A magyar labdarúgás pénzügyi valósága: milliárdok a pályán
Magyarországon az állami irányítású sportakadémiák rendszere Európában egyedülálló, hasonló struktúra csak Ázsiában, például Kínában található meg. Bár a meglevő sportakadémiák magánkézben vannak, fenntartásuk jelentős részben közpénzből, adókból történik. 2010 óta összesen 1500-1600 milliárd forint ment el sportra, és jelenleg évente 300 milliárdot fordít az állam erre a területre, amelynek 64 százaléka, azaz szűken 200 milliárd forint labdarúgásra megy. Ebből 120 milliárd forintot tesz ki a TAO-támogatás, amelyet a nyilvánosság teljes kizárásával osztanak ki.
Az elmúlt években 500-700 milliárd forintot költöttünk stadionokra, miközben mindennek a fenntartása évente 50 milliárdba kerül. A stadionprogram 2014-ben kezdődött az Orbán telkén felhúzott felcsúti Pancho Arénával. A labdarúgásba áramló rengeteg közpénz azonban nem hozott nagyságrendi szakmai előrelépést. A FIFA-sorrendben a 40-50. hely környékén, klubrangsorban a 36. helyen állunk, a stadionok kihasználtsága pedig mindössze 29 százalékos. A magyar futballnak negatív a propagandaértéke: magyarul mindenki rajtunk röhög.
Társasági adó és sportfinanszírozás: mi romlott el és miért? #tao #sportfinanszírozás
A harmadosztály "amatőr" világa
Újra és újra érdemes felhívni a figyelmet a magyar labdarúgás hátországának nagy álnokságára, a cinkos összekacsintással ápolt közös hazugságra, amely az NB II alatti osztályokat amatőrként kezeli. A valóságra érzékenyebbek eufemisztikusan félamatőrnek nevezik az országos bajnoki rendszer harmadik szintjét, amelyben a szabadidős futballisták sok helyen a havi nettó diplomás minimálbér dupláját is összelabdázzák. Az átlagkereset havi 400 ezer forint, de előfordul havi egymillió forintos juttatás is.
A színfalak mögött tomboló, egészségtelen szakmai és lélektani kényszerharc vezetett oda, hogy ha egy megyei bajnokságban szereplő csapat manapság talpon akar maradni, be kell szállnia a zsoldosokért vívott fizetési versenybe. A „muszáj” kifejezésen itt a versenyhelyzetből adódó, hivatalosan soha ki nem mondott külső nyomás értendő. A vármegyei III. osztályban van olyan egyesület, ahol egy játékosnak egyszeri 700 ezer forintot fizettek aláíráspénzként.
| Osztály | Becsült havi juttatás (Ft) |
|---|---|
| NB I | 4,5 millió (átlag) |
| NB II | 1 millió (átlag) |
| Vármegyei I. | 300 ezer - 1,2 millió |
| Vármegyei II. | 150 ezer környéke |
| Vármegyei III. | 40 ezer - 700 ezer (aláírási) |
A professzionális szintek és a közpénz
A magyar élvonalbeli labdarúgócsapatok tavaly több mint 35 milliárd forintot fordítottak alkalmazottaik bérezésére. A Ferencváros messze kiemelkedik a mezőnyből: játékosai havi bruttó 16, nettó 14 millió forint körüli összeget kereshettek. 2010 óta a magyar klubok focistabérekben jelentősen lehagyták a kelet-közép-európai régiót, és utolérték Ausztriát is. A magyar csapatok összességében körülbelül 30 százalékkal többet költenek labdarúgóbérekre, mint a lengyel klubok.
Számos esetben csak azért indítanak el utánpótlásprogramokat, mert a klubok számítanak a hozzá kapcsolódó pénzügyi támogatásra. Az is előfordul, hogy a gyermekek után felvett támogatásokat nem az utánpótlásra, hanem a felnőttcsapat működésére fordítják, ami súlyos visszaélésekhez vezethet. A magyar foci óriásira fújt finanszírozása fenntarthatatlan, a közpénzek elosztása pedig nem szolgálja a szakmai fejlődést.
tags: #harmadosztalyu #foci #700 #millio
