A kanadai labdarúgó-válogatott története és kiemelkedő sportolói

Pelé, Michael Jordan, Michael Phelps, Roger Federer, Muhammad Ali - utolérhetetlen csodák az emberiség egyik legnagyobb találmányából, a világ sportjából. Kanada is büszkélkedhet kiemelkedő sportolókkal, azonban a juharlevelesek nemzeti sportja a jégkorong, a labdarúgás csak az ötödik-hatodik legnépszerűbb sportág az országban. Ennek ellenére a kanadai labdarúgó-válogatott története számos érdekes fordulattal és emlékezetes pillanattal teli, emellett pedig egy igazi sportikon, Wayne Gretzky is hozzájárul Kanada hírnevéhez.

A kanadai labdarúgás korai története és a szövetség megalakulása

Érdekesség, hogy Kanadában már 1859-ben labdarúgó mérkőzést játszottak - korábban, mint ahogy az angol FA megalakult. 1885-ben már válogatott mérkőzésen is pályára lépett az ország csapata, az azóta is örök riválisnak számító Egyesült Államok ellen (a történelmi hűség kedvéért Kanada 1-0-ra nyert). A Kanadai Labdarúgó Szövetség az ország államainak korábban megalakult szövetségeiből jött létre 1912-ben, és lett FIFA-tag 1913-ban.

Nemzetközi szereplések és sikerek a labdarúgásban

A kanadai válogatott sokáig nem hallatott magáról, első ízben az 1958-as világbajnokság selejtezőin indult, azonban el is bukott. Kanada első szereplése világversenyen az 1976-os montreali olimpián volt, ahol a házigazdák 2-1-re kaptak ki a szovjetektől és 3-1-re Észak-Koreától, így csoportutolsóként elbúcsúztak a további küzdelmektől.

A válogatott kvalifikálta magát az 1984-es Los Angeles-i olimpiára is, ahol a csoportmérkőzéseken ötvenszázalékos mérleggel (1-1 Irak ellen, 1-0-ás vereség Jugoszláviától, 3-1-es győzelem Kamerun ellen) továbbjutott a csoportból és a negyeddöntőben 1-1 után tizenegyesekkel 5-3-ra kapott ki a későbbi ezüstérmes braziloktól. A kanadai válogatott története során először - és utoljára - 1986-ban kvalifikálta magát a világbajnokságra, de végül 0 ponttal, rúgott gól nélkül mehetett haza. Kanada egy csoportban volt a mieinkkel, a magyar válogatott Esterházy és Détári góljaival 2-0-ra verte a piros-fehér legénységet.

Arany-kupa győzelem és további jó szereplések

Kanada büszkélkedik nemzetközi trófeával. Általános elképedésre 2000-ben a CONCACAF Arany-kupán a csoportmeccsek során 2-2-t játszott Costa Rica, 1-1-et Dél-Korea ellen, és mivel a két másik rivális is döntetlent ért el egymás ellen, sorsolásra került sor, a pénzfeldobás pedig a kanadaiaknak kedvezett. A juharleveles válogatott olyan lendületbe jött, hogy 2-1-re verte Mexikót a negyeddöntőben, majd Trindad és Tobagót is legyőzte az elődöntőben 1-0-ra. A döntőben nem a piros-fehérek voltak az esélyesek, ám Kolumbia sem tudta megállítani az első nemzetközi sikerét begyűjtő gárdát, a Los Angeles-i fináléban Kanada 2-0-ra győzött.

2002-ben Kanada elődöntőt játszott az Arany-kupán is, s az amerikaiak csak tizenegyesekkel tudtak a döntőbe jutni. A kanadai válogatott mérlege idén felemás: győzelem Ausztria és Jamaica ellen, döntetlen az örök rivális Egyesült Államok ellen és vereség Jamaicától.

