Az előnyszabály és a bizalom elvesztése a kézilabdában

A kézilabda, mint az egyik legnépszerűbb csapatsport, Európa-szerte milliók figyelmét vonzza. A játék dinamikája, gyorsasága és a folyamatos fordulatok teszik izgalmassá. Azonban a sportágban számos olyan szabály és helyzet adódik, amelyek a laikus szemlélő számára félreértések forrását képezhetik, különösen, amikor egy csapat látszólagos nagy előnyét veszíti el. Az egyik ilyen kulcsfontosságú terület az előnyszabály alkalmazása, valamint a játékosok és a szövetség közötti bizalom kérdése, amely hosszú távon befolyásolhatja a válogatott szereplést és a sportág megítélését.

A kézilabda alapjai és a játékidő

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pályán kulcsfontosságú területek segítik a játékot és a szabályok értelmezését. Ilyen például a kapuelőtér, amely a két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész, és amelyet a kapuktól 6 méterre húznak meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. A levegőben lévő labda azonban - kidobást kivéve - megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat. A hétméteres vonal a kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal, amely mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál. A gólvonal a két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal, és a szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon rajta. A kapus-határvonal 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van, míg az oldalvonal a pálya hosszabb oldala. A cserevonal az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el, mérete 2,08 méter magas és 3 méter széles.

A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (például szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy. Azonban, ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (például sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt, ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap). A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha rendes játékidő után döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek, ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.

Az előnyszabály: A játékvezetés sarkalatos pontja

Az előnyszabály helyes alkalmazása a kézilabdás játékvezetés egyik sarkalatos pontja. Ráadásul a szurkolók nagy része nem ismeri jól a szabályt, és akkor is hevesen reklamál, ha a játékvezető helyesen ítélt. Az „előny” (angolul „advantage”) a szabálykönyv gyakrabban előforduló szavai közé tartozik. Szinte minden szabálypontban ott van, hogy „ha ezzel előnyt szerez”, vagy valamely hasonló, ezzel egyenértékű kifejezés, sok esetben pedig még egyszerűbben, a 13:2 szabályra hivatkoznak, amely konkrétan az előnyszabályt írja le. A játékvezetőnek minden esetben ki kell várnia, hogy mi történik, és csak akkor fújhatja le a védekező játékos szabálytalanságát, ha már meggyőződött arról, hogy a támadó csapat a labdát elveszítette, vagy a támadó - a védő szabálytalansága után - maga is szabálytalanul jutott esetleg előnyhöz, illetve a támadást folytatni nem tudja.

A szabály helyes alkalmazása komoly bölcsességet, önfegyelmet, empatikus képességet és gyakorlatot igényel a játékvezetők részéről. Ha ugyanis lát egy komolyabb szabálytalanságot, akkor szinte automatikusan fújna bele a sípjába - de nem teheti, meg kell várnia, hogy mi a szabálytalanság következménye, nem lehet-e előnyszabályt alkalmazni. A 13:2 szabálypont alapján ugyanis, ha előnyszabályt lehet alkalmazni, akkor kell is. Valószínűleg nem véletlen, hogy az előnyszabály nem alkalmazása a leggyakoribb hiba, ami miatt rendszeresen láthatunk játékvezetőket a sértett csapat játékosaitól vagy edzőjétől elnézést kérni.

Mikor veszít a vétlen csapat előnyt?

Pontosan hogyan kell értelmeznünk ezt az előnyt, és mikor beszélhetünk arról, hogy a vétlen csapat elveszíti a labdát? A legegyszerűbb eset, amikor a támadó játékos kezéből kiesik a labda, és azt az ellene szabálytalankodó ellenfél megszerzi. Ennél csak egy fokkal bonyolultabb, ha a vétlen játékos egy őt ért szabálytalanság hatására kidobja a labdát a pályáról. A következő fokozat, amikor nem a labdás játékossal szemben szabálytalankodnak, hanem egy csapattársával, aki a szabálytalanság következtében a feléje dobott labdát nem tudja elkapni. Ennek tipikus esete, amikor a védők megfogják a beállós kezét, vagy arrébb lökik, és emiatt a bejátszást nem tudja összeszedni.

