A Magyar Vitorlázás Halhatatlanja: Dr. Galgóczy Tamás Élete és Pályafutása

A Magyar Vitorlás Szövetség közgyűlésein minden évben három vitorlázót választanak meg örökös tagnak. 2009-ben - Székely Szilvia és Papp János társaságában - dr. Galgóczy Tamás is bekerült a magyar vitorlázás halhatatlanjai közé. Elvitathatatlanul egyedülálló jelensége a magyar vitorlázásnak. Tudod, ha a vitorlázók összejönnek és sztorizgatnak ő biztosan szóba kerül. Lehetett más többször magyar bajnok, érhetett el nagyobb nemzetközi sikert, viszont annyi színes történet, legenda senkiről sem kering, mint róla.

A hatvanas évek óta számos hajóosztályban versenyzett, és soha nem lehetett őt kihagyni az esélylatolgatásokból. Csillaghajóban, Repülő Hollandiban, 470-esben Solingban, vagy az olimpiai osztályok után nagyhajóban, Sudárban vagy 33-asban mindig számolni kellett vele. Számos technikai újítás, érdekes megoldás fűződik a nevéhez és agilitásával azt is gyakran elérte, hogy miatta került Magyarországra az adott hajóosztály egy-egy világszínvonalú darabja. Nem utolsó sorban nyert magyar bajnokságokat Solingban és Sudár Sportban, illetve kétszer is világbajnok lett 470 Mastersben. Elnyűhetetlen versenyszelleme miatt mindig pezseg körülötte az élet.

Korai Évek és A Sport Szeretete

Dr. Galgóczy Tamás budai, Hunyadorom hegyvidéki környezetéből indult, ahol természetesen síversenyző volt. Elmondása szerint a síelés és a vitorlázás szorosan összekapcsolódott az ő idejében, számos jó vitorlázó volt eredetileg síelő, mint például a Litkeyek vagy a Detréék. A Budapesti Előrében síelt, és főleg síugrott Kővári Károlynál, aki a legnevesebb vitorlásedzők egyike is volt. Sikeres síugróként tartották számon, de a vitorlázás előtt még elcsábította a motorozás is: terep- és salakmotorozásban is jeleskedett.

„Salakon második helynél rosszabbat szinte nem is tudtam csinálni” - meséli. Hozzáteszi: „Ez gép kérdése, a motortól függ. Technikában én voltam a legjobb, mert lábtartóra feltett lábbal köröztem, ahol a többiek már letámasztottak.” A salakmotorozás kockázatos sport volt, mivel a motorokon fék nincs. Motoros sztorik is keringenek róla, mint például a Zugligeti úton történt eset. Neki egy akkoriban nagy számnak számító 175-ös Czetkája volt, míg vetélytársának egy 125-ös Csepelje.

Egy másik alkalommal, 1958-ban, egy súlyos baleset érte a tihanyi gyorsasági versenyről hazafelé Martonvásárnál, ahol frontálisan összeütközött egy jogosítvány nélkül vezető személlyel. „A lábam akadt be a sárvédőjébe és homlokkal repültem az első oszlopnak. Egy ötszázas Fiat volt.” - emlékszik vissza. Ebben az időszakban még nem volt kötelező a sisak, így sokan nem hordtak.

A Vitorlázás Vonzza: Első Élmények és Önképzés

Kővári Karcsi bácsi, a síedző, hatására kezdtek lejárni a Balatonfüredre, a vitorlástelepre. Édesapja segítségével vitorlás jogosítványt is szerzett, és életében először Siófokon bérelt egy Balatoni dingit. „Fújt egy négyes-ötös szél, valahogy kimentem a kikötőből és odakinn rájöttem, hogy mi a vitorlázás. Megtetszett.” A következő években a barátokkal minden nyáron két hétre béreltek hajót.

Az Előrében volt egy szabad Csillaghajó, amivel 1961-ben kezdett versenyezgetni. Eleinte nehézségei voltak, hiszen a síelésben megszokta, hogy a legrövidebb úton, lehetőleg nyílegyenesen menjen, ami a széllel szemben nem működött. Aztán egy napon ráérzett a lényegre. Egy versenyen, ahol a hajó reggeli vízre daruzásakor megsérült az ujja, mégis elindult. Tihany és Füred között, kreuzolás közben, elkezdett lepörögni a szél. „Arra gondoltam, hogy mi van, ha még tovább fordul. Akkor milyen jó lesz majd! Tehát a többiekkel ellentétben én nem fordultam, kitartottam.” Szerencséje volt, a szél tovább pörgött még huszonöt fokkal, így fölényesen megnyerte a futamot. „Innentől datálódik nekem a vitorlás versenyzésem. Engem soha senki nem tanított vitorlázni, se edző se senki.” Érdekességként hozzátette, hogy hosszas kutatás után kiderült: édesapjának anyai ágon a nagyapja Hamburgban volt hajóépítő.

