A Kapus Teljesítményének Átfogó Növelése: Fizikai, Mentális és Technikai Képzés, Szabályok és Statisztikák

A kapus posztja kulcsfontosságú a labdajátékokban, teljesítménye nagy mértékben kihat a csapattársak és az ellenfelek pszichikai állapotára. Egy jó kapus lendületet adhat és egy közepes képességű csapatot is versenyképessé tehet. Mivel ő jelenti az utolsó védelmi vonalat, nem csoda, hogy a sikerességüket sok tényező befolyásolja, az egyéni képességektől kezdve a szabályokon át a teljesítmény méréséig.

A Kapus Alapvető Képességei és Felkészültsége

A legjobb kapushoz vezető úton elengedhetetlen a fizikai és mentális felkészültség, valamint a technikai tudás folyamatos fejlesztése. A kapusok kiválasztásánál érdemes figyelembe venni a tanulók várható antropometriai jellemzőit (magas termet, hajlékonyság), motoros képességeit (mozgás- és mozdulatgyorsaság, erő, hajlékonyság és lazaság) és a mentális képességeit (bátorság, akarat, fájdalomtűrő képesség).

Fizikai Felkészülés és Kondíció

Bár a kapusok közel sem olyan mobilisek vagy aktívak, mint a csapattársaik, fizikai edzettségüket nagyon komolyan kell venniük. A kondíciós edzés jelentős hatással lehet a kapus teljesítményére.

Nyújtás és Bemelegítés

Akár edzésre, akár egy nagyobb meccsre készülsz fel, elengedhetetlen, hogy időt szakíts arra, hogy izmaidat lenyújtsd, ill. hogy megfelelően bemelegíts. Nyújtás és bemelegítés során eléred, hogy testhőd emelkedjen, véred áramoljon, valamint csökkented a sérülések kialakulásának esélyét. A bemelegítéssel az izmok rugalmasságát növeled, ami csökkenti az izomrostok szakadásának vagy sérülésének kockázatát. Számos nyújtó gyakorlat és mozdulat létezik, amik segítenek bemelegedni, légy tehát alapos, és ne a rövidebb utat válaszd!

Edzés az Állóképességért

Kapusként nem fogsz akkora távolságokat megtenni a pályán, mint a többi játékos, mégis nagyon fontos, hogy az erőnléted és állóképességed kifogástalan legyen. Játék során ugyanis lábban gyorsnak kell lenned, és lehet, hogy gyorsan kell balról jobbra mozognod. Sok ilyen jellegű mozgás megerősíti a gyorsan ránduló izomrostokat, mivel hirtelen jellegű mozgásokról van szó, így ezeket mindenképp illeszd be edzésedbe! Az interval edzések sprintjei, a rövid kitörések sebességben tökéletesek, hogy ezeket az izomrostokat megerősítsd a robbanékonyság edzésen. A HIIT edzések is nagyszerűek erre a célra. Erőnlétedre és állóképességedre is fókuszálnod kell, hiszen lehetséges, hogy hosszú ideig aktívnak kell lenned, illetve ahhoz, hogy a legjobb formában légy amikor elesel, gyorsan fel kell majd kelned és lélegzethez jutni. Sok kardio gyakorlatra lesz szükséged edzésed során, de felváltva alkalmazd a különféle gyakorlatokat!

Erőedzés

Amikor kapus edzésről beszélünk, sose becsüld alá a súlyzós és ellenállásos edzések jelentőségét! A kapusoknak több okból kifolyólag erősnek kell lenniük a levegőben és álló helyzetben egyaránt. Szöglet vagy rögzített helyzetek esetén az ellenfél csapattagjai lökdösni fognak, megpróbálnak erőben föléd kerülni, és így megnyerni maguknak a labdát. A te feladatod pedig, hogy feltartsd őket. Itt játszik majd nagy szerepet az erő.

Ezen kívül még lábból és karból is tudnod kell erőt kifejteni, amikor a pályán előre adod a labdát akár kirúgással akár dobással. Ezért tehát bizonyosodj meg arról, hogy kellőképpen beiktatsz edzéseidbe erősítő és ellenállásos gyakorlatokat! Ezek szintén a gyorsan ránduló izomrostokat erősítik, továbbá segítik a törzsizom stabilizáló funkcióját. A funkcionális erőnlét kapcsán erős törzsizomzat nélkülözhetetlen, így még egy ok szól a vegyes súlyemelés mellett, hiszen hatékonyabb, mint az izolált gyakorlatok. Mindenképpen illessz be vegyesen felsőtestet, alsótestet és törzsizmot erősítő gyakorlatokat!

Az Alaphelyzet és Alapmozgások (Kézilabda példa)

A hatásos védőmunka elsődleges feltétele egy olyan kiindulóhelyzet, készenléti állapot, amelyből a kapus gyorsan, pontosan tud reagálni és mozgatni a testét különböző irányokba. A lábak vállszéles terpeszben, kissé kifelé fordulnak, a térd pedig enyhén hajlított helyzetben helyezkedik el. A törzs egyenes vagy egy kissé előre döntött. A fej magasan tartott és a labda útját követi és a játékosok mozgását is kíséri. A karok könyökben hajlítva, a tenyerek pedig fejmagasságban helyezkednek. Az alaphelyzet oktatása bemutatással és magyarázattal kezdődik, célszerű az alapos bemelegítés és a gyorsító és nyújtó feladatok alkalmazása.

Az alapmozgás a kapus alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Ennek értelmében a kapus mozgása lehet szélességi, mélységi és függőleges irányú is (felugrások). Szélességben apró, oldalazó lépésekkel mozog a kapus, mozgása mindig az ellenfél labdaátadásait, azaz a labdát követi. Mélységi mozgás során előre és hátralépésekkel halad, a nagyobb kapufelület takarása és a támadó játékos kapuralövési szögének csökkentése érdekében.

Védési Technikák Részletesen (Kézilabda példa)

A kapus védési tevékenysége során számos tényezőre célszerű figyelnie, a lövés típusától és irányától függően különböző technikákat alkalmazva.

Átlövések Védése

Az átlövések végrehajtási formája, ha a lövő játékos és a kapu között védők helyezkednek el, ezért ezeket a lövések távolabbról történnek a többi lövéshez viszonyítva. Az átlövések védése egyes szempontok alapján könnyebb (távolabbról érkeznek a lövések, a védők besegíthetnek - takarják a kapu egy részét, sánc vagy ütközés során - a kapusnak), más szempontok alapján viszont nehezebb (a lövés előkészítését nem láthatja tisztán a kapus, néha csak a lövőkar felvillanása ad információt a labda útjáról).

Felső Területre Érkező Lövések

A felső területre érkező lövéseket a kapus kétféle módon háríthatja. Az egyik az egykezes, a másik a kétkezes védés. Az egykezes védést a meglepetésszerű lövések hárítására, a kétkezest pedig abban az esetben használják, ha már korábban meggyőződött a kapus a lövés irányáról és elegendő ideje van mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni.

Középmagas Labdák Védése

A középmagas labdák védése azért nehezebb, mert ez a magasság a karral, illetve az alsó végtaggal történő védés határterülete. Fontos, hogy az ilyen fajta lövések hárítását a kapus karral, illetve kézzel védje egészen addig amíg még eléri őket, utána alsó végtaggal történő védésnél pedig karral biztosítson.

Alsó Területre Érkező Lövések

A kapu alsó részére történő lövéseknél a kapusok többféle mozgásformát is alkalmazhatnak (pl. kitörés, kicsúszás, vetődés). Fontos, hogy mindegyiket kellőképpen elsajátítsák.

• Kicsúszás: A hagyományos kapusiskola technikai eleme. A kapus alaphelyzetben süllyeszti a súlypontját, majd a távolabbi láb erőteljes elrugaszkodásával az egész testét az érkező labda útjába tolja. A másik, ha a tehermentesült láb a labda irányába fordul és a kapus nyújtott térddel, a sarok külső részén csúszik az érkező labda irányába. A kar követi a kicsúszó láb útját és magastartásból rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését.
• Kitörés: Modernebb, gyorsabb kapusiskolai technikai elem. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti a súlypontját, majd a távolabbi lábáról erőteljes elrugaszkodással támadó lépésszerűen az érkező labda útjába lép. A kilépő láb derékszögben hajlítva fordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. A másik térd ezzel egyidejűleg a talaj felé közelít.

