A Csepeli Atlétikai Klub és a csepeli labdarúgás története az 1985-ös esztendő tükrében
A labdarúgó-szakosztály irodájában egyesületi zászlók és poszterek társaságában mívesen szerkesztett grafikon látható. Mindenesetre a görbe az 1939-40-es bajnoki évtől, az NB II megnyerésétől indul, négyszer jut fel a csúcsra, ám háromszor tér vissza a második osztályba. Harmadszor legutóbb, az 1985-86-os bajnokság zárása után következett be ez a visszaesés. Persze, aki csak ennyit ismer a labdarúgó-szakosztály életéből, az csak a felnőtt kor örömeiről és bánatairól tud.
A kezdetek és a szervezett sport megjelenése
A magyar sport ugyan már megtette az első lépéseket - s éppen az egyre népszerűbb és egyre több embert érdeklő labdarúgás révén -, hogy úri passzióból sokak szórakozása legyen, mégis az egyesületek elnöksége és mecénásainak köre sokkal inkább a társadalmi osztálytagozódást erősítette, mintsem a közeledést. Ami magát a labdarúgást illeti, az MLSZ 1901-ben történt megalakulása után lassan kezdte kinőni a gyerekcipőt. Több osztályban folyt szervezett bajnokság, túl voltunk az első botrányokon, kialakultak az egymással rivalizáló ellenfelek, kiírták a Magyar Kupát, és egyre több helyen, üres telkeken, tereken, grundokon pattogott a labda. Csepel községben is.
Egyre több kisegylet alakult, s a főváros környéki falvak fiatalsága is egyre inkább úgy érezte, itt az idő a csapatalakításra. Ezen a téren a csepeliek kimondottan előnyös helyzetben voltak, hiszen lassan divatba jöttek az úgynevezett cégcsapatok, amelyek mögött a kibontakozó magyar kapitalizmus valamelyik üzeme, vállalata állt, s ilyet a szigeten is fel tudