José Luque – A Diósgyőri Szív, Otthon és Család Megtestesítője
Labdarúgás. Több légiós is mély nyomokat hagyott a DVTK szurkolókban, mikor az Andrássy úton futballoztak. Az egyik ilyen José Luque volt. José Luque talán a valaha volt legjobb játékos, aki szerepelt a Diósgyőr futballcsapatában, kissé talán érthetetlen is, hogy az Atlético Madrid korábbi futballistája 2011 telén miért igazolt Miskolcra.
Az első spanyol légiós érkezése Diósgyőrbe
2011 januárjában érkezett Diósgyőrbe José Luque személyében az első spanyol légiós, aki hamar a szurkolók kedvence és az ellenfél kapusainak réme lett. A spanyol játékos a napokban lesz 15 éve, hogy Magyarországra, Diósgyőrbe került, méghozzá Paunoch Péter menedzseren keresztül, akinek a Luquét képviselő ügynökséggel volt kapcsolata. Amikor Luque meghallotta a magyarországi lehetőséget, utánanézett a csapatnak, és - emlékezett vissza Paunoch - látta, hogy a Diósgyőr egy tradicionális klub, látott benne kihívást, és úgy gondolta, hogy képes lesz segíteni a csapatot a tapasztalatánál fogva. „Azt mondta, érdekli a kaland. Az országról képben volt, a bajnokságról nem annyira.”
Luque tudta, milyenek a jó körülmények, és azt is elmondhatta magáról, hogy a Málaga játékosaként a Bernabeuban gólt lőtt Iker Casillasnak, a házigazda Real Madrid kapusának. Luque a 74. percben talált be, míg előtte Ronaldo (25.), valamint Roberto Carlos (58.) volt eredményes a 68 314 néző előtt megrendezett összecsapáson. Az ibériai focista előzőleg 55 spanyol élvonalbeli összecsapáson 3 gólt szerzett, a második vonalat illetően pedig 221/63 volt a mérlege, 2010 őszén viszont már nem volt csapata, minekután elköszönt a Real Murciától.
Az akkor éppen 33 esztendős középpályás a 2011. február 12-én, az MFK Kosice elleni hazai felkészülési találkozón lépett pályára először diósgyőri szerelésben, a három találatból egyet vállalt. A DVTK akkor a második vonalban, az NB II-ben szerepelt, és egy nagyon gyenge őszön volt túl, valamint tulajdonosváltáson, mivel akkor ,,lépett be" az új tulajdonos, Leisztinger Tamás. A vezetőedző, Benczés Miklós így nyilatkozott az Észak-Magyarországnak azon mérkőzés után: ,,Az alapján, amit eddig mutatott Luque, értem ezalatt a pénteki edzést, és a szombati meccset, arra tettem javaslatot a klub vezetésének, hogy amennyiben sikerül megegyezniük az anyagiak terén a játékossal, akkor szerződtessük le a DVTK-hoz".
Diósgyőrben azonban nem a Real Madrid várta. „Nem voltak ugyanolyanok a körülmények, mint most, a régi stadiont tudjuk, milyen volt, és nem négycsillagos szállodában szállásolták el, hanem egy kis panzióban. De igazából ő nem azt nézte, hogy mi a rossz, hanem azt, hogy mi lehet a jó a számára. Már nem feltétlenül a pénz miatt igazolt Diósgyőrbe.” Február 23-án azt írta az Észak-Magyarország, hogy az átigazolási szezon utolsó napján Luque elfogadta a Diósgyőr ajánlatát, aláírt egy olyan szerződést, hogy egy éven át, vagyis 2011. december 31-ig a DVTK-ban, első külföldi klubjában futballozik.
A légiós február 28-án interjút adott az Észak-Magyarországnak, amelyben többek között elmondta: korábban soha nem hallott a DVTK-ról, a magyar futballnak az interneten olvasott utána. Azt is hozzáfűzte, hogy szeretne jó teljesítményt nyújtani, s hogy számára kihívás a magyar másodosztályban a feljutásért küzdeni. Nem tagadta, kissé szokatlan számára a hó, és a hideg, de úgy látta, hogy a kora a formájára nincs hatással. ,,Otthon nagyon sok a munkanélküli futballista, számomra egy lehetőség volt ősszel, az ötödosztályú csapat, a Castilleja CF, náluk tudtam edzeni" - fogalmazott.
