A Kézilabda Szabályai: Átfogó Útmutató a Játékhoz
A kézilabda, ez a dinamikus labdajáték, világszerte elterjedt sportág, amely számos országban, különösen Európában - Skandináviában, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Magyarországon és Romániában - rendkívül népszerű. Emellett a kézilabda népszerű sportág a Balkán országaiban is, például Szerbiában, Horvátországban és Montenegróban, valamint Oroszországban és Izraelben is. A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére.
Az első kézilabda szövetséget 1928-ban alapították Németországban, és 1929-ben megszületett az első hivatalos szabályokat tartalmazó kézilabda szabálykönyv. Azóta a sportág egyre népszerűbbé vált, és ma már világszerte több mint 180 országban játszanak kézilabdát. Az első hivatalos világbajnokságot 1938-ban rendezték meg Németországban, és azóta minden négy évben megrendezik a világbajnokságot. A kézilabda fejlődése során számos változás és fejlesztés történt a játék szabályaiban és a felszerelésekben is.
A Kézilabda Pálya és Felszerelés
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya 40 méter hosszú és 20 méter széles, az oldalvonal mentén egy, az alapvonal mentén két méteres biztonsági zónával. A pálya anyaga általában parketta, a kézilabdát jellemzően tornateremben, zárt csarnokban játsszák, de ismert szabadban játszott változata is. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is.
A Játékterület Fontosabb Vonalai
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
A Kapuk és a Labda
A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. A kapuk 3 méter szélesek és 208 centiméter magasak, a földhöz rögzítik őket.
A játékszer bőrből vagy műanyagból készült, levegővel felfújt labda, melynek mérete gyerekeknél 1-es, junioroknál és nőknél 2-es, férfiaknál 3-mas. A labda felületét a jobb tapadás érdekében a játékosok általában waxolják.
A Csapat és a Játékosok Szerepe
Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll, de bizonyos versenyeken engedélyezik 16 fős keretek nevezését. Például a 2013-as női világbajnokság kapcsán a mérkőzésekre 16 játékos nevezhető be. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön.
Kapus
A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. A kapus a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is, de ütköznie saját területén kívül tilos.
Mezőnyjátékosok és Cserék
Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani. A gyakorlatban a mezőnyjátékosok zöme védekezéskor és támadáskor szinte mindig cserélődik.
A kézilabdában a mezőnyjátékosok posztjai a következők:
- Bal- és jobbszélső: Feladatuk támadáskor a beugrás, betörés, ziccerdobás, védekezéskor saját posztjukon védekeznek, középre zárnak és zavarják az ellenfél támadását.
- Beálló: A támadáskor mindig a történések sűrűjében van, a falat megnyitja és lezárja, befordulva lő kapura, védekezéskor középsőt játszik.
- Bal- és jobbátlövő: Feladatuk a pontszerzés, a támadások jelentős részét nekik kell gólra váltani, védekezéskor a középső területen igyekeznek megakadályozni az ellenfél kapura törését.
- Irányító: Vezetik a támadásokat, utasítják a többi játékost a megjátszandó figurákra, védekezéskor általában középen zavarják az ellenfél támadását.
A Játék Menete és Időtartama
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A világbajnokságon a mérkőzések szünetei 15 perc hosszúságúak. Korosztályos mérkőzéseken a félidők hosszát húsz percre rövidítik. A mérkőzéseken csak a csapatfelelősök szólhatnak a játékvezetőkhez. A világbajnokságon mérkőzésenként a csapatok legfeljebb három alkalommal kérhetnek időt. Egy félidőn belül két időkérésre csak akkor van lehetőség, amennyiben a félidőn belüli első időkérés az adott félidő 25. percének végéig megtörtént.
Időmérés és Gól Érvényessége
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Szabálytalanságok és Büntetések
A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. A labdát birtokolni csak úgy szabad, hogy három lépésenként vagy három másodpercenként le kell pattintani a földre. A kapus kivételével lábbal nem szabad a labdához érni.
Passzív Játék
Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.
Büntetések
Számos szabálytalanság lehetséges a játék során, mint például a szabálytalan fogás, lökés, blokkolás, lábbal a labdához érés stb. Egy szabálytalan csere esetén kétperces büntetés jár. Egy játékos időleges kiállítása 2 perces büntetés, míg kizáráskor piros lap jár.
Döntetlen és Hosszabbítás
Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. Ha mindkét csapat azonos számú gólt ér el, a játék döntetlen eredménnyel végződik. Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie.
Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egyperces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek.
Hétméteres Dobások
A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
Játékvezetők Szerepe
A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető, a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik. Döntéseik véglegesek, velük értekezni csak a csapatkapitányok jogosultak.
A Szabályok Evolúciója és Gyakorlati Alkalmazása
A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változtak, mely változásokat több pontban lehet összefoglalni. A legkisebb felfordulást a leglátványosabb változás, a kék lap bevezetése hozta. Ezzel a játék igazából nem változott, annyi a következmény, hogy a játékosok, edzők, másodpercekkel egy piros lap kiosztása után értesülhetnek arról, számíthatnak-e eltiltásra, ami kicsit lenyugtatja a kedélyeket.
