Juhász Péter: A felvidéki tehetségtől az újpesti legendáig és a válogatott hősig
Juhász Péter 1948. augusztus 3-án született az akkor Csehszlovákiához, ma Szlovákiához tartozó Losoncon. A felvidéki család kalandos körülmények között került Magyarországra. Erről Juhász Péter így beszélt a Magyar Hírlapban 2011-ben megjelent interjújában: „Három-négyéves lehettem, amikor a szüleim átszöktek, engem meg a nagyszülőknél hagytak. Aztán nem sokkal később apám a befagyott Ipolyon vitt át télen (…) Állítólag le volt játszva a határőrökkel, de azért nem volt veszélytelen, telihold volt, jól látszott, hogy határt sértünk. (…) Sződligeten laktunk, és én évente, amikor már lehetett, visszajártam nyári szünetre a nagyszülőkhöz.” Eleinte Sződligeten laktak, majd Budapestre költöztek. Juhász Péter fiatalon kézilabdázott, mielőtt a labdarúgás felé fordult volna.
17 évesen, 1965-ben a XV. kerületi Vasas BLSZ I-es gárdája (a REAC) igazolta le csatárnak. Nem volt véletlen a klubválasztás: édesapja volt a sportkör elnöke. Újpestre járt középiskolába, jelesen érettségizett a Könyves Kálmán Gimnáziumban.
Az újpesti évek: A balszélsőtől a legendás balhátvédig
1967-ben került az Újpesti Dózsához. Az Újpesti Dózsában először a tartalékcsapatban játszott, de már 1968-ban bemutatkozott az élvonalban. 1968 áprilisának közepén mutatkozott be az Újpesti Dózsában a Bp. Honvéd ellen, mint balszélső. Újoncidényében bajnoki ezüstérmet szerzett a lila-fehérekkel.
Juhász Péter tehetséges csatárnak indult. Lendületes volt, robbanékony, ha a nyaka közé szedte a lábát kint a vonal mellett, ugyancsak nyargalhatott utána a védője. Szélsőt játszott. Tehetséges volt, mégis nehezen jutott előre. Pedig, ha játszott, sok kellemetlenséget okozott a védőknek meg a kapusoknak. Nem az átlag szélsők közé tartozott, akiket viszonylag könnyen „kezeltek" a védők, akiknek egy kiadósabb „csomag" elég volt ahhoz, hogy elmenjen a kedvük a szaladgálástól, s a kapu előtti kotnyeleskedéstől. A kis Juhász nem ijedt meg egykönnyen a zord hátvédektől. Sőt. Az összecsapások elől sem menekült. Ha kellett, ő is otthagyta a lábát. Gólt is rúgott. Nem is egyet. Nagy meccseken is. Mégsem tudott gyökeret ereszteni az első csapatban.
A fordulópont 1971 márciusában jött el. Akkoriban még Bánkuti István volt az első számú balhátvéd, ám sérülése miatt Baróti Lajos edzőnek új jelöltet kellett keresnie a posztra. Baróti Lajos ötletére Juhász Péter játszott először balhátvédet. A Népsporttól a szombathelyi találkozó után 7-es osztályzatot kapott, a mezőny legjobbja volt, bekerült a forduló válogatottjába. A tavaszi szezont egyhuzamban játszotta végig a négyes számú mezben, de volt, hogy beljebb kényszerült, ha a sors úgy hozta. Később, a hetvenes évek közepén, Harsányi László és Horváth József külföldre távozása után belsővédőt is játszott.
Juhász Péter elképesztően sikeres újpesti éveiben hétszer volt magyar bajnok, háromszor nyert magyar kupát. Az első aranyszezonban kilenc, a másodikban tíz meccsen kapott helyet az NB I-ben Baróti Lajos együttesében, majd utána alapember lett balhátvédként. A lila-fehérekkel 1969-ben, 1970 tavaszán, 1970-1971-ben, 1971-1972-ben, 1973-1973-ban, 1973-1974-ben, 1974-1975-ben bajnoki aranyérmet nyert, 1975-1976-ban bronzot. Három győztes Magyar Népköztársasági Kupa-döntőben játszott (1969, 1970, 1975). Az NB I-ben 148 mérkőzésen szerepelt a Dózsában, hat gólt szerzett.
Játszott az 1968-1969-es Vásárvárosok Kupája-sorozatban is, és tagja volt a Vásárvárosok Kupája (VVK) döntőjébe jutó csapatnak, de az angol Newcastle United elleni finálé két, egyaránt vereséggel végződött felvonásán nem játszott. Természetesen tagja volt az 1973-1974-es idényben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában az elődöntőig jutó gárdának is. A jó teljesítményének köszönhetően a Real Madrid is vitte volna, de nem engedték el Spanyolországba.