José Luque statisztikái a DVTK színeiben
A DVTK színeiben 60 találkozón 18 gólt és 19 gólpasszt jegyzett.
| Verseny | Mérkőzés | Gól | Gólpassz |
|---|---|---|---|
| Összesen (DVTK) | 60 | 18 | 19 |
| NB I | 49 | 15 |
Újra együtt edzett a DVTK 2011-es csapata | 2018. április 25. | DVTK TV
A szurkolók kedvence és a feljutás motorja
Luque aztán hozzáállásával, góljaival belopta magát a szurkolók szívébe, a csapat egy nagy tavaszi sorozatnak köszönhetően feljutott (vissza) az NB I-be. José Luque elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a DVTK sorozatban 14 mérkőzést megnyerve 2011-ben visszajutott az NB I.-be. Ezt követően egy csodálatos őszi szezon végén az NB I-ben a 6. helyen zártak. A 2011-12-es idényben az NB I-ben is megmutatta tehetségét Luque, a vezérletével hatodik lett a Diósgyőr, ő pedig csapatkapitányként 27 meccsen 9 gólt és 7 gólpasszt jegyzett. „Amikor felvettem a 77-es mezt és a csapatkapitányi karszalagot, mindig azt éreztem, hogy mögöttem áll a családom, a barátaim, a teljes csapat és az egész város. Ez erősített abban az hitben, hogy csak nyerni tudunk, ha kiadunk magunkból mindent.”
Sokan úgy voltak vele, hogy Luque idejön nagyképűen levezetni, de amikor rájöttek, hogy nem erről van szó, hanem tényleg szívét-lelkét kiteszi a csapatért, akkor hónapról hónapra közelebb került a legendává válás útján. Luquéhoz egy idő után a családja is csatlakozott. A szurkolók a labdarúgót és az embert is szerették benne, és pezsegni kezdett a vérük, amikor az ellenfél tizenhatosának a környékén szabadrúgáshoz jutott a Diósgyőr. A diósgyőri drukkerek a mai napig nem felejtik Luque Spanyolországból hozott futballfilozófiáját: „A címer nagyon fontos.” Paunoch Pétert végül a szakma is elismerte a Luque-átigazolás miatt. „Abban az évben jelölést kaptam az év menedzsere posztra, először nem nagyon értettem, hogy miért.”
Búcsú Diósgyőrtől és a 77-es mez legendája
A középpályás összesen 59/18-as mutatóval (NB I: 49/15) búcsúzott el Borsodtól, a 2013. június 2-án, a Diósgyőri stadionban megrendezett Lombard Pápa TFC (1-1) elleni meccsen. A 87. percben lecserélték, és könnyek között, illetve a közönség tapsvihara közepette hagyta el a játékteret. A játékos az utolsó meccsén - miközben az egész diósgyőri tábor őt éltette - sírva sétált le a pályáról. Kapitány! Tíz éve, 2013. Capitano! Kapitány! Csak egy szezonzáró bulinak indult. Akkor még nem is tudtuk biztosan, hogy búcsúmeccs lesz. Bíztunk, reménykedtünk a csodában. Egy szurkolótársunk kezdeményezésére online petíciógyűjtésbe is kezdtünk. 1187-en írták alá elektronikusan a „Jose Luque maradjon a DVTK játékosa” petíciót, amit végül át is adtunk a klubvezetésnek.