A leghevesebb nézőtéri reakciókat kiváltó eset az, amikor a labdás játékos azért veszíti el a teste feletti uralmat, és lép négyet, vagy lép be a kapuelőtérbe, mert meglökték, vagy más módon szabálytalankodtak vele szemben. Akkor sem szabad az ezek valamelyikét elkövető játékost továbbengedni, ha a fenti előírásokat egy előzőleg őt ért szabálytalanság hatására sérti meg. Négy lépésből, vagy a kapuelőtéren belül állva szabályos gólt szerezni, illetve a labdát szabályosan továbbpasszolni nem lehet. Ha tehát a védők szabálytalansága után a támadó játékos a labdát megtartja ugyan, de túl sokat lép, vagy belép a kapuelőtérbe, esetleg egyszerűen három másodpercig állva marad, akkor a 13:2-es szabály, azaz az előnyszabály nem érvényesíthető. Ennek megfelelően a korábbi szabálytalanságot le kell fújni, és a vétlen (jelen esetben a támadó) csapat javára szabaddobást ítélni.

Ez azért okoz gyakran feszültséget, mivel ekkor - a helyzet jellegéből fakadóan - akár több másodperc is eltelik, több esemény is történik, míg végül olyan helyzet alakul ki, hogy a korábban elkövetett szabálytalanságot - amin esetleg már mindenki túllépett - kell lefújni. Felületes megfigyelő úgy érezheti, hogy a védő szabálytalanságát a játékvezető nem látta, vagy nem akarta lefújni, aztán, amikor a támadó mégis gólt lőtt, akkor visszafújta. Holott csak annyi történik, hogy a játékvezető (helyesen) megvárja, hogy alkalmazható-e az előnyszabály. Ha a labdás játékos nem tud szabályos gólt szerezni (mert például túl sokat lép, vagy belép a kapuelőtérbe), akkor a gól semmiképpen sem adható meg. Erre analóg eset, csak kevésbé látványos, amikor a védő lefogja a támadót, ő pedig megáll, kezében a labdával.

A szabálykönyv külön kiemeli, hogy az előnyszabályt akkor is alkalmazni kell, ha az elkövetett szabálytalanság személyi büntetést (sárga lap, kiállítás, piros lap) von maga után. Ez esetben a játékot tovább kell engedni, majd az első adandó alkalommal megejteni a személyes büntetést. Ez lehet az első játékmegszakítás (például gól vagy szabaddobás miatt), de ha a támadás lendülete megtörik, a támadó csapat feláll egy figurához, azaz olyan helyzet alakul ki, ahol a játék megállítása nem hozza a labdás csapatot hátrányba, akkor a játékvezető már megszakíthatja a játékot, és kioszthatja a megérdemelt büntetést. Ilyen esetben persze a játékvezető egy többletfeladattal szembesül: amíg a játékot továbbengedi, meg kell jegyeznie, hogy melyik játékos volt szabálytalan, hogy később valóban őt tudja kiállítani, és ne valaki mást, akinek esetleg annyi az összes bűne, hogy a közelben volt.

A helyesen alkalmazott előnyszabály sokszor félreértés forrása: sok néző azt gondolja, hogy a be nem fújt szabálytalanságot a játékvezető nem is vette észre. Ilyenkor a játékvezetőnek szilárdan ki kell tartania a saját ítélete (pontosabban az ítélet hiánya) mellett, és az esetleges heves reklamálás ellenére sem szabad elbizonytalanodnia. Sok azonban az olyan eset is, ahol valóban vitatható, hogy helyes-e az előnyszabály alkalmazása. Minden mérkőzésen több olyan esetet is látunk, ahol a labdás játékossal szemben kis mértékben szabálytalankodnak, ő azonban tovább tud menni, saját maga nem ejt hibát, kapura lő, de a lövését hárítja a kapus, vagy az el sem találja a kaput. Ilyenkor a játékvezetőnek el kell döntenie, hogy a hibás lövés a korábbi szabálytalanság következménye-e, vagy egyszerűen hibázott a támadó játékos (hiszen korántsem ritka az sem, hogy akár a legtisztább helyzetet is kihagyja egy játékos, anélkül, hogy bárki szabálytalankodna vele szemben).

