Juventus Szurkolók: Szenvedély, Protest és Tragédiák
Az olasz labdarúgás, és különösen a Juventus világa elválaszthatatlan a szenvedélyes szurkolói kultúrától. A "tifoso" szó jelentése is "tifuszos" - azaz egy megfertőzött, lázas állapotra utal, ami jól jellemzi az olasz drukkerek elkötelezettségét. Azonban ez a szenvedély gyakran párosul heves ellenállással és mélyen gyökerező tradíciókkal, amelyek nem egyszer vezettek már konfliktusokhoz, sőt, tragédiákhoz is.
A Heysel Tragédia: Egy Fekete Nap a Futball Történetében
A legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjét komoly várakozás előzte meg 1985-ben. Az előző nyolc évből négyben győztes FC Liverpool címvédésre készült, egyeduralmát a világbajnokokkal megtűzdelt, a kétszeres aranylabdás Michel Platini által vezérelt Juventus igyekezett megtörni. Szerintük ugyanis az 1930-ban épült Heysel Stadion alkalmatlan volt egy ilyen jelentős sportesemény megrendezésére: elavultnak számított, nagy része omladozott, a BEK-döntő volt az utolsó mérkőzés a teljes átépítés előtt.
Ráadásul a belga hatóságok a kedvezőtlen előjelek ellenére sem készültek fel eléggé a hírhedt angol futballhuligánok kezelésére. Az egész kontinensen rettegett, Európa-szerte verekedéseket provokáló „drukkereket” csak egy kerítés választotta el az olasz szurkolótábortól. A két tábor eleinte csak hangoskodott, majd dobálni kezdte egymást. A magukból kivetkőzött, részeg angolok aztán - még a mérkőzés kezdete előtt - áttörték a rendőrsorfalat, és rárontottak a Juventus-szurkolókra. Az olaszok a lelátó vége felé hátráltak, de a szerkezet nem sokáig bírta a súlyt: 19 óra 27 perckor leszakadt. Sokan zuhantak öt méter magasból a mélybe, a támfal megmaradt része is rájuk omlott. Az áldozatok nagy része ekkor vesztette életét, többeket a pánikba esett tömeg taposott agyon.
A stadionban szürreális helyzet alakult ki: miközben orvosok és ápolók a sérültek mellett térdelve szívmasszázst, szájból szájba lélegeztetést alkalmaztak, az UEFA és a belga hatóságok illetékesei arról tanakodtak a két egyesület vezetőivel, hogy megtartsák-e a mérkőzést. Végül - attól tartva, hogy a meccs elmaradása esetén végképp elszabadul a pokol - a játék mellett döntöttek, a két csapat kapitánya hangosbeszélőn próbálta lecsillapítani a szurkolókat. A másfél órával később kezdődött mérkőzést a Juventus nyerte meg, Michel Platini 56. percben lőtt tizenegyesgóljával. A világszerte élőben közvetített tragédia sokkolta a közvéleményt, sokak szerint ekkor veszett el végképp a labdarúgás ártatlansága, a játék szépségébe vetett hit.
A véres események után a brit hatóságok keményen felléptek az addig megfékezhetetlennek látszó futballhuliganizmus ellen. Margaret Thatcher miniszterelnök utasítására az angol szövetség valamennyi klubot kizárta az európai kupaküzdelmekből, két nappal később hasonlóan határozott az UEFA is. A Heysel Stadionban a tragédia után nem rendeztek több futballmeccset, csak atlétikai versenyeket, és modernizálására sem került sor. 1994-ben lebontották, helyén 1998 óta a Baldvin király Stadion áll, a rossz emlékek ellenére 2000-ben itt tartották a belga-holland közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság nyitó mérkőzését. A stadion előtt a tragédia huszadik évfordulóján "Állítsátok meg az órákat" elnevezéssel emlékművet avattak, amelyen az áldozatokat szimbolizáló 39 égő világít. A liverpooli Anfield Stadionban 2010. május 26-án avatták fel a 25 évvel korábban elhunyt Juventus-szurkolók emlékét megörökítő táblát, a klub a 40. évfordulón újabb emlékműve állítását tervezi. A két csapat 2005-ben, a tragédia huszadik évfordulóján találkozott újra a BEK helyébe lépő Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. A liverpooli mérkőzésen a hazai szurkolók egy hatalmas, az Amicizia (olaszul barátság) feliratot kirajzoló élőképpel emlékeztek, a torinói visszavágón viszont a Juventus-szurkolók petárdákkal és rakétákkal támadtak az angolokra.