Pár napra rá bizonyossá vált, hogy mégis búcsúmeccs lesz a Pápa elleni mérkőzés. Ekkor a Fórumfoci csapat elhatározta, hogy a magunk szolid eszközeivel megpróbáljuk igazán emlékezetessé tenni José számára a búcsút. Az egész kezdeményezés és a megvalósítás motorja Bánk volt. Csak úgy záporoztak az ötletei, követni is nehéz volt: élőképek a naposon lufival és LUQUE felirattal, egész szektoros mezek, spanyol zenék, trombitaszó, virtuális bikaviadal, konfetti és pénztárgépszalag eső, ajándékok. Atyesz lepedőiből aranykezű Fórumfocis társunknak, Dudik Attilának köszönhetően 7-es és 20-as mezt készítettünk a Gomba melletti placcon. „Uncle Paul” és „elmegytóthgyuriaszélen” kedves olvasóink drapérián javasoltak üzenni a Kapitánynak: "José, itt otthonra leltél, a te sorsod piros-fehér" illetve „You are always in our heart!” szöveggel. Gracias a ustedes por traer el futbol a Miskolc! Köszönjük! Bobák Kornél gondolata is egybecsengett a Bánkéval. Kornél azzal az ötlettel állt elő, hogy a bemelegítéskor ne a megszokott zene szóljon a stadionban, hanem spanyol dalokkal búcsúzzunk José-tól és Fernandez-től. Paco révén sikerült is kiderítenünk, melyek a két búcsúzó játékos kedvenc zenéi és ezek is hangzottak fel a bemelegítés során.
„Engem ért az a hatalmas megtiszteltetés, hogy a kisfiam kísérhette be Josét a kezdéshez a két gyermeke mellett. A pólóján elől „Gracias José”, hátul pedig a „Miskolc te ama” vagyis „Miskolc szeret Téged” felirat díszelgett. A bevonuláskor piros és sárga lufikból spanyol zászlót jelenítettünk meg a „Napos”-on, az ultrák pedig csodálatos pénztárszalag esővel vezették be a mérkőzést. Amikor elérkezett a 7. és a 20. perc, megindultak a hatalmas mezek és kézről-kézre járva tették meg az utat oda-vissza a Naposoldalon. Igazából sokan nem is törődtek a játékkal és az eredménnyel, mindenki a 77. percet várta. A lefújás után a szimpatikus pápai csapat játékosai a levegőbe dobálták Luque-t, majd következett az utolsó „pacsi túra”. Csak utoljára, még egyszer meg akartuk őt érinteni, megsimogatni, egy ölelést kapni tőle. Az egész nap fénypontja az volt, amikor José átvette Feledi Lacitól a megafont és magyarul levezényelte a „Hé, fiúk…”-at. Felejthetetlen volt!
Egy érdekességet hadd osszak meg Veletek a mérkőzés közvetítésével kapcsolatban. Kiderült, hogy a SportTV munkatársa és azt mondta, nagyon bízik benne, hogy a maga eszközeivel a SportTV is hozzá tudott járulni ennek a csodálatos búcsúmeccsnek az emlékezetessé tételéhez. Az elküldött forgatókönyvnek köszönhetően ugyanis előre fel tudtak készülni a nézőtéri eseményekre. A 7., a 20. és a 77. percet megelőzően szuperlassításokat mutattak a spanyol játékosokról, illetve így került a képernyőre a „Naposoldal”-i bikaviadal is és így tudtak totálképet mutatni a 77. percben a LUQUE feliratról. Azt mondhatom, megérte a próbálkozás. Még most is fülembe csengenek a kommentátor szavai, amikor azt fejtegette, hogy vajon miért ezt a spanyol fiút imádja a diósgyőri közönség, amikor a csapatban több magyar válogatott játékos is játszik. A válasz egy kívülálló számára nehéznek tűnhet, számunkra viszont egyszerű: az egész lényével, a karizmájával és a profizmusával. Így lett a szurkolók kedvence, sok-sok diósgyőri futballpalánta példaképe.