Ezekben az esetekben eltérő játékvezetői gyakorlatokkal találkozunk. Van, aki könnyebb szívvel fújja le a szabálytalanságot, mások inkább úgy ítélik meg, a támadó kapura tudott lőni, tehát alkalmazható az előnyszabály. Általában a szélsőséges, mindent visszafújó, vagy, épp ellenkezőleg, mindent továbbengedő gyakorlat nem helyes, sok olyan esetet láthatunk ugyanakkor, ahol nem egyértelmű, hogy a szabálytalanság következménye-e a labdás játékos hibája, és ilyenkor több tere van a játékvezetőnek, amin belül némely párosok így, mások inkább amúgy ítélkeznek. Ha valaki megfelelően sok mérkőzést tekint meg, pontos képet fog kapni arról, hogy mely játékvezetők mely gyakorlatot követik. Ezekben az esetekben külső szemlélő számára nagyon nehéz megítélni, hogy mi volna a helyes ítélet, ám ha a játékvezető következetes, és mindkét oldalon azonos módon ítéli meg a helyzeteket, akkor azt el kell fogadnunk.

Néhány gyakori helyzet és a helyes ítéletek az előnyszabály alkalmazásakor:

• A labdát birtokló támadó játékossal szemben enyhén szabálytalankodnak, ő elejti a labdát, de egy csapattársa felveszi azt, és tovább folyik a támadás. A helyes ítélet: semmi, a 13:2 szabály alapján a játékot nem szabad megszakítani, mivel a támadó csapat a labdát megtartotta.
• A labdát birtokló játékossal szemben durván szabálytalankodnak, ő a labdát elejti. Egy csapattársa felveszi azt, egy harmadik csapattárshoz passzol, aki gólhelyzetbe kerül, de a játékvezető lefújja a szabálytalanságot. A helyes ítélet az előnyszabály lenne. Ebben az esetben a játékvezető hibázott, de ezt a hibát visszafordítani már nem lehet. Az elvesztett gólhelyzetre hétméterest adni nem szabad. A szabályok szerint büntetődobást akkor kell ítélni, ha tiszta gólhelyzetet akadályoz meg az ellenfél játékosa, hivatalos személye, vagy egy illetéktelen külső szereplő (például néző), illetve hatás (például áramszünet), a játékvezető pedig egyik kategóriába sem sorolható be ezek közül. Ha már a játékvezető lefújta a szabálytalanságot, akkor ossza ki a megfelelő egyéni büntetést (például sárga lap, kiállítás), majd a szabálytalanság helyéről, szabaddobással folytatódhat a játék.
• Az előző eset, de a játékvezető nem sípol, és a gólhelyzetben lévő csapattárs elhibázza a helyzetet. A helyes ítélet: szükség szerint a játék megállítása, egyértelmű jelzés, hogy milyen dobás fog következni (általában kidobás, ha a labda a kapu mellé ment, vagy a kapus kivédte), majd a szabálytalan játékos megbüntetése, és ezután a játék folytatása. Azt, hogy a játék hogyan fog folytatódni, a játékvezető saját belátása szerint jelezheti egyből a játékmegszakítás után, még a büntetés kiosztása előtt, vagy közvetlenül a játék újraindítása előtt, mindkettő helyes.
• A labdát birtokló, de tiszta gólhelyzetben nem lévő támadó játékost a védők meglökik, ő a lökés ellenére gólhelyzetbe kerül, de a lökés hatására nem tudja már megállítani a mozgását, négyet lép, majd a kapuba lövi a labdát. A helyes ítélet: szabaddobás a támadó csapat javára. Hétméteres nem ítélhető, mivel a szabálytalanság előtt nem volt gólhelyzet (és szigorúan nézve utána sem, mivel gólhelyzetben lévőnek csak a mozgását uralni képes játékos tekinthető). A gólt megadni nem szabad, négy lépésből szabályos gól nem szerezhető.
• A védekező csapat megszerzi a labdát. Az egyik meginduló játékost a labdát elvesztő korábbi támadó csapat játékosa hátulról durván visszarántja, de a labdát az indításban lévő csapat megtartja, és tovább folytatja a lerohanást. A helyes ítélet: megvárni a lerohanás végét, utána a játékot megállítani, a vétkes játékost büntetni (például kiállítás), majd a játékot a játékhelyzetnek megfelelően folytatni (ha gól esett, akkor középkezdés, ha hibás lövés történt, akkor kidobás).

