A Hárman Párban: Egy Valóságshow Kalandjai a Képernyőn Túl
Az ember életében eljön az a pillanat, amikor új fejezetet nyitna. Lehet ez egy sikeres diploma megszerzése, melyet követően a bizottság vezetője kimondja a végszót. Öltöny-nyakkendőben intünk búcsút az egyetemnek, felszállunk a megszokott járatra a Goldmannál, és máris egy új élet kapujában érezzük magunkat. Ebben a lelkiállapotban érkezik a hívás, ami mindent megváltoztat: Anikó az, aki közli, hogy kiválasztottak a fotózáson, és másnap reggel várnak a forgatásra. Ez a hír egy igazi melegzuhany, hiszen az ember ettől a naptól amúgy is új életet kezdene. Bár a munkája már régóta megvan, most jött el az idő egy komoly nőre, egy olyan igazira, aki közel lakik, de ugyanúgy aranyos, kedves, vicces és megindító, mint az volt ott, a távoli Krétán.
Ekkor váratlanul egy soha vissza nem térő lehetőség adódik. Este még bevásároljuk az új piros virágos havajinget egy plázában, gondolván, ebben megyünk be a műsorba. Az aggódó barátok persze kérdezgetnek, nem igazán értik, minek kell egy ilyen műsorba menni. A válasz azonban egyszerű: ezt is ki kell próbálni. Nem minden nap csajozik az ember a tévében, és ez az élmény hiányzik. Ráadásul van abban is valami jóleső érzés, hogy az ember lazán, csuklóból, szexuális ellenszolgáltatások nyújtása nélkül átmegy a castingon.
Belépés a Házba és Az Első Benyomások
Hajnalban, némi szőrtelenítés és a következő napokra szóló digitális tartalom betárazása után szigorúan elhatározzuk, hogy bent nem foglalkozunk számítástechnikával - ez egy stratégia. A mosolygós Magdi kicsit nehézkesen vezeti a "Hárman Párban" feliratú járgányt a helyszínre, mivel automatához szokott. Kérdezgetjük őt, de semmit sem hajlandó elárulni a titkokból, csak annyit, hogy estére baromira fáradtak leszünk. A sminkes csajt biztosan castingolták, nem lehet másképp. Az sem véletlen, hogy előre figyelmeztetnek: ő nincs benne a játékban. A férfi persze nem akarja rögtön eldurrantani az összes puskaporát, tűri a sminkelést, mintha mindennapos dolog lenne, feltesz egy-két érdeklődő kérdést, majd a konkrétan felmerülő igény szerint megadja a telefonszámát arra az esetre, "ha majd kikerül a házból", és ettől nem jön zavarba.
Az ajtó előtt állva, nem tudhatjuk, ki van bent, és ők sem tudják, hogy ki megy be, még csak azt sem, hogy fiú-e vagy lány. Bemutatják a stábot a képernyőről már ismerős üvegasztalos helyszínen, de a lelkünkre kötik, hogy csak suttogva köszönjünk, mert a szereplők ugyan a szobájukban vannak elzárva, de vékonyak a falak és nem hallhatják meg a hangunkat. "Na majd jól megkapnak" - gondoljuk, és hát, meg is kapnak.
Első Találkozások és A Játék Kezdete
Először Gyulának mutatkozunk be - hiba, a lánynak kellett volna először. Nem baj, reméljük, nem illemtanár egyik sem. Érezhető a feszültség, Ági egyből intim részre tapint, hogy levágatnánk-e a kedvéért a szakállunkat. Egyből így! De valahogy csak átvesszük a szót, és Ági visszavesz. "Te vagy az első fiú a házban, akivel lehet beszélgetni" - mondja el később. Ági derekán és mellén tetoválás van, piercing a nyelvében, valamint a köldökében. Huh, ezt olvasták volna le az adatlapomról? A szeme, a szeme az igen ismerős. Ági már hatodik napja van bent, tapasztaltnak számít. Mindent tud: mikor kell beszélni, hogy melyik operatőrt hogy hívnak, és simán feldugja magának a mikroportot is segítség nélkül. Azt is tudja, hogy melyik biztonsági őrrel lehet jót beszélgetni, mert este itt nem szabad matekolás van, hanem mindenki alszik a saját szobájában, és erre egy szekuriti vigyáz. Gyula kifejezetten az a jóvágású, tesiszakos gyerek, aki a diszkóban mindig szkórol, még akkor is, amikor én nem.
Randevúk és Váratlan Fordulatok
Jeges helyszínen van az első randi. Szegények, egyikőjük sem tud korizni, pedig mi tudtunk volna, de nekünk nem jutott, merthogy mi voltunk az ún. "recskázó", szóval a lúzer, úgy mondják dramaturgiailag. Semmi sincs megbeszélve előre, de mégis szappanoperába illő a dolog, ahogy Ági elesik, de úgy igazán, hogy fáj is neki, Gyula meg érthetetlen okokból balra el. Mi Ágit vígasztaljuk, csekkoljuk a sérülését. Ezzel egyből egy testhossznyi előnyt szerzünk, és ezt Ági a kamera előtt mondja el, mert az operatőrök végig velünk vannak.