Sikerek és Kalandok a Kékszalagon

Dr. Galgóczy Tamásnak Csillaghajóval két kalandos és sikeres Kékszalag szereplése is volt. Az egyik versenyen nagyon elhúztak a mezőnytől. „Ha befrissült a szél én álltam az élre, ha legyengült, akkor a Trami. Így értünk a Tihanyi csőbe és indultunk a füredi cél felé.” Előtte volt még, amikor fotó is készült róla, de a régi kikötőnél, a hegy takarásában legyengült a szél, és egy nagyobb, gyengeszeles specialista hajó elcsúszott mellette.

Igazán büszke az 1969-es menetére, amikor iszonyúan erős szél volt, ezért a rajt reggel nyolc helyett csak tízkor volt. Bara Karcsival ment Csillaghajóval, és egészen Szigligetig a harmadik helyen tartották magukat. Akkoriban nagyon hínaras volt a víz arrafelé, és a Sztár bulbás kielje sajnos csúnyán össze tudta szedni, így tizenvalahányan megelőzték őket. Keszthelyről visszafelé viszont jött a raum. „Egy merő siklásban mentem végig, de úgy, hogy kemény kilométereket vertünk mindenkire. Még fenn volt a nap, amikor Földvár elé értünk. Onnan kreuzolni kellett.” Akkoriban még nem volt gurtni a Csillaghajón, Bara Karcsi a vantnihoz kötötte a lábát úgy lógott. „Hát nem bírta! Le kellett szednem a grószt.” Visszafordult, alig tudta elkerülni az ütközést egy uszállyal, majd a Csúcs-hegy alá bemenve, a takarásban újra felhúzta a grószt és egyedül ment tovább, mert Karcsi benn feküdt a hajóban és reszketett. Este tíz körül futott be Füredre.

Egy másik Kékszalagon „Földvárnál tizenöt kilométerrel vezettünk! Még nappal érkeztünk oda és égen-földön nem volt hajó a közelünkben! Mi előtte végig gleitoltuk a Balatont.” Ezen a versenyen egy német Acros nyert. „Én Gömöry Palival csatáztam nagyot, aki a Hungária 6R yachtot vitte. Körülbelül hatvan kilométert mentünk úgy, hogy nem szakadtunk el egymástól.” Elsőként érte el a Tihanyi csőbe, ahol megállt a szél, és Pali a nagyobb tömegű hajóval lendületből megelőzte. „A hajónk orra a tükrénél volt úgy lihegtünk mögötte.” Megmondta a mancsaftoknak, hogy majd hibázik Pali. „Nekem az a hülyerossz szokásom van, hogy az árboccsúcson lévő széljelzőt figyelem. Spinnakerezve mentünk, és láttam a jelzőn, hogy a szél sokkal élesebbre vált. Egy hangot sem szóltunk, csak lerántottuk a golyót és én már vágtam is a hajót a Hungária fölé. Ők egy kicsit késtek. Pali szívóskodott egy darabig, de aztán megadta magát.”

Versenyszellem és Technikai Megoldások

Dr. Galgóczy Tamás elnyűhetetlen versenyszelleme sok anekdotát ihletett. Egyik péntek délután, amikor tinédzser srácokat edzettek sprintben a vízpartig, és egy felnőtt versenyző mérte az időt, Tamás, az ötvenes úriember, megérkezett Budapestről munkából, fehér ingben, elegáns cipőben. Meglátja az óra ellen versenyzőket, megkérdi mi eddig a legjobb idő. Leteszi a táskáját a fa tövéhez és azonnal beáll versenyezni, úgy, ahogy van. „Az egyik fiú nagyon gyorsat futott, nehéz túlszárnyalnia. Így hát rengetegszer vágtázik a tó felé a lenyugvó nap fényében, mert neki egyszerűen muszáj a legjobbnak lenni.” Valóban, Tamásnak véletlenül se mondd, hogy „nem mered“ vagy ne állíts elé versenyhelyzetet!

Versenyeinek lényegét így fogalmazza meg: „Versenyben, cirkálószakaszon, a pálya egyik oldalán vitorlázva, ha a szél a számított módon, a tervezett taktikának megfelelően fordul, a jó versenyző az élre, de legalább is a legjobbak közé kerül. Ilyenkor a nagyvitorlára szabott átlátszó anyagból készült részen, az „ablakon“ át az egész mezőny látszik. Még nem biztos a győzelem, hiszen a szél visszapöröghet, és akkor fordul a kocka. De amikor az ablakomba kerül a mezőny, akkor biztosan előttük vagyok. Nagy érzés. Vagy megnyeri a versenyt vagy ha nem sikerült, akkor is azokra a pillanatokra emlékszik, amikor neki állt a zászló. Aki sokat kerül ebbe a helyzetbe, annak kijut a győzelemből, a siker öröméből.”

Az erős szeles hajózás fontosságát 1966-ban a kieli Csillaghajó világbajnokságon nyolcvan kilométeres szélben rendezett futam alkalmával ismerte fel. „Ott rájöttem, hogy az erős szeles hajózást megtanulni a legfontosabb.” Ezt követően lelkes mancsaftjával, Bara Karcsival itthon a Balatonon, ha fellőtték a piros viharjelzést, ők már indultak is ki a vízre, miközben mindenki lehülyézte őket. Egy bajnokságon például Földvárról üzentek, hogy nem tudnak kijönni a kikötőből a vihar miatt. „Mondtam, Karcsikám, gyere nézzük meg azt a kikötőt. Levitorláztunk, bementem a kikötőbe, a Majomszigetnél meghalzoltam és visszahúztunk Füredre.”

