A magyar női kézilabda fiatal tehetségeinek útja: Kácsor Gréta példája és a sportág fejlesztési kihívásai
A magyar kézilabda jövője a fiatal tehetségeken múlik, akik a nemzetközi porondon is bizonyítanak. Egyikük Kácsor Gréta, aki a junior válogatott kiemelkedő tagjaként már letette névjegyét. Azonban a sportág egésze, különösen a női szakág, komoly kihívásokkal néz szembe a játékosok fejlődését és a válogatott eredményeit illetően.
Kácsor Gréta és a junior világbajnoki siker
A tehetséges Kácsor Gréta a 2018-as női junior kézilabda-világbajnokság elődöntőjében gólt szerzett a Magyarország - Koreai Köztársaság mérkőzésen, amelyre a debreceni Főnix Csarnokban került sor. Ez a mérkőzés is része volt a csapat sikeres szereplésének, melynek során a magyar válogatott komoly eredményeket ért el a nemzetközi porondon.
A junior válogatott ereje és a fiatal játékosok tapasztalatai
Az a válogatott, amelynek a magját éppen az a NEKA adja, és ahol Bohus Bea irányítja a szakmai munkát, korábban Európa-bajnokságot, majd idén nyáron világbajnoki bronzérmet szerzett. Ebben a válogatottban ott volt együttesünk tehetséges fiatal játékosa, Bucsi Lili is, akinek nyilván ennek okán még különlegesebb volt egy balatonboglári összecsapás. Lili, csapatunk legfiatalabb tagja, élvezte a helyzetet, hiszen sokat volt a pályán, és egyértelműen érezte a bizalmat a szakvezetés felől.
Az önbizalom terén is nagyon jót tett neki, hogy sokkal több lehetőséget kapott, mint az előző szezonban. Bár az irányító poszt, amiben most kulcsszerepet szántak neki, viszonylag új terep volt számára, és az irányítás, szervezés már valóban egy nehezebb feladat.
„Természetesen nagyon szerettünk volna döntőt játszani, de összességében egyáltalán nem vagyok csalódott, hiszen a harmadik hely is nagyon szép eredmény, főleg ahogy a hollandok ellen komoly hátrányból visszakapaszkodva megszereztük.” - nyilatkozta Bucsi. Hozzátette, hogy ez a torna sokkal nehezebb volt, mint a tavalyi Európa-bajnokság. Kétségkívül ebben szerepet játszott, hogy a sorsolásuk sem volt éppen könnyű, így sokkal több nehéz szituációt kellett leküzdeniük, és már a csoportkörben kiélezett rangadókat játszottak erős ellenfelekkel szemben.
„Azonban végig volt tartása a csapatnak, és valóban egy összeszokott, erős csapatszellemmel rendelkező együttes tudtunk lenni, ami az igazi kulcsa volt szerintem a jó szereplésünknek, ahogy ezt a bronzmérkőzés is remekül megmutatta. Ráadásul rengeteget tanultam is ezekből az összecsapásokból, hiszen számos alkalommal éles helyzetekben kellett megfelelő döntéseket hozni.”
U20 VB, Norvégia - Magyarország, 2018. 07. 14.
A magyar felnőtt válogatott kihívásai és a fejlesztési problémák
Amellett, hogy a fiatal tehetségek ígéretesen szerepelnek, a felnőtt válogatott szereplése sokak számára csalódást keltő. Minden média és fórum arra keresi a választ, miért nem történt előrelépés a válogatottnál. A COVID-19-re mindent rá lehet fogni, viszont az ellenfeleinket is érintette, ezért ezt a kifogásfaktort ki is húznánk. „Itt tartunk!” - hangzott el egy nyilatkozat, mely felveti a felelősség és a jelenlegi állapot okainak kérdését.
A külföldi légiósok szerepe és megítélése
Amíg a legtöbb válogatottnál sosem volt probléma az, ha valaki légiósként keresi a kenyerét, addig nálunk igen. A 2000-es évek után több edző abban látta és magyarázta a válogatott sikertelenségének okát, hogy a külföldön légióskodó magyar játékosok visszafejlődnek. Ezt az elméletet törte ketté Kim Rasmussen érkezése, aki jó választásnak tűnt. Planéta Szimonettát a francia bajnokságból „hazarendelte” a 2018-as Eb-re, az addig magyar edzők által csak támadásban használt jobbátlövőt, akinek addig „no-go” zóna volt a saját térfele, hármas védőként is szerepeltette. A mutatott játék és az eredmény őt igazolta: 7. lett a csapat, ez alapján játszhatott olimpiai selejtezőt a válogatott tavasszal.
Azon országok - ma már Hollandia is ide tartozik -, amelyeket utol szeretnénk érni, elképzelhetetlenek a válogatott légiósok nélkül. Sem francia, sem norvég válogatott nem nyert érmet úgy az utóbbi években, hogy nem volt légiósa. A jelenlegi válogatottunk egyik irányítója kifejezetten szerette volna megtudni, miként edzenek a norvégok, ezért belevágott egy északi kalandba.