Az Olasz Ultra Mozgalom Gyökerei és Kialakulása
Olaszországban a szurkolók hírhedten szenvedélyesek. Az ultrák első csoportjai a 60-as években alakultak, amikor is elkezdtek kiformálódni a Milan, Inter, Sampdoria, Torino és Verona drukkerek elszánt és időnként erőszakos csoportjai. Nem ritkán az is előfordult, hogy egyes csoportok a szélsőjobboldalt képviselték, mások pedig a szélsőbalos gerilla csoportok lázadó partizánakciói bűvöletében éltek, úgymint a „Brigades” a „Fedayeen” vagy a „Commando”. A 70-es évek közepére, az összes elsőosztályú olasz klubnak megvolt a saját ultracsoportja, egy évtizeddel később pedig csoportok tucatjai. Ezek időről időre feldarabolódtak, újjászerveződtek vagy átalakultak, mindig annak érdekében hogy megszerezzék pozícióikat a Kanyar (Curva) középső részén. Ez a kapu mögötti területet jelöli, amely eredetileg a klub legszegényebb, de legelkötelezettebb rajongóit gyűjtötte össze.
Jelenlegi Olasz Ultracsoportok Megoszlása
Jelenleg 382 ultra csoport létezik Olaszországban, amelyek közül:
| Kategória | Szám |
|---|---|
| Összes ultracsoport | 382 |
| Szélsőjobboldali | 40 |
| Szélsőbaloldali | 20 |
Voltak időszakok, amikor az „ultra” szó egyet jelentett a „neofasiszta” kifejezéssel. Az ultrák az elmúlt 50 évben a szervezett bűnözés közvetlen közelébe kerültek, és számos illegális tevékenység részeseivé váltak, a jegyüzérkedéstől -és hamisításoktól, a drogkereskedelemig. Akcióikat harcászati stílusban szervezik. Lerohannak rivális csoportokat, hogy megszerezzék a molinóikat, mint zászlókat egy csatában. Stadionbéli jelenlétüket begyakorolt performanszokkal és rigmusokkal teszik hangsúlyossá, mindezt zászlókat lengetve, indulókat énekelve, ütemes dobjátékkal és pirotechnikával fokozzák. Minden csoportnak megvan a maga egyenöltözéke és gyülekező helye - ez utóbbi általában egy bár, vagy egy szurkolói törzshely, tele logókkal, szlogenekkel és emléktárgyakkal. A rangadók előtt ezek a bárok úgy néznek ki, mint egy banknak a hátsó irodája: telis tele jegy -és pénzkötegekkel.
A Juventus Ultrái és a Drughi: Hűség és Hatalom
Köszönhetően annak, hogy a Juventus szurkolói az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek, az ultrái is sokszínűbbek mint a többi csapaté. Ciccio a Drughi nevű ultracsoport tagja lett. Nevük, a „Drúgok”, Stanley Kubrick „Mechanikus narancs” című filmjének szereplőire utal. Abban a sportban, amelyben alapvető a játékosok és a tulajdonosok „vándorlása” vagy hűtlensége, az ultrák a klub egyetlen hűséges elemeinek tekintik magukat. Egy magányos világban ők képviselik az összetartozást. Ciccio nem látta az árnyoldalt. Gondtalan életet élt, barátok között mozgott, és dőlt a pénz a jegyközvetítésekből. Úgy érezte, ez az útja annak, hogy egy napon megvalósítsa nagy álmát, és a Juventusnak dolgozzon.