A leggyakoribb hibák az átlövések védésénél, hogy a kapus nem a labdára merőlegesen hajtja végre a védőmozgást, a labda megfogására és nem a kiütésére törekszik, bizonytalanságból adódóan indokolatlanul is többször a kétkezes technikával próbálja védeni a felső sarkot, korán vagy későn indítja a védőmozgást, valamint a karja lefelé indul a felső sarokra történő lövéseknél, így vissza kell nyúlnia a labdáért.

Szélső Lövések Védése

A szélső posztról érkező lövések esetén kisebb a kapura lövés szöge ezért a kapusnak kisebb felületet kell védenie, ugyanakkor a lövések közelebbről érkeznek, mint az átlövések esetében és hiányzik a védők sáncoló tevékenysége is. Többféle technikát is megkülönböztetünk a szélső lövések hárítása esetén:

• Védés a kapufánál (rövid sarkokra helyezkedve): Ez az egyik leggyakrabban használt technikai elem szélső lövések esetében. Ilyenkor a kapus módosított alaphelyzetben (kis terpeszállás a rövid oldali kapufától 1 méterre, testsúly a kapufához közelebbi lábon, kapufához közelebbi kar könyökben hajlítva a fej fölé emelkedik, a távolabbi pedig enyhén hajlítva vállmagasság felett) helyezkedik. A rövidebb oldalt ún. „passzív” védéssel, a hosszabb oldalra érkező lövéseket pedig aktívan, az érkező labda magasságától függően karral, kézzel vagy alsó végtaggal hárítják.
• Védés kiugrással: Inkább a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák. Ebben az esetben a kapus a lövésszög felezőjére helyezkedik testtel és végtagokkal védve a kapu rövid és hosszú oldalát egyaránt. A kapus módosított alaphelyzetben a súlypontját süllyesztve készül a kiugrásra. A támadó játékos lövőmozdulatának elindításakor mély helyzetből, erőteljes elrugaszkodással a támadó dobókarja irányába ugrik és a végtagok oldalirányú lendítésével csökkenti a megcélozható dobófelületet. Hátránya, hogy szabadon hagyja a kapu alsó részét és a fej környéki lövések, valamit az ejtések hárítása is nehezebben megvalósítható.
• Védés hosszú sarokra helyezkedve: Egyre gyakoribbak a modern kézilabdázásban. Ennél a védési technikánál a kapusok a kapu hosszú sarkát védik testtel (passzív védés), és a rövid oldalra nyúlnak vissza a felső és az alsó végtagokkal, tehát a védő tevékenység megegyezik a rövid sarokra leírtakkal fordított alkalmazással.

Ejtések és Tiszta Gólhelyzetek Védése

Az ejtéseknél és az íveléseknél kétféle lehetőségük van a kapusoknak. Az egyik, hogy a felszálló ágban repülő labdát elüssék, a másik, hogy a kifutást követő gyors visszafutással, vagy vetődéssel eltérítsék a labdát. Az első esetben egy vagy két kézzel borítja be a felfelé repülő labdát. Az elrugaszkodás történhet egy vagy két lábról is.

A tiszta gólhelyzetből érkező lövések érkezhetnek beálló pozícióból, betörésekből vagy akár gyorsindításokból is. Ilyen esetekben a kapusnak többféle választási lehetősége is van. Ezek lehetnek a fent felsoroltak közül bármelyek, illetve az ún. „szemafor-technika”, amelynél a kapus a gólvonalról kimozdulva, súlypontsüllyesztés után erőteljesen elrugaszkodik felfelé, és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva, a test síkjában csípőmagasságig fellendülnek. Ezzel egy időben a karok a lövésre felkészített labda magasságában, oldalirányban kinyúlnak.

Büntetődobások Hárítása

A kapusnak büntetődobások hárításánál is lehetősége van többféle technika közül választani. Döntően befolyásolja a technika kiválasztását, hogy milyen távolságra helyezkedik a kapus a büntetőt végző játékostól. A szabályok lehetővé teszik, hogy egészen a 4-méteres vonalig (kapushatárvonal) szinte 3 méterre megközelítse a büntetőt végző játékost, de maradhat akár a gólvonalon is. Cselezési lehetőségei is vannak a kapusnak.

