A Juventus legsikeresebb edzői és az Öreg Hölgy története

A Juventus globálisan és Olaszországban is a legnépszerűbb klub, köszönhetően csodálatos eredménysorának. Kevesebb szó esik róla, ám nincs csapat, amelyik több Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)- vagy Bajnokok Ligája (BL)-döntőt veszített volna a Juventusnál. A kilenc fináléból hétszer kikapott a La Vecchia Signora (Öreg Hölgy) becenévre hallgató klub. A Juventus európai kupadöntőinek felét sem nyerte meg. A BEK/BL-ben két győzelem mellett hét vereség sorakozik, ezzel negatív csúcstartó a klub. Ennek ellenére a klub történetét számos legendás edző fémjelzi, akik hazai és nemzetközi színtéren egyaránt dicsőséget hoztak Torinóba.

A kezdetek és az alapok lerakása

Corso Re Umberto, Torinó belvárosának egyik leghíresebb útja. Néhány barát, az Angliából importált új játék, a labdarúgás iránti hatalmas vággyal, itt találkozott annál a bizonyos padnál. Egy érdekes ötletük volt: egy sport klubot akartak alapítani. A fiúk a ’Massimo D’Azeglio’ iskolába jártak, amely klasszikus iskola volt. Innen egyenes út vezetett a sport klub nevéhez, a JUVENTUS-hoz, ami latinul fiatalságot jelent. Így született meg 1897-ben Olaszország legsikeresebb klubja. A klub első elnöke Enrico Canfari volt, míg kezdetben rózsaszínű mezben játszott a csapat. 3 évvel később már a zebraszíneket viselte a Juventus, amely mezek Nottingham-ből érkeztek Torinóba. 5 évvel később a csapat megszerezte az első bajnoki címét.

A Juventus a II. Világháború után ismét visszatért a győztes útra. 1953-ban Giovanni lemondott az elnöki posztról, ami 2 év elteltével testvérére, Umbertóra szállt. Egy új, sikerekben gazdag időszak vette kezdetét ezzel: kezdődött ez Omar Sivori és John Charles megszerzésével, és a Bianconeri 1958-ban meg is nyerte a Scudettót, ami után a klub feltehette az első csillagot a címere fölé, ami 10 bajnoki cím után illeti meg a csapatokat. A 60-as években három újabb siker következett.

Cestmír Vycpálek: Az 1970-es évek bajnoka és az első BEK-döntő

Az 1970-es években a Serie A-ban csillogott a Juventus, remekül igazolt a klub, visszatért az 1930-as éveben látott sikerkorszak. 1972 és 1978 között öt scudettót nyert a csapat. A siker kovácsa pedig egy prágai születésű cseh edző, Cestmír Vycpálek volt, aki 1972 után 1973-ban is bajnok lett a Juvéval. Ő volt az első edző, aki nemzetközi viszonylatban igazán ismertté tudta tenni a Juventust, vele játszotta első BEK-döntőjét a klub 1973-ban. Az 1973-as év viszont a Juventusé volt, az említett bajnoki arany után jöhetett (volna) a BEK-trófea.

A döntőben viszont a világ egyik legjobb csapata, az erdélyi származású Kovács István vezette Ajax jutott a döntőbe. Rep ívelt fejesével szerzett vezetést az Ajax, és végig többet birtokolt a labdát, kapufát is lőtt. Az Ajax zsinórban harmadik BEK-trófeáját nyerte, hiszen 1971-ben és 1972-ben is hazavitte a serleget.

