A Kviddics Varázslatos Világa: Labdák és Játékosok

A kviddics (angolul eredetileg quidditch) egy fiktív sportág, amely J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában szerepel, és a varázslóvilág messze legnépszerűbb sportja. A seprűháton játszott labdajátékot mind amatőr, mind professzionális szinten előszeretettel űzik. A kviddics a varázsvilág legnépszerűbb sportja, amely világszerte lenyűgözi az olvasókat és a nézőket.

Az írónő egy kiegészítő könyvet is írt kizárólag ebben a témában, melynek címe A kviddics évszázadai.

A Kviddicspálya és a Játék Lényege

A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni.

A kviddicset négy labdával játsszák. Ezek a labdák a játék legfontosabb elemei, amelyekkel a játékosok interakcióba lépnek:

• Kvaff: Ez egy közönséges, körülbelül 30 centiméteres átmérőjű élénkpiros labda - egyetlen varázstulajdonsága, hogy lassan zuhan, és könnyű megfogni. A hajtóknak kell bedobniuk az ellenfél őrzője által védett gólkarikáinak egyikébe. A többi játékos nem nyúlhat a kvaffhoz.
• Gurkók: A játékban két gurkó is szerepel. Ezek 25 centiméteres átmérőjű, kemény vasgolyók, amelyeket szándékosan az ellenfél megzavarására terveztek. A gurkóknak ugyanis megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha elütik valamerre, az ütés pontatlansága ellenére egy játékost céloznak meg, és komoly sérüléseket tudnak okozni. Az első gurkók repülő kőtömbök voltak. Ez a későbbiekben csak annyit változott, hogy gömbölyűre faragták. Ezeknek a kőlabdáknak azonban volt egy igencsak nagy hátrányuk. A XV. században az ólomgurkókkal kezdtek el kísérletezni, de az ólomról végül megállapították, hogy túl puha anyag a gurkók készítéséhez.
• Aranycikesz: A kviddics legkisebb - diónyi méretű - és leggyorsabb labdája az ezüstszárnyakkal ellátott aranycikesz. Ez a labda a játékosoktól teljesen függetlenül cikázik a pályán. Elfogása nem egyszerű, mivel nagyon gyors, hirtelen manőverekre képes, amellett megpillantani is nehéz apró mérete miatt. A cikesz elkapása a fogó feladata. Ha ez sikerül, az 150 pontot eredményez a szerencsés fogó csapatának, és ezzel zárul le a mérkőzés. A cikesz elfogása 150 pontot ér. Érdekesség: Egy 1884-es bodmin-lápi kviddicsmeccsen 6 hónapig nem sikerült elfogni a cikeszt. Végül a fogók kritikán aluli teljesítményét megelégelve mind a két csapat feladta a mérkőzést.

Játékosok és Feladataik a Pályán

A csapatok hét-hét játékosból állnak: egy őrzőből, két terelőből, három hajtóból és egy fogóból. A kviddics mind a férfiak, mind a nők számára nyitott.

• Őrző: Az őrző feladata a három pózna őrzése. Ez a pozíció már a XIII. században létezett, bár az őrző feladata módosult az idők folyamán. Régebben az őrző egy plusz feladattal megbízott hajtó volt. 1620-ban az őrző feladatköre leszűkült: kijelölték a büntetőzónát, s kimondták, az őrzőnek célszerű ezen belül maradnia, nehogy a karikákat a távollétében érje támadás.
• Terelők: A két terelő feladata, hogy a játékosokra vadászó gurkót az ellenfél csapata felé irányítsák. A gurkók terelése nagy testi erőt igényel, érthető hát, hogy ezt a pozíciót a többivel ellentétben majdnem mindig varázsló, nem pedig boszorkány tölti be.
• Hajtók: A három hajtó feladata a kvaff átjuttatása az ellenfél valamelyik póznáján. A hajtók egymásnak passzolgatják a labdát, miközben kerülgetik a gurkót, és egyre közelebb érnek az ellenfél póznáihoz. Ez a legkorábban kialakult szerepkör a kviddicsben, mivel egykor a játék célja csak a gólszerzés volt. A hajtás technikájában csak a kosarakat felváltó karikák bevezetése után egy évvel, 1884-ben állt be jelentős változás. Akkor meghoztak egy új szabályt, miszerint a büntetőzónába csak a kvaffot birtokló hajtónak szabad berepülnie, ellenkező esetben a gól érvénytelen. Ez a megkötés a "Stooging"-ot hivatott megakadályozni.
• Fogó: A fogó feladata a játék legkisebb labdájának, az Aranycikesznek elkapása. A fogó rendszerint a legkisebb testsúlyú, leggyorsabb röptű játékos. Feladata végrehajtásához éles szemre van szüksége, valamint tudnia kell fél kézzel és szabad kézzel repülnie. Mivel teljesítménye kulcsfontosságú a mérkőzés szempontjából - a cikesz megszerzése akár a vesztésre álló csapatot is győzelemre segítheti - ezért a fogó az ellenfél szabálytalankodásainak leggyakoribb célpontja.

A Kviddics Szabályai és Különleges Mozdulatok

Egy kviddicsmeccs akkor ér véget, ha valamely csapat fogója elkapja a cikeszt. Ezen tettével 150 pontot szerez a csapatának, és szinte biztosan nyer. A mérkőzések tisztaságára szakképzett, szintén seprűn ülő bírók ügyelnek, akik büntetődobásokat ítélhetnek meg az ellenfélnek szabálytalanság esetén. A bírónak jogában áll büntetőtámadást ítélni. A büntetőt elvégző játékos a kezdőkörből indul, onnan repül a büntetőzóna felé. A kviddicsben eredetileg 700 módon lehetett szabálytalankodni - az 1473-as világkupameccsen mindet el is követték. Azóta ezek 90%-át már lehetetlenség elkövetni, ugyanis egy ideje már a kviddicsmérkőzéseken tilos a varázspálca használata.

A játékos a mérkőzés alatt tetszőleges magasságba emelkedhet, azonban a küzdőtért nem hagyhatja el. A csapatkapitány a bírónak jelezve "időt" kérhet. A játékosok talpa csak abban a szünet jellegű szakaszban érintheti a talajt. Ha a mérkőzés minimum 12 órája tart, hosszabb, de legfeljebb 2 órás "idő" kérhető. A játékosok két óra letelte után kötelesek visszatérni a pályára. A sérült játékost nem lehet lecserélni.

Néhány speciális ütés és mozdulat teszi még izgalmasabbá a játékot:

• Visszalendítés: Speciális ütés; a terelő hátralendülő ütőjével találja el a gurkót, így a labdát nem előre, hanem hátrafelé küldi.
• Petrova csel: Petrova Csorkovsz orosz hajtóról elnevezett trükk. A csel sikerének kulcsa a pontos időzítés. A kvaffot birtokló hajtó felfelé repül, hogy az ellenfél játékosai azt higgyék, egérutat próbál nyerni, hogy aztán gólt szerezhessen csapatának.
• Wigtowni kanyar: A fogó speciális mozdulata: látszólag céltalan bekanyarodás, mely során a cikesz a fogó ujjába kerül.
• Transzfer: Válla fölött továbbítja a hajtó a kvaffot csapattársának.
• Fejbiccentés: Speciális testtartás. A játékos ijesztésképp az ellenfél orra felé lendíti az öklét.
• Wronski-búvárrepülés: A fogó meredeken a föld felé repül, azt a látszatot keltve, hogy megpillantotta a cikeszt odalent. Majd közvetlenül a földeérés előtt kihúzza seprűjét a bukórepülésből.

A Kviddics Története és Fejlődése

A seprűsportok azzal párhuzamosan jelentek meg, hogy a seprűk elég kifinomultan manőverezhetőkké váltak. A népszerű svédországi éves seprűverseny gyökerei a 10. századba nyúlnak vissza. A versenyzők Kopparbergtől Arjeplogig kicsit több, mint 300 mérföldes távot tesznek meg repülve. Az útvonal átszel egy sárkányrezervátumot, ezért aztán az ezüstből készült fődíj egy svéd sróforrú sárkányt mintáz.

Az 1105-ben készült híres festmény, amely a Günther der Gewalttätige ist der Gewinner („Erőszakos Günther a győztes”) címet viseli, egy ősi német játékot, az ún. Stitchstock-ot mutatja be. Egy 20 láb magas póznára egy felfújt sárkányhólyagot helyeztek, amit egy seprűn ülő varázslónak kellett megvédelmeznie. Az őrzőt derekánál fogva egy 10 láb hosszú kötéllel a póznához kötötték, így az nem távolodhatott el az oszloptól. A többi játékos felváltva próbálkozott a hólyag kiszúrásával, amelynek eszköze a kihegyezett seprűnyél volt. A hólyagot védelmező játékos használhatta varázspálcáját a támadások visszaverésére.

Elképzelhető, hogy a Kviddics névnek köze lehet a labdák elnevezéséhez (angolban Quidditch = Quaffle + Bludger + Snitch), de a történet szerint Queerditch Marshról nevezték el, ugyanis már a 11. században ezen a helyen játszották a sport elődjét. A kviddics évszázadai szerint a sport eleinte egy egyszerű, seprűn ülve játszott labdajáték volt: a játékosok a kvaff elődjét, egy bőrlabdát passzolgattak egymásnak, amit megpróbáltak bedobni az ellenfél kapujába. Az aranycikeszt szintén egy korábbi varázssportból kölcsönözték - itt a varázslók a sebesen repülő, golden snidget nevű madarat próbálták elkapni. 1269-ben a Varázslók Tanácsának elnöke, Barberous Bragge 150 galleont (mai értékre átszámítva egymillió galleonnál is nagyobb összeg) ajánlott fel annak, aki elkapja az általa szabadon eresztett varázsmadarat. Ennek emlékére később bevezették, hogy a cikesz elfogása 150 pontot ér.