Sérülések Kezelése és a Kispadra Ültetés Szabálya
Egy egyszerű szabályváltozással jelentősen le lehet rövidíteni a sérülések regenerációs idejét. Mióta a pályán ápolt játékosnak az ápolás után három támadásnyira le kell ülnie a kispadra, drasztikusan gyorsabban felépülnek a kézilabdázók bármilyen súlyos fault után. Egyes kimutatások szerint a meccs közben a pályán alkalmazott ápolások száma jelentősen, mintegy 70-80 százalékkal visszaesett. Azonban ez a szabálypont feszültséget is szított az IHF és a nemzeti szövetségek között, mivel a szabály kimondja, hogy a nemzeti szövetségek ezt a szabályt feloldhatják az utánpótlás-versenyeken, ennek ellenére több országban is úgy döntöttek, hogy az alacsonyabb osztályú felnőtt bajnokságokban se vezetik be - erre pedig elvileg nincs lehetőségük.
Az Utolsó Fél Perc Szabályai
Bevált az utolsó fél percre vonatkozó szabályok szigorítása. Mindössze egyetlen ilyen ítéletet láthattunk az olimpián, ahol egy meggondolatlan játékos piros lapot kapott, az ellenfél pedig hétméterest, bár a szabálytalanság a túlsó térfél közepén történt. Pedig mindegyik versenyen sok volt a szoros mérkőzés, ennek ellenére a már említetten kívül sosem láttuk, hogy bárki megpróbálta volna sportszerűtlenül befolyásolni a végeredményt.
A Lépéshiba Szabálya és Gyakorlata
Bárki, aki legalább két kézilabda-mérkőzést látott már, ismeri a játék egyik alapszabályát: labdával a kézben legfeljebb három lépést szabad megtenni. Szinte napra pontosan ötven éve ismerjük az útbaigazítást: Három legyen, amennyit lépsz, és amennyit lépsz, az három legyen! De a meccsre járók számára az sem szolgálhat újdonságul, hogy ennek a szabálynak a betartatása nem mindig sikerül.
Az élvonalbeli férfimeccseket végignézve szinte biztosan látni fogunk öt, hat olyan gólt, amit lépéshiba előz meg, akár többet is. Az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) különböző versenyeiről közzétett „legszebb gólok” videóösszállításokba is szinte mindig kerülnek be olyan gólok, ahol a gólszerző, vagy a gólpasszt adó játékos nem igazodott a szabályokhoz. Mondhatni, a megengedettnél több lépésből született gólok a játék részeivé váltak.
Példaként említhető a 2024-es férfi Európa-bajnokság elődöntőjének utolsó percében a svéd Jim Gottfridsson gólja, amit a játékvezetők lépéshiba miatt lefújtak, nem adtak meg (jogosan, Gottfridsson a támadás során kétszer is túl sokat lépett). A szakértők szerint Gottfridsson rendszeresen él ezzel az eszközzel, sőt, amikor a dán Mathias Gidsel még „csak” egy klasszis játékos volt, a Bundesligában gyakran megjegyezték róla: „öt lépésből könnyű”. A Füchse Berlin 26 éves átlövője akkora klasszisa ennek a játéknak, nem létezik olyan szabály és olyan játékvezetés, amivel ne tartozna a világ legjobbjai közé, de ezzel együtt el kell ismerni, rendszeresen él a játékvezetők figyelmetlenségeiből fakadó lehetőségekkel. A játékvezetők számára szinte lehetetlen felismerni a lépéshibát, hiszen a játékos mozgása megtörik, egy gondolatnyi szünet is van az utolsó két lépés előtt.
Ez alapvető változást hoz a játékba. Egyes edzők szeretnek, ill. szerettek korábban, kevés faulttal védekezni, de jó mozgással a támadó csapatot belemenésre vagy lépéshibára kényszeríteni. Ennek már tíz évvel ezelőtt is megvolt a kockázata, ma pedig szinte alkalmazhatatlan, olyan nagy valószínűséggel marad néma a síp. Ha meg akarod állítani a támadást, muszáj faultolni. Az átlövések nélküli támadójáték jelentősen profitál abból, hogy négy, öt lépéssel nagyobb teret lehet teremteni a betörésekhez. Egyáltalán nem ritka, főleg a falba lendületből betörő játékosoknál, az egy lendülettel megtett négy lépés labdával a kézben.
A játékosok többsége nem igazán ismeri a szabályokat, de igazából nem is kell ismerniük. Nekik azt kell tudniuk, a játékvezetők a gyakorlatban mit fújnak le, és mit nem. Amit nem fújnak le, az jó, mindegy is, mit ír a szabálykönyv. Nincs másodfok, nem lehet fellebbezni, ha nem szól a síp, megadják a gólt, jó vagy, akárhányat is léptél. Néhány, négy vagy öt lépésből gólhoz vagy gólpasszhoz vezető figurát a játékosok olyan gyakran és olyan profi módon kiviteleznek, nehéz elhinni, hogy ezt nem így gyakorolták edzésen. Joggal számíthatott a játékos arra, hogy ezúttal is, ahogy általában, megadják a gólt? Hibázik a játékos, ha úgy lő gólt, ahogy mindig szokott? Az elvi válasz nem is kérdéses.
tags: #hobbi #noi #kezilabda #ullo
