Heinrich von Kleist válogatott művei: Életmű és elbeszélői világ
A német nyelv egyik legnagyobb, legmerészebb, legmagasabbra törő költője volt, drámaírónak párját ritkítja - s párját ritkítja mindenképpen mint prózaíró, elbeszélő is. Egyszeri, soha vissza nem térő tünemény volt, kirítt minden hagyományos rendből és elképzelésből, excentrikus témáiba úgy beleásta magát, hogy az már hisztériával, tébollyal volt határos. Mélységesen szerencsétlen volt mindemellett, olyan igényeket támasztott önmaga iránt, amelyek felőrölték életerejét, a lehetetlenért küzdött, minduntalan pszichogén, lelki eredetű betegségek sújtották, és korai halálra volt ítélve.
Harmincöt esztendős korában megölte magát egy nővel együtt, akit nem is szeretett, csak a meghalni akarás fűzte össze őket, mert az asszony gyógyíthatatlan beteg volt. Megölte magát, mert amint mondotta, „ezen a földön nem volt már tanulni- vagy megszereznivalója”; megölte magát, mert belefáradt tökéletlenségeibe, metafizikai vágy szállta meg, hogy töredékes egyéniségét elszórja a mindenségbe - hátha az majd tökéletesebb egységet teremt belőle. Harmincöt év: ilyen rövid idő alatt tört ki belőle hatalmas életműve.
A kötet tartalma
Az alábbi táblázat a válogatott művek gyűjteményének legfontosabb drámai és elbeszélői egységeit foglalja össze:
| Műfaj | Cím | Fordító |
|---|---|---|
| Drámák | Amphitryon | Szabó Lőrinc |
| Drámák | Az eltört korsó | Németh László |
| Drámák | Pentheszileia | Tandori Dezső |
| Drámák | Heilbronni Katica | Petra-Szabó Gizella |
| Elbeszélések | Kohlhaas Mihály | Kardos László |
| Elbeszélések | A chilei földrengés | Szabó Ede |
Elbeszéléstechnika és világkép
Heinrich von Kleist rövid élete során mindössze nyolc elbeszélést írt, mégis sikerült beírnia magát a világirodalom leghíresebb elbeszélőinek panteonjába. Elbeszélései értékét nemcsak az adja, mennyire érdekesek műfaji irodalomtörténeti szempontból, hanem az is, hogy a szerző rendkívül egyedi, különutas világképének mozaikjául szolgálnak.
Kohlhaas Mihály
Aligha vitatható, hogy Kleist leghíresebb története mind a mai napig a Kohlhaas Mihály, melynek főhőse - az igazságáért küzdő lócsiszár, akit „a jogérzéke tett rablóvá és gyilkossá” - a világirodalom egyik legemblematikusabb hamleti/macbethi antihőse. Kleist elsősorban drámaíró volt, eredetileg ezt a művet is drámának szánta, de még kisregény terjedelmű elbeszélésformájában is érződnek a drámai vonások.
A chilei földrengés
A chilei földrengés a chilei királyság fővárosában, „St. Jágóban” játszódik, az 1647-es nagy földrengés idején. Jeronimo házitanító a gazdag Don Asteron házában, és összeszűri a levet annak lányával, Josephával, ezért mindkettejüket megbüntetik. A történet egy balszerencsés aszimmetriára épül: a halál kapujában álló szerelmespár a földrengés hatására egérutat nyer.
Kleist korábbi módszeres leírásából megtudjuk, hogy a földrengés elpusztította a társadalmat szabályozó intézményeket: a palota elsüllyedt, a törvényszék lángba borult, nincs többé semmiféle alkirály. Az erőszak egyik legnagyobb világirodalmi ábrázolójának története azonban vérfürdőbe torkollik: a tömeg meglincseli a főszereplőket. Kleist erőszakos, apokaliptikus világképében a legerősebb élet és művészet mindig a pusztulás romjai alól nő ki - hogy aztán bőven adjon munkát a filozófusoknak.
tags: #heinrich #von #kleist #valogatott #muvei
