A Honvéd Szurkolói Dalok Története és Jelentősége
A Budapest Honvéd futballcsapatának szurkolói dalai mélyen beágyazódtak a klub identitásába, tükrözve a szurkolók szenvedélyét és a csapat iránti hűségét. Ezek a dalok nem csupán szurkolói kórusok, hanem a klub történelmének, küzdelmeinek és győzelmeinek szerves részei.
Törzsszurkolói kezdeményezés és nosztalgiatalálkozó
A közelmúltban a Szolnoki Olajbányász kosárlabdacsapatának szurkolói is példát mutattak a közösségépítésben. Heti két tétmeccset játszik mostanság az NHSZ Szolnoki Olajbányász kosárcsapata. Szurkolóik hazai pályán és idegenben is velük vannak. Szombaton este a szokottnál is nagyobb és hangosabb B-közép biztatta a piros-feketéket, közöttük olyan drukkerek is megjelentek a lelátón, akik már évek óta nem járnak Olaj-meccsre. Mint kiderült Balogh József, a klub egyik törzsszurkolója szervezett egy nosztalgiatalálkozót, amelynek lényege az volt, hogy fiatal és szenior drukkerek együtt, még a szokottnál is nagyobb hangerővel biztassák kedvenceiket a Honvéd elleni bajnoki összecsapáson. A kezdeményezés Balogh József barátja, a Londonban élő Sávai Roland ötlete volt, aki felvetette, milyen jó lenne ismét összeverbuválni, együtt látni az elmúlt negyven év szurkolóit.
Balogh József, akit barátai és ismerősei is Tantónak szólítanak, nagy lelkesedéssel fogott a szervezéshez. Különböző közösségi fórumokon kereste azokat az egykori szurkolóbarátokat, akik az utóbbi években nem jártak Olaj-meccsekre. Tisztában volt vele, hogy a régi szurkolótársak családot alapítottak, és a hierarchiában a család vált a legfontosabbá, emiatt sokan eltávolodtak a kosárlabdától. Abszolút pozitív visszajelzéseket kapott mindenfelől. Annak ellenére, hogy nehéz volt mindenkinek megfelelő dátumot találni, sokan, akik megígérték, ott voltak a gyülekezőn, amit a Tiszavirág-híd alatt lévő szurkolói klubban tartottak. Az eredeti terv az volt, hogy az Olajbányász hősidőktől napjainkig meghatározó szurkolói csoportosulásai kronológiai sorrendben szurkolnának egymásutánban, majd közösen. Barcsik Tomival, az Olaj-tábor mostani vezetőjével azonban úgy döntöttek, hogy egységesek lesznek, és közösen szurkolnak. Így is történt, jó hangulat uralkodott a lelátókon, a csapat pedig magabiztosan nyerte meg a mérkőzést a Honvéd ellen, amellyel szemben annak idején nagy csatákat vívtak.
Tantó később arról is beszélt, hogy sokan üdvözölték az ötletét és várják a folytatást. A meccs után a szurkolói klubban tartották a harmadik félidőt, és a rendezvény elérte célját. A jövőre nézve elmondta: - Ami biztos, 2026. Célunk csak egy van, a Honvéd a sportban, Mindig az élen, az elsök közt legyen!
Az "Hajrá Honvéd!" induló elemzése
A "Hajrá Honvéd!" című dal keletkezett korábban, 2007 első hónapjaiban, az új Bozsik Stadion felavatását megelőzően. Az első strófában a szerző, Anonymus az "in medias res" (a dolgok közepébe vágva) eszközzel él, terjedelmes bevezetést nem alkalmazva. Az első sor, "A Honvéd napja eljött már", tekinthető prológusnak, a magyar irodalomtörténet egyik legrövidebb ilyen darabjának. A versbeszélő nagy magabiztossággal áll a mérkőzés elébe, ami a második nagy gazdasági világválság (2008-2014) előtti nyugati szuperoptimizmus hatását tükrözi. Ezt fokozzák olyan túlzó kijelentések, miszerint a Kispest a "sztár", illetve a "győzelem már csak ránk vár". A refrént ("Hajrá Honvéd!") is tartalmazó negyedik verssorban a "fellegvár" kifejezéshez nyúl, amelyet a harmadik évezred első évtizedében a szakma jeles képviselői szinte csak vidéki, kieséstől vagy megszűnéstől veszélyeztetett klubokra aggattak. Ez a momentum is mutatja, hogy a művész a versszak végére már tisztában van a Kispest valós erősségével, azonban kíméletlen harcot indítva megpróbálja munkásságával felvirágoztatni szeretett gárdáját.