A perzsa éttermes délutáni randin észrevesszük, hogy Ági konkrétan zavarban van, na nem a kamerák miatt, azt megszokhatta már. Itt egyébként desszertként vízipipáztunk is, de ezt valamiért kivágták az adásból. Miközben Gyula interjúzik, Ági a szemünkbe néz, és már tudjuk, hogy este minket választ. Este, az éjféli jelenetnél Ági kijön a nappaliba. Hoppá! Jó, megáll, lehiggad. Ha ma kijött, biztos kijön holnap is, mi még itt akarunk lenni egy kicsit. A sminkes lánynak milyen szép a lábfeje a kis rózsaszín papucsban. Örökbe is fogadnánk, akár - célzunk a pólóján látható "Adopt me" feliratra.
Új Szereplők és Érzelmi Hullámvasút
Ekkor Paulina jön be, atom mellekkel. Ez szívatás, érezzük. A jelentkezési lapunkra ugyanis ráírtuk, kerek, mint a perec, hogy nem akarunk nagymellű lányt. Tényleg nem. De azért lefényképezzük, majd valakinek megmutatjuk, aki irigyelni fog ezért. Később megtudjuk, hogy egy fél ország azért izgult, hogy legyen vele fürdőruhás jelenet - nem volt. Helyette viszont a szinkronizálásos jelenetben megcsókoltuk Ágit, ott a száján. Persze csak "színészi" jelleggel. Úgy tudjuk, a műsor történetében először volt ilyen mértékű interakció két szereplő között, és ezen kicsit csodálkoztunk is.
Mivel nem akartuk, hogy a lányok idejekorán úgy érezzék, elbillent a mérleg, gyorsan megcsókoljuk Paulinát is. Fifty-fifty. Ezt mondjuk nem vették fel, nem illett bele a forgatókönyvbe. Magunk ennek sem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, inkább csak olyan szájrapuszi volt, de látni kellett volna, Ági hogy nézett!
Este mérlegelés következik. Paulina leírva, ez nem vita tárgya. Ági nem teljesen az esetünk, de van benne valami, ami megfog. Legyünk reálisak, abban egy percig sem bíztunk, hogy itt fogjuk megtalálni életünk párját nyugdíjig, de azért Ági elég vonzó ahhoz, hogy ne tudjunk átnézni rajta. Az esti interjúban el is mondjuk - megint nem tudunk hazudni - hogy mi bizony Ágival nagyon szívesen, ha csak...
A Döntés Pillanata és Egy Új Szereplő
Ezt a lányt - akibe mi az első pillanattól teljesen beleszerettünk - Giginek hívják (véletlenül ő is Ági, de valahogy meg kellett különböztetni). Ő jön be reggel a spalettás ajtó mögül, miközben mi Ágival az üvegasztalt ujjlenyomatozzuk össze. Érezzük, baj lesz, reméljük, ez nem látszik rajtunk. Ágira pillantunk, ő kivételesen teljesen nyugodtnak látszik, pedig mi nem vagyunk jó színészek. Az operatőrök arcáról sem tudunk mást leolvasni, mint hogy rendben van a fehéregyensúly.
Első feladatként Ágival kell kutyát idomítani, ami nekünk nagyon nem megy, de azon kapjuk magunkat, hogy tigrisbukfenc közben is Gigit figyeljük. Ha ez a csaj ennyire aranyos, amikor kutyagumit szedeget a kamera előtt, akkor milyen lehet vele aludni?
Délután nagyot kacsintunk a szerkesztőre - ő a kéz tulajdonosa, aki tartja a kártyákat választásnál - és úgy, hogy más ne vegye észre, a fülébe súgjuk, hogy tegye már kívülre Gigi kártyáját. Nem tudjuk, hogy vette-e, de mi a külső kártyát húzzuk, és az Gigi. Elmegyünk egy körre airboarddal a Népligetben. A páros airboardozáshoz annyira erotikus pozíciót kell felvenni, hogy hirtelen el is feledkezünk a kajánul ránk mosolygó melegekről, akik a padokon ülnek az út két oldalán. Szóval Gigi van elöl, mi meg úgy pont a célegyenesben közelítünk (pontosabban tapadunk) hátulról, enyhén berogyasztott térdekkel. Nedves tényként kezeljük, hogy a csípője pont a megfelelő magasságban van, és nem játszunk el ezzel a gondolattal azonnal, mert jó lenne már megállni ezzel a lebegő platformmal, amit úgy kell, hogy mind a ketten előrehajolunk a korláton át. Időt kérünk és jelezzük a szerkesztőnek, hogy kéne még gyakorolnunk ezt a fékezést, mert elég necces, ha egy autó szembejön, valamint, hogy sürgősen készítsenek egy 18-as karikát balra le.
