A Ferencvárosi Torna Club labdarúgásának története

A Ferencvárosi Torna Club (FTC) története mélyen összefonódik a magyar labdarúgás fejlődésével, számos emlékezetes pillanatot és sikert hagyva maga után. Ahogy a 2009. február 3-án közzétett régi tudósítások is mutatják, az FTC évtizedekre visszamenőleg gazdag múlttal rendelkezik, amelyről érdemes megemlékezni.

A kezdetek és az FTC megalakulása

Az FTC az 1900-as évek elején jött létre, és hamarosan a magyar sportélet meghatározó szereplőjévé vált. Az újonnan elkészült Soroksári úti pályán a csapat az első nyilvános mérkőzését 1900. március 25-én játszotta, közel 1500 néző előtt az Óbudai TE ellen. Az FTC Nagy Béla kutatásai szerint ebben az összeállításban állt fel: Weisz István - Gabrovitz Emil, Gabrovitz Kornél - Taffel József, Békés Arthur, Békés Géza - Pápai Mihály, Horváth Ferenc, Malaky Mihály, Maros Ferenc, Malaky János. Más visszaemlékezések szerint az összeállításban Taffel József neve Taffe K. vagy éppen Horváth Ferenc helyett Barna Antal játszott. Utólag már szinte lehetetlen kideríteni az igazságot. Az viszont tény, hogy az óbudaiak 1:0 arányban diadalmaskodtak.

Nem kellett azonban sokat várni az első győzelemre, március 31-én az FTC 4:1-re nyert a másik óbudai csapat, a III. kerületi TVE ellen. Sajnos ennél több adat az első győzelmükről nem maradt fent. Az FTC 1900-ban összesen tíznél is több barátságos meccset játszott és egyre jobb eredményeket ért el, aminek hatására nőtt az érdeklődés a csapat iránt. Az FTC-ben a sportolók - 1900-ban elsősorban a labdarúgók - több sportággal foglalkoztak, úsztak, atletizáltak, tornáztak, kerékpároztak. A vezetőség felismerte, hogy a sportágak szétválása segíti az egyesület további fejlődését, ezért úgy döntött, hogy önálló szakosztályokat hoz létre, elsőként - mondhatni, természetesen - megalakítja a futball-szakosztályt. Erre 1900. december 3-án került sor.

A Magyar Labdarúgók Szövetségének születése és az első bajnokság

Magyarországon 1900-ban egyre több football egyesület volt, akik egyre több mérkőzést játszottak, így természetesen kialakult az az igény, hogy létrejöjjön egy önálló labdarúgó-szövetség, amely a versengést felügyeli. Ennek egyik kezdeményezője, legnagyobb szószólója az FTC volt. A kezdeti egyeztetések után az alakuló közgyűlésre 1901. január 19-én, az István Főherceg Szálló különtermében került sor. A résztvevő 13 klub (FTC, BAK, BEAC, Bp. SC, BTC, Budai Ganzgyár, Ganz Vagongyár, 33 FC, MAC, Magyar FC, MUE, Műegyetemi FC, Postás) képviselői megalakították a Magyar Labdarúgók Szövetségét. Első elnöke Jász Géza (MFC), főtitára pedig a ferencvárosi Horváth Ferenc lett. A szövetség azonnal kiírta az első labdarúgó-bajnokságot, ahol az első osztályba öt együttes került: az FTC, a BTC, a MUE, a Bp. SC és a Műegyetemi FC. A második vonalba nyolc csapatot osztottak, köztük a később jelentkező UTE-t.