Giovanni Trapattoni: Egy korszakalkotó mester

1976-ban került a csapat kispadjára a Cusano Milaninóból származó Giovanni Trapattoni, miután az ő elődei, Vycpálek és Carlo Parola egy legyőzhetetlen „motort” hoztak létre Boniperti elnöksége alatt. Trappal tíz év alatt hat bajnoki címet nyert a klub, és az 1982-1983-as szezonban végigrobogott a mezőnyön a BEK-ben. Zoff és Bettega továbbra is a csapat tagja volt, s ekkor már a világklasszis Michel Platini, illetve több világbajnok is a torinóiaknál futballozott. Fantasztikus csapat volt. A negyeddöntőben az Aston Villát, a legjobb négy között a Widzew Lódzot búcsúztatta a Juve, a döntőben az osztrák futballtörténelem egyik legjobb edzője, Ernst Happel ült az ellenfél Hamburger SV kispadján. A fináléban csak a HSV volt eredményes, Felix Magath révén (1-0). A Juve megint hoppon maradt.

A következő évben szépségtapaszként a torinói klubé lett a KEK-trófea, két évre rá pedig a Heysel-tragédia árnyékában megnyerte a BEK-et Platini tizenegyesével. Trapattoni tíz éven át irányította a Zebrákat. Ezen idő alatt csapata hat Scudettót, két Coppa Italiát, egy UEFA-kupát, egy BEK-et, egy KEK-et, egy UEFA-szuperkupát és egy Világkupát hódított el. Kevés olyan tréner van, aki kiváló motivátor és taktikus is egyszerre, azonban ő ezen edzők közé tartozott. Korszakalkotó vezetőedző volt, aki Nereo Roccótól, a catenaccio atyjától tanulhatott, mire pedig ő lett tréner, addigra pont eljött az ideje, hogy ezt a játékfelfogást leváltsa, így alakult meg az úgy nevezett zona mista, amit gioco all' italianának is szoktak nevezni. A lényege az volt, hogy az akkor rendkívül sikeres holland támadófocit ötvözze az olasz játékfelfogással. Ő ténylegesen együtt élt a játékkal, tudta mikor kell változtatni, korántsem csak egy taktikát, vagy egy felállást ismert. Célja mindig az volt, hogy minél tökéletesebb gépezetet rakjon össze, és együttese győzedelmeskedjen.

1991-ben ismételten a Juventus edzője lett, de ezúttal csak három évig vezette a csapatot. Nem volt már korántsem annyira sikeres, mint az előző regnálása alatt, mindössze egy UEFA-kupával bővült vitrinje.

Dino Zoff edzői évei

Platini visszavonulása egybeesett a csapat újjáalakításával, amely időszak kevésbé volt sikerektől hangos, noha 1990-ben sikerült megnyerni az Olasz Kupát, valamint az UEFA Kupát. Dino Zoff volt a csapat edzője ekkor, akit az egyik legjobb barátja, és egykori csapattársa, Gaetano Scirea segített.

Marcello Lippi: A modern kor fejedelme

1994-ben a Juve újabb elképesztő sikerkorszakba kezdett - ezúttal Marcelo Lippi irányításával. A klub újkori történetének legnagyobb edzője öt scudettót, egy Olasz Kupát, négy Olasz Szuperkupát, egy Bajnokok Ligáját nyert, illetve Európai Szuperkupát és Interkontinentális Kupát is Torinóba vitte. Az egyesület legsikeresebb időszaka hozzá kötődik. Első periódusa Torinóban hat évig tartott, ezen idő alatt pedig megválasztották kétszer is Európa legjobb vezetőedzőjének, csapatával pedig megnyerte a BL-t, háromszor a Scudettót, egyszer a Coppa Italiát, kétszer a Supercoppa Italianát, egyszer a Világkupát, egyszer pedig az UEFA-szuperkupát.

A Fabrizio Ravanelli-Alessandro Del Piero-Gianluca Vialli csatársor elkápráztatta a világot. A Juve a Borussia Dortmund elleni idegenbeli sikerrel tudott csak döntőbe jutni. A finálét Baggio döntötte el, de nem a torinói, hanem a parmai, a védekező középpályás Dino. Az odavágót az ő góljával nyerte csapata, a visszavágón pedig Vialli bombagóljára válaszolt, a Parma pedig 2-1-es összesítéssel megszerezte a kupát. A Juve egy hónapra rá visszavágott az Olasz Kupa döntőjében, de keserédes volt a siker, hiszen minden fronton a torinóiak voltak az esélyesek.