A Kapus Teljesítményének Objektív Értékelése: Statisztikák és Kihívások

A statisztika nagyon fontos eleme a kézilabdának és azon belül a kapusoknak is, hiszen a teljesítmény megítélése alapvetően szubjektív. Nem órával harcol, vagy egy másik versenyzőnek a legyőzésére törekszik, ahol egyértelmű ki a jobb és ki milyen teljesítményt nyújt. A statisztikának egy támpontot kellene jelenteni a teljesítmény értékelésében és nem az egyetlen mérőfokot. Az emberek hajlamosak a számok alapján ítélni, de a statisztikák értelmezésekor figyelembe kell venni a befolyásoló tényezőket, hogy a végeredmény valós legyen.

Mi Számít Védésnek? Különböző Nézőpontok a Kézilabdában

Sajnos a jelen kézilabdában, amit kifelé közölnek a kapus statisztikájával kapcsolatosan az EHF - IHF - TV - kommentátorok, azok nem a valós teljesítményt mutatják. Nem mindegy, hogy honnan kapja a lövéseket a kapus és ezekről a területekről milyen arányban és milyen százalékkal történik meg a labda hárítása. Az is fontos tényező, hogy mikor van a védés. Fontos pillanatban, vagy akkor, amikor a teher nem akkora.

Tekintsünk át néhány statisztikai irányvonalat a "védés" fogalmának értelmezésére:

1. Védés, utána kapus vagy csapata birtokában a labda: Egyértelmű, megtörténik a védés, a kapus össze tudja szedni a labdát és kidobással folytatódik a mérkőzés. Illetve ha a mezőnybe visszapattan a labda és a saját csapattársai szedik össze.
2. Védés, utána az ellenfél birtokában a labda: Ugyanaz a lövés, ugyanaz a védés, ugyanoda pattan, de most nem a csapattárs, hanem az ellenfél szedi össze. Ebben az esetben az EHF - TV, már nem számolja védésnek, így a teljesítmény megítélésénél sem lesz feltüntetve. Ez ellentétes, hiszen a kapus dolga, hogy azt a labdát hárítsa, ami kapura megy. Ha megtörténik, az védés, mert ha nem fogja meg, akkor gól. Az ellenfél megpróbált gólt szerezni, nem sikerült, de megpróbálhatja még egyszer.
3. Védés, utána szabaddobás: Ez egy nagyon izgalmas kérdés, hogy beletartozik-e vagy sem. A hat statisztikai opcióból három védésnek számolja - három nem. A döntés nehéz, mert ha nem védte volna ki a kapus, akkor gól lett volna.
4. Védés, utána 7-es: A hat felvázolt statisztikai lapból csak az EHF - TV gondolja, hogy nem védés, amiért nem gólt, hanem 7-est fújnak. Ha nem védte volna ki a kapus, akkor gól lett volna. Ismételten: vagy védés, vagy gól. Nincs másik lehetőség.
5. 7-es védés, utána kapus vagy csapata birtokába kerül a labda: Egyetértés van mindegyik statisztika szerint, ez védés.
6. 7-es védés, utána az ellenfél birtokába kerül a labda: A 2. pontban kifejtett nézőpont szerint ez is védésnek számít.
7. 7-es kapufa, mellé (kapus kényszerítése nélkül): Három statisztika nem tekinti tényleges védésnek, mondván, nincsen fizikai kontakt a labdával. Azonban a kapusok tudják, hogy nem is kell mindig, a kis mozdulatok, az elterelések, az arckifejezések és az energiák áramlása is befolyásolja a lövőt.
8. Lövés, kapufa vagy mellé a kapus kényszerítése miatt: Egy statisztika foglalkozik ezzel a témakörrel, mert nehezen megítélhető egy külső szem számára. A szakavatott szem azonban tudja, hogy a lövő azért lőtte mellé, mert a kapus annyira nem hagyott helyet, hogy nem tudta jól befejezni a lövést. A kapufánál pedig ott volt a kapus, ha egy kicsit beljebb megy a labda akkor sem lett volna gól, mert a kapus ott volt.

Üres Kapus Gólok

Van még egy kilencedik pont is, mely befolyásolja a végső százalékot, egyben a kapus teljesítményének a megítélését. Ez pedig az üres kapus gólok. Gondolkodás nélkül, automatikus a kapusnak írják be a gólt akkor is, amikor a kapus a pályán sincs, vagy lehetősége sem nyílik rá, hogy védést kezdeményezzen. Ez csak megszokás, hiszen a kézilabdában elterjedt mondás, hogy gólt csak a kapus kaphatja. A józan ész alapján mérlegre kellene tenni, hogy jogosan minősíti-e a kapust ebben az esetben a kapott gól. Milyen lehetőségek vannak?

