Kamerun, a Szelídíthetetlen Oroszlánok: Az afrikai labdarúgás úttörői és kihívásai

A kameruni labdarúgó-válogatott, vagy becenevükön a Szelídíthetetlen oroszlánok, Kamerun nemzeti csapata, melyet a kameruni labdarúgó-szövetség (franciául: Fédération Camerounaise de Football; angolul: Cameroonian Football Federation) irányít. Ez a válogatott a kontinens egyik legsikeresebbje, amely nemcsak négy alkalommal hódította el az Afrikai Nemzetek Kupáját, hanem 1990-ben első afrikai nemzetként jutott a negyeddöntőig a labdarúgó-világbajnokságon, ahol csak hosszabbításban szenvedtek vereséget Anglia ellenében. A sikerek sorát Kamerun fiatal labdarúgói olimpiai aranyéremmel koronázták meg a 2000-es nyári ötkarikás játékokon.

Pelé gyakran idézett kijelentése, miszerint még 2000 előtt világbajnoki címet nyerhet afrikai csapat, 1977-ben hangzott el, amikor afrikai csapat még mérkőzést sem nyert a VB-ken. Az eddigi 20 VB-ből ugyanis 13-on vettek részt afrikai válogatottak és a kezdeti gyermekbetegségek után egy látványos előrelépés megkérdőjelezhetetlenül bekövetkezett a nyolcvanas-kilencvenes években. A labdarúgó világbajnokságok létrehozásakor az akkor még gyarmatokra szabdalt Afrikábán csak három független ország létezett. A FIFA-val amúgy sem ápoltak a kontinens képviselői különösebben jó viszonyt, miután a világszövetség visszautasította a három ország társulásából létrehozott Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) felvételét tagjai közé. Az afrikai bojkott végül elérte a célját, és az 1970-es VB-re már egy helyet fenntartott a FIFA Afrikának.

Kamerun úttörő szerepe a világbajnokságokon

Az 1982-es VB-n már 24-re emelkedett a mezőny létszáma, és Afrikát immár két válogatott képviselhette a tornán. Kamerun veretlen maradt, és bár ezzel sem jutott tovább a csoportkörből, igencsak jól vizsgázott. A már ekkor Kunde és N'Kono kapus nevével fémjelzett védelem például megfékezte a később 11 gólig jutó Bonieket és a bronzérmet szerző lengyeleket (0-0) is, Peru ellen egy les miatt tévesen érvénytelenített afrikai gól miatt maradt el a győzelem (0-0), így a később a világbajnoki címig meg sem álló Olaszország elleni bravúros 1-1 a kiesést jelentette.

Az 1990-es olaszországi VB hozta el talán a legnagyobb afrikai VB-csodát, mégpedig az akkor már 38 esztendős Roger Milla által repített kameruni válogatott emlékezetes menetelésével. A nyitómérkőzésen rögtön a címvédő Argentína legyőzésével (1-0) sokkolták a Szelídíthetetlen oroszlánok a közvéleményt annak ellenére, hogy kilenc emberrel kellett befejezniük a mérkőzést. Románia ellen villant először Milla. A keretbe is csak egy sérülés miatt bekerült veterán támadó a szünetben szállt be a meccsbe csereként, és végül duplájával diadalmaskodott Kamerun (2-1). Az utolsó csoportmeccsen már biztos továbbjutóként kikaptak ugyan a Szovjetuniótól az orosz Nyepomnacsnij edző által irányított kameruniak (0-4), a nyolcaddöntőben Kolumbia ellen azonban ismét parádés cserének bizonyult Milla, és egy újabb duplával a máig kontinentális rekordnak számító negyeddöntőbe lőtte a csapatot (2-1).

A korábban épp Egyiptomot is elbúcsúztató Anglia elleni meccsen egész Afrika egy emberként szurkolt már a Szelídíthetetlen oroszlánoknak, akik a VB-k történetének egyik legjobb meccsét hozták össze a legjobb nyolc között. Platt góljára már-már szokásos módon egy Milla által kiharcolt büntetővel és egy Ekeke-találattal válaszoltak a második félidőben, de nyolc perccel a meccs vége előtt egy Lineker-tizenegyessel hosszabbításra mentették a meccset az angolok, ahol végül egy újabb büntetővel már a győzelmet is kiharcolta számukra Gary Lineker (2-3). Talán éppen a megnövekvő elvárások okozták részben az afrikai válogatottak vesztét a következő időszakban.