A Kanadai Labdarúgó Szövetség adatai

Az alábbi táblázatban a Kanadai Labdarúgó Szövetség főbb adatait foglaljuk össze:

A modern éra és a visszatérés a világbajnokságra

A világ egyik legismertebb egykori űrhajósa, Chris Hadfield tartott lelkesítő beszédet a kanadai válogatott tagjainak a belgák elleni szerda esti meccs előtt a katari labdarúgó-világbajnokságon, írja az Espn. Erről John Herdman szövetségi kapitány számolt be az 1-0-ra elvesztett mérkőzés után.

„Beszélt azokról a tapasztalatokról, amelyeket az ország képviseletében szerzett a hadseregben és űrhajósként. Arra ösztönözte őket, hogy nyújtsanak mindig száz százalékos teljesítményt, akármi is a stratégia” - mondta Herdman. A motivációs beszéd végül megtette a hatását: világbajnokságra harminchat éves kihagyás után kijutó Kanada nem pusztán derekasan küzdött, hanem komolyan meg is izzasztotta a papíron a torna egyik legerősebb csapatának számító Belgiumot az F csoportban.

Wayne Gretzky: Kanada legnagyobb jégkorongozója

És persze Wayne Gretzky, a jégkorong történetének vitathatatlan legnagyobbja, aki annyi rekordot tart, hogy összeszámolni sem könnyű. Bár az internet elvben nem ismer terjedelmi korlátokat, az egyszerűség kedvéért vegyük csak a legeslegfontosabbakat Wayne Gretzky megdönthetetlennek tűnő csúcsai közül. Ezek lényeges adalékok ahhoz, hogy megértsük a kanadai sztár viharos népszerűségét - de nem elegendőek.

Gretzky ugyanis sármjával és intelligenciájával legalább annyit tett hozzá az őt övező mítoszhoz, mint azzal, hogy valószínűtlen anticipációs készségének köszönhetően minden pillanatban tudta, hová és mikor érkezik majd a jégen a korong. Húsz évet töltött az NHL-ben, és a hokis szakma képviselői, a sportújságírók és a szurkolók között teljes a konszenzus abban, hogy hozzá foghatót nemhogy nem látott, de a jövőben sem lát majd a világ. Már gyermekként is eltökélten sportolt, állítólag nagyapja farmján kétévesen és tíz hónaposan húzott először korcsolyát a lábára, hatévesen pedig már a nála négy évvel idősebbek között villogott.

Hihetetlen rekordok és elismerések

Csak asszisztból többet adott, mint amennyi pontot (gól+assziszt) szerzett az őt követő legeredményesebb, a szintén zseniális Jaromír Jágr. Visszavonulásakor az NHL 61 rekordja fűződött a nevéhez, ezek közül 40-et az alapszakaszban, 15-öt a playoffban, hatot All Star-meccseken ért el. A kapu mögötti területet ma is Gretzky irodájának (Gretzky's office) hívják, annyira védjegyévé vált, hogy onnan csapott le ragadozóként az ellenfelekre. Az ontariói Brantfordból induló srác 1978-ban „csak” harmadik lett Kanadával a hazai rendezésű junior-vb-n, de 17 pontjával ő volt a mezőny legeredményesebje.

Ki ne tudná, az Edmonton Oilersszel emelkedett a hoki sztratoszférájába, tíz évig állt a franchise alkalmazásában, ez idő alatt négyszer vezette el az Oilerst a Stanley-kupáig. Amikor 1988-ban a kanadaiak végtelen elkeseredésére Los Angelesbe szerződött, kevesen hitték, hogy egy kaliforniai csapat is eljuthat a nagydöntőbe, de a Kingsnek Gretzkyvel 1993-ban ez is megadatott.

Kilencszer kapta meg a Hart Memorial Trophyt, azaz az NHL legjobb játékosának dukáló trófeát (1979-es NHL-es bemutatkozásától fogva mindjárt zsinórban nyolcszor...), a pontkirálynak járó Art Ross Trophy tízszer lett az övé, ötször lett gól- és 16-szor asszisztkirály. Ő az egyetlen jégkorongozó, aki az NHL-ben egy idényben 200 pont fölé jutott, viszont mindjárt négyszer is, 1986-os 215 pontja felülmúlhatatlan rekord. Pályafutása során 1487 meccset játszott, 894 gólt szerzett, 1963 gólpasszt adott, 2857 pontot gyűjtött, és mindössze 577 percet töltött a büntetőpadon.