1. A kapus a kispadon ül és várja, hogy valamelyik mezőnyjátékos lefusson. Miért a kapus kapja a gólt, amikor a pályán sincs?
2. A következő lehetőség a gól pillanatában történik meg a csere. A kapus már a pályán van, de nagyon messze a kaputól, hogy védést tudjon indítani. Ebben az esetben sem jogos a gólt kapusnak beírni.
3. A harmadik lehetőség: megtörtént a csere, rohan vissza a kapuba, háttal van a labdának, hogy minél előbb a kapuelőtérbe érkezzen. Úton van a kapus, amikor a labda áthalad a gólvonalon. Itt sem tud játékba avatkozni a kapus, de lehetősége sincsen, saját hibáján kívül. Ez sem lehet a kapus rovására írni.
4. A következő esetben a kapus beér a hatoson belüli területre, amikor a labda a kapu felé közeledik, de nem tudja felvenni a védési pozíciót. Mivel még közeledik a labda a kapu felé, amikor a kapus a kapuelőtérben érkezik, ezért ebben az esetben én már várom és lehetőséget látok rá, hogy a kapus a labdát kivédje. Így az üres kapura lőtt labdánál kizárólag ebben az esetben lehet a kapustól elvárni, hogy védje a kapuját.

Összegezve, az EHF - TV méri a dicséretet a legszűkmarkúbban, így a kapus teljesítménye, mivel nem védés alapján akarja mérni, csakis fals eredményt mutathat. A statisztikák torzítása rosszabb képet festhet egy kapus teljesítményéről, mint amilyen az valójában. Jó lenne a kapusokat a saját pályán elért teljesítményük alapján megítélni és nem az alapján, hogy ki mit tart védésnek vagy nem.

A Százalékos Mutatók Értelmezése

Pár évvel ezelőtt, ahogyan a szélsők fejlődtek és a játékszabályok is egyre jobban védik a szélsőket, igazodni kellett a százalékok meghatározásában is. Amikor a kapusok játszottak, akkor még az átlövés és szél elvárandó százaléka az ötven százalék volt, és a többi pozícióból a harminc százalék. Ha valamelyik oldal dominánsá válik, akkor az elvárandó százaléknak is igazodnia kell.

Példaként tekintsük meg az EHF döntőben nyújtott kapusteljesítmény statisztikai elemzését, különböző elméletek alapján:

2005. Május 22. Székesfehérvár - Győr EHF Döntő 2. mérkőzés statisztikái

A mérkőzésből számtalan példát lehetne felsorolni. Egy szituáció a második félidő elejéről: Hetes előtti helyzet védéssel fejeződött be, ezért lett hetes a Győr csapatának. A hetest megfogta a kapus, ekkor már két védésnél tartott ebben a szituációban. De kipattant, és az ellenfél támadhatott, amit végül gólra váltott. Az én olvasatomban ez három lövés, két védés és egy gól, ami 66%-os teljesítmény. EHF - TV statisztikája szerint egy gól, 0 %.

Paradoxon a Jégkorong Kapusok Teljesítményében

Nincs még egy olyan poszt a hokiban, ami annyira egyéni teljesítménnyel határozná meg egy csapat sikerességét, mint a kapusoké. Bármennyire is a legösszetettebb csapatsportok egyike a jégkorong, a kapus bizony itt is magányos. Mivel ő jelenti az utolsó védelmi vonalat, így nem csoda, hogy az alapszakaszban egy csapat győzelmi mutatóját semmilyen statisztikai mutató nem határozza meg olyan nagy mértékben, mint a védési hatékonyság.

Van itt azonban egy hatalmas paradoxon: bár a kapusteljesítmény a legfontosabb meghatározója egy csapat sikerességének, azt sokkal nehezebb megmondani, mitől lesz egy kapus jó vagy rossz. Sőt, ugyanaz a kapus egyik évről a másikra olyan teljesítményingadozást tud produkálni, ami a csatárokra sokkal kevésbé jellemző. Az inkonzisztens kapusteljesítményeket elemezve a statisztikusok arra jutottak, hogy bármelyik kapus esetében és bármelyik évadban, a ligaátlagtól való pozitív vagy negatív eltérést a védési hatékonyságban, csak mintegy 30%-ban magyarázza magának a kapusnak a teljesítménye.