A 77-es mezszám legendája és a klub álláspontja
A 77-es számot visszavonulása óta nem viselte senki. Néhány ultra ráírt ebben az ügyben, és Luque elgondolkodott rajta, és arra jutott, örömmel töltené el ismét a pályán látni a 77-es számot, hiszen az nem kizárólagosan az övé. Bízik benne, hogy a 77-es szám következő tulajdonosa hozzá hasonlóan a csapatot helyezi előtérbe, mindig segíteni akar a társaknak, különösképpen a fiataloknak. Biztos benne, hogy a játéka emléke még sokáig élni fog Miskolcon, és ő is Miskolchoz tartozik, hiszen máig otthonaként tekint rá, és életének végéig az is marad.
A DVTK szurkolói a mai napig nagy szeretettel emlegetik. „Örökké hálás leszek a szurkolóknak azért a szavakkal le sem írható szeretetért, amit Diósgyőrben kaptam a pályafutásom alatt és azt követően is. Mindig örömmel gondolunk vissza arra a két és fél évre, amit José Luque a DVTK-ban töltött, valószínűleg mindenki fel tudja idézni egy-két fantasztikus gólját” - mondta dr. Világi Péter a DVTK kommunikációs és marketing igazgatója. „A pályán nyújtott kiváló teljesítményével és a pályán kívüli példamutató viselkedésével érdemelte ki, hogy a klub tíz évre visszavonultassa a mezszámát. Hihetetlen, de ez a tíz év hamarosan eltelik, és újra választható lesz a 77-es szám. Bízom benne, lesz a DVTK-nak olyan játékosa, aki kiérdemli ugyanazt a szurkolói szeretet és szakmai megbecsülést, mint José Luque. A DVTK Stadion kapui mindig nyitva állnak a 2010-es évek egyik legemblematikusabb DVTK-játékosa előtt, alig várjuk, hogy ismét személyesen találkozzunk vele. Keressük az alkalmat, amikor számára is megfelelő, és méltóképpen tudjuk fogadni őt újra Diósgyőrben.”
A bajnoki rajt előtt Koman Vladimir szeretett volna a 77-es mezben játszani, ám a klub visszautasította a kérést, hiszen 10 évre visszavonultatta azt. Luque erről nem hallott, de a klubvezetés hivatalosan megerősítette a mezszám visszavonultatását. Maga Luque írta, hogy 2012 novemberben és 2013 elején szerette volna meghosszabbítani szerződését. A DVTK vezetése azonban hozzátette, hogy ebben az időszakban Luque javában küzdött hasfalsérvével, nem lehetett tudni, az őszi 6 bajnoki után hány újabb mérkőzést kénytelen kihagyni, és amikor pályára lép, akkor mennyiben befolyásolja teljesítményét problémája. És még mindig ott lebegett a műtét lehetősége is. Felelős klubvezetőnek ezt és a játékos korát - Luque októberben már 36 éves lett volna - is mérlegelnie kell egy szerződéshosszabbítás esetén. A klub egyetértett abban, hogy hazugság, ha bárki is azt állítja, a DVTK konkrét szerződéstervezetet tett csapatkapitányuk elé, mivel ez nem fedi a valóságot. Részükről szeretnék lezárni ezt a témát. A leghatározottabban visszautasították Luque szavait, miszerint hazudtak volna. Luquéval úgy váltak el egymástól, hogy „viszontlátásra” és ezt komolyan is gondolták.
José Luque: Élet a futball után és a DVTK örök köteléke
Legutóbb tavaly nyáron járt Miskolcon, ugyanis a fia, David itt kért edzéslehetőséget, ám jómaga is ellátogatott az edzőközpontba. Korábban a DVTK Stadion avatása előtt is járt Miskolcon, amikor az első nyilvános tesztmérkőzésen lépett pályára 2018-ban. „Szívesen jövök bármikor, ha meghívást kapok bármilyen alkalomból.”
José Luquéval, a Diósgyőr spanyol csapatkapitányával korábban interjút szerettek volna készíteni, ahol elmondta, hogy az idény végén visszavonul. „Nagy változások mennek végbe az utóbbi időben DVTK-nál. A napokban meglepődve olvastuk, hogy visszavonul, és az idény végén távozik a klubtól, ám Szentes Lázár szakmai igazgató megelőzte önt. Mi történik a klubnál?” - tette fel a kérdést egy interjúban. „Az edzőkérdésben nem tudok nyilatkozni, hiszen a klub vezetői hozzák meg a döntéseket az ügyben. Az tény, hogy volt néhány gyenge eredményünk az utóbbi időben, és ezután történt a váltás a kispadon.”