Síugrásban is a technikai újításokra való hajlama jellemezte. Kővári Karcsi bácsi tanácsára, miszerint „Galgó dőlj rá jobban!”, ő volt az első itthon, aki felengedte a sarkán a kötést. „Ezt láttam külföldön, és megtanultam, hogy így ne hagyományos módon felfele ugorjak, hanem előre, mint a hasmánt ugrás a vízbe. Amikor megtaláltam a technikát, az óriási érzés volt. Egyszerűen nem akartam leszállni! Annyira mámorító volt amint repülök, repülök a súlytalanság állapotában, hogy egyszerűen nem csináltam meg a talajfogáskor szükséges mozdulatokat.”

Csapatok és Mancsaftok

Sok emberrel versenyzett együtt pályafutása során. Csillaghajóban Bara Karcsival vitézkedtek sokáig, aki „nem volt finomkezű ember, de baromi erős.” Repülő Hollandiban Gőbel Mikivel és Pay’r Hugóval szeretett menni, utóbbit rettentően tehetséges spinnakeresnek tartotta. 470-ben a hetvenes években az akkori feleségével, Irénnel versenyzett, aki „egy jelenség volt a hosszú szőke hajával és az alakjával, szerintem rengetegen emlékeznek rá. Piszok jó mancsaft volt.” A tudás csúcsának azonban Nyári Zsoltot tartja: „Vele olyan összhangban voltunk a hajóban, hogy spinnakeres szakaszon a világon bárkit meg tudtunk verni.” Solingban a nagy csapata Kovácsi Lacival és Vajtai Lajossal volt, míg Sudárban Kovács Kristófot és Vezér Karcsit említi, akikkel két bajnokságot nyert hibapont nélkül.

Championships and Olympic Dream

Dr. Galgóczy Tamás számos bajnokságon indult, és több nemzeti címet is szerzett. Sudárban két bajnokságot is nyert hibapont nélkül. A Soling osztályban elért eredményeik ellenére, egy Nemzetközi Héten egy vitatott döntés miatt elveszítettek egy bajnokságot. „Az aljasság volt! A legutolsó futamra beengedtek egy késve érkezett lengyel hajót. Nem volt felmérve, az első futam előtt vízre téve, ami a Solingban osztályelőírás. Tehát száz kizárási ok volt! Csak az utolsó futamon indult el és mivel Fináczyék és köztem futott be, ezzel a Gyuriék nyerték a bajnokságot (1982).”

Komoly csalódást jelentett számára az is, amikor Solingban teljesítették az olimpiai szintet, de a Sporthivatalban úgy döntöttek, hogy „ezt az osztályt és minket nem visznek.” Ennek ellenére nemzetközi szinten is sikeres volt, kétszer is világbajnok lett 470 Mastersben. „Az elsőt itthon nyertem a bátyjával Gyulával 1993-ban, majd Zsolttal Angliában 1995-ben. Ott, amikor a díjkiosztón eljátszották nekünk a Himnuszt, megvallom elsírtam magam. Az gyönyörű volt, olyan, ami elfeledtet minden szúrást, kis aljasságot.”

Főbb Vitorlás Eredményei

Szakmai Pályafutása és Személyes Élet

Vitorlás karrierje mellett Dr. Galgóczy Tamás rendkívül sikeres szakmai életet is tudhatott magáénak. A BKV beruházási főmérnöke volt, és 1972-től számos kiemelt projektet vitt végig kormánybiztosként. Ezek közé tartozott a kis földalatti rekonstrukciója, a Kálvin tér átalakítása, 1300 lakás építése Budapesten, a Sikló felújítása, majd a 2-es viadukt, ami tulajdonképpen egy hídszerkezet a Szabadság hídtól a Lánchídig.

Családi életében is büszke fia, Tomi sportteljesítményére, aki másodszor nyerte a Diákolimpiát óriás-műlesiklásban Ausztriában. Tavaly második lett a Cadet bajnokságon és nagyon tehetséges, jó vívó, de attól még elvitte síelni diákolimpiára. Az 1956-os forradalom idején is aktív volt, és kitüntették, de ezt a témát inkább kerülni szokta.

A legszebb emlékei közé tartozik a síugrás: „Az a síugrás, amikor kék az ég, süt a nap, nem fúj a szél, gyönyörű a hó és repülök. Az a legszebb.” Galgó, a Doki, a mi Galagonyánk így éli az életét.Dr. Galgóczy Tamás díjjal

tags: #galgoczy #tamas #mlsz #adatbank

Népszerű bejegyzések:

• több évtized a magyar labdarúgás szolgálatában: a Dobos testvérek
• Konferencia és rendezvényközpont Budapesten
• Részletes statisztikák a Juventus-Lazio meccsről
• Ismerje meg a DVTK aréna múltját és jövőjét!
• az MLSZ agility tesztek