1996 is a Juve éve volt, hiszen Lippiék összehozták a második BL-címet. A Real Madridot is félresöpörték Ravanelliék, akik a döntőben az előző évi győztes Ajaxszal játszottak. 1-1 után egyetlen Juve-futballista sem hibázott a tizenegyespárbajban, a hollandoknál azonban Edgar Davids és Jan „Sonny” Silooy is vétett. Az 1996-1997-es szezonra is brutálisan erős Juventus állt össze. A bajnoki cím „természetesen” az övék lett, a Bajnokok Ligájában pedig veretlenül nyerték a csoportkört. A Borussia Dortmund története során először játszott BEK/BL-döntőt. Ottmar Hitzfeld csapata nagyszerű taktikával kerekedett Lippi Juventusa fölé. A dortmundiak remekül zártak, mindössze egyetlen kapura tartó lövést engedtek az olaszok. A Juve a harmadik BEK/BL-döntőjét veszítette el 1-0-ra. A 2002-2003-as idényben a Juve az egyenes kieséses szakaszban az FC Barcelonát és a Real Madridot is kiütötte a sorozatból. A Milan elleni döntő az egyik legunalmasabb BEK-, illetve BL-finálék egyike volt. Marcelo Lippi és Carlo Ancelotti óriási taktikai gyürkőzésének 0-0 lett a végeredménye, tizenegyesek következtek. A Juventusban David Trézéguet, Marcelo Zalayeta és Paolo Montero is rontott. A Juve először veszített döntőt tizenegyesekkel.

A Juve-történelem edzőfejedelme, Lippi visszás módon a focienciklopédiába a valaha volt legtöbb BL-döntőt elveszítő edzőként került be. Lippi sikerének kulcsa a pszichológia volt, remekül ért az emberek nyelvén, rengeteget beszélgetett a játékosokkal, még a magánéletüket is megoszthatták vele. Az Arrigo Sacchi által kitaposott ösvényen haladt Lippi mester is, csapatai a labdatartásra és támadójátékra fókuszáltak, de emellett a védelem is remekül meg volt szervezve. A Juventus az ő idejében játszotta a legszebb futballt, és a kilencvenes évek egyik legütősebb gárdája volt a torinói.

A Calciopoli és az újjáépítés

A 2005-2006-os szezon végefelé a Juventus belekeveredett egy bírósági meghallgatásba, amely néhány lehallgatott telefonbeszélgetés körül zajlott. Az ügy, amely a „Calciopoli” néven híresült el, gyökeres változásokat hozott a klub életében. Giovanni Cobolli-Gigli lett az új elnök, míg Jean-Claude Blanc az új vezérigazgató, míg az edzői feladatokat a klub korábbi játékosa, Didier Deschamps látta el a Serie B-be száműzött, és ott 9 pont mínusszal induló csapatnál. A lesújtó szomorúság utáni héten a csapat már kénytelen volt pályára is lépni, és a Bolognát fektette kétvállra, ami döntő fontosságú volt a Serie A-ba való visszatérés felé vezető úton.

Antonio Conte: A veretlen bajnok

Andrea Agnelli érkezése széleskörű változásokat hozott magával az egész klubnál. Egy átmeneti szezon után (melyben ismét 7. helyen végzett a csapat, így lemaradt az európai kupaszereplésről) a vezetők a csapat teljes újjáépítésébe fogtak, hogy a klub ismét egy komoly tényező legyen a Serie A-ban. Ennek reményében 2011-ben a kispadra érkezett Antonio Conte, aki 13 nagyon sikeres évet töltött el a Bianconerinél korábban. Conte azonnal egy olyan játékot honosított meg a csapatnál, mely támadószellemű és még az eredményeket is szállítja. A Juventust nem lehetett megállítani a szezon során, aminek egy veretlenül megnyert bajnoki cím lett a vége! Így nagyszerű lehetősége nyílt a klublegendának, Alessandro Del Pierónak elköszönnie a saját szurkolóitól, akik előtt emelte magasba a 30. scudettót.