„Beszéljünk a nyáron véget érő karrierjéről! Ha három különleges pillanatot ki kellene emelnie a pályafutásából, melyek lennének azok? Nem könnyű kérdés, mivel annyi mindent megértem már a karrierem során - jót és rosszat egyaránt. Az első mindenképpen a bemutatkozásom a spanyol élvonalban. A második ilyen pillanat, amikor pályára léphettem a Király-kupa döntőjében az Atlético Madrid játékosaként. És a harmadik… még nem jött el. Mindig bíztam abban, hogy bármelyik nap történhet valami csodálatos.”
„Melyik csapat jelentette a legtöbbet önnek? Kétség sem férhet hozzá, hogy az Atlético Madrid. Ott váltam igazi férfivá sportolóként. Edzői közül ki volt a legnagyobb hatással a pályafutására? Julián Rubio irányítása alatt mutatkoztam be a Primera Divisiónban tizennyolc éves koromban a Sevilla játékosaként, és később az Albaceténél, az Elchénél és a Ciudad Murciánál is együtt dolgoztam vele.”
A Diósgyőr korábbi csapatkapitánya és közönségkedvence, a borsodiakat 2011 és 2013 között szolgáló spanyol José Luque adott interjút az amigeleken.hu szurkolói portálnak, amelyben érdekes részleteket is elárult arról, hogyan segítenének egykori diósgyőri csapattársával, az ugyancsak Andalúziában élő Francisco „Paco” Gallardóval együtt egykori csapatuknak. „Elismerem, igen, igaz. Ez egy rendkívül ambiciózus és nagyon fontos projekt, sok mindent tartalmaz, elég részletes. Elsősorban világos identitást adna a klubnak.”
Luque azt is elmondta, hogy ő maga jelenleg a pro-licences edzői képesítés megszerzésén dolgozik, és két helyen, az egykori spanyol válogatott Capi, valamint a Real Madrid csapatkapitánya, Sergio Ramos futballiskolájában is dolgozik. „Diósgyőrben egy felejthetetlen mérkőzésen fejeztem be a profi pályafutásomat, és csak egy rövid időszakra aktiváltam magam az andalúz másodosztályban szereplő Camas C.F. színeiben Rene Ramos, Sergio Ramos bátyja és ügynöke hívására 2016-ban. Egy rutinos játékos kellett a csapatba, és rám gondoltak, én pedig elfogadtam a hívást. De ez is évekkel ezelőtt történt, ma már csak jótékonysági mérkőzéseken lépek pályára. Konditerembe pedig a gyerekeimmel járok. David már 18 éves, nagyon tehetséges és technikás játékos, akinek jó a rúgótechnikája, valamint jól lát a pályán. Most kell átlépnie a felnőtt fociba, ami minőségi ugrást jelent, de rendkívüli módon bízom benne, hogy meg tudja csinálni, és megállja a helyét a világ bármely táján profi labdarúgóként. A másik társam a 15 éves lányom, Aroa.”
„Két évet dolgoztál a Camas C.F. férfi és hármat a Real Betis női labdarúgóival. A Betisnél megtanultam, milyen munkát kell végezni egy profi csapat vezetőedzőjeként, de azt hiszem, az edzői tapasztalatoknál léteznek fontosabb szempontok. Ha valaki rendelkezik a megfelelő elméleti tudással, és korábban magas szinten játszott, azaz éveken keresztül neves szakemberek edzését látogatta, akkor az sokkal stabilabb alapot jelent, mintha sok éven keresztül ült volna a kispadon.”
„Évekkel ezelőtt elfogadtam egy barátom által felajánlott lehetőséget, és elkezdtem dolgozni az Aluminios Galisur alumíniumipari cégben, ahol mára gyárigazgató lettem, összesen 123 munkavállalóért felelek. Az a célom, hogy boldogan jöjjenek dolgozni, és legyen jövőképük is.”