1994-ben három csapat képviselhette már a kontinenst, de Kamerun és Marokkó viszonylag simán elesett a továbbjutástól. 1998-ban Kamerun és Marokkó is csak erősen véleményes bírói döntések miatt nem jutott tovább a csoportjából. 2002-ben Kamerun és Dél-Afrika rosszabb gólkülönbsége miatt ragadt a csoportban. A mezőny harminckét csapatosra bővítése azt is jelentette, hogy Afrika már öt válogatottat indíthatott a világbajnokságokon, de az előrébb lépés ezután sem sikerült egyértelműen. A dél-afrikai VB-n a pont nélkül záró Kamerun vagy az egyetlen pontot begyűjtő Algéria és Nigéria teljesítménye is kifejezetten csalódást okozott. Legutóbb Brazíliában a sors kicsit ismételte önmagát, hiszen ugyanaz az öt afrikai ország kvalifikálta magát a VB-re, mely négy évvel azelőtt. Kamerun ismét pont nélkül zárt.

Kamerun jelentős eredményei a labdarúgás történetében:

Tragédiák és sikerek: A Konföderációs Kupa és Marc-Vivien Foé

Első afrikai csapatként Kamerun bejutott a labdarúgó Konföderációs-kupa döntőjébe, miután legyőzte Kolumbiát. A mérkőzést tragédia árnyékolta be: a 73. percben összeesett, s életét vesztette Marc-Vivien Foe. Amikor a Szelídíthetetlen oroszlánok tizennégy évvel ezelőtt legutóbb a tornán jártak, egy máig fájó emléket jelentő tragédia árnyékolta be a csapat amúgy rendkívüli teljesítményét. A Brazília, Törökország és az Egyesült Államok előtt a csoportját megnyerő gárda ugyanis a lyoni elődöntőben is magabiztos játékkal vezetett Kolumbia ellen, amikor a meccs 72. percében kőkemény középpályásuk, Marc-Vivien Foé hirtelen összeesett a kezdőkörben. A váratlan szívroham után az orvosok mintegy 45 percig próbálták újraéleszteni Foét a stadion orvosi szobájában, azonban nem sikerült már a 28 esztendős játékos életét megmenteni.

A tragikus eset után korábbi klubja, a Lens és anyaegyesülete a Lyon is visszavonultatta a 17-es mezét, a Manchester City pedig, ahol kölcsönben szerepelt utolsó szezonjában a 23-ast. A döntőben a megtört Szelídíthetetlen oroszlánok végül hosszabbításban vereséget szenvedtek a házigazda Franciaországtól, a két csapat játékosai azonban az eredményhirdetésnél együtt emlékeztek meg egy hatalmas képpel elhunyt társukról.

Idén tehát újra Kamerun próbálkozhat Afrikából a Konföderációs kupán egy tisztes eredmény kivívásával, mely azonban az erőviszonyokon túl számos kedvezőtlen előjel miatt sem jelenthet túlzó elvárásokat. A korábban nem különösebben nagy népszerűségnek örvendő belga szövetségi kapitány, Hugo Broos viszonya a szövetséggel sem éppen felhőtlen és játékospolitikáját most is gyakran hevesen kritizálja a helyi média. Így aztán ezúttal is különösebben nagy sztár nélkül, a torna második legfiatalabb keretével vág neki Kamerun a Konföderációs kupának, mely sem a világranglistahelyezése, sem a keret becsült értéke, sem a fogadóirodák oddszai alapján nem sok eséllyel pályázik a csoport két továbbjutó helye közül valamelyik megszerzésére. A négy közé jutás ezúttal is nagy bravúr lenne a kameruni válogatottól, amit igazából a felkészülési mérkőzések is csak megerősítettek. Az utóbbi zakónál is nagyobb probléma azonban, hogy még a Marokkó elleni meccsen súlyos sérülést szenvedett a csapat egyik legjobb játékosa, az Afrika-kupán például Bertrand Traorét, Sadio Manét vagy Mohamed Salahot is nagyszerűen semlegesítő balhátvéd Ambroise Oyongo (Montréal), akinek a pótlására látszólag egyáltalán nincs felkészülve a keret és kiesésével borul szinte minden előzetes terv. A védelem mellett így a középpálya összeállítása is némileg kényszerpályán mozog, a korábbi csapatkapitány, M’Bia hiányában az Afrika-kupán is sokat szereplő Arnaud Djoum (Hearts) és a 30 évével a keret rangidősének számító Sébastien Siani (Oostende) mellé feltehetően kell még egy labdaszerző ember.