Nemzeti mezben: Eb-negyedik és olimpiai ezüstérem
A csatárból lett hátvéd a magyar labdarúgó-válogatottban 1971. április 4-én mutatkozott be az Ausztria - Magyarország 1-1-es barátságos meccsen, Mészöly Kálmánt váltva a 14. percben. Juhász bő két év alatt összesen huszonnégy mérkőzésen játszott a nemzeti csapatban. Majdnem sorozatban játszotta le huszonnégy válogatott meccsét, csak egyet hagyott ki, eltiltása miatt.
Egyetlen válogatottbeli gólját 1971. szeptember 25-én a Népstadionban szerezte a Bulgária ellen 2-0-ra megnyert Európa-bajnoki selejtezőn. A gól elsőre meglepő volt, pazar megoldásnak tűnt. Utólag elmesélte, a gól jobban meglepte őt, mint a bolgár kapust. Esze ágában sem volt kapura nyesni külsővel, lecsúszott a ballábas beadása. Ezen a mérkőzésen volt először kezdő Juhász Péter a válogatottban.
Juhász Péter az 1972-es kontinenstornán Eb-negyedik helyezést szerzett a nemzeti együttessel. A csapat egyik legjobbja volt a négyesdöntőben a szovjetek és a belgák ellen elveszített mérkőzéseken, bekerült a torna nem hivatalos All-Star-csapatába is. Az EB-elődöntőn Brüsszelben, a Heysel-stadionban a szovjetek győztes gólját Konykov közeli kapáslövését ő sem tudta megakadályozni.
Ugyanebben az évben, 1972 szeptemberében ezüstérmes lett a müncheni olimpián. Az olimpia után a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozata kitüntetést kapta meg.
27 NAP MÁR MÁR KI! Magyarország ingyen pontokat szerez!
Noha a hetvenes évek első esztendeiben már vitathatatlanul a legjobb hazai balhátvédnek tartották, felrótták neki, hogy nehezen tudja kordában tartani az indulatait. Emlékezetes eset volt, amikor az 1972 eleji brazíliai túrán a Palmeiras ellen nyakon legyintette a játékvezetőt. A bíró annyira meglepődött ezen, hogy tévedésből Szűcs Lajost állította ki.
Válogatottbeli karrierje végére nagyon korán pontot tett az akkori szövetségi kapitánnyal, Illovszky Rudolffal történő összeszólalkozása, éppen a svédek elleni, sorsdöntő világbajnoki selejtező előtt. Huszonnégy éves volt akkor, fél évvel korábban választották meg a legjobb magyar labdarúgónak - de soha többet nem játszott a válogatottban. Sem Illovszkynál, sem másnál. Az év végén, 1972-ben az MLSZ az Év labdarúgójának is megválasztotta.
Pályafutása az Újpest után és elismerések
Juhász Péter 1976 nyarán Tatabányára szerződött. Nagy port vert fel, amikor a Megyeri útról a Tatabányai Bányászhoz igazolt. Egy érdekes cseretranzakcióban került Tatabányára. A történet alapja onnan indult, hogy a Fradi edzőjének, Dalnoki Jenőnek nagyon kellett egy kapus, a tatabányai Dombai András volt a kiszemelt. A bányászcsapatnak meg nagyon kellett volna egy balhátvéd, ők Juhász Pétert nézték ki maguknak (addigra Tóth József már fénykorát élte, Juhász egyre inkább mellőzötté vált). Két bajnoki éven át, 1976-tól 1978-ig szolgálta a tatabányai bányászklubot.
Ezt követően 1979-től 1982-ig a Budapesti Volán SC-ben szerepelt. 1980 őszén bombameglepetést okozott, mikor a Volán újoncként legyőzte az Újpesti Dózsát a Megyeri úton. Majd 1982-től 1983-ig a 22. számú Volánban, 1983-tól 1986-ig a Gödi TSZ SK-ban játszott. Gödön szinte "hazakerült", Várhidi Pál volt az edzője, egy csapatban játszott Dunai III-mal. A gödi csapattal megnyerte 1984-ben a Szabadföld Kupát. 1986-ban a Chinoin Gyógyszergyár csapatában fejezte be labdarúgó-pályafutását.
Klubjai és eredményei
| Klub | Időszak | Megjegyzés |
|---|---|---|
| XV. ker. Vasas | 1965 - 1967 | Kezdő klubja |
| Újpesti Dózsa | 1967 - 1976 | 7-szeres magyar bajnok, 3-szoros MNK-győztes, VVK-döntős |
| Tatabányai Bányász SC | 1976 - 1978 | |
| Budapesti Volán SC | 1979 - 1982 | |
| 22.sz. Volán SC | 1982 - 1983 | |
| Göd-Dunamenti TSZ SK | 1983 - 1986 | Szabadföld Kupa-győztes |
| Chinoin | 1986 | Pályafutása befejezése |
Juhász Péter életének hetvenhatodik évében, hosszantartó, súlyos betegség után, 2024. március 29-én, péntek este, 75 éves korában elhunyt. Az MLSZ saját halottjának tekinti. Tavaly augusztusban lett 75 éves.
tags: #juhasz #peter #valogatott #labdarugo