Mindez azt is jelenti, hogy meglehetősen érthetetlen, a csapatok miért költenek annyit a kapusokra, hacsak nem azért, mert a nagy összegű szerződésekkel teremtenek maguknak hamis biztonságérzetet. Ha egy kapus az egyik szezonban átlagon felüli teljesítményt nyújt, a statisztikák szerint mindössze 60% esélye van arra, hogy a következő szezonban ismét a ligaátlag feletti hatékonysággal véd majd. A fiatal kapusok teljesítménye különösen kiszámíthatatlan, hiszen a statisztikák csak valahol a 3000 kapott lövés után kezdenek működni, az analizálható elemszámok akkorra érik el azt a nagyságot, amivel megbízhatóan lehet prognosztizálni. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek különbségek a tehetséges és az átlagos kapusok között, pusztán annyit, hogy ezek a különbségek jóval kisebbek, mint amennyire eredetileg gondolnánk őket.

Több tanulság is levonható mindebből. Az egyik az, hogy a kapusok munkája meglehetősen nihilista: hatalmas a káosz a kapu előtt, irdatlan erejű lövések jönnek és vagy jó időben vagy a jó helyen, vagy nincs szerencséd. Ezért is értékelődik fel a kapusok mentális felkészültsége, hiszen ezzel megbirkózni egyáltalán nem egyszerű feladat. A másik lehetséges tanulság, hogy a kapusok munkája mégsem annyira magányos, mint amennyire az kívülről látszik, egy-egy nagy védés persze elengedhetetlen, de alapvetően mégis csak az egész csapat munkája határozza meg a védési hatékonyságot.

Szabályváltozások és Hatásuk a Kapus Teljesítményére (Labdarúgás)

Az IFAB, a futball szabályalkotó testülete, ugyan elég unalmasan és lassan indult be, de az utóbbi években bepótolta lemaradását újabb és újabb szabályváltoztatásokkal. Ezek a változások jelentős mértékben befolyásolhatják a kapusok játékát és a tőlük elvárt teljesítményt.

Nehezebb Lesz Időt Húzni a Kapusoknak

A legfajsúlyosabb változás a kapusokat éri majd. Az IFAB döntése értelmében ugyanis a jövőben nem hat, hanem nyolc másodpercig tarthatják maguknál a labdát. A játékvezetőnek az utolsó öt másodpercet láthatóan jeleznie kell, és ha a kapus túllépi a megengedett időtartamot, akkor az ellenfél szögletrúgásával folytatódik a mérkőzés. Az eddigi szabály ugyan sokkal szigorúbb volt (két másodperccel kevesebb ideig birtokolhatta a labdát a kapus, és a szöglet helyett közvetett szabadrúgással büntethették, ha túl sokáig bíbelődött), de általában nagyvonalúan alkalmazták a bírók. Az IFAB hipotézise szerint az enyhébb büntetés könnyebbé teszi majd a játékvezetőknek a szabály betartatását.

A cél az, hogy a kapusoknak minél kevesebb lehetőségük legyen az időhúzásra. Ezzel a döntéssel alkalmasint elbúcsúzhatunk az olyan jelenetektől, amikor egy csapat kapusa egy könnyű labdát lehúzva elfekszik a földön, és hosszú másodperceket éget el a játékidőből. A láthatóság érdekében a játékvezető az öt másodperc kezdetekor a magasba emeli a karját, majd amikor már csak egy másodperc van hátra, leengedi oldalra. Tekintettel arra, hogy a mai futballban mekkora veszélyt jelent egy-egy szöglet, a változtatás vélhetően előnyükre válik majd a mérkőzéseknek. Az új szabályt a június 14-én rajtoló klubvilágbajnokságon alkalmazzák először.

Miért volt szükség erre?