Változások a játékszabályokban: 2016-os újítások

A kézilabdában is folyamatosan fejlődnek a szabályok, hogy a játék még dinamikusabb és igazságosabb legyen. A 2016-os év számos fontos újítást hozott a játékvezetésbe és a játékmenetbe:

• Kapuscsere mezőnyjátékosra: A pályán már nem kell mindig kapusnak lennie, azaz, ha a kapus helyett bejön egy mezőnyjátékos, neki már nem kell kapusmezt viselnie. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez a mezőnyjátékos nem léphet be a kapuelőtérbe (ha mégis megteszi, ugyanúgy büntetendő, mint bármely más mezőnyjátékos esetében), viszont nem feltétlenül ugyanennek a játékosnak kell lemennie, ha vissza akarják cserélni a kapust.
• Sérülés, ápolás: Ha sérülés miatt meg kell szakítani a játékot, kizárólag a játékvezető adhat engedélyt arra, hogy a pályán ápolhatják-e a sportolót, előtte azonban kikérheti annak véleményét, hogy tudja-e ápolás nélkül folytatni a játékot. Abban az esetben, ha a pályán ápolják a sérültet, az ápolást követően el kell hagynia a játékteret, és csapata következő három támadásánál nem léphet pályára. Ha a játékos a megengedettnél hamarabb lép pályára, az szabálytalan cserének minősül, és annak megfelelően kell büntetni.
• Passzív játék: A játékvezető passzív játékra figyelmeztető felemelt karja után legfeljebb hat passzra van lehetősége a támadó csapatnak, hogy lövéssel fejezze be az akciót. Az átadások számolása szabaddobás és blokkolt lövés után sem kezdődik elölről. A passzokat a játékvezetők számolják, és ez ténybéli döntésnek minősül, azaz nem szolgálhat óvási alapul, ha eltévesztik a számolást.
• Utolsó egy perc helyett fél perc: Miután a játék az utóbbi időkben még inkább felgyorsult és az erőviszonyok sok esetben kiegyenlítettebbé váltak, az utolsó percre vonatkozó szigorúbb elbírálásokat a jövőben csak az utolsó fél percben alkalmazzák, valamint az esetleges hosszabbítások utolsó fél percében. A szándékos szabálytalanságért nem csak kizárás jár, a vétlen csapat büntetőt is dobhat. Ebben az esetben úgy is lehet büntetőt ítélni, ha előtte nem állt fenn gólhelyzet. Csak azokban az esetekben kell hétméterest ítélni, amelyekben az eddigi szabályok alapján azonnali piros lapot kellett adni, és jelentést írni.
• Kék lap: A játékvezetőknek a sárga, illetve a piros lap mellett egy harmadik színű kártya is rendelkezésükre áll majd arra, hogy döntéseiket egyértelművé tegyék a nézők és a csapatok számára. Amennyiben kék kártyát kap egy játékos, úgy róla írásbeli jelentést kell készíteniük a játékvezetőknek, az eset pedig a fegyelmi bizottság elé kerül. A kék kártyával történő kizárás előtt a piros lapot fel kell mutatniuk a játékvezetőknek.