Massimiliano Allegri: A belföldi sikerek korszaka és a BL-álom

A 2010-es évek közepétől Massimiliano Allegri vezetésével még Lippi időszakát is túlszárnyalta a klub, ami a hazai sikereket illeti. Allegri első időszakában (2014-2019) minden évben bajnok lett a csapattal. 2015-ben és 2017-ben a BL-döntőbe is bejutott, de képtelen volt győzni.

2014-ben a csoportból is alig jutottak tovább a fekete-fehérek, egy ponttal előzték meg a harmadik helyen végzett Olympiakoszt, viszont az egyenes kieséses szakaszban simán a fináléig meneteltek. Ott Luis Enrique Barcelonája várt rájuk, amely toronymagas esélyes volt a döntőben. Mégsem a fenomenális hármas egyik tagja, hanem a védekező középpályás Ivan Rakitic szerzett vezetést, amit Álvaro Morata még ki tudott egyenlíteni, ám Suárez kipattanóból, Neymar pedig egy ellentámadásból lőtt gólt, eldöntve a mérkőzést. A francia Patrice Evra ekkor állította fel a negatív BL-rekordot, ő lett az első játékos, aki négy BL-döntőben volt vesztes csapat tagja.

2017-ben, máig utolsó BL-döntőjében a Zidane-(siker)korszak kellős közepén futott össze a Real Madriddal a Juventus. Allegri csapatának védekezése a legszebb időket idézte: a csoportkörben mindössze két gólt kapott, a hat egyenes kieséses mérkőzésen pedig egyet, úgy, hogy a Barcelonával is játszott, és visszavágott a két évvel korábbi sérelemért (3-0 összesítésben). A Real ellen a labdabirtoklás és a kaput eltaláló lövések száma is kiegyenlített volt, Mario Mandzukic briliáns góllal egyenlített. A második félidőben megszórták a spanyolok a Juventust, 4-1 lett a vége. Max a jelenkor egyik legjobb trénere, és talán nem túlzás Olaszország legremekebb vezetőedzőjének nevezni. Taktikailag hihetetlenül sokoldalú, rengeteg felállás és játékstílus megtalálható tarsolyában, amelyet akár meccs közben tud váltogatni. Nincs kifejezett stílus, ami csapatait jellemzi, de ennek az oka az is, hogy a Juventusnál nem olyan játékosokat kapott, akiket kifejezetten kért. Annyi bizonyos, hogy nála fontos, hogy a védelem stabil legyen, amire tud építeni. Az ő irányítása alatt szinte nincs kivétel, mindenkinek ki kell vennie a részét a védekezésből is.

Alessandro Del Piero: A jövő edzője?

Hivatalosan is befejezte az edzőképzést Alessandro Del Piero - ezt maga a korábbi kiváló csatár közölte a hivatalos Instagram-oldalán. „Mától már »Mesternek« is hívhattok” - fogalmazott posztjában a Juventus és az olasz válogatott legendája. A mostanság televíziós szakértőként dolgozó, 50 éves Del Piero karrierjének legnagyobb részét a Juventusban töltötte, ahol többek között hat bajnoki címet, egy Bajnokok Ligáját, illetve Olasz Kupát és Európai Szuperkupát, továbbá négy olasz Szuperkupát nyert. Ezek a sikerek mind a fentebb említett, legendás edzők kezei alatt születtek, és tovább öregbítik a klub hírnevét.

Összehasonlító táblázat: A legsikeresebb Juventus edzők trófeái

tags: #juventus #legsikeresebb #edzoi

Népszerű bejegyzések:

• Világfoci események és sorsolások
• Szakmai utánpótlás nevelés
• Fradi stadiontörténet
• a molekulák tulajdonságait meghatározó funkciós csoportok
• Nemzeti Tudnivalók Tatabányáról