A magyar női kézilabda kiválóságai és a Ferencváros öröksége: Pásztor Noémi és Szarka Éva pályafutása

A kézilabda, mint sportág, mélyen gyökerezik az emberi történelemben. Akár az őskorig visszamehetünk, hiszen a kézilabda alapmozgásai, a futás, az ugrás, a dobás az ősemberek létfenntartásának is az eszközei voltak. Persze, ekkor még nem beszélhetünk sportról, akkoriban valóban a lét volt a tét. Később, az ókorban azonban már megjelent a sport, mindenkinek ismerős ez a görög mitológiából. Létezett már a labda is, amit természetesen kézzel is dobtak, hajítottak. Gyors időutazásunkat folytatva a középkorba érünk, ahol a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé vált. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt szentelt arra, hogy testi- és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak is hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indult látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére is alkalmas, speciális játéktermeket építettek.

Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak, amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett a kézilabda is kifejlődött. Az újkorban a sport újra látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódított a különböző társadalmi rétegekben, és a mindennapi élet szerves részévé vált. Felgyorsult a különböző sportágak specializációja, ami lökést adott a kézilabdázás fejlődésének is.

A modern kézilabda születése és terjedése

A XIX. század végén és a XX. század elején alakultak ki a kézilabda első, szervezett formái. A haanbold játék alapötlete Holger Nielsen dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A hazena cseh játék, amelyet Václav Karas és Antonin Kristof talált ki, Prágában játszották először. A pálya mérete 48 x 32 m volt, volt kapu, kapuelőtér. A játékot két félidőben, 2x25 percben játszották, meglehetősen sok hasonlóságot mutatva a kézilabdázás mai paramétereivel. A torball, nevéből is láthatóan német eredetű. Úttörője Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyított. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, a nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Karl Schelenz vállalt fel, az általa megalkotott új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot.

Az új, egységesített játék, a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. A német és osztrák hegemónia után fokozatosan az északi országok erősödtek meg, így nem csoda, hogy 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.

A kézilabda Magyarországon és a Ferencvárosban

Magyarország, mint sportnagyhatalom, természetesen nagyon hamar felfigyelt az új, intézményesített sportágra. 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.

A Ferencvárosi Torna Club kézilabda szakosztálya az ÉDOSZ név alatt, az FTC beolvadása után, 1950-ben alakult meg. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését. A kezdeti években az 1928-as évtől folytatólagosan megrendezett nagypályás bajnokságokat részesítették előnyben az ÉDOSZ, majd a Bp. Kinizsi csapatai.

A nagypályás kézilabda eredményei

A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek, majd a bajnokság átszervezését követően területi alapon zajlottak a küzdelmek. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, ahol a Kinizsi a 8. helyen végzett 1954-ben és 1955-ben is. 1954-ben és 1955-ben azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesen szereplő csapatra irányult. Jó döntés volt, hiszen 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt.

A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya. Bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. 1955-ben a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. Az 1955-ös kupagyőztes csapat névsora: Wolfné - Zsákainé, Bende, Jászberényi, Szabó M. - Gilliánné - Bognár, Lászlóffyné, Sóthy, Gróf, Mázsár, az edző Kapás Lajos volt. Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.

A kispályás sikerek kezdetei és az első bajnoki címek

Mostantól a kispályánál maradunk. A férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg 1955-ben a Bp. Vörös Meteor mögött. Az 1956-os bajnoki döntő - a Bp. Vörös Meteor és a Bp. Kinizsi között - botrányos véget ért, ahol a játékvezetői és funkcionáriusi beavatkozás, valamint egy szabálytalan gól miatt a mérkőzés megóvásra került. A történelem (az 1956-os forradalom) közbeszólt, így végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe. A győztes csapat tagjai voltak: Berendi József, Bodnár József, Csontos György, Dékán Rezső, Glatz László, Horváth Béla, Jaczulák János, Kele Miklós, Mojzes István, Nád János, Som Ferenc, Tormássi Béla, Vajna István, Vágvölgyi I. András, Vágvölgyi II. Ferenc. Ekkor még a kispályás mérkőzések is szabadban zajlottak.

1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait, hiszen 60-ban a 9., 61-ben a 7., 62-ben a 4., 63-ban pedig már a 2. helyen végeztek. A szurkolók is nagyon gyorsan a lányok mellé álltak. Az 1964-es évben kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett. A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt. Az első bajnokcsapat névsora: Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Elekné Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. A nők szinte a semmiből jutottak el hat év alatt a bajnoki címig.