A 2016/17. évi NBI., NBI/B, NBII. felnőtt és NBI. Ifjúsági bajnokságokban az új játékszabályokat bevezették. Az NBI., NBI/B felnőtt, valamint az NBI. Ifjúsági és Serdülő bajnokságokban a Magyar Kézilabda Szövetség előírja az új játékszabályok kötelező alkalmazását. Az NBI/B és NBII. Ifjúsági és Serdülő, valamint a megyei bajnokságokat rendező megyei szövetségek saját hatáskörükben dönthetik el az új játékszabályok bevezetésének lehetőségeit.

A kézilabda népszerűsége és nemzetközi jelentősége

A kézilabda nagykönyvei is mindent megőriznek, és a sportág népszerűsége egyre nő. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) 210 tagországot tart számon, 28 ezer klubot, 128 ezer csapatot és 30 millió játékost számlál. Az IHF által szervezett események bevétele 2023-ban meghaladta a 30 millió eurós határt. A koronavírus-járvány előtti utolsó, 2019-es férfi kézilabda világbajnokság vonzotta az eddigi legnagyobb követőtábort a Nemzetközi Kézilabda Szövetség adatai alapján. 2 milliárdos összesített globális nézőszám jellemezte az eseményt, és a stadionokban a mérkőzésekre összesen 900 ezer belépést regisztráltak. A széleskörű nézettség 88 millió szponzori megjelenítést tett lehetővé, amely 2019-ben 222 millió eurós médiaértékkel rendelkezett. E kiemelt számokat a koronavírus-járvány - számtalan más sportághoz hasonlóan - visszavetette. A férfi Európa-bajnokságok esetében kiemelt nézőszámot hozott a koronavírus-járvány előtti utolsó, 2020. januári torna, amely 1,1 milliárd nézőt ért el. Az Európai Kézilabda Szövetség a 2014-es női Európa-bajnokság kapcsán közölt összesített adatokat, amely alapján a verseny 723 millió nézőhöz jutott el. A férfi tornák magasabb nézőszáma nem minden esetben érvényesül. Így például a 2018-as női Európa-bajnokság döntője kapcsán a francia televízió kivételes nézettségi adatokról számolt be. Az orosz-francia finálét a legizgalmasabb pillanatokban 8,1 millióan nézték, miközben a teljes mérkőzést 5,4 millióan követték Franciaországban. Egy évvel korábban, 2017-ben a férfi IHF-világbajnokság döntőjét, amelyet Franciaország és Norvégia játszott, majdnem egy millióval kevesebben, összesen 4,3 millió francai szurkoló nézte a televíziós közvetítésen keresztül.

Magyarország kézilabdában mind a sporteredmények, mind a kiemelt nemzetközi tornák rendezése tekintetében Európa élvonalába tartozik. A 2024-es férfi kézilabda Európa-bajnokág rendezési jogáért 8 ország versengett, míg a 2024-es női kézilabda Eb-ért 7 ország szállt versenybe, többségük társult is másik államokkal a siker érdekében. E vetélkedés eredményeként a 2024. november 28-a és december 15-e között zajló női kézilabda Európa-bajnokságot az osztrák-magyar-svájci közös pályázat nyerte el. Az elmúlt évtized új lendületet adott a magyarországi nemzetközi tornáknak, a 2024-es év végéig megvalósult, illetve sorra kerülő 6 nemzetközi tornából 3-ra az elmúlt tíz évben került sor. 2022 sporttörténeti mérföldkövet jelentett hazánk szempontjából, mivel Magyarország először rendezett felnőtt férfi kézilabdatornát. Emellett két alkalommal volt házigazdája női világbajnokságnak (1982, 1995), továbbá 3 alkalommal adott otthont Európa-bajnokságnak (2004, 2014, 2024), az önálló és társrendezős eseményeket is ideszámítva. Legközelebb 2027-ben lesz önálló magyar rendezésű női kézilabda világbajnokság. A női szakág hazai népszerűségét mutatja, hogy a valaha volt legtöbb nézőt stadionba csábító női klubmérkőzést is Magyarországon játszották, a 2023-as a Ferencváros-Esbjerg női kézilabda Bajnokok Ligája-elődöntőjét több mint 20 ezer néző szurkolta végig a budapesti MVM-dómban.