Legendás kapusok és a "fekete kapus" sztereotípia

Az 1995-ös aranylabdás libériai George Weah, a kameruni Samuel Eto'o és honfitársa, Thomas N'Kono került be az afrikai válogatott játékosok közül a France Football álomcsapatába. Akik nem látták az 1982-es vagy 1990-es világbajnokságot, azoknak talán kevésbé ismerős N’Kono neve, aki Afrika egyik, ha nem a legjobb kapusa volt. Ő volt az első afrikai kapus, aki igazi sztár tudott lenni egy európai klubban, a nyolcvanas években több mint 230 meccsen védett az Espanyolban. A 90-es olaszországi vb-n remekelt a Diego Maradonával felálló argentinok ellen, és nagy szerepe volt abban, hogy Kamerun első afrikai válogatottként a negyeddöntőig jutott a világbajnokságon. Nem mellesleg, a vb-n bemutatott akrobatikus védéseivel a 12 éves Gianluigi Buffont arra ösztönözte, hogy a mezőny helyett ő is inkább a kapuban próbálja ki magát.

Kamerun abban a szerencsés helyzetben volt, hogy N'Kono mellett még két másik kiemelkedő kapusuk volt ebben a két évtizedben: Joseph-Antoine Bell és Jacques Songo'o. Bell Franciaországban futott be szép karriert a 80-as, 90-es években, a Marseille, a Bordeaux és a Saint-Étienne kapusa is volt. A nála tíz évvel fiatalabb Songo'o 2000-ben lett spanyol bajnok a kultikus Deportivo La Corunával. Mindezen sikerek ellenére a szurkolók és szakértők mégsem szokták őket a legmagasabb polcon lévő kapusok közé sorolni, ahogy más afrikai kapusokat sem. Afrika többi országáról már nem mondható el, hogy olyan gazdag kapushagyományokkal rendelkeznének, mint Kamerun. Sőt mi több, a futballban az egyik legszélesebb körben elterjedt sztereotípia az, hogy a fekete kapusok nem elég technikásak, nem tudnak olyan jól védeni és a legtöbb afrikai válogatottaknak ők a gyenge pontjaik.

A fekete kapusokkal kapcsolatos sztereotípia alapja, hogy a topfutballban valóban nagyon kevés az afrikai származású kapus, pláne más posztokkal összehasonlítva. Az olasz, német és spanyol első osztályban egyetlen kezdőkapus sem fekete. Kamerun azonban kivételt képez e tekintetben, és példát mutat a kontinens számára. André Onana tízévesen, Samuel Eto'o kameruni futballiskolájából került be a La Masiára, a Barcelona híres akadémiájára. 2015-ben az Ajax mindössze 150 ezer euróért igazolta le, ahol azóta 240-szeresére növelte a piaci értékét. A 2019-ben BL-elődöntőt játszó kapus azt mondta, nem látja a különbséget a fehér és a fekete kapusok között. Jelenleg a kameruni válogatottban Fabrice Ondoa az első számú hálóőr, aki klubcsapatában kevesebb lehetőséget kap, míg André Onana az Ajax Amsterdamnak idén már első számú hálóőre volt és az Európa Liga döntőjéig is eljutott. Kettejük párharcának pikantériája, hogy nem csak unokatestvérek, de együtt is kezdték a pályafutásukat.