„Labdarúgó pályafutásod során több csapatban is játszottál, a közösségi médiában tett bejegyzéseid alapján azonban úgy tűnik, a DVTK és az Atlético de Madrid áll hozzád a legközelebb. Kétféle módon posztolsz a DVTK-ról, vagy régi emlékeket idézel fel, vagy éppen aktuális dolgokra reagálsz, például meccset nézel.” Edzőként igyekszik minél több mérkőzést megnézni, és a másodedzőjével kielemezni a látottakat. „Amikor Diósgyőrbe igazoltál, a DVTK éppen az NB II.-ben játszott, és érkezésed után fél évvel visszajutott az élvonalba. Amikor felvettem a 77-es mezt és a csapatkapitányi karszalagot, mindig azt éreztem, hogy mögöttem áll a családom, a barátaim, a teljes csapat és az egész város. Ez erősített abban az hitben, hogy csak nyerni tudunk, ha kiadunk magunkból mindent. A futball ad és a futball elvesz, de a foci már csak ilyen.”
„Több mint két itt töltött év és számos meccs után mit gondol a magyar futballról? Látott fejlődést ez idő alatt? Azt hiszem, fejlődik, de itt is meg kell jegyeznem, amit a fiatalokkal kapcsolatban mondtam: hiába kiugróan tehetséges egy játékos, ha nincs meg a kellő szakmai háttér - a jól felkészült erőnléti edző, fizioterapeuta és dietetikus -, akkor bár fejlődhet, lassabban ér majd el sikereket. Ezek a dolgok talán szükségtelennek tűnhetnek, de létfontosságúak a fejlődéshez. Elképzelhetőnek tartja, hogy egy nap visszatér a magyar labdarúgásba? Az édesanyám, akit tavaly szeptemberben veszítettem el, mindig egy közismert spanyol mondással élt: sohase mondd, hogy ezt a vizet nem fogod meginni. Ez azt jelenti, hogy amit ma gondolsz, az éppen az ellenkezőjére fordulhat másnapra. Ezért is olyan gyönyörű az élet, mert bármi megváltozhat egy szempillantás alatt.”
„Mi jutott először eszedbe a hír hallatán, hogy a DVTK kiesett? Amikor volt rá lehetőségem, hogy élőben nézzem, akkor az interneten követtem a meccseket. Sajnos a legtöbb egy időben volt az én csapatom találkozójával, így csak néhányat sikerült elcsípnem. Nagyon nagy kár a kiesésért. Fájdalommal tölt el, amikor valamit a magadénak érzel, mint én a DVTK-t, amikor részese voltál egy olyan legendás menetelésnek, mint a miénk volt anno. Ti rögtön visszajutottatok az NB II-ből az élvonalba. Aki ismer, az tudja, hogy a végén mindig igazam van. Nincs recept, nincs varázspálca, amivel egy csapásra azt mondod, hogy feljutunk, és ez meg is történik. Az alapoktól kell kezdeni, és az a legfontosabb, hogy az ultrák és a klub 100 százalékig egy irányba menjenek. Együtt. Mert ez most nagyon nehéz szezon lesz. Emellett olyan játékosok kellenek, akik itt akarnak játszani, akik érzik, mit jelent ebben a klubban szerepelni, ehhez a városhoz tartozni. E két hozzávaló nélkül nincs sikeres recept, ha már ezt a szót használtad. És nagyon nehéz lesz. Persze sikerülhet, mert pénzzel jó játékosokat lehet venni.”
„Üzennél valamit a szurkolóknak? Nyilván most vigasztalhatatlanok, hiszen ők egész életükben a DVTK-hoz tartoznak. Mi, játékosok sajnos jövünk, maradunk 1-2-3 évet, aztán megyünk, de ők mindig itt vannak - jóban, rosszban. Azt mondanám nekik: türelem, továbbra is szeressék a klubot, mert az csak az övék.”
tags: #luque #dvtk #ugy #tiszteld