2024. június 1-2. igazi sportünnep volt Magyarországon. Remek hangulatban, magyar győzelemmel rendezték meg - immár tizedik alkalommal - a női EHF final four-t, vagyis a kézilabda BL-döntőjét. A torna végül teljes magyar sikert hozott, egyrészt, mert tényleg remek volt a szervezés, másrészt, a magyar Győri Audi ETO KC a döntőt is megnyerte. Itt is van bírógyalázás, indulat, méreg, fütyülés, de egyáltalán nem jellemző a másik csapat szurkolóinak vegzálása, sőt, udvarias taps szokta kísérni a másik csapat bemutatását is, noha maga a buzdítás, eléggé vehemens. A júniusi eseményen is a győri zöldek, a metzi sárgák, a bietigheimi fehérek és az esbjergi pirosak, az aréna egy-egy sarkát megkapták, és bármely kiélezett szituáció is alakult ki, végtelen sportszerűséggel szurkolt mindenki. Ahogy a világért fel nem merült senkiben, hogy az előtérben, a büféknél, vagy bárhol gond lenne a sörözgető szurkolók összeeresztésével. Győr 130 ezres, Metz 120 ezres, Esbjerg 115 ezres, Bietigheim 45 ezres város. Magyarországon a férfi szakágban is Veszprém és Szeged a két fellegvár. Ebben a sportágban válogatott szinten Norvégia és Dánia a legerősebb. Ugyanakkor mégis a magyar bajnokság az egyik legjobb, és ami tényleg meglepő, hogy a munkaerőpiacon átlagosan sokkal jobban kereső dánok, norvégok (és persze, koreaiak, brazilok, hollandok, szlovének, franciák) tömött sorokban érkeznek Magyarországra, hogy itt játszhassanak. A női BL-t valójában már 1961 óta lebonyolítják, igaz a struktúra sokat változott. A lebonyolítás szerint amúgy mindig a legjobb 27 nemzet vehet részt a tornán a nemzeti bajnokával, de a nemzeti szövetségek további helyezéseket vagy felminősítéseket is kérhetnek az EHF-től. A verseny több fázisból áll, vannak kvalifikációs versenyek, csoportkörök, kiesési szakasz, majd az említett final four. A kézilabda nagykönyvei is mindent megőriznek, lehet tudni, hogy a legtöbb gólt (1141-et) a montenegrói Jovanka Radičević szerezte, mindössze 10-zel többet, mint a román Cristina Neagu. Magyarország a 2024-2025-ös idényre, sőt 2027-ig is megszerezte a rendezés jogát. A jövő évi final fourra szinte garantálható a 18-20 ezres nézőszám, a jegyeket alighanem majd valamikor 2025 elején fogják elkezdeni értékesíteni, amikor persze még nem is lehet tudni, hogy ki jut majd el a nagy döntőbe, de a legoptimistábbak már ekkor bebiztosítják a belépőiket.

A játékos szemszögéből: Bizalom és feltételek elvesztése

A "nagy előny elvesztése" nem csupán a játékszabályok értelmezésében merül fel, hanem a játékosok és a sportág irányítói közötti viszonyban is. Nagy László, a Telekom Veszprém férfi kézilabda-együttesének csapatkapitánya, könnyek között, elcsukló hangon jelentette be visszavonulását, amelyben a válogatott körüli elégedetlensége is szerepet játszott. „Harminc év kézilabda és huszonkét év profi pályafutás után szeretném bejelenteni, hogy visszavonulok...” - mondta könnyeit morzsolva Nagy, majd hozzátette: „Köszönetet mondok csapataimnak, edzőimnek és a családomnak. Rengeteget köszönhetek nekik.” Nagy kétszeres BL-győztes a Barcelonával, de a Veszprémmel már harmadik fináléjára készült.