A Roxforti Kviddics és Híres Játékosok

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy háza, a Griffendél, a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár is kiállít egy-egy csapatot, akik a házuk színeinek megfelelő öltözetet viselnek (a griffendélesek pirosban, a mardekárosok zöldben, a hollóhátosok kékben, míg a hugrabugosok sárgában játszanak). A játékosok bármelyik évfolyamból kikerülhetnek, pusztán tehetségük alapján válogatják össze őket a csapatkapitányok. A házibajnokság során az összes csapat megmérkőzik egymással, így döntve el az évzáró ünnepély során kihirdetett sorrendet. A Roxfort-bajnokság eredményei a házak közti pontversenyt is befolyásolják.

Harry Potter több, mint egy évszázad óta az első elsőéves volt, aki bekerült egy roxforti kviddicscsapatba - ráadásul mindjárt a Griffendél fogójátékosaként. Ez egyfelől nagy tehetségének, másfelől ismeretlen jóakaróinak köszönhető, akik jobbnál jobb seprűkkel ajándékozták meg (elsőben egy Nimbusz 2000-rel, harmadikban pedig egy Tűzvillámmal). Amikor Harry játszott, csapata minden mérkőzésen győzelmet aratott azokat kivéve, amelyeken megsérült. Hatodéves korában Harry lett a Griffendél csapatkapitánya, azonban mindössze egy mérkőzésen tudott részt venni - a másodikon koponyasérülést szenvedett Cormac McLaggen, az ideiglenes őrző hibájából, a harmadik során pedig büntetőmunkán volt Perselus Pitonnál. Harry barátai közül Ron hatodikban őrző lesz. A tréfamester Weasley-ikrek, Fred és George éveken át a Griffendél csapatának verhetetlen terelőpárosát alkották.

Professzionális Kviddics Csapatok és a Világkupa

A varázsvilágban számos professzionális kviddics csapat létezik, hosszú és gazdag történelemmel. Ezek a csapatok a legmagasabb szinten űzik a sportot:

Hét évvel az utolsó Harry Potter-epizód, a Halál ereklyéi után J.K. Rowling ismét betekintést enged a felnőtt Harry életébe, méghozzá felesége, Ginny Weasley szemszögén keresztül. A Potter-univerzum oldalára, a Pottermore-ra felkerült ugyanis két beszámoló, amit Ginny írt a patagóniai sivatagban megrendezett 2014-es Kviddics Világkupáról. Ginny profi kviddicsjátékos volt, ám mára már tisztes családanya, és a Reggeli Próféta sportújságírója. A 2014-es kupáról írt beszámoló-sorozatából kiderül például az is, hogy miért és hogyan sérült meg 300 ember a megnyitón.

Ginny leírja, hogyan csapott össze a norvég és a fidzsi csapat kabalafigurája, a Selma, a hatalmas tavikígyó, és Dukuwaqa, az alakváltó cápaember, és idézi az argentin mágustanács elnökét, Valentina Vázquezt is. Rolf Scamander magizoológus elmondta, hogy a Selma jéghideg tavakban, a Dukuwaga viszont a meleg óceánban érzi jól magát. Az előbbi ráadásul egy alakváltó, ami halból emberré alakul, utóbbi viszont imádja a halat és az emberhúst. Scamander szerint nem kell túl okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, vérfürdő lesz a vége, ha langyos, enyhén sós vízben engedjük össze őket.

A Mugli Kviddics: Valósággá Vált Álomsport

Elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy olyan mesebeli játékot, mint a kviddics, a való életbe átültessék. Ugyanis a regények szerint a játék a levegőben zajlik, és a repülő seprű egyik elengedhetetlen kelléke. Úgy néz ki, a hardcore Harry Potter-rajongóknak nem volt elég, hogy Rowling a hetedik könyv befejezése óta is Potter-történetmorzsákkal lepi meg rajongóit. 2005-ben a vermonti Middlebury-ben feltalálták a mugli kviddicset, ami azóta is úgy terjed, mint a vírus.

Ezt a technikai problémát az alapítók azzal a frappáns megoldással oldották meg, hogy elnevezték az azóta hetedik világkupát is megélt új sportot mugli kviddicsnek, és természetesen a földön játsszák. A szabályok majdnem ugyanazok, mint a képzeletbeli játéké, és láthatóan a játékosokat nem zavarja, hogy egy seprűnyéllel szaladgálnak a lábuk között. 2005 óta már van nemzetközi szervezet is, az International Quidditch Association (IQA), és több iskola képviselteti magát a nemzetközi porondon. Bárkit szívesen látnak, a feltétel persze magától értódő: szeresd a Harry Potter-könyveket.

Abban az esetben, ha megjönne az ember kedve egy kis kviddicshez, amit már különálló sportként kezelnek, nem kell messzire menni, ugyanis már itthon is művelik. Az ELTE sportnapján például meg is rendezték már 2013-ban.

tags: #harry #potter #1 #harry #kviddics #lenyeli

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a Groupama Aréna akadálymentesítéséről
• INBA Magyarország és NaturAllStars
• a Gaijin Entertainment magyarországi jelenléte
• Kézilabda és futball Balmazújvárosban
• A székesegyház, a plébánia és a futball Liverpoolban