Az a tény, hogy Pierluigi Collina, a FIFA játékvezetői bizottságának elnöke és generációjának egyik legszigorúbb játékvezetője 18 éves pályafutása során egyszer sem ítélt közvetett szabadrúgást időhúzásért, rávilágít arra, hogy milyen fontos volt hozzányúlni a szabályokhoz. Ezt erősíti meg egy statisztika a Premier League-ből: az előző idényben rekordot jelentő 30 sárga lapot osztottak ki a játékvezetők időhúzás miatt a kapusoknak, idén pedig már 26-nál járnak, de 11 forduló még hátravan. A 2006/2007-es és a 2013/2014-es időszakban 10 sárga lap volt az átlag, majd a 2014/2015-ös és a 2019/2020-as időszakban 15-re nőtt, az elmúlt öt évben viszont meredek emelkedés tapasztalható.

Milyen változást hozhat a nyolc másodperces szabály?

A kapusokon nagyobb lesz a nyomás, hogy gyorsan szabaduljanak a labdától, ami hibákat szülhet, az éppen védekező csapat játékosait pedig arra ösztönözheti, hogy feltolják a védelmüket, és már az ellenfél védőharmadában is próbáljanak labdát szerezni. Az eredeti dilemma azonban még mindig él: ragaszkodnak-e majd ahhoz a játékvezetők, hogy tűpontosan betartassák a nyolc másodpercet, vagy továbbra is megengedőbbek lesznek?

A Játékvezetők és a Kapusok Közötti Interakció

Az IFAB megerősítette azt a leginkább a major ligákból ismerős gyakorlatot, hogy a játékvezetőkkel kizárólag a csapatkapitányok egyeztethetnek majd. A testület úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer már eleget bizonyított más sportágakban ahhoz, hogy megpróbálják átültetni a labdarúgásba. Ezzel talán elkerülhetők lesznek azok az esetek, amikor négyen-öten rontanak rá a játékvezetőre, hogy reklamáljanak egy vitás szituáció miatt.

A VAR és Egyéb Reformötletek

Ugyan kevesebb szó esett róla a sajtóban, de az IFAB ülésén a VAR-vizsgálattal kapcsolatos változásokról is döntöttek. Az utóbbi években már napirenden volt, hogy az NFL mintájára a játékvezetők ismertessék a döntésüket a stadionban ülő nézőkkel a VAR-ozás után, amennyiben megváltoztatják az eredetileg hozott ítéletüket. Az intézkedést néhány versenysorozatban már sikerrel tesztelték, ez pedig elég volt az IFAB-nek ahhoz, hogy azokban a ligákban is elérhetővé tegye, ahol adottak ehhez az infrastrukturális körülmények. Ezek a rövid magyarázatok ugyan néhány másodperccel meghosszabbítják a videózással töltött időt, de legalább egyértelmű lesz a nézők számára, hogy milyen gondolatmenet végén születnek a döntések.

Felmerült továbbá, hogy a 75. perctől kezdve ne futó órával, hanem tiszta játékidőt mérve menjenek a találkozók, ezzel is megakadályozva az időhúzást, az utolsó pillanatos pontrúgásokkal pedig még inkább NHL-jellegűvé téve a futballt.

A Wenger-Szabály: Új Lesszabály a Támadó Futballért

Az IFAB közleményéből az is kiderül továbbá, hogy egy új lesszabály kidolgozásáról is egyeztetés folyik azzal a céllal, hogy a sportág vonzerejének fenntartása mellett elősegítse a támadó futballt. A jelenlegi szabály szerint egy játékos akkor van lesen, ha az ellenfél térfelén tartózkodik, és a testének bármelyik, gólszerzésre alkalmas része - a kezét és a karját leszámítva minden - közelebb van a kapuhoz, akárcsak egy milliméterrel is, mint a labda és az ellenfél utolsó védője (a kapus nem számít). Ha valaki így kap labdát, akkor a partjelző meglobogtatja a zászlaját, a bíró pedig befújja a lest. Wenger elképzelése alapján azonban egy játékos csak akkor lenne lesen, ha a passz pillanatában az egész testével az utolsó védő előtt tartózkodik.

tags: #kapus #teljesitmeny #fokozo

Népszerű bejegyzések:

• Aktuális kézilabda sporteredmények
• Egyszerű focipálya torta ostyával
• Magyar stadionok kategóriái és nézőszáma
• A Ferencváros legendás jobbszélsőjének története
• A magyar válogatott meccsei és jubileumi készülődés