Az első hivatalos bajnoki mérkőzésre 1901. február 10-én került volna sor az FTC és a BTC csapatai között, azonban mivel a találkozót nem jelentették be, a szövetség nem ismerte el bajnoki meccsnek. Így egy héttel később került sor az első hivatalos bajnoki találkozóra, ezt a BTC a BSC ellen vívta. Az FTC az első hivatalos mérkőzését 1901. március 24-én játszotta, de nem a bajnokság keretein belül, hanem egy külföldi ellenféllel, az osztrák Cricketerrel. 1901. április 13-án az FTC a svájci Servette együttesét fogadta a Soroksári úti pályán, ahol megszületett az első döntetlen eredmény, 4:4-re végződött a mérkőzés. Az első góllövőnk Malaky Mihály volt. Pár nappal később, április 21-én kezdte meg a szereplését a csapat a bajnokságban, a MUE ellen játszott. A fiatal csapat 5:3-as vereséget szenvedett, az első bajnoki gólunk megszerzőjét sajnos a jótékony homály fedi, arról a korabeli sajtó nem tudósított. Az FTC krónikása, Nagy Béla ezt a gólt Borbás Gáspárnak írta, ám az általa is idézett újságcikkben ő nincs nevesítve, a második gól viszont teljesen részletezve van, azt Borbás szépen becenterezett labdájából Pokorny lőtte védhetetlenül az ellenfél kapujába. Ekkor még nem sikerült győzni, ám nem sokat kellett várni az első pontra és győzelmekre sem. Május 5-én a bécsi Old Cricketer volt a csapat vendége a Soroksári úton, ahol 5:0-ra nyertek a ferencvárosiak, így ez volt az FTC első nemzetközi diadala. Június elsején a bajnokságban a Műegyetem ellen 2:2-re végzett a csapat, megszerezve ezzel az első bajnoki pontját. Az első bajnoki győzelmet június 16-án aratták, ekkor a Bp. SC-t győzték le.

Az első bajnokságot a BTC nyerte, az FTC bronzérmet szerzett, nyolc mérkőzésükből hármat megnyertek, négyet elveszítettek, egyen döntetlen eredmény született, a gólarányuk 20:28 volt, ami a harmadik helyet eredményezte. Azonban idény közben a Műegyetemi FC visszalépett a bajnokságtól, így ez a harmadik pozíció egyben az utolsó előtti helyet is jelentette, ami a kiírás szerint osztályozóra kényszerítette a csapatot. Az osztályozós ellenfél a másodosztály ezüstérmese, a Rákosszentmihály volt. 1901. december 1-jén játszott először egymással a két csapat. Az akkori szabályok szerint azon egyleteknek, amelyek felvételüket kérték a szövetségbe, meg kellett mérkőzniük egy másik csapattal. A Sport-Világ 1901. december 08-i, 47. számában is említették a találkozót.

Az első sikerek és a nemzetközi színtér

Az 1902-es bajnokságot is a címvédő BTC nyerte, ám az FTC eggyel előrébb lépett a tabellán, ezüstérmet szerzett. 1903-ban beérett a munka, ugyanis, ha kalandos úton is, de végül bajnok lett a Ferencvárosi Torna Club focicsapata. Abban a bajnokságban, ahol először rendeztek - később örökrangadóvá nemesedett - bajnoki FTC - MTK mérkőzést, amit az FTC 3:1-re nyert meg. Végül az év végén az FTC a BTC-t két ponttal megelőzve végzett az első helyen. Miért volt ez kalandos? Azért, mert az utolsó sípszó után óvások sorozata indult el, a 33 FC a zöld asztal mellett kezdte el gyűjtögetni a pontokat. A bajnoki cím mellé az FTC begyűjtötte az első magyar vándordíjat, az Ezüstlabdát is.

Az 1903-ashoz hasonlóan az 1904-es és az 1905-ös bajnoki címek is a zöld asztal mellett dőltek el. Előbbit az MTK, utóbbit az FTC nyerte. 1904-ben az MTK óvott és a megítélt két pontnak köszönhetően előzte meg az FTC-t. A csapat az Ezüstlabda újbóli elhódításával kárpótolta a szurkolókat. Beérett az utánpótlásnevelő munka is, aminek egyértelmű jele volt, hogy a Szövetségi díjat (ekkor így hívták az utánpótlás bajnokságot) az FTC nyerte. Ennek a bajnok együttesnek a tagjai lettek később az alapjai az 1910-es évek aranycsapatának. 1905-ben a bajnoki táblázat első helyén álló Postástól vontak el pontokat játékos vesztegetések miatt, így jobb gólarányának köszönhetően ezúttal az FTC ölébe hullott a bajnoki cím. Ehhez az évhez tartozik még egy jeles esemény.

1905 végén az MLSZ úgy döntött, hogy átáll az őszi-tavaszi rendszerre, így 1906 tavaszán nem rendeztek bajnokságot. A következő, 1906/07-es pontvadászatot ismét az FTC nyerte, megvédve ezzel bajnoki címét. Ehhez az idényhez fűződik a mai napig fennálló legnagyobb arányú bajnoki győzelmünk: FTC - Typographia 15:0.

Schlosser Imre korszaka és a Challenge Cup győzelem

1906. február 25-én a Postás ellen bemutatkozott egy alig 16 éves fiatalember, a karikalábú Schlosser Imre, becenevén Slózi, az FTC első világhírűvé lett játékosa. 1889. október 11-én született Budapesten. Testvérei az FTC-ben fociztak, ők hívták fel Malaky János figyelmét a későbbi sztárra, akit 1905-ben le is igazolt az FTC. Az első csapatba kerülése után szinte azonnal állandó és kihagyhatatlan tagja lett a kezdő tizenegynek. Tehetségére a válogatottnál is azonnal felfigyeltek, még 17 éves sem volt, amikor Csehország ellen bemutatkozott a nemzeti csapatban. A labdarúgás fanatikus szeretete jellemezte, balösszekötőt játszott, a közönség csodálta cseleit, hihetetlen gólerős játékát. Hat alkalommal volt gólkirály az FTC-ben. Az igazi aranykor kezdete 1908-tól datálódik. Az 1907/08-as bajnoki ezüstérem után az FTC zsinórban öt bajnokságot nyert, rendre Schlosser Imre volt a gólkirály. A Polónyi Géza által felajánlott Ezüstlabdát 1906 és 1909 között még háromszor nyerte el a Fradi, így az végleg az egyesület birtokába került. El lehet mondani ez a csapat mindent megnyert, ahol elindult.

Az első bajnokságon kívüli torna a Húsvéti-serleg volt, amelynek megnyerésével jogot szerzett arra, hogy a Challenge Cup fináléjának egyik résztvevője legyen. Az FTC hatalmas sikert elérve, Bécsben 2:1-re győzött a Wiener SC ellen, így első külföldi csapatként megnyerte a Challenge Cup-ot, a későbbi Közép-európai Kupa ősét. 1909-ben tehát mindent begyűjtött a Fradi, amit lehetett: magyar bajnoki cím, Ezüstlabda, Challenge Cup, Corinthian-díj, Húsvéti Torna-győzelem. A Corinthian-díjról pár szó, aminek története 1904-re nyúlik vissza, amikor Budapesten vendégszerepelt a kor egyik neves - szokták mondani, legkiválóbb amatőr - angol csapata, a Corinthian FC. Már 1908-ban lehetősége volt a legjobb vidéki csapatnak, hogy megmérkőzzön az első osztály aranyérmesével az országos bajnoki címért. Akkor nem éltek vele, viszont 1909. október 3-án létrejött egy ilyen összecsapás a Kassai AC ellen a Millenárison. A két csapat között hatalmas volt a tudásbeli különbség, az FTC 11:0-ra nyert.

A válogatott és az FTC játékosok

1902. október 12-én Bécsben játszotta le a magyar válogatott az első hivatalos mérkőzését a szomszédos Ausztria ellen, bár ezt Bécs-Budapest néven hirdették meg, utóbb mindkét szövetség elismerte válogatott mérkőzésnek. Az FTC-t hárman képviselték, Berán József, Koltai József és Pokorny József. Magyarország 5:0-ra kikapott a sógoroktól, az első győzelemre és gólra még várni kellett egy keveset. A nemzeti tizenegy második hivatalos mérkőzésére nem egész fél év múlva került sor, 1903. április 5-én a Millenárison fogadta Budapest válogatottja Prága együttesét, amely ugyancsak hivatalos válogatott mérkőzésnek minősült. Ezen már öt FTC labdarúgó, Berán József, Koltai József, Gorszky Tivadar, Braun Ferenc és Borbás Gáspár lépett a pályára. Az 1900-as években nyolc labdarúgó-bajnokságot rendeztek, az FTC mindig a dobogón végzett: 4-szer bajnok, 3-szor ezüst-, 1-szer bronzérmes lett.