Amikor Ciccio megérkezett Torinóba, úgy tűnt, az ultrák minden addiginál nagyobb hatalommal rendelkeznek. Képesek voltak megakadályozni egy általuk nem kedvelt játékos leigazolását, mint ahogyan azt tették az Udinese vagy a Lazio szurkolói. Az ultrák befolyásának folyamatos növekedésével párhozamosan, a stadionon belül és kívül megsérülő szurkolók száma is ugrásszerűen megnőtt. Országszerte gyakoriak voltak a festékszórós falfeliratok, különböző „mártírok” neveivel, amelyek azoknak az ultráknak vagy kívülálló szurkolóknak állítottak emléket, akik valamilyen erőszakos cselekmény áldozatai lettek. Cicciót azonban senki nem vádolhatta semmivel, hacsak nem azzal, hogy végig hű maradt a Juventushoz és a Drughihoz. Annyira sikeres volt a jegyértékesítésekben, hogy egy aranycsillagot is kiérdemelt a Drughi törzshelyén, „R Bucci” felirattal.
ULTRA - Az olasz futball sötét oldala – Exkluzív beszélgetés az olasz ultrákról és ami mögötte van.
Dino Mocciola és a Drughi felemelkedése
Az ultrák és a Juventus közötti kapcsolat nem nyílt egyeztetéseken, hanem titkos szervezkedéseken alapult. Ciccio élete - ahogyan halála is - kapcsolódott az Agnelli családhoz. Gyerekkorában az Öreg Hölgy legnagyobb legendáit láthatta játszani: többek között Platinit, Baggiót, Ravanellit, Viallit és Del Pierót. Ugyan eredeti keresztneve Raffaello volt, mindenki csak „Ciccio“-ként ismerte. Szerény körülmények között nevelkedett, apja iskolai gondnok, anyja pedig háziasszony volt, mindketten mélyen katolikusok. Ciccio szeretnivaló, csibész gyerek volt, vidám, szórakoztató, és egy igazi „trascinatore” (született vezér). A 90-es évek közepén, az iskolai tanulmányai befejeztével Torinóba költözött, imádott csapatának székhelyére. Elkezdett hát jegyeket szerezni és továbbértékesíteni a barátainak, azután pedig a barátai barátainak. Egy megbízható szervező vált belőle a fanatikus Juventino barátai szemében. 2004-ben, Ciccio megismerkedett egy Gabriella nevű nővel, akit hamarosan elvett feleségül és született egy fiuk. Egy Cuneo melletti faluba, Beinettebe költöztek, onnan járt be Ciccio Torinóba, ahol szintén volt egy kis lakása, a stadion közelében lévő bár felett. Állandóan a telefonon lógott. Ahogy a felesége később nyilatkozta, folyton azon aggódott, hogy egyszer elveszti valahol. Az ugyanis Dino Mocciola volt, a Drughi vezetője, aki 16 évet töltött börtönben fegyveres rablásért, és egy rendőrtiszt meggyilkolásáért.
Mindössze néhány ember lehetett a hírhedt Mocciola közelében. 2005-ös szabadon bocsátását követően, továbbra is ki volt tiltva a stadionokból, így nem készültek képek róla a lelátón, csak a korabeli bűnügyi nyilvántartási fotója maradt fent 1989-ből. Egy forrás szerint évekig nem használt telefont, állítólag még az ügyvédei sem tudták hogyan lépjenek vele kapcsolatba. Hírnevét méltán tükrözi egy jelenet, amely nem sokkal szabadon bocsátását követően történt: Juventus Stadionban az ellenfél Roma csapatának egyik ultra csoportja(!) a következő molinót feszítette ki: „Ciao Dino. Bentornato” („Helló Dino. Üdv újra itthon.”). Mocciola börtönévei alatt a Drughi parkolópályára került, és rövidesen kiszorultak a Kanyar közepéről, amely hatalmas presztizs -és üzleti veszteséggel járt. „A Kanyarbeli dominancia aranyat ér” - írta akkoriban egy újságíró. „Az a pozició azt jelenti, hogy tiéd a közvetítő szerep a klub számára.” Mocciola visszatérésével a Drughi is kezdett magára találni. 2005 áprilisában megkéseltek a Fighters nevű rivális ultracsoport egyik tagját, feltételezések szerint egy Drugo (Drughi tag) által. Az ezt követő viszály több mint egy évig tartott, mígnem 2006 nyarán, két Drughi tagot (köztük Mocciolát) késeltek meg és 50 szurkolót vettek őrizetbe a különböző Juventus ultrák összecsapásai során. Addigra azonban Mocciola vezetésével a hatalmi helyzet felbillent, és a Drughi vált az elsőszámú ultracsoporttá. Továbbra is ki volt tiltva a stadionból, így Mocciolának szüksége volt egy helyettesre, aki vezényli a lelátót és a klubbal is tartja a kapcsolatot. Ciccio úgy tűnt, mindenkit ismer, és köszönhetően könyvelői végzettségének, jól bánt a számokkal.
A Juventus Szurkolók Aktuális Tüntetései
A Juventus a legnépszerűbb olasz csapat. A Ragazzi Ungheresi Juventus az egyik legrégebbi magyar Juve-szurkolói csoport, tagjai hosszú évek óta szinte minden mérkőzésen ott vannak. Ez a klub összes lépéséből érezhető törekvés azonban nem vág egybe azzal, amit az olasz ultrák gondolnak. Korábban is tüntettek már. A Juve-tábor két évvel ezelőtt, egy Sahtar Donyeck elleni BL-meccsen már tüntetett a magas jegyárak miatt, ráadásul az idegenbeli meccsek jegyértékesítése is elég furcsán néz ki a Juventusnál (gyakorlatilag a nagyobb ultracsoportok végzik a jegyek értékesítését), de a mostani lépés, amiben megtiltják az előénekesnek, hogy felállva vezényelje a tábort, már nem csoda, hogy kiverte a biztosítékot. Olaszországban nemcsak komoly hagyománya van az ultra-életérzésnek, de a mai napig nagyon erősek ezek a szurkolói csoportok. Az olaszok attól tartanak, hogy ha ez így megy tovább, oda jut a Serie A is, ahova a Premier League: gyakorlatilag néhány kivételtől eltekintve szinte nincs szurkolás a stadionokban, nincsenek transzparensek, nincs piró és görögtűz. Igaz, ez pontosan az, amit a klubelnökök szeretnének elérni.
Protest Romelu Lukaku ellen
Az olasz labdarúgó-bajnokságban szereplő Juventus szívesen szerződtetné a Chelsea belga válogatott támadóját, Romelu Lukakát, azonban a torinói csapat ultrái látni sem akarják a csatárt, aki korábban az ősi rivális Internazionale csapatában futballozott. A Juventus szurkolók a pályán tüntettek, hogy ne igazolják le a belga csatárt. Lukaku hivatalosan a Chelsea futballistája, az előző szezont azonban kölcsönben az Internél töltötte, amellyel bejutott a Bajnokok Ligája-döntőbe, igaz, a fináléban ő volt a milánói csapat tragikus hőse. A 30 éves támadóra nem tart igényt a Chelsea, az Inter pedig szívesen meg is vásárolta volna, azonban a játékos ügynöke a Juventusszal is elkezdett tárgyalásokat folytatni, ezen pedig feldühödtek a milánói klub vezetői, akik letettek Lukaku megvételéről. A Juventus azonban továbbra is élénken érdeklődik a belga támadó iránt, akiért a szerb támadót, Dusan Vlahovicsot adnák cserébe a londoni csapatnak. A torinói klub ultrái azonban a milánói múltja miatt látni sem akarják Lukakut a Juventusban, amit elég világosan a tudtára is adtak.
A Juventus-Sassuolo mérkőzés második félidejében az egyik kapu mögül kivonultak a szurkolók. Sok tévhit kering arról, mi ellen tiltakoztak az ultrák, az Origo a helyszínen tartózkodó szurkolóktól tudta meg az igazságot. A Juventus szurkolók a csapat edzőmeccse után a pályán tüntettek Lukaku ellen, hogy a klub ne igazolja le a belga csatárt.
Raffaello "Ciccio" Bucci Rejtélyes Halála (2016)
2016 július 7-e. A nap, amikor megtalálták Raffaello Bucci élettelen testét a Torino és Savona között fekvő Fossano község közelében, egy híd lábánál. Az említett viadukt egy hatalmas építmény, amely összeköti Torinót, az attól 100 kilométerre délre fekvő Cuneóval. Hídfői tartják meg a Stura di Demonte folyó felett, 45 méteres magasságban átívelő kétszer-kétsávos autópályát. A helyszín pontosan ugyanaz, mint ahol Edoardo, Gianni Agnelli egyetlen fia 2000-ben rejtélyes körülmények között életét vesztette. Bucci élete - ahogyan halála is - kapcsolódott az Agnelli családhoz.
tags: #juventus #szurkolok #tuntettek
