
| "B" típus (légtérfüggő, de nem nyílt égésterű) | Az adott térből | Van | Gépi elszívás esetén elektromos reteszelés a gázkészülékkel. Légbevezetés szükséges. |
| "C" típus (zárt rendszerű) | Helyiség légterétől független | Helyiség légterétől független | A helyiség légterétől független légellátás és égéstermék elvezetés. |
Tűzbiztonság és Füstelvezetés
Ha tűz keletkezik az épületben, akkor a friss levegő utánpótló rendszerek gondoskodnak a szükséges huzatról, hogy a füst távozhasson. E téren roppant fontos a friss levegő utánpótlási és a levegőelvezetési megoldások koordinált együttműködése. A friss levegő utánpótlása az épület alsó részén elhelyezett, légbevezető motorokkal felszerelt nyílásokon keresztül történik. Ez növeli a termikus felhajtóerőt (a kéményhatást), így a füstgázok távozni tudnak az épület tetején lévő elszívónyílásokon keresztül.
A Levegő Minőségének Szélesebb Kontextusa
Amikor ezeket a sorokat olvassátok, fel sem tűnik nektek a levegővételetek. A levegővétel egy természetszerűen végrehajtott cselekvés. Alapesetben nem kell odafigyelni a légvételre és a kifújásra sem. Számotokra a levegő az életközeget jelenti. Azt tudjátok-e, hogy a levegő, amit belélegeztek több alkotóelemből épül fel?
A mozgásos tevékenységet, a sportot vagy csupán a szabadidő eltöltését célszerű olyan környezetben végrehajtani, ahol a levegő minősége jónak mondható. Ha szobában, teremben végzel mozgásos tevékenységet, akkor szellőztess ki! Ha lehet, legyen nyitva az ablak, de huzatban ne legyél! Legyen pormentes a szoba, vagyis takarítsd ki! Ha a szabadban végzel mozgásos tevékenységet, akkor próbáld a zöldövezeteket felkeresni.
Hogy tudtok tenni ti is a levegő tisztaságáért? Az összegereblyézett faleveleket, egyéb növényeket nem szabad elégetni, mert megnöveli a szálló por és a korom részecskéket a levegőben. Végezetül, ha teheted, ültess el legalább egy fát az életedben, hiszen a fák segítenek nekünk lélegezni, a fák kivonják a légkörből a szén-dioxidot és oxigént termelnek.
tags: #friss #levego #utanpotlas