Derbik és Rivalizációk

Ki ne lenne tisztában az Újpest-Ferencváros derbi fontosságával?! A két együttes már a 20. század első felében nagy riválisa volt egymásnak, az évek során ez a versengés csak fokozódott. A magyar klubfutball legnagyobb rangadója több mint 112 éves múltra tekint vissza, ezalatt a hosszú idő alatt rengeteg minden történt futballpályán és azon kívül is. Ha egy labdarúgó-szimpatizáns kilátogat egy Újpest vagy Ferencváros mérkőzésre, biztosan felfedezni vél egy-egy szurkoló rigmust a B-középből, amelyik éppen a zöld-fehéreket vagy a lila-fehéreket említi meg annak ellenére, hogy nem is egymással játszik a két csapat. A derbi néven elhíresült rangadó az NB I legjobban várt mérkőzései közé tartozik, ha nem az. Magyarországon ezzel még azok is tisztában vannak, akik egyáltalán nem követik a magyar foci alakulását. Nem csak országunkban tudnak a két csapat közötti rivalizálásról, hanem világszerte ismert tény, hogy nálunk a két együttes meccse olyan, mint Argentínában egy Boca Juniors-River Plate összecsapás - amely tulajdonképpen Dél-Amerika legnagyobb rangadója is egyben -, vagy egy Fenerbahce-Galatasaray interkontinentális derbi, amit joggal nevezhetünk a világ egyik legvérmesebb rivalizálásának is. Hasonlíthatjuk a skóciai Glasgow két csapatának a Celticnek és a Rangersnek a mérkőzéseihez, vagy a Partzian Belgrád-Crvena Zvezda „örök derbihez”, és a Roma-Lazióhoz római rangadóhoz is, ugyanakkor nevezhetjük Magyarország El Classicójának is (annak ellenére is, hogy a Barcelona és a Real Madrid nem városi riválisok).

A két fővárosi együttes minden sportágban rivalizál egymással, azonban a legnagyobb figyelem a labdarúgó csapatok közti versengésre irányul. Érdekesség, hogy először a vidék-főváros közti megmérettetés volt, hiszen Újpest sokáig különálló kisváros volt, Budapest része csak 1950-ben lett. Eddigre a versengés átalakult, melynek különböző politikai okai voltak. Annyian voltak kíváncsiak egy 1953-as derbire, hogy fel sem fértek a szurkolók a villamosokra és buszokra. Az első Ferencváros-Újpest mérkőzést 1905. február 19-én - kicsivel több mint 102 éve! - rendezték, a találkozó 2-0-s ferencvárosi sikerrel végződött, ekkor még a zöld-fehérek a Soroksári úton játszottak. Az első újpesti sikerre 15 évet kellett várni, 1917-ben győztek a lilák már az Üllői úton - ami egyébiránt 1911-től lett a Fradi lakóhelye - három góllal, 4-1-re. Március 4-én a 221. bajnoki derbire kerül sor. Az eddigi 220 mérkőzés közül a legnagyobb arányú győzelem egy Magyar Kupa-döntőn született 1933-ban, a Fradi 11-1-re nyerte meg a találkozót. Bajnoki mérkőzésen egyébként a legtekintélyesebb Fradi győzelem 1950-re datálódik, akkor az ÉDOSZ SE 8-1-re győzte le a Budapest Dózsát. Ha nem lenne elég magában csak a derbi ténye, a hétvégi mérkőzésen a Ferencváros jubilálhat is, hiszen 100 bajnoki győzelmét szerezheti meg nagy riválisa ellen.

A bajnoki tabella állásától függetlenül a két együttes mindig kiélezett mérkőzéseket játszik egymással, az összecsapás kimenetele általában megjósolhatatlan. A szurkolók körében is kiemelt jelentőségű a rangadó, az adott fordulóban mindig ezen a találkozón van a legtöbb néző. A derbik történetének máig legnagyobb nézőszáma egy 1964. július 19.-i összecsapáshoz kötődik. A 4-2-es újpesti sikerrel végződő találkozót 85000-en nézték meg a Népstadionban. Manapság már sajnos az is ritka, hogy 10000-en vannak egy mérkőzésen, nem hogy 85000-en. Az Újpest-Ferencváros összecsapás több szempontból is kiemelkedő fontosságú. Egyrészt az Újpestnek ez az első bajnoki találkozója a felújított Szusza Ferenc Stadionban, a szerdai kupamérkőzésüket már itt játszották.

A Zalaegerszeg elleni mérkőzések is számos emlékezetes pillanatot hoztak. A jelenleg vidéki székhelyű NB1-s csapatok öröklistáján a ZTE, a nagyon előkelő negyedik helyen tanyázik azon csapatok között akik ellen a legtöbb alkalommal léptünk pályára. Előttük a Diósgyőr, és a DVSC szerepel, természetesen vannak olyan csapatok akik mérkőzésszámban megelőzik a Zalaegerszeget, de jelenleg nem tagjai a legmagasabb élvonalnak (Győr, Videoton, Haladás, Pécs, Szegedi EAC, Tatabánya, Salgótarján). Az előbb említett csapatok azok akikkel legalább 50 mérkőzésünk van és ha visszatekintünk a közös történelemre, számos emlékezetes nagy csatákat vívtunk egymás ellen. Ez alól a ZTE sem kivétel, a két csapat idén 53 éves közös története olyan mérkőzéseket is hozott, melyeket egyik csapat szurkolói sem felednek el soha. Az eddigi 87 bajnoki mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 48 győzelem, 22 döntetlen, 17 vereség, 193 lőtt és 101 kapott gól.