Akik pedig évekkel ezelőtt profiskodtak, játszottak az akkor még igen erősnek számító dán ligában, számításba sem jöhettek. Így történt meg az az eset, hogy egy volt ifi és junior válogatott magyar játékos külföldi csapatában évekig a legjobb volt a posztján, de a dán ligában is a 4-5. helyén végzett. Ott, ahol a konkurencia olyannyira nagy, hogy a lista első tizenhárom helyezettje mind válogatott játékos volt. „Aki megállja a helyét külföldön, az nem kell.” - Ez a példa is jól mutatja, hogy a fiatalok látták, nem éri meg a külföldi játéklehetőséget megpróbálni, hiszen esélyük sem lesz a válogatott közelébe kerülni.
„Ilyen a sport, a profi sport” - mondhatnánk, persze igaz is lenne. De ezalatt az idő alatt két olimpián nem vettünk rész, ami jelzi: a válogatási elvek sem jutottak ötkarikás magasságokba. Sajnos az eredményjelzők azt mutatták, nem nekünk találták ki a decemberi világversenyeket.
Szakmai hiányosságok és a generációk kiesése
Amíg a szakma jeles képviselői a kétméteres játékosokban keresték a megváltást, addig a norvégok 170 cm alatt zúzták szét az ellenfeleiket. Évek alatt nem sikerült az ország összes akadémiájának egyetlen egy (világ)klasszis szintű beállóst sem kinevelnie. A kapusjátékban még mindig inkább „szélről lőjenek”-szisztéma működik ahelyett, hogy a belépő és kiszorított helyzetből érkező lövések hatástalanítása már rutin, kötelező feladatnak kéne lennie évek óta. És még sorolhatnánk sok mindent, a visszarendeződést, a kapusok villámgyors reakcióját a játék újraindításához, a 7:6 elleni játékot, amikben már teljesen lemaradtunk a világ élmezőnyétől, mint ahogy a mentális, fizikális képességekben is.
Kimaradt egy vagy két korosztály, kevés a 25-30 körüli topjátékos. A szakmában a szakemberek nemigen cserélődtek, így azért elég nehéz abban bízni, hogy változás legyen. Egy tény nem változott azóta sem: a magyar női kézilabda válogatottba nem érkezik játékos külföldi bajnokságból, mert a szakma még mindig nem tartja jó ötletnek. Ott, ahol mindennapi küzdelemmel lehet előre lépni, ahol minden percben bizonyítani kell a tehetségünket, ott menni és csinálni kell, ha kell, akár iskola vagy munka mellett is.
„A LEGO-várak is összedőlnek, ha az elemek nem illeszkednek egymáshoz vagy kihagyjuk a legfontosabb kockákat. Úgy érzem, talán itt lenne az ideje, hogy helyére tegyük a kézilabda legóvárainak minden egyes darabjait.”
A külföldi tapasztalat elengedhetetlen a fejlődéshez
Több mint 16, a dán kézilabdapályák mellett eltöltött évek tapasztalati alapján bátran kijelenthetnénk: a fejlődés egyik kulcsa lehetne a külföldi profi élet elfogadása a nők számára is. Számunkra igen meglepő, hogy senki nem érzi ezt fontosnak felvetni a szakemberek számára. Amíg a legtöbb válogatottnál sosem volt probléma az, ha valaki légiósként keresi a kenyerét, addig nálunk igen.
A magyar férfi labdarúgásban Gulácsi, Szoboszlai, (Orbán), Szalai már fiatal korukban kiléptek a magyar akadémiai rendszerből, hogy továbbvigyék az álmaikat, emellett párhuzamosan emberként is felnőttek. Mathé Dominiknak jót tett Skandinávia. A nőkkel ellentétben a férfiaknál szerencsére valami megváltozott: Nagy László fiatalon külföldre kerülve sikeres karriert épített fel Barcelonában. Ott már nem gond a külföldi játéklehetőség, ami Máthé Dominiknál jól is érzékelhető. Talán az ő szemléletváltozása jó hatással lesz a nőkre is, bízzunk ebben legalább is. Úgy gondoljuk, ma több fiatalnak kéne belevágnia a külföldi kalandokba. Ahogyan tették ezt a norvégok, hollandok, dánok, franciák.
A Magyar Kézilabda Szövetség tisztújítása és a jövő
A Magyar Kézilabda Szövetség Budapesten megtartotta tisztújító és éves beszámoló küldöttgyűlését, amely megválasztotta tisztségviselőit. A nagy számban megjelenő 122 fő küldött újabb négy évre egyhangú döntéssel bizalmat szavazott a Dr. Kocsis Máté vezette elnökségnek, a férfi szakágért felelős alelnök Nagy László, a női szakág felelőse szintén alelnökként Pálinger Katalin lett. Az elnökségben helyet kapott a balatonfüredi illetőségű Csermely Péter mellett Görbicz Anita, Györfi János, Kis-Máténé Kirsner Erika, Marosi László, Oláh Sándor, Radulovics Bojana és Dr. Tállay András is. A szövetség ezen országos fórumon átadta a 2019. évi kitüntetéseit is.
tags: #kacsor #laszlo #kezilabda
