Karl-Marx-Stadt és Chemnitz: Egy átalakuló város története az NDK-ban és napjainkban
Chemnitz Németország keleti részén, az Érchegység (Krušné Hory) lábánál fekvő, 250 ezer lakosú város. Szászország harmadik legnagyobb városa.
A 12. században alapított város a 18. században fontos textilipari központ, ekkor kapta a „szászországi Manchester” becenevet, hiszen textilgyárai Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítményei közé tartoztak.
Az ipari örökség és a találmányok városa
A "szászországi Manchester", ahogy Chemnitzet a 19. században a mindenütt jelenlévő gyárai és kéményei miatt Németországban is becézték, más területeken is fontos innovációs központnak számított, melynek hatása messze túlmutatott a régión. Annak ellenére, hogy sok feltaláló és innovatív vállalkozó eredetileg nem Chemnitzből származott, ideális feltételeket találtak itt.
| Év | Találmány | Feltaláló | Leírás |
|---|---|---|---|
| 1881 | Termosz edény | Adolf Ferdinand Weinhold | A mai termoszflaska elődje, laboratóriumi kísérletekhez. |
| 1932 | Első teljesen szintetikus mosószer (Fewa) | Heinrich Gottlob Bertsch | A világ első ilyen típusú terméke. |
Chemnitz városa így egy hosszú és jelentős történelemmel rendelkező ipari metropolisz. A 19. századi gyors iparosodásnak köszönhetően Chemnitz a technológiai innovációk egyik legfontosabb központjává fejlődött, vezető szerepet játszott különösen a textilipar számára készült gépek gyártásában.
Karl-Marx-Stadt születése: a háború utáni újjáépítés és névváltás
A háború után Kelet-Németország része lett és a szocialista kormányzat alatt gyorsan újjáépült. A korszak több szempontból is új kezdetet jelentett a súlyosan lerombolt iparváros, Chemnitz számára is: 1949-ben megalakult az NDK; 1952-ben feloszlottak a tartományok, és egy új közigazgatási struktúra alakult ki. Tizenkét járás jött létre s Chemnitz járási székhely státuszt kapott.
Nem sokkal később, 1953-ban az uralkodó SED párt döntése alapján át is nevezték a várost Karl-Marx-Stadt-ra, ezzel akarva vagy akaratlanul is a "szocialista mintaváros" szerepét osztva rá. Tény azonban, hogy Marxnak semmilyen kötődése nem volt a városhoz, soha nem is járt itt.
A második világháború utáni évtizedeket az újdonság iránti nyitottság, a technológiai víziók iránti lelkesedés jellemezte.
Az építészeti víziók korszaka: modernizmus és brutalizmus
Chemnitz várostörténeti múzeuma, az egykori bencés apátságban kialakított Schloßbergmuseum időszaki kiállítása Chemnitz egy jelentős korszakát mutatja be, amely mindössze néhány évtizedig tartott, de maradandó nyomott hagyott maga után különös tekintettel a városrendezésre és az építészetre. A Schloßbergmuseum kiállítása rávilágít arra, hogy ugyan a konkrét politikai körülmények kulcsszerepet játszottak, a város újjáépítése a nemzetközi háború utáni modernizmusnak is a részét képezte.
Az új funkcionális építészet kezdetei a Weimari Köztársaság időszakára nyúlnak vissza. A Bauhaus akkor fiatal építészei voltak azok, akik a háború utáni újjáépítést felügyelték mind keleten, mind nyugaton. Döntő lendületet adott a háború utáni modernizmusnak az 1957-es nyugat-berlini Interbau Nemzetközi Építőipari Kiállítás. A lebombázott Hansa-negyed újjáépítésére az építészet legkiválóbbjai gyűltek össze, hogy létrehozzák a kelet-berlini Stalin-Allee-n (1952-1957) felépült monumentális lakótelep ellenpárját. A Schloßbergmúzeum kiállítása rámutat a Hansa-negyed chemnitzi épületeken megfigyelhető hatására is. A berlini Oscar Niemeyer-ház V alakú oszlopai jelennek meg például a chemnitzi sporttoronyban (Theaterstraße 36).