Olimpiai szereplés és a 99-es mez öröksége

Egyéni elismeréseinek se szeri, se száma, jellemző, hogy a Nike sem tudta őt kihagyni a kor legnagyobbjait (pl. Michael Jordan, John McEnroe, az európai változatban Ian Rush) felvonultató 1989-es szuperreklámjából, holott a nagy amerikai sportszergyártó akkoriban nem is gyártott jégkorong-felszereléseket.

Csak az olimpiai arany maradt ki az életéből, ami nem őrülten nagy meglepetés, hiszen az NHL sztárjai 1998-ig csak módjával tették tiszteletüket a játékokon. (Akárcsak a világbajnokságokon, Gretzky egyszer, 1982-ben vett részt vb-n, és Finnországban bronzérmes lett.) Naganóban viszont - nyilván az NBA-s amerikai Dream Team 1992-es csodáját kívánva lemásolni- a kanadaiak is bevetették az összes nagyágyújukat, hogy mást ne mondjunk, Gretzky mellett Eric Lindrost, Steve Yzermant, Ray Bourque-öt vagy a kapuban Martin Brodeurt, mégsem bírtak az elődöntőben a csehekkel, sőt a finnek elleni bronzmeccset is elveszítették.

A 2002-es Salt Lake City-i téli olimpián a kanadai csapat igazgatójaként (a szövetségi kapitány hivatalosan Pat Quinn volt) megadatott neki, hogy az amerikaiak ellen 5-2-re megnyert finálé után meghallgathassa az O Canadát, hazája himnuszát - a Nagy Tavaktól északra éppen ötven éve, 1952 óta vártak erre a pillanatra. (Nyolc évvel később, 2010-ben pedig negyedmagával ő lobbanthatta fel az olimpiai lángot a vancouveri téli olimpián.) Ekkor már a Phoenix Coyotes társtulajdonosa volt, a 2004-2005-ös lockoutot követően vezetőedző is lett, de amikor a klub 2009-ben becsődölt, Gretzky is távozott, és immár több mint három éve a sportban és a szórakoztatóiparban működő, edmontoni székhelyű Oilers Entertainment Group résztulajdonosa és alelnöke.

1988-as házasságkötését a nála 16 nappal idősebb Janet Jones színésznővel a kanadai sajtó, csak „királyi esküvőként” aposztrofálta, azóta is nagy boldogságban élnek, öt gyermekük született. A hihetetlenül népszerű Gretzky életéből a nagypolitika is jócskán profitál, hazájában a konzervatívok, az Egyesült Államokban a republikánusok lelkes támogatója.

Harmincnyolc évesen egy Pittsburgh Penguins elleni 1999. április 18-ai vesztes meccsen, a New York Rangers színeiben búcsúzott el az aktív játéktól. A Madison Square Gardenben a tiszteletére a híres honfitárs, Bryan Adams énekelte el a kanadai himnuszt, holott két egyesült államokbeli csapat volt a jégen. John Amirante pedig átköltötte az amerikai himnuszt egyik sorát (O'er the land of the free) arra, hogy „...in the land of Wayne Gretzky”.

Amint lekorcsolyázott a jégről, rögvest beiktatták a sportág Hírességek Csarnokának tagjai közé, az NHL pedig a teljes liga számára kötelezően visszavonultatta a híres 99-es mezt. (Rajta kívül a major ligákban ez egyedül a baseball első afroamerikai sztárjának, a 42-esben játszó Jackie Robinsonnak dukált.) Ebben azóta az egész világ követte, mindenki tudja, hogy ez a szám mindörökkön örökké a legnagyobbé, Wayne Gretzkyé.

Wayne Gretzky - NÉVJEGY

tags: #hires #canadai #valogatott #focistak

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a BUSE Pálya majálisáról
• Útmutató a Santiago Bernabéu-élményhez
• Vas Megyei I. osztály, 25. forduló
• az amerikai jégkorong sikerei és jövője
• Részletes NBA statisztikák