Kiemelkedő játékosok és modern események

A Ferencváros története során számos kiváló játékos fordult meg a klubban. A villámgyors szentlőrinci legény, Kohut, már 16 esztendősen a SZAC középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. A zömök, erőteljes játékos szélvészgyors elfutásaival és hatalmas erejű lövéseivel vívott ki magának Európa szerte nagy hírnevet. Bal lábbal a legváratlanabb helyzetekből is olyan erővel és pontossággal lőtt, mint talán senki más. Az alapvonal közvetlen közeléből az úgynevezett Kohut-szögből szédületes erejű, szemmel alig követhető lövéseket zúdított a kapura. Ezeknek a bombáknak olyan neves áldozatai voltak, mint a csehszlovák Planicka, az osztrák Hidden, az olasz Combi… Kohut fáradhatatlan harcos, nagy küzdő volt, az utolsó leheletéig hajtott, legyen szó bármilyen tétű mérkőzésről.

Dzurják Józsefnél, a Ferencváros és a ciprusi Omonia Nicosia egykori csatáránál három éve leukémiát állapítottak meg, ám a volt gólkirály már jól van. Több elhíresült gólöröm is fűzödik a nevéhez, Cipruson akkora kedvenc volt, hogy kifütyülték, aki utánozni próbálta. Jelenleg az FTC U17-es csapatát irányítja, a ciprusi Fradi pedig Leandro után a Videoton-gólkirály Alvest is az ő javaslatára igazolta le.

A közelmúlt eseményeit tekintve is akadnak friss hírek. Az FTC Baráti Kör vezetősége tett eleget egy örömteli meghívásnak. Orosz Pál, a labdarúgó szakosztály vezetője azzal a céllal hívta meg az elnökség tagjait, hogy bemutassa az újonnan igazolt játékosokat. Elmondta, hogy az újoncok életkorából egyértelműen kiderül a cél, a jövő Fradijának építése fiatal magyar játékosokkal.

A 2012-es észak-amerikai túra is emlékezetes maradt. A csütörtök éjjelről péntek hajnalra halasztott kezdés ellenére sem kezdődött el a torna Dallasban. Először az amerikai túrát szervező cég az előzetesen kiadott programhoz képest későbbre tette a mára tervezett mindkét mérkőzés kezdési időpontját. Így itteni idő szerint csapatunk hajnali 3 órakor játszott volna az UNAM Pumas csapatával, így csak arról volt szó, hogy pár órával később rendezik meg a Ferencváros és a mexikói Pumas meccsét. Ha nem is hivatalos körülmények között, azért kispályán csak tartott egy bemutató meccset a helyi magyaroknak a Dallasban túrázó FTC és Vasas. A két csapat nem sokkal később összepakolt, és hazaindult az alighanem örökre felejthetetlen kirándulásról. A Ferencváros 2-1-re legyőzte a Vasast a detroiti nemzetközi felkészülési torna harmadik helyéért vívott összecsapáson. A győztes találatot Lisztes Krisztián szerezte, aki a második félidő 10. percében, 25 méterről bombázott a kapuba.

Más sportágak az FTC-ben

Ahogy arról már volt említés, nemcsak a labdarúgást űzték a sportolni vágyó fiatalok az FTC keretein belül, hanem más sportágakat is. Szükségszerű volt tehát az új szakosztályok indítása. A ferencvárosi szimpatizánsoknak a futballisták első bajnoki címei után nem kellett sokáig várni az első egyéni bajnoki címre sem. A labdarúgócsapat kitűnő hátvédje, Manglitz Ferenc nemcsak a futballpályákon jeleskedett, hanem egy másik sportágban is, méghozzá az atlétikában. Jól futott, már 1903-ban ezüstérmes lett az 1 mérföldes síkfutás magyar bajnokságán, ám az igazi sikereit gyaloglásban érte el. Itthon és külföldön sorra nyerte a 30 km-es gyalogló versenyeket, 1906. szeptember 8-án az országos bajnokságon is győzött, így ő lett az FTC első egyéni bajnoka.