A második versszak során valamelyest csökken a tempó, ez a rész az alapvető körülmények és a közelmúlt megismerését szolgálja. Az első sor ("Jön hozzánk az ellenfél") nyitva hagy néhány, a korban valós gondot jelentő kulcskérdést. Vajon elég a vendégcsapat érkezése egy bajnoki megrendezéséhez? Biztos nem szól közbe az MLSZ-Sport TV-tandem? Netalán csúszhat a csörte egy hétközi BL-selejtező miatt? Nem kapunk választ. Később a győzelemre, mint célkitűzésre hívja fel a nép figyelmét ("Csak a győzelem lehet a cél!"), amely élő tanúbizonysága annak, hogy a védekezésre épülő, végtelenül fegyelmezett ("diszciplinált"), de rendkívül unalmas "catenaccio" futballideológia egyes irányzatait csak Massimo Morales 2009-es szerződtetése, vagyis a 2007-es aranykor után tette magáévá.
A harmadik szakasz elején ismét a győzelemre fókuszál, de bekeményít. Most már nemcsak "lehet" nyerni, hanem "nyerni kell". Ezzel kis nyomást is pakol az öltözőben az indulót rendszerint teljes hangerővel bömböltető, arra pogózó játékosokra. A következő sor teszi igazán kivételessé a művet, az acélra való utalás ("Csapatunk kemény, mint az acél!") valójában az egykori tulajdonos, Pierro Pini dunaújvárosi kalandjáról való bújtatott véleménynyilvánítás, egyben a régi idők, a múlt elleni küzdelmet szimbolizálja. Itt jönnek a képbe a drukkerek, akik a keletkezés előtt néhány évvel maguk akadályozták meg klub telephelyváltását. Anonymus a "Szurkolóink szíve értünk ég" verssorral kedveskedett nekik. A "Hajrá Honvéd, hajrá még!" fordulat jelenti a költemény tetőpontját, hiszen ekkor a vezérszurkoló helyébe képzeli magát, aki egy fokozattal magasabb szintű buzdításra utasítja a nagyérdeműt.
A csúcspont után a záró rész valamivel racionálisabb gondolkodásra ösztönöz. A "győzni kell" cél újabb megerősítését már természetesnek veszi az olvasó, a második sor azonban pontosít: nem jó az iksz sem. Ezzel ismét nyomást gyakorol a játékosokra, ami a huszadik század inkább rajongó, buzdító indulói után meglehetősen szokatlan, kissé embertelen szemléletet mutat. Előbújik az Anonymusban lakozó matematikus is ("Hogy a három pont megszülessen, Hogy a Honvéd bajnok legyen!").
"Győz a csapatom!" - A játékos szemszögéből
A "Győz a csapatom!" keletkezéstörténetét sajnos egyetlen korabeli krónikás sem jegyezte le, azonban biztosra vehető, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság egy jelképes zenéjére illesztett költemény 2011 nyarán született, hiszen bemutatója egy edzőmérkőzésre, a Honvéd-Katowice derbire esett. A dal egy feszültség-levezető "ó-sorral" indul, majd - a "Hajrá Honvéd!"-ban tapasztaltak után viszonylag váratlanul - egy álomnak titulálja a Kispestben való játékot ("Hív egy álom, s benne játszom"). Megerősíti azt a vélekedést, miszerint az akkoriban kétszer is kupát nyerő, a mezőnyből morálisan is kiemelkedő Honvédban tényleg kiváltság volt labdarúgni. Egyben arra is fény derül, hogy ezúttal a játékos szemszögéből követjük a mérkőzések körüli felhajtás alakulását, ami egyrészt meglepő az előző vershez képest, másrészt a magyar futball indulótörténetében páratlan.