A Kiszavazás és az Utóhatások
Estére megint otthon (mit otthon, a házban) vagyunk, és tudjuk, érezzük, hogy nem vagyunk már itt játékosok, vagy képernyőre kerülni akaró médiakomponensek. Egyáltalán nem vagyunk játékos kedvünkben. Egyáltalán. Gépiesek a mozdulatok, rutinból beülünk a két egyenként gyönyörű szempárral szembe, felemeljük a kártyákat, kamera forog, na innentől kezdve van az, hogy nem lehet megismételni a felvételt. És Ági nem izgul, pedig izgulhatna! Észrevehetné a kis könnycseppet a szemünk sarkában, és elgondolkodhatna rajta, miért van ott. Kisnyúl nem borotválkozik, azért!
Gigi furcsállja az arckifejezésünket, de ez érthető, még csak egy napja van itt, nem ismer. Mindegy, betoljuk az egyik kártyát az asztal közepére, némán felállunk, és visszamegyünk a szobánkba. Törés. Nem láthatjuk az arcukat, ahogy felfordítják a kártyát Gigi arcképével. Dráma. Elképzeljük, hogy az AGB Hungary adataihoz konvergáló számosságú nézőtömeg nagyobbik része heves szívdobogással élte meg ezt a pillanatot. Nem akarják elhinni, hogy Ágit, aki végre megtalálta Gergőt, a nyolcadik napon kivágják. Nem igazságos. A férfinek meg ott folynak a könnyei a szobájában, de azt nem mutatja a kamera. És feltételezzük, ez senkit nem is érdekelt volna.
Magyarázatot akartak, mint Rita, a szerkesztő, aki bejött hozzánk és nem értette, ezért ezt jobb nem is megmutatni. Nem tudjuk, Ági mit mond az interjúban, nekünk aztán később személyesen megköszöni, felszabadultnak látszik, már nagyon sok volt neki ez a nyolc nap.
További Randevúk és a Végső Döntés
Korán ébredünk, kidob az ágy. A biztonsági őr felügyeletével becsempészünk Giginek egy pohár kakaót, amíg alszik. Olyan édesen. Gigitől tegnap megtudtuk, hogy nem szereti a magas és a kövér srácokat. Az új srác, aki bejön, Tamás, először is nagyon magas, másodszor meg nem vékony egyáltalán. Nem lesz konkurencia. Ellenben, baromira jó fej és egy igen szép kivitelű ALIEN tetkó van a vállán. Szalonokban úgy mondják: Giger. Lefényképezzük magunknak, aztán később magunkkal. Lenyomunk egy krokodilos birkózást a Velencei-tavon, majd dodzsemezünk. Tamásnak új az egész, mi meg már kezdjük picit unni, de azért Gigi jelenléte tartja bennünk a lelket.
Aztán este Gigi kidob. Úgy fordítjuk fel a kártyát, hogy mi oda se nézünk. Mindegy, mert mi már mindenképpen nyerünk. Ha kiválaszt, akkor komolyan gondolja a beszélgetéseinket, és azt is jelenti, hogy éjjel kijön, és elmegyünk valahova nyaralni. Ha pedig kidob, akkor csak szimplán megkegyelmez, és hazamehetünk. A nézők biztos azt gondolják, igazságos, cserébe azért, amit Ágival tettünk. Meg hogy mennyire megszívtuk, hogy ezért a fiatal, komolytalan lányért kidobtuk a tutit, és most így járás esete forog fenn. Azok, akik ezt gondolják, túlságosan komolyan veszik az egészet, biztosan komolyabban, mint mi.
A Valóságshow Természete és a Képernyőn Kívüli Érzések
Szóval ezt hívjuk mi félvalóságshownak. Azt teszünk és mondunk, amit akarunk, közben a stáb arra törekszik, hogy jó felvételeket csináljon, szerkeszt, rávezet és a végén jól megvágja az egészet, hogy kerek legyen. A műsor szerkezete, persze érthetően meghatározza a dolgok menetét, ettől eltérni nem nagyon lehet, már csak a licensz miatt sem. Az itt a kérdés, hogy te mit tudsz ebből kihozni, nem pedig az, hogy miért ül mindenki reggel az asztalnál, meg hogy mit csinálnak a szereplők a kiválasztás és az éjfél között.
A rendszer hibájának tartjuk, hogy az igazán velős beszélgetéseket, az igazán megható érzelmeket nem tudják a képernyőre vinni. Persze lehet, hogy ez nem is cél. Ezek valahogy mindig a kamerán kívül történtek, és óhatatlanul is benne maradt a szereplőkben a gátlás, hogy megjátsszák magukat, amikor veszik. Több szereplővel is megbeszéltük, hogy kicsit olyan ez, mint egy kalandos nyaralás nagyon barátságos és megszerethető emberekkel - ide most a többi szereplőt és a stáb egészét is beleértve.