Brutalizmus: a nyers beton ereje
Karl-Marx-Stadt újjáépítésén túlmenően a kiállítás arra is vállalkozott, hogy a világszerte elterjedt úgynevezett brutalista építészetről egy áttekintést nyújtson. A brutalizmus szó ebben a kontextusban a leginkább jellemző építési anyag, a beton, francia kifejezéssel „béton brut” alkalmazására utal. A vasbeton 1867-es feltalálása óta az 1950-es években vált a beton úgymond látható felületté és kezdte dominálni az építészetet, főleg de nem kizárólag a lakásépítés terén. Először az 1980-as években érte kritika az előre gyártott elemekből épült betondzsungelek jelenségét gyakran egy korszak bukásának szimbólumát látva benne. A brutalista építészet időközben átfogó kutatások tárgya is lett.
A konferencia a második világháború utáni építészetben mutatkozó különbségeket és hasonlóságokat, valamint a háború előtti évtizedek modern építészetében fellelhető referenciapontokat vizsgálja.
Karl-Marx-Stadt urbanisztikai fejlődése és ikonikus épületei
A kiállítás fő részében történelmi fényképek, tervrajzok, neonreklámok, valamint építészeti modellek és használati tárgyak láthatók a városközpont építésének éveiből. 1961 és 65 között a történelmi városközpont hűlt helyén kezdődtek meg a munkálatok, miután végérvényesen lemondtak a rekonstrukció lehetőségéről. Ekkor alakult ki a város tengelye a Nemzetek útja (Straße der Nationen) és a Rosenhof mentén.
Egy későbbi fázisban, 1969 és 1974 között épültek a város leginkább ikonikus épületei, kulturális és politikai helyszínei. A Brückenstraße egyik oldalán kapott helyet a város adminisztrációs és politikai központja a Karl-Marx monumentális fejével, a másik oldalon egy kulturális centrum a Stadthalle és a Kongresszusi hotel együttese emelkedik.
1974-től kezdve a szociális lakások kerültek a fókuszba: ekkor tették le a „Fritz Heckert” lakóövezet alapkövét a városon kívüli hatalmas zöld (!) területen.
Élet és kultúra Karl-Marx-Stadtban
A kiállítás az életmódra és fogyasztói kultúrára is utal: nem maradhattak ki az egykori nagy áruházak és szórakozó helyek sem. A tárlat egyik kiemelt tárgya az egykori Kosmos táncklub homlokzatán található neon felirat. A Kosmos a Karl-Marx-Stadt újjáépítésének első fázisában épült és 1964-ben nyitott meg. A világűr téma a Szovjetunió űrversenyben aratott sikereivel, az első műholddal (Szputnyik 1959) és Gagarin űrrepülésével (1961) meghatározta az egész 60-as éveket.
Külön említést érdemel a kiállítás-dizájn, mely a korszak építészetét idézi fel ihletet merítve a tipikus függönyhomlokzatokból. A múzeumban csak két kisebb termet lehetett teljes mértékben az időszaki kiállítás rendelkezésére bocsátani. Itt kaptak helyet a legfontosabb tárgyak. A kurátorok a helyhiányt úgy oldották meg, hogy az időszaki kiállítást a teljes Schloßbergmuseumra kiterjesztették és a gótikus oltárok és szobrok között szigeteket alakítottak ki. Ez egy kísérlet arra, hogyan osztozhat ugyanazon termekben két párhuzamos kiállítás.
Nevezetes épületek és múzeumok
Chemnitz látnivalói a szocialista emlékek, az indusztriális helyszínek és a művészeti intézmények köré csoportosulnak. Ezek a nevezetességek érdekes kombinációt alkotnak, és földrajzilag is közel helyezkednek el egymáshoz, így könnyedén elérhetők.
A Karl-Marx monumentum
A város kihagyhatatlan látványossága, legikonikusabb emlékműve, a világ második legnagyobb fejszobra. Talán a szocialista időszak egyik legismertebb szimbóluma volt, amit a berlini fal leomlása után sem tüntettek el a városból. Ott díszeleg a kongresszusi központtal szembeni téren. A szobrot Lev Kerbel szovjet szobrász tervezte, a hátterében a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirattal négy nyelven.
Stadthalle és Kongresszusi Központ
A kongresszusi központ, a Stadthalle a háború után újjáépített város fontos rendezvényhelyszíne lett, ahol kiállításokat, vásárokat, koncerteket tartanak. Az 1974-ben megnyílt épület modern stílusával a város egyik jelképe lett. Egybeépült vele egy 400 szobás szálloda is, amely a ’70-es években nagyon modern volt és magasságával ma is fontos orientációs pont a belvárosban. Az épület külső homlokzata formázott kövekből áll, belül találjuk a hatalmas színes festményt, amelynek a címe: A tudomány liberalizációja a szocialista forradalmon keresztül. A színpad mögött elrejtve egy orgona található, ami ritkaság a nem vallási épületekben. A Stadthalle Parkban, az épület előtt, számos szobor látható, egy részük a szocialista időkből maradt itt.
Városházák és zöld területek
A háborús bombázások miatt kevés a régi épület a városban, de a főtéren két városháza is van. Az új városháza túlélte a második világháborús bombázást, amely látogatható is, sőt a tornyába is fel lehet menni. Fentről szép kilátás nyílik a belvárosra. Meglepően sok a zöld terület, számos park van a város központjához közel.
Ipari emlékek és múzeumok
Szászország ipari központjában évszázadokon keresztül hatalmas gyárak voltak, amelyek fokozatosan elvesztették funkciójukat. Az egyik volt ipari létesítményben található az Industriemuseum, vagyis az Ipari Múzeum, amely betekintést ad a régió gazdag ipari örökségébe. A múzeum azokat a technológiákat és ipari folyamatokat mutatja be, amelyek meghatározták a régió gazdasági fejlődését. A Schönherrfabrik egykor szövőgépeket gyártott, ma irodák, fitneszterem, wellness, művészeti központ és éttermek vannak az épületben. A Wirkbau textilipari épülete szintén új funkciót kapott. Több múzeum és képtár is van a városban. Az egyik legérdekesebb a Gunzenhauser Múzeum, amely egy különleges épületben található. Eredetileg takarékpénztárként működött, de 2007-ben múzeummá alakították.
Chemnitz napjainkban és a jövő - Európa Kulturális Fővárosa 2025
A korábban születettek más néven ismerték a Németország keleti felében fekvő várost. Amikor a ’70-es években először jártam itt, még Karl-Marx-Stadt volt a neve, és csak 1990-ben, egy népszavazás után nyerte vissza eredeti nevét. A német újraegyesítés után, 1990-ben a város visszakapta eredeti nevét. A lakosság 75 százaléka voksolt az eredeti név visszaállítása mellett. A itt lakók száma azonban fokozatosan csökkent, az elmúlt pár évtizedben sokan elköltöztek a gazdagabb, nyugati országrészekbe, ahol jobban fizető munkát találtak. Az átlagéletkort tekintve Chemnitz Németország egyik legöregebb városa. Az utóbbi években véres zavargások is voltak a városban, amely az AfD párt egyik bástyája.
Chemnitz nem hagyományos turisztikai célpont, itt nem kell félni a tömegturizmus negatív hatásaitól. Külföldi turistákat nem nagyon látni a városban, de azért látnivaló akad bőven. Tartottam attól, hogy a főként iparáról ismert városra a szocializmus időszaka nagyon rányomta bélyegét, ám kellemesen meglepődtem. Persze a panelházas lakótelepek megmaradtak, de sokkal színesebbek, mint korábban voltak.
Fontos mérföldkő lesz a város életében, hogy a szlovéniai Nova Gorica mellett Chemnitz lesz 2025-ben Európa egyik kulturális fővárosa. Az előkészületek ottjártunk alkalmával már javában folytak, az egész régió készül a tervezett rendezvénysorozatra. A teljes programot fokozatosan mutatják be és természetesen elérhető lesz a világhálón is. A város nagy múzeumai új kiállításokkal készülnek, például elhozzák Edvard Munch norvég festő munkáit is. Lesz opera világpremier és rengeteg kortárs kulturális és sportfesztivál is. Az egyik fő projekt az egyedülállónak számitó PURPLE PATH művészeti és szoborösvény, amely a város környékén található 38 kisebb városon, illetve falun át vezet és harminc kortárs alkotást mutatnak majd be a nyilvános tereken. A szocializmus maradványának számító, nálunk is jól ismert laktótelepi panelgarázsok is szerepet kapnak majd. A #3000 Garages projekt részeként a városszerte elhelyezkedő garázsokat használják fel művészeti és közösségi térként. Művészi alkotások és alkotóműhelyek kerülnek oda, ahol egykor Trabantok és Wartburgok álltak.
tags: #karl #marx #stadt #hugyecz
