Jonathan Wilson és az argentin foci: Egy nemzet futballtörténete Messiig
A leghíresebb fociszerző, Jonathan Wilson új könyvében annak a különleges országnak a focitörténelmét meséli el izgalmasan, amelynek formálódásában óriási szerepet játszott a futball. A könyv, melynek címe "Az argentin foci 100% Argentína futballtörténete a kezdetektől Messiig", részletesen bemutatja, hogyan fonódik össze a labdarúgás Argentína kulturális és társadalmi fejlődésével.
Argentína futballtörténete a kezdetektől
Jonathan Wilson aprólékosan mutatja be a kezdeteket a profizmus bevezetéséig, megismerhetjük a 20-as, 30-as évek sztárjait, mint például Roberto Cerro, Osvaldo Zubeldia és Manuel Seoane. Ez az első könyv, amit a szerzőtől olvastam, és az argentin foci szerelmeseként mindig is tudtam, hogy volt élet Maradona illetve Menotti csapata előtt is. Messi, Maradona, Di Stéfano és a többiek a focin túlmutató módon fontosak arrafelé. Jonathan Wilson könyve olvasmányos argentin kultúr- és társadalomtörténet is egyben.
A futball és a társadalom kapcsolata
A sportág horribilis állami pénzeket kapott, a legtöbbet az 1930-as és 1940-es években stadionépítésre folyósított olcsó hitelek óta. A mérkőzések előtt és a szünetben sugárzott reklámok zöme a kormány beruházásait népszerűsítette. De ha egyszerű propagandaeszköznek tekintjük, akkor is feltűnő, hogy a futballt a társadalmi harmónia olyan létfontosságú elemének tekintették, hogy számolatlanul költöttek rá a pénzt.
Igazi értéke pedig talán abban rejlett, hogy elterelte a figyelmet a mindennapi problémákról. Ahogy Borges és Bioy Casares 1967-ben megjegyezte Esse est percipi (Létezni annyi, mint érzékelve lenni) című művében: a kormány számára sokkal biztonságosabb, ha „az emberek otthon maradnak és a fotelban elterpeszkedve bámulják a képernyőt”, mintha gondolkoznak vagy aktívan politizálnak.
How Scaloni’s Argentina BROKE World Football
Legendás rivalizálások és átkok
Az argentin futballtörténet tele van felejthetetlen történetekkel és élénk rivalizálásokkal. Ezek közül kiemelkedik a Racing és az Independiente közötti ellenségeskedés. Amíg a Racing ünnepelt, Independiente-szurkolók törtek be a stadionjukba, ahol hét fekete macskát ástak el, ekképp megátkozva a klubot. Amikor az „aszály” folytatódott, és végül megalázó kiesés lett a vége, a Racingnál egyre inkább eluralkodott a kétségbeesés. Ördögűzést rendeztek, hogy levegyék az átkot, és felásták a pályát, hogy ráakadjanak a macskák csontvázaira, de csak hatot találtak meg, és a hetedik csak a stadion 2001-es felújításakor lett meg. Abban az évben - harmincnégy év után először - a Racing bajnok lett.
A magyar kapocs: Hirschl Imre pályafutása Argentínában
Jonathan Wilson kutatásai során rábukkant Emerico Hirschl, azaz Hirschl Imre történetére, aki a magyar futball egyik hihetetlen figurája volt. Wilson tudta, hogy Argentínában is léteznie kell hasonló tehetségeknek. Hirschl elhagyta Európát és Sao Paulóba menekült, ahol egy szállodában találkozott Guttmann Béla edzővel. Hirschl azt mondta, hentesként dolgozik, de jól masszíroz, és Guttmann elégedett is volt a masszázzsal.
Ezután elmehetett amerikai klubcsapatával Argentínába, és ott is maradt. Nem sokkal később a La Plata focicsapatánál azt mondta, hogy ő egy magyar edző, és felsorolta múltjából azokat a csapatokat, ahol soha nem játszott, csak részmunkaidős masszőr volt. Aztán kiderült, hogy jó edző!
Guttmann úgy emlékezett, Hirschl szándékosan tönkre akarta tenni a csapatot, hogy kirúgják, a végkielégítésből pedig elhozhassa a családját Magyarországról. Felforgatta a kezdőt, ifijátékosokat hozott fel, de úgy tűnik, véletlenül elvitte Argentínába az európai futballfelfogást, amit sokan nem is értettek. Aztán elkezdett jól menni a csapatnak, a második szezonjában pedig csak bírói csalások miatt nem nyerték meg a bajnokságot. Mindenki láthatta, hogy ez az ember egy zseni. Utána a River Plate-tel kétszer nyert bajnokságot.
Később az argentin labdarúgó-szövetség örök életre eltiltotta bundázásért. Bár ezt visszavonták, de ő elment Brazíliába, majd Uruguayba. Uruguayban nemcsak bajnok lett a Peñarollal, de ezzel párhuzamosan kinevezték az ország válogatottjának élére is. Jól is teljesített a csapat, de mivel akkoriban a Nacional és a Peñarol között óriási ellenétek voltak, és előbbi mögött volt a sajtó is, leváltották.
A Nacional játékosai ugyanis nem fogadtak el a riválistól érkező edzőt, ezért odaállították Juan López Fontanát, aki viszont nem volt egy nagy taktikus, ezért a munkának ezt a részét a csapatkapitányára, Obdulio Varelára bízta. Ő azonban a Peñarol focistája volt, tehát kapcsolatban maradt Hirschllel, aki az 1950-es világbajnokság döntőjére kitalálta Uruguay felállását. A meccset ugyebár megnyerték, világbajnokok lettek. Úgyhogy óriási szerepe volt a győzelemben.
Az argentin futball jelene: a szétfoszlott álom
Ha a futball játszik bármilyen szerepet a nemzettudat alakulásában, mint ahogy azt száz éve tette, ha bármit is mond az ország állapotáról, akkor aggasztó a helyzet. Miközben a fiatal, az idősebb és a középszerű játékosok ütött-kopott stadionokban elképesztő tömegek előtt játsszák elképesztő bajnoki meccseiket, az argentin labdarúgás krémje külföldön kergeti a labdát.
Argentínát jobb életről álmodó bevándorlók alapították és a futball központi szerepet töltött be az ország képének és identitásának kialakításában, a legjobb játékosok - és nem is csak a legjobbak - most mégis kénytelenek elhagyni az ezüst országát, hogy az Óvilágban boldoguljanak. A futball is csak egy szertefoszlott argentin álom. Ha az argentinok látni akarják a legjobb argentin futballistákat, a múltba kell visszatekinteniük, vagy külföldön kell körülnézniük. Az argentin futballt ma már nem Argentínába játsszák.
Jonathan Wilson munkakörileg a Premier League-et és a Bajnokok Ligáját követi, de figyeli még az argentin focit és a nagy ligákat is. Ez fér bele.
tags: #jonathan #wilson #az #argentin #foci
