Az olimpiai bajnokság története futócipő nélkül
Az olimpiai játékok történetében számos olyan sportoló akadt, akik a legszélsőségesebb körülmények között, vagy éppen teljesen szokatlan módon értek el történelmi sikereket. Bár ma már elképzelhetetlennek tűnik a csúcsteljesítmény megfelelő technikai felszerelés nélkül, a múltban akadtak olyan esetek, amikor a lábbeli hiánya nem akadályozta, hanem olykor szimbolikussá tette a győzelmet.
A mezítlábas bajnok: Abebe Bikila
A maratonfutás történetének egyik legikonikusabb alakja az etióp Abebe Bikila. Az 1960-as római ötkarikás játékokon egy teljesen ismeretlen, mezítlábas futó állt rajthoz, aki mindenkit meglepett. Bikila 1932. augusztus 7-én született, éppen azon a napon, amikor a Los Angeles-i olimpia maratoni aranyérmese célba ért. Az etióp futó, aki pásztorként cseperedett fel és gyermekkorában mindenhová mezítláb járt, az olasz fővárosban világcsúccsal (2:15:16.2) nyerte meg a távot.
Érdekesség, hogy Bikila eredetileg cipőben akart versenyezni, de az új lábbelije hólyagosra törte a lábát, ezért döntött úgy, hogy mezítláb vág neki a 42 kilométernek. A döntés utólag bölcsnek bizonyult: 1964-ben Tokióban már cipőben, de ismét világrekorddal védte meg címét, így ő lett az első futó, aki meg tudta védeni olimpiai aranyát maratonon.
Az afrikai futók felemelkedése
A maratonfutást már az első újkori olimpián a legkomolyabb főhajtásnak szánták Coubertinék az ókori hagyományok előtt. Az 1904-es St. Louis-i olimpián már találkozhattunk különleges afrikai résztvevőkkel: Len Taunyane és Jan Mashiani, két fekete hadifogoly, rabságukból kiengedve indultak a versenyen. Taunyane például bármiféle lábbeli nélkül futott, és még így is a 9. helyen végzett.
Manapság már természetesnek tűnik, hogy hosszútávfutásban afrikai atléták viszik a prímet. A vidéki területeken a legkisebb gyerekkortól hagyományos közlekedési forma a futás a távoli iskolákba, ami párosulva a speciális táplálkozási szokásokkal, rendkívüli állóképességet eredményez.
1960-as római olimpiai maraton | Maratonhét
Emil Zátopek, a legendás "Cseh Lokomotív"
Míg Bikila a mezítlábas futás szimbóluma, addig a cseh Emil Zátopek a technika és az elszántság mestere volt. Az 1952-es helsinki olimpián végrehajtott mesterhármasa - az 5000 méter, a 10 000 méter és a maraton megnyerése - a mai napig megismételhetetlen teljesítmény. Különösen figyelemre méltó, hogy a maratont úgy nyerte meg, hogy előtte sosem versenyzett ezen a távon.
Zátopek edzésmódszerei extrémek voltak: futott gázálarcban, bakancsban, és gyakran a családja mosnivalóját taposta a kádban, ha az időjárás nem tette lehetővé a kinti edzést. Bár az állampárthoz fűződő viszonya és későbbi politikai szerepvállalása vitatottá tette alakját, a sporttörténelemben betöltött helye megkérdőjelezhetetlen.
| Atléta | Eredmény | Különlegesség |
|---|---|---|
| Abebe Bikila | 2x Olimpiai arany (1960, 1964) | Mezítláb nyerte első aranyát |
| Emil Zátopek | 4x Olimpiai arany (1948, 1952) | Triplázás Helsinkiben |
| Len Taunyane | 9. hely (1904) | Mezítláb, hadi fogolyként futott |
A technika szerepe ma
Bár a múltban akadtak "mezítlábas" hősök, a modern sport már a csúcstechnológiáról szól. A futócipők fejlesztése, a megfelelő anyaghasználat és a biomechanikai elemzések ma már elengedhetetlenek a világrekordok megdöntéséhez. Ezt bizonyítja Etenesh Diro esete is: a 2016-os riói olimpián, miután az akadályfutás során elveszítette a cipőjét, kénytelen volt azt eldobni és fél lábbal folytatni a versenyt, hogy egyáltalán célba érhessen.
tags: #futocipo #nelkul #olimpiai #bajnoksag