A második sor ("Tűz ég bennem minden meccsen") a régi idők naivitásával ábrázolja az átlagos, klubjáért meghalni képes Kispest-futballistát, elfelejtkezve a kort jellemző óriási játékosmozgásról, amely a sokadik generációs profi-időszak sajátossága. A következő sorok a futball csapatsportág-jellegét emelik ki, hiszen megjelenik a klubszíneket viselő társ, aki menetel, amivel bajtársi gellert is kap a strófa. Ez a tendencia a második versszakban is folytatódik, később a klub címerállata, az oroszlán kap főszerepet ("Oroszlánszív éltet engem"), amelyet már a 2007-es művet böngészve is tapasztalhattunk. Az "oroszlánbarlang" és az "oroszlánszív" kifejezések erőt sugároznak, amitől mindkét induló egy csapásra karcossá, katonássá, honvédossá válik.
A harmadik sor ("Minden ember velünk érez") egy figyelemreméltó képességet jelenít meg, a vendégszurkolók teljes kizárását. Sugalmazza, hogy az érett futballista egyszerűen nem vesz tudomást a stadionon belül található, őt visszahúzó erőkről. A következő sortól a magyar irodalomban egyedülálló "helyzetdal a szerepdalban" rész következik, vagyis a magát futballistaként megjelenítő költő ismét az ultrák közé helyezi magát. Összepárosítható a két mű "Hajrá még!" és "Szóljon hangosabban már a dob!" sora, mindkettő a hangerő maximalizálására tesz kísérletet. A refrént jelentő utolsó szakasz megintcsak a futballista szemszögéből érzékelteti a pályán tapasztalt emóciókat. Hiszen minden klubért aggódó közel érzi magát a csapata, de benne lenni igen kevesek kiváltsága, amelyet illik megbecsülni. A "Vörös a vérem" félsor amellett, hogy az egykori hivatalos fórum egyik hozzászólójának nickneve, az áldozatkészséget, az összetartozást kísérli meg erősíteni.
Korábbi indulók és a szurkolói dalok szerepe a klubtörténetben
A "Kalapács - Egy gól" egy másik fontos induló, amelynek szövege így hangzik: "Célunk csak egy van, a Honvéd a sportban, Mindig az élen, az elsök közt legyen! Barmerre jarunk, és barhol csatazunk, A Honvédek útját, kisérje gyözelem. Szívünk egybeforr a Honved-szinekkel, Piros-fehér zászlónkat nem hagyjuk el, Gyözzön a jobb csapat egy nemes küzdelemben, S döntse el a sportszerencse, azt hogy ki nyer! A hajnali nap forró lázban ér, Szememből az álom messze rég Ma játszik a kedvenc csapatom, Szívem csak értük adhatom Fényszórók tüzében csillag ég, Ha a vörös - fekete színre lép Kötelez a múlt, fiuk előre hát, Még egy gól kell és semmi más! Egy gól és semmi más, CSAK egy gól kell, egy villanás, Lázas folytatás, ma itt győzni kell! TÁMADÁS! Egy gól és semmi más, ez már nem álom, ez a valóság! Ezer torok üvölt - CSAK a Kispest! - senki más Megzabolázzuk a pokol tüzét, Nem lehet baj, ha velünk a fény Vörös a szív és sötét a vér, Kispest CSAK egy van, s az mindig él! Átéltünk már gyönyörű perceket, Célunk, a győzelem lehet A csapattal mi egy család vagyunk, Amíg élünk azok is maradunk! Egy gól és semmi más, MÉG egy gól kell, egy villanás, Lázas folytatás, ma itt győzni kell! TÁMADÁS! Egy gól és semmi más, ez már nem álom, ez a valóság! Ezer torok üvölt - CSAK a Kispest!"
A méltán népszerű két indulónak óriási jelentősége van a Budapest Honvéd klub történetét tekintve. Az ultrák és a tulajdonos 2012-es megbékélésében, a teljes és mindenki által kívánt kohézió visszaállásában elvitathatatlan szerep jutott e műveknek.
tags: #honved #szurkoloi #dalok