Kihívások és botrányok: Korhatár-csalások és belső konfliktusok

Január elején a kameruni U17-es labdarúgó-válogatott azzal az igencsak kétes dicsőséget jelentő hírrel került az újságok címlapjaira, hogy a korosztályos Afrika-kupa selejtezőjéről a nevezett keret kétharmadát kirúgták, mert kiderült, a játékosok hazudtak a korukról. A fiatal futballisták egy speciális, a csukló csontjainak fejlettségét vizsgáló MR-teszten hasaltak el. Az eset egyáltalán nem új keletű: a Barcelona korábbi klasszisa, Samuel Eto'o a megválasztását követően már harcot hirdetett a kameruni labdarúgás megtisztulásáért. Múlt nyáron aztán több nyilvános nyilatkozatot tett arról, hogy milyen fontos lenne a korral való trükközés visszaszorítása az országban.

A jelenség nem áll meg Kamerun határainál. A 2009-es U17-es vb-n házigazdaként pályára lépő Nigéria keretéből 15 játékost lepleztek le az akkor még újdonságnak számító MR-módszerrel, a 2009-ben korosztályos Afrika-kupát nyert Gambia válogatottjából szintén többen megbuktak a csuklóvizsgálaton. Pontosan tudjuk, hogy korosztályos szinten túlkoros játékosokat szerepeltetünk folyamatosan. Ez egy tény: állandóan csalunk - fogalmazott a BBC által idézett egykori sportvezető. Williams és Eto'o felszólalásai mellett az afrikai válogatottak szereplésében szélesre nyílt olló, az utánpótlás- és felnőttszinten elért markánsan eltérő eredmények is csak erősítik a gyanút. Ghána kétszer, Nigéria ötször nyert U17-es világbajnokságot. Egy korosztállyal feljebb, az U20-as vb-n Ghánának szintén összejött egy arany, ám a felnőttmezőnyben ennek az eredményességnek eddig még a közelébe sem értek ezek a nemzetek.

A kameruni szövetségnél Eto'óék egy másik, a trükközések számát vélhetően visszaszorító lépést fontolgatnak: a korábbi szokás ugyanis az volt, az MR-vizsgálatra idézett játékosok közül csak azok nevét közölték nyilvánosan, akik átmentek a teszten. Akik megbuktak, azokat a korosztályos eseményekről eltiltották ugyan, de a nyilvánosság már nem bélyegezte meg egyiküket sem. A helyzetet súlyosbítja, hogy az említett országok bajnokságaiban még ma is ritkaságszámba mennek azok a klubok, amelyek állandó fizetést tudnak biztosítani a játékosaik számára. A klubok fő bevételét eleve a futballisták játékjogának értékesítése jelenti. Nem mindig szándékos a csalás, még csak korruptnak sem kell lenni, hogy valaki két-három évvel idősebb legyen a papírjaiban láthatónál: sok helyütt ugyanis még mindig nincs megfelelő anyakönyvezés, a dokumentumokat sokszor jóval később, jószerivel bemondásra állítják ki a helyi hatóságok. Sokszor még ma is kézzel készülnek a nyilvántartások, és rengeteg olyan fiatal kezd futballozni, akinek egyszerűen nincs is anyakönyvi kivonata.

Az Afrikai Nemzetek Kupájára jelenleg két Kamerun is készül. Hogy melyik válogatott léphet pályára végül a tornán? Jelenleg az idei AFCON-ra két különböző kerettel és két különböző szövetségi kapitánnyal készül, két különböző csapat. Brys nem a szövetség, hanem a Sportminisztérium embere volt. A miniszter vette fel anno, Eto akarata ellenére, és jelenleg nem akar távozni. Közben Eto’o is kinevezte a kontinenstornára a „saját kapitányát”: David Pagou személyében. Aki már meg is kezdte a saját keretével az edzéseket, miközben a másik csapat is készül ugyanarra a kontinenstornára. Ezért a válogatott komolyan szankcióknak, így akár kizárásnak nézhet elébe. Ha Kamerun tényleg részt vesz majd az afrikai kontinenstornán, akkor december 24-én kezdi meg a csoportmeccseit, Gabon ellen.

tags: #kamerun #del #afrika #noi #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• Interjú Báldi Gergővel az e-sportról
• Az FC Barcelona filozófiája Magyarországon
• Kulcsjátékosok távozása Szentlőrincről
• a magyar válogatott 1987-es kalandja
• A palánklabda története