1904-ben alakult meg az úszó- és a vízilabda szakosztály is. Bajnoki versenyeiket a Magyar Atlétikai Szövetség szervezte, hiszen - bármily furcsa - ennek az alapsportágnak akkor még nem volt önálló szövetsége. A labdarúgáshoz hasonlóan az FTC vezetői itt is élharcosai voltak az önálló szövetség megalakulásának, ami végül 1907. december 12-én alakult meg. Váczi Imre neve máris átvisz a vízilabdához, hiszen vele kezdődött a pólócsapat összeállítása is, ő volt az első kapus a csapatban. Abban a csapatban, amely már az első, 1904-ben kiírt bajnokságba nevezett, ám ott négy csapat közül a negyedik lett. Egy évvel később ugyanez volt a helyzet, ami a szakosztály vezetését olyan döntésre késztette, hogy a jelen helyett, a jövő csapatát építik fel. Ebből a megfontolásból kiindulva az utánpótlásra, a kemény edzésekre helyezték a hangsúlyt olyannyira, hogy úgy döntöttek, amíg nem lesz versenyképesnek ítélt csapatuk, nem indulnak a bajnokságban. Ez az állapot három esztendeig tartott. Mások is így gondolhatták, mert 1906-ban csupán kettő (BUE és MUE), 1907-ben és 1908-ban pedig már csak egy csapat (MUE) maradt. Az FTC szorgalmas edzéseinek 1909-re érett be a gyümölcse, ekkor tudott kiállítani egy olyan csapatot, amely nyugodtan kihívhatta az egyeduralkodó MUE együttesét, amely meg is történt. Így az 1909-es magyar bajnokságot eldöntő mérkőzés egy MUE-FTC párharc volt. Azon az egyetlen meccsen az FTC a „Speisegger Ernő - Abonyi Árpád, Ádám Aladár - Ott Mihály - Wenk János, Domonkos Pál, Olasz Endre” összeállításban ugrott a vízbe és egy végig élvezetes, izgalmas összecsapáson 7:5 arányban vereséget szenvedett. Ez a vereség mégis más volt, mint az évekkel azelőttiek, ebben benne volt a remény. A remény, hogy vízilabdában is valós versengés alakulhat ki az egyesületek között, amely emelheti a sportág hazai színvonalát. Aztán az élet úgy hozta, hogy még évekig nem volt valós versengés a magyar csapatok között, ám a magyar vízilabdázás színvonala mégis emelkedett, sőt világszinten is tényező lett. Hogyan? Fradista szívvel büszkén jelenthető ki, a Ferencvárosi Torna Clubnak köszönhetően. A városi legendák szerint az egész történet egy szép őszi napon, 1909. október 10-én kezdődött, amikor a már idézett bajnoki mérkőzés volt a MUE ellen. Az addig egyeduralkodó MUE csapatánál is látták, hogy az addigi előnyük odalett, a jövő záloga az ellenfélnél van. Fel is vetettek egy érdekes ötletet, fuzionáljon a két pólós egylet, így jöjjön létre egy nemzetközileg is eredményes csapat. Az FTC vezetői hajlottak volna erre, ám volt egy kikötésük, a fúzió csak az FTC neve alatt jöhet létre, amibe viszont a MUE nem ment bele. Belement viszont két játékosa, a nagy nevű és hírű, osztrák állampolgárságú Freund Jacques és az ifjú, nagy tehetségnek tartott Fazekas Tibor, akik az FTC-hez igazoltak, tovább erősítve az amúgy is jó csapatot. Az FTC vezetői komoly fantáziát láttak az ígéretes fiatalokból álló együttesben, ezért a továbblépés érdekében merész döntést hoztak, kinevezték a csapat élére az akkor 26 esztendős kapust, Speisegger Ernőt. Ez a kinevezés azt jelentette, hogy innentől kezdve Speisegger lett a csapat mindenese, vezetője, intézője és edzője egy személyben. Feladatai olyannyira megsokasodtak, hogy játékos karrierjével fel is hagyott.

Az első évtized elsősorban még azokról szólt, akikért az egyesületet létrehozták, a labdarúgókról. A saját sportágukon kívül ők kezdtek el egyéb sportágakkal is foglalkozni, az ő sikereik és példájuk jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok egyre nagyobb számban és sportágban jelentkeztek az FTC-be sportolni, ami mélyen megalapozta az eljövendő sikereit.

tags: #ftc #februar #03 #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• Magyarország ikonikus sportlétesítménye
• Részletes információk az Amatőr Boulder Magyar Bajnokságról
• Tudjon meg többet a Bernabéu VIP élményeiről
• Az MTK útja a kezdetektől a sikerekig
• Sensációs Premier League összefoglaló