Pásztor Noémi: Az első vasi női olimpikon

A modern magyar kézilabda egyik kiemelkedő alakja Pásztor Noémi, aki április 22-én egyesületünk vendége volt. Pásztor Noémi, az SZKKA erőssége, az első női kézilabdázó vasi olimpikon mesélt mozgalmas és sikerekben gazdag pályafutásáról. Negyedik osztályos volt a „Zrínyiben”, amikor egy testnevelés órán kézilabdázókat kerestek. Ő is jelentkezett, megtetszett neki a sportág és megragadt mellette. Később a Bolyai Gimnázium csapatával országos diákolimpiát nyert. Első egyesülete az akkor még Rajczy Imre nevét viselő Szombathelyi Sportiskola volt. Fejlődése érdekében a Mocsai Lajos nevével fémjelzett Nemzeti Kézilabda Akadémián folytatta pályafutását. Meghatározó évek voltak életében, itt vált képzett sportolóvá.

Utánpótlás sikerektől az olimpiáig

2015-ben, az U 17-es válogatott tagjaként az Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, Noémit egyedüli magyarként beválasztották az All Star csapatba. A nagyszerű 1999-es évjárat legnagyobb sikerét 2018-ban érte el, a debreceni Főnix Csarnokban junior világbajnokok lettek, a döntőben a remek norvég válogatottat győzték le. Beálló poszton ismét bekerült a torna álomcsapatába. Noéminek ilyen ünneplésben még egyszer volt része, szintén Debrecenben, amikor megváltották repülőjegyüket a párizsi olimpiára.

Édesapjának köszönhetően kiskora óta a „fradizmusban” nőtt fel, két évig ő is átélhette, hogy milyen a Fradi család tagjának lenni. Azonban a több játéklehetőség érdekében Mosonmagyaróvárra igazolt, ahol három csodálatos évet töltött. Szerette volna magát kipróbálni külföldön is, ezért rábólintott a francia Nantes ajánlatára. Sajnos épp a párizsi olimpia alatt a klub csődöt jelentett. Noémi úgy lett a francia együttes olimpikonja, hogy pályára sem lépett színeiben. Nantes helyett Helle Thomsen edzőnek köszönhetően egy igazi sztárcsapathoz, a CSM Bukaresthez igazolt. A hallgatóság megtudhatta, hogy milyen volt magyar játékosként a román fővárosban játszani és élni. Noémi nem tapasztalt semmilyen román-magyar ellentétet, szerették a bukaresti szurkolók is. Magyarokkal ritkán találkozott, de felfedezett egy templomot, amelyben magyar nyelvű szentmiséket tartottak vasárnaponként, ahol jó volt magyar szót hallani. 2025-ben Debreczeni György hívó szavára boldogan tért vissza szülővárosába, ahol szépen építkezik a női kézilabda és nagy terveket szövögetnek.

Olimpiai szereplés és személyes gondolatok

2019-ben - még Fradi játékosként - Ausztria ellen debütált a válogatottban. Játszott már világ- és Európa-bajnokságon, majd 2024-ben a hőn áhított olimpiai szereplés is valóra vált. Három mérkőzésen kapott lehetőséget az ötkarikás játékokon. Az elődöntőbe jutásért a hosszabbításban maradtak alul a svédek ellen, de így sem kell szégyenkezniük a hatodik hely miatt. Az olimpián rengeteg élménnyel gazdagodott, boldogan gondol vissza az olimpiai falu hangulatára és a - hideg eső ellenére - a megnyitóünnepségre. A Főnix Csarnok varázsa az Európa-bajnokságon folytatódott, a csoportkörből továbbjutva végül a csapat Európa-bajnoki bronzéremmel zárta az olimpia évét.

Pásztor Noémi főbb eredményei

Jövőjéről annyit árult el, hogy addig akar kézilabdázni, amíg örömet okoz neki. Edzőként azonban nehezen képzeli el magát. A közönség kérdései nyomán fény derült a mezszámok titkára is, hogy miért 2-es és 32-es a mezszáma és miért nem 6-os, melyet szeretett volna. Játékos példaképe nem volt, de a norvég Heidi Löke játékát csodálta. Profi szemléletével igyekszik ő is példát mutatni a fiataloknak. Szeret beálló lenni, bár nem mindig látványos ez a pozíció, de őt nem zavarja, ha társa villog, a csapat érdeke számít. A tanulást is fontosnak tartja, dietetika szakon szerzett diplomát. Minden edzőjétől tanult valamit, legtöbbjükkel megtalálta a közös hangot. Nem tartja magát nehéz esetnek, mert szeret dolgozni és hisz a munkában. Három edzőjét név szerint is kiemelte: a már említett Debreczeni Györgyöt, ifj. Kiss Szilárdot és Gyurka Jánost. Válogatottsága kapcsán mélyen érinti a kimaradása, mivel mindig a legjobb akart lenni és válogatott. Ha meghívót kap, szívesen megy, de a döntés a szövetségi kapitányé. A következő olimpia idején még csak 29 éves lesz, tehát „Irány Los Angeles! Legyen úgy!” - válaszolta Noémi. A beszélgetés végén nemcsak Noémi kapott ajándékot, hanem ő adta át Ódor Ferenc tagtársunknak 75. születésnapja alkalmából egyesületünk díszes diplomáját.

Szarka Éva: A Fradi utánpótlás motorja

Hosszú évek óta a Ferencváros kézilabda-utánpótlásedzőjeként dolgozik Szarka Éva. A klub korábbi kiváló játékosa visszavonulása után edzőnek állt, azonban éppen ellentétes utat járt be, mint a legtöbb kollégája: először a felnőttegyüttes másodedzője volt, s csak azt követően vállalt munkát az utánpótlásban. Szarka Éva számára pályafutása befejezése után egyértelmű volt, hogy nem szakad el a sportágtól, és edzősködni kezd. Nagyon érdekes helyzet volt, mert amíg élsportoló voltam, el sem tudtam képzelni, hogy valaha edzősködni fogok, úgy éreztem, nem tudok elég kemény lenni, viszont amikor abbahagytam, nagyon hiányzott a közeg. Nagyon jó nevelőedzője volt Soltvadkerten, Kovács Katalin személyében. S amit tőle kapott anno, azt akarta továbbadni a gyerekeknek.

A legtöbb korosztályban már volt szerencséje dolgozni, s nem titok, mindegyiket nagyon élvezte. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, de most, a serdülők között hihetetlenül jól érzi magát, hiszen rengeteget kap a gyerekektől. Csillogó szemmel jönnek le a pályáról, élvezik a kézilabdát. A korábbi jobbátlövő edzőként is régi harcostársaival dolgozhat együtt, hiszen az FTC kézilabda-szakosztálya hasonló szerepkörben alkalmazza Fiedler Erikát és Pádár Ildikót, no meg a szakmai munkát irányító Kökény Beát. Szarka Éva honlapunknak beszélt a közös munka öröméről és persze a szintén a Ferencvárosban játszó ikerlányairól.

A Fradi család és az utánpótlás nevelés

Abban nincs nagy változás, hogy edzőként is ugyanazok a társak veszik körül, mint korábban a pályán. Ez remek gesztus volt a klub akkori vezetésétől felénk, és nagyon örül, hogy ilyen sokan így döntöttek. A Fradi család csodálatos, imádnak idejárni. Félszavakból is értik egymást, ráadásul a szakmából is sokat tanulnak egymástól. A nemrég megszületett új utánpótlás-koncepció lényege az egymásra építkezés. Számukra ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen már évek óta fokozatosan képezik a gyerekeket. Teljesen kezdőként érkeznek hozzájuk, s egymásnak adják fel a csapatokat, természetesen átadva a fiatalokról szerzett tapasztalatokat is. Úgy érzik, ez remekül működik náluk.

Az ikerlányai is kézilabdáznak. Öt-hat évesek voltak, amikor mondta nekik, próbálják ki a kézilabdát, mert ő nagyon sokat kapott tőle. A Fradi szakosztályai közül a futball után ma is az egyik legnépszerűbb a kézilabda, különösen annak női ága, amelynek mérkőzéseit sok fradista látogatja.

tags: #ftc #noi #kezi #labda #szarka #noemi

Népszerű bejegyzések:

• Freestyle foci: Életstílus és események
• Tippek élvezetes családi túrákhoz
• Eladó ingatlanok a IV. kerületben
• Tudj meg többet Somogyi Ádám szolnoki karrierjéről
• Minden az amerikai futball labdáról