Nagy László levelében (2010. június 1-2., Barcelona) részletesen kifejtette a Magyar Kézilabda Szövetséggel és a magyar kézilabda-válogatottban való szereplésével kapcsolatos gondolatait. Közel tíz éven keresztül volt tagja a magyar kézilabda-válogatottnak, és tapasztalatai szerint a kezdetekben is szerény körülmények voltak, amelyek az eltelt időszakban gyakorlatilag nem javultak. Ezt számos volt és jelenlegi válogatott csapattárs is megerősítette. Mint csapatkapitány, feladatának tekintette a csapattársak problémáinak és észrevételeinek tolmácsolását a szövetség vezetői felé. A tavalyi év végén Sinka László elnök úr felkereste Barcelonában, ahol Nagy László ismét felvázolta a csapat körüli problémákat és hiányosságokat, amelyeket csapattársakkal már számtalanszor jeleztek. Az Elnök Úr érdemi változásokat ígért, de a felvetésekre közel egy év alatt sem érkezett válasz, az ígéretek pedig csak ígéretek maradtak. Jelezte, hogy amennyiben semmi nem változik, úgy a magyar kézilabda-válogatottban nem kíván a továbbiakban szerepelni.

A felmerült problémák, amelyek a játékosok bizalmának elvesztéséhez vezettek, a következők voltak:

• Körülmények: Fontosnak tartotta, hogy a címeres mezhez méltó körülmények között készülhessenek fel egy-egy világversenyre, és a részvétel ne kerüljön többletkiadásba a hazánkat képviselő sportolóknak.
• Napidíj: Az akkor 10 eurós napidíj (kevesebb mint 3000,- Ft) nyilvánvalóan nem fedezte a költségeiket, de még az elszállásolásukra megjelölt hotel 12 euró/nap internethasználati díját sem.
• Sérülésbiztosítás: Abban az esetben, ha sérülést szereztek volna a válogatottban való szereplés során, a Magyar Kézilabda-szövetség által kötött biztosítási szerződés szerint nem a játékos, hanem a szövetség kapta volna a kártérítést. Ez felvetette a kérdést, ki gondoskodna róluk és családjukról sérülés esetén.
• Anyagi elismerés: Élénken élt benne az emlék, hogy amikor 1999-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyertek, a Gerevich Alapítványtól társai ellentétben nem kapott anyagi elismerést, azzal az indokkal, hogy külföldre igazolt.
• Pénzfelhasználás: A 640 millió forintos költségvetés ellenére a körülmények nem javultak. A szövetség gyakran az utánpótlás finanszírozásával magyarázta a helyzetet, míg a játékosként éppen ellenkezőleg, a felnőtt válogatottra hivatkoztak.

Nagy László kiemelte, hogy a román és a bosnyák válogatott kézilabdázók megfelelő megbecsülést kapnak, holott az utóbbi ország válogatottja rövid fennállása óta még világversenyen sem szerepelt. Nem a gazdaságilag kedvezőbb helyzetben lévő franciákat vagy németeket hozta fel példának. A válogatottban való részvétellel kapcsolatos kivárásának oka a sérülések mellett egyszerűen a bizakodás volt. Bízott abban, hogy esete ráirányítja a figyelmet a problémákra, ám egy év és két hónap elteltével változás nem következett be. Véleménye szerint egy profi sportolónak meg kell teremtenie a megélhetést és a jövőt, és nem teheti meg, hogy megfelelő feltételek nélkül a Magyar Válogatottban szerepeljen, mert ezzel hiteltelenné tenné magát és sporttársai előtt is. Ezzel a levéllel lezártnak tekintette az ügyet.

tags: #hat #gol #elonyt #szorakoztunk #el #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• horvát kifejezések és kulturális betekintés
• A legendás Crimson Tide jelentősége
• Olvasd el a drámai Európa Liga elődöntő részleteit!
• A tökéletes Adidas kosárcipő fiúknak
• Az UEFA elnökének tervei