A Ferencvárosi Torna Club sportsikerei a '90-es években és a kézilabda szakosztály története
A Ferencvárosi Torna Club, vagy röviden Fradi, a magyar sport egyik legpatinásabb egyesülete, amely a '90-es években is számos sikert ért el különböző sportágakban. Bár a futball, a vízilabda és a kézilabda szakosztályok eltérő utat jártak be az évtized során, a Fradi-szív és a kitartás mindvégig jellemezte a sportolókat és a szurkolókat egyaránt.
Labdarúgás: Bajkonoki fieszta és BL-menetelés
Az 1990-es év a találgatásokkal teli tavasz után hozott változást a Ferencváros labdarúgócsapatának élén. Rákosi Gyula lejáró szerződését nem hosszabbították meg, helyét Nyilasi Tibor vette át, aki hatalmas örömmel fogadta a kinevezést: „Remek érzés, hogy újra tehetek valamit a Ferencvárosért.”
Nyilasi Tibor bajnoki rajtja álomszerű volt, a Megyeri úton 5:0 arányban verték meg az Újpesti Dózsát. Az újonc, mindössze 18 éves Lipcsei Péter azonnal a közönség kedvence lett, akárcsak az első percben bombagóllal bemutatkozó Szenes Sándor.
Bár a bajnokságban az álomkezdést nem mindig követte álomszerű folytatás (a Fradi végül második lett), a kupaszereplés annál fényesebben alakult. Az őszi szezonban az UEFA Kupában a belga Royal Antwerp ellen a zalaegerszegi „hazai” mérkőzésen (az UEFA büntetése miatt) 3:1-es győzelmet arattak, ami valóságos fiesztát eredményezett.
A Magyar Kupa menetelés 1991. március 2-án kezdődött a Baja legyőzésével. A Fradi kettős győzelemmel jutott túl a PMSC-n és a Volánon, majd az elődöntőben a Paksi Atomot is búcsúztatta. A döntőben, 1991. június 18-án Diósgyőrben a Vác ellen 1:0-ra diadalmaskodtak, ezzel 13 év után újra kupagyőztesek lettek.
A bajnoki cím és a legendás tavasz (1991/92)
Az 1991/92-es bajnokság eleje nem ígért fényes jövőt. Az őszi szezon végén a csapat a 6. vagy 8. helyen állt egy óvási ügy miatt. A Veszprém megóvta az Üllői úton 1:0-ra elvesztett mérkőzését, mivel a Fradiban öt percen keresztül négy nem magyar állampolgár játszott a szabályok adta hárommal szemben. A hosszú jogi csatározás után végül az MLSZ elnöksége a mérkőzés újrajátszását rendelte el, amit a Fradi 2:0-ra nyert meg, így jogerősen a 6. helyről várhatta a tavaszi folytatást.
Nyilasi Tibor megtalálta a középpályára a hiányzó láncszemet Fodor Imre személyében, akinek vezérletével a Fradi elementáris erejű tavaszt produkált: 13 győzelem és mindössze 2 döntetlen. A hajrá rendkívül izgalmasra sikeredett, a 21. fordulóban a Fradi állt az élre, és innen kezdve mindkét csapat (Fradi és Vác) végig csak győzött. Az utolsó fordulóban Diósgyőrben a győzelem bajnoki címet jelentett, amit a csapat meg is szerzett.
Ferencváros-Újpest | 3-2 | 1992. 05. 02 | MLSZ TV Archív
Kupa sikerek és Szuperkupa győzelem
Az 1992-es bajnokság megnyerése után a következő két idényben is a Fradi lett a Magyar Kupa győztese. Az 1993-as győzelem veretlenül született meg. Ugyanezen év nyarán a Fradi, mint kupagyőztes, a magyar Szuperkupa döntőjében legyőzte a Kispestet, így először lett ennek a kupának is a győztese.
Az 1994-es Magyar Kupa döntője emlékezetes maradt, bár nem csak a győzelem, hanem az azt követő események miatt. A Fradi 2:1-re győzött a Kispest ellen, kettős győzelemmel, ám a mérkőzést biztosító rendőri erők brutálisan szétverték a ferencvárosiak ünneplését, ütve szurkolót, játékost, vezetőt egyaránt. Ez volt a Fradi történetének 17. kupagyőzelme.
Bajnokok Ligája menetelés (1995/96)
Nyilasi Tibor után a karmesteri pálca ismét Novák Dezső kezébe került, aki hazai szinten mindent megnyert csapatával. Kezdte a Szuperkupával, folytatta a bajnokság ismételt elhódításával (hét pont előnnyel az UTE előtt, a klub jubileumi, 25. magyar bajnoksága), végül az idényt a Magyar Kupa zsinórban harmadszori megvédésével koronázta meg.
Az 1995/96-os szezonban az FTC a Bajnokok Ligájában indult. Az első állomás a csoportkör volt, ahova a belga Anderlecht legyőzésével jutottak be. A visszavágó előtt Budapesten kitört a jegyláz, mindenki élőben akart részese lenni az akkor már várható csodának, ami be is következett, az 1:1-es döntetlen a csoportkörbe jutást jelentette.
A csoportkörben az Üllői útra hozta a Fradi a BL akkori címvédőjét, az Ajaxot, a BEK rekordgyőztesét, a Real Madridot és a svájci bajnok Grasshopperst. Az a fantasztikus Fradi-szív, ezúttal egész Európa megismerhette. Hajdú Attila kivédett 11-ese, Lisztes Krisztián első BL-gólja, majd Vincze Ottó hihetetlen duplázása eufóriába kergette túlzás nélkül az egész országot. A menetelés a Fradi történetének a nagy lapjai közé való.
Novák Dezső így értékelte a szurkolókhoz szólva: „Éreztük az Önök szeretetét és az, hogy egy szívdobbanással a csapat mellett álltak. Varázslatos hangulatú mérkőzések voltak, amelyek bebizonyították a ferencvárosi tábor egységét és klubszeretetét. Büszke vagyok a csapatomra, de legalább ilyen büszke vagyok a ferencvárosi szurkolótáborra, amely megható módon az Ajax elleni vereség után is tombolva ünnepelte fiait.”
Az 1995-ös ősz, a BL-menetelés sokat kivett a csapatból. Az őszi szezon végén a bajnokságban nyolc pont hátránnyal állt a BVSC mögött. A '90-es években egyetlen olyan válogatott szintű sorozat volt, amely lázba hozta a hazai szurkolókat, ez pedig az 1996-os olimpiai selejtező volt, amelynek végén az olimpiai válogatott 24 év után kijutott Atlantába az olimpiára.
Az 1990 és 1999 között megrendezett tíz magyar bajnokságban újra a régi hírnevéhez méltóan szerepelt az FTC, egyaránt háromszor lett első, második és harmadik, egyszer pedig a negyedik helyen végzett. A Magyar Kupát négyszer, a Szuperkupát háromszor nyerte meg.
Vízilabda: Kupagyőzelmek és LEN-Kupa döntő
Vízilabdában káprázatosan indultak a kilencvenes évek, hiszen az 1989/90-es szezonban hosszú idő, egészen pontosan 25 év után tudott duplázni a Ferencváros, azaz a bajnoki cím mellé a kupát is megnyerte. A bajnokságban ismét az élen végeztek az alapszakaszban, majd az elődöntőben a Tungsramot, a döntőben a Vasast győzték le oda-vissza. Ez volt az első alkalom, hogy az FTC csapata a nevében is viselte a szponzora nevét: FTC-Törley.
Az 1991-es évnek régi-új edzővel vágott neki a csapat. Dr. Szívós István az év elején a Ferencvárosi Torna Club ügyvezető elnöke lett, így lemondott a pólócsapat irányításáról, utódja Dr. Mayer Mihály lett. Sajnos, ez az edzői periódusa nem járt olyan sikerekkel, mint az első, a bajnokságban egy negyedik helyezést, „kupaspecialistaként” a Magyar Kupában pedig egy elvesztett kupadöntőt tudott felmutatni. A következő szezonban a bajnokságban eljutott ugyancsak a negyedik helyig, a kupában azonban korábban elvérzett. Két ilyen szezon után át is adta a helyét Kásás Zoltánnak. Ő sem tudott csodát tenni, a lejtmenet folytatódott, 1992/93-ban egy hatodik, egy év múlva egy negyedik bajnoki helyezéssel, miközben a kupában nem jutott el a csapat a végküzdelmekig.
A Törley szponzorálás 1993-ig tartott, majd egy évig nem volt névszponzor. 1994/95-ben a Vitasport próbálta vitalizálni a szakosztályt, FTC-Vitasport néven. Az eredmények azonban nem úgy jöttek, ahogy a múlt alapján a fradisták elvárták, 1994/95-ben például újra egy ötödik hely sikerült. Hogy mégis tovább foglalkozunk ezzel az évvel, ezzel a csapattal, annak egyetlen oka van, mint már annyiszor, a nemzetközi szereplés. Az FTC-Vitasport az 1994/95-ös idényben a három évvel korábban indított új európai kupaküzdelemben, a LEN-Kupában indult és a végén bejutott a döntőbe, amit azonban elvesztett, a második helyen végzett.
Egy esztendő múltán, 1995/96-ban valami megint elindult, amit egy bajnoki bronzérem jelzett, immáron Wiesner Tamás irányításával. Egy év múlva 1996/97-ben a bajnokságban megint új edzővel, Godova Gáborral ismételt a csapat, újra harmadik lett, ekkor azonban sikerült a kupában nyerni, ami mutatta, ez a csapat is képes az élre kerülni. Az újabb hazai kupagyőzelem 1997/98-ban újra a már háromszor megnyert KEK-ben való indulás jogát jelentette, amely „szokás szerint” fényesen sikerült, hiszen a sorozat végén a csapatkapitány Péter Imre emelhette magasra a KEK serleget, immáron negyedszer a Fradi történelmében.
Ferencváros-Újpest | 3-2 | 1992. 05. 02 | MLSZ TV Archív
A 90-es évek második felétől a magyar válogatott újra elkezdte a fényesebbnél fényesebb eredményeket szállítani, amelynek - mondhatjuk, természetesen - fradista pólósok is részesei voltak.
Kézilabda: A szakosztály története és az első bajnoki cím
A Fradi szakosztályai közül a futball után ma is az egyik legnépszerűbb a kézilabda, különösen annak női ága, amelynek mérkőzéseit sok fradista látogatja.
A kézilabdázás, mint sportág, az ősi labdás játékokból fejlődött ki. A dán Holger Nielsen a haanbold játék alapötletét találta ki, a cseh Václav Karas és Antonin Kristof a hazena játékot alkotta meg, míg a német Hermann Bachmann a torball úttörője volt. E három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, de eltérő szabályaik miatt nehézséget okozott a nemzetközi tornák szervezése. Karl Schelenz egységesített játékszabályai 1917-ben Berlinben láttak napvilágot, megteremtve a nagypályás kézilabdát. Az új, egységesített játék népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségessé vált az azt irányító nemzetközi szervezet létrehozása. 1946-ban, Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is. Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.
Magyarországon 1928-ban megalakult a hazai szövetség, amely rögtön tagja lett a frissen létrejött nemzetközi szövetségnek, kiírták a férfi- és női nagypályás bajnokságokat. 1951-től kezdődően, követve az új nemzetközi trendet elindultak a kispályás bajnokságok is. 1959-ig mind nagy-, mind pedig kispályán bonyolítottak le bajnokságot és kupát.
Az ÉDOSZ és a Bp. Kinizsi évei
A Fradi kézilabda szakosztálya 1950-ben, az FTC beolvadása után ÉDOSZ néven alakult meg. Kis- és nagypályán, férfiak és nők egyaránt elkezdték a sportág űzését.
Férfi nagypályás kézilabda
A férfiak 1950-ben 14 csapat közül a 12. helyen végeztek. Az 1951-től 1953-ig területi alapon zajló bajnokságokban a Bp. Kinizsi (korábbi ÉDOSZ) a budapesti csoportjában nem jutott tovább. 1954-ben visszaállt a nemzeti bajnokság rendszere, a Kinizsi a 8. helyen végzett 1954-ben és 1955-ben. Ugyanezen években azonban bejutott az akkor MNK-nak hívott magyar kupa döntőjébe a csapat, ahol mindkétszer alulmaradt. 1956-ban egy helyet javítottak a bajnokságban, majd 1957-ben, immár FTC néven 9. helyen végeztek. Ez volt az utolsó év, amikor nagypályán is indultak, a fókusz a kispályán sokkal eredményesebben szereplő csapatra irányult, hiszen, mint tudjuk, 1959-ben a kézilabdázásnak ez az ága végleg megszűnt.
Női nagypályás kézilabda
A hölgyeknek kicsit jobban ment a nagypálya. Bajnoki cím ugyan nem, de egy kupagyőzelem ebben a korszakban, 1957-ben is sikeredett. A bajnokságban 1952-ben és 1953-ban a budapesti csoportjában a 4. illetve az 5. helyen végeztek, nem jutottak az országos döntőbe. 1954-ben az immár újra nemzeti bajnokságban negyedikek, ugyanebben az évben bejutottak a kupadöntőbe, amelyet azonban elvesztettek. Egy év múlva, 1955-ben mindkét szinten egy helyet javított a csapat, ami azt jelentette, hogy a bajnokságban a harmadikok, míg a kupában elsők lettek, azaz megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A kupagyőztes csapat edzője Kapás Lajos volt.
Aztán 1956-ban egy bajnoki ötödik hely, majd 1957-ben, immár FTC néven egy ezüstérem következett, amely a nagypályás bajnoki szereplés csúcsa volt.
Férfi kispályás kézilabda: Az első bajnoki cím botrányos története (1956)
A férfiak 1954-től rendszeres résztvevői a kispályás bajnokságoknak. A debütálás nem sikerült valami fényesen, hiszen a 12 csapatot számláló mezőnyben a 10. helyen végeztek. Egy esztendő múltán a siker is csatlakozott a gárdához, a végső sorrend szerint a második helyet szerezték meg.
1956-ban a Bp. Kinizsi megnyerte a budapesti csoportját, majd az országos középdöntőt is, így bejutott az országos négyes döntőbe, ahol a Bp. Vörös Meteor ellen játszották a bajnoki döntőt 1956. október 21-én. A korabeli Népsport így írt erről: „Vasárnap reggel pompás napsütés várta a kispályás kézilabda-bajnokság országos döntőinek résztvevőit és nézőit. A harmadik és egyben utolsó forduló találkozói kivétel nélkül érdekes, változatos küzdelmet hoztak. Természetesen a legérdekesebb küzdelem az első helyért folyt. A nők mezőnyében mindkét találkozó döntetlen eredménnyel végződött. Bp. Vörös Meteor-Bp. Kinizsi 11:10 (6:5).”
A mérkőzés botrányos véget ért, és nem is egészen úgy történtek az események, ahogy leírták. Döntetlennél a Kinizsi lett volna a bajnok, mert jobb volt a gólaránya. Öt perccel a vége előtt 10:8-ra vezetett a Kinizsi, ekkor azonban Garamvölgyi János, a kézilabda-szövetség elnökhelyettese, aki köztudottan nem szívlelte a Kinizsit, önhatalmúlag kiállította Nád Jánost, jogtalan előnybe juttatva a Meteort. A Meteor edzője ezt kihasználva trükkösen a pályára lökött egy hetedik mezőnyjátékost, aki gólt dobott, így 11:10-re nyertek. Sem a játékvezető, sem a funkcionárius nem tett semmit.
A szurkolók felháborodtak, a meccs végén a pályára tódultak, felborították az asztalt, a kikészített érmeket a salakba taposták, botrány volt a javából. A Bp. Kinizsi vezetése megóvta a mérkőzést, az óvást elfogadták, és hét napon belüli újrajátszást rendeltek el. Közbeszólt azonban a történelem, Budapesten kitört a forradalom, a mérkőzést nem lehetett lejátszani. Végül 1957 márciusában az a döntés született, hogy mindkét csapatot hivatalosan is bajnoknak tekintik. Nem a szokványos módon, de megszületett az FTC kézilabda szakosztályának első bajnoki címe.
1957-ben a bajnokságot újra a hagyományos módon, oda-vissza körmérkőzéses módon bonyolították le, az FTC a második helyen végzett a Vörös Meteor mögött.
Női kispályás kézilabda: Az első bajnoki cím (1964)
1960 az az év, amikor a hölgyek is bekapcsolódtak a bajnoki versengésbe. Az elején folyamatos fejlődés jellemezte az FTC kézis lányait:
| Év | Bajnoki helyezés |
|---|---|
| 1960 | 9. hely |
| 1961 | 7. hely |
| 1962 | 4. hely |
| 1963 | 2. hely |
| 1964 | 6. hely |
| 1965 | 5. hely |
A szurkolók is vették a lapot, nagyon gyorsan a lányok mellé álltak, 1964-ben már bajnoki címet vizionáltak. Ehelyett azonban kisebb visszaesés jött, hiszen ebben az évben csupán a 6. lett a csapat, amit egy év múlva egy 5. hely követett.
A csapat legjobbjai a magyar válogatottnak is az állandó tagjai voltak, így Bognár Erzsébet és Giba Márta aktív tagja volt az 1965-ben világbajnoki címet szerző magyar válogatottnak. Annak a világbajnok csapatnak, amelynek kapusa Rothermel Anna, férjét követve ugyancsak a Fradihoz igazolt, tovább erősítve a csapatot. Az első bajnokcsapat névsora: Czitkovics Éva, Giba Márta, Huszár Erzsébet, Jányáné Bognár Erzsébet, Nagy Ida, Nagy Teréz, Hólyáné Pencz Júlia, Elekné Rothermel Anna, Ruff Ilona, Stern Judit, Szegedi Ida, Szilágyi Gizella, Zubor Gáborné, Zsidai Zsuzsa. Elek Gyula első edzői évében bajnoki címet nyert a lányokkal. Mint ősfradista tért vissza az egyesületbe, ahol korábban maga is kézilabdázott. Tervszerű, következetes munkája amellett, hogy azonnal eredményt hozott, megalapozta a Fradi nevéhez méltó jövőt.
Férfi kispályás kézilabda: Utolsó fellángolás (1963)
A férfiaknál folytatódtak a dobogóközeli évek. 1961-ben megint csak negyedik lett a gárda, 1962-ben pedig újra meglett a dobogó legalsó foka. 1963-ban a bajnokságban váratlan visszaesés jött, mert az elért hetedik hely az bizony a középmezőnyt jelentette, ám a Magyar Népköztársasági Kupában szó szerint nagyot dobott a csapat, hiszen megnyerte azt. A kupagyőztes csapat névsora: Rivnyák Sándor, Kele Miklós, Vajna István, Frigyesi Tibor, Kulik János, Incze László, Jánya József, Somhegyi Iván, Jámbor Attila, Konkoly Károly, Oszfolk János, Iglódi Balázs, Som Ferenc, Skoumal Gábor, Perner Ferenc, Baják Ferenc, Vitéz Tamás. Úgy tűnik, ez a kupagyőzelem az FTC férfi kézilabda csapatának egy utolsó, ám annál nagyobb fellángolása volt, hiszen a következő években elmaradtak az eredmények, nem sikerült az első nagy generáció utáni őrségváltás.
tags: #ftc #veszeli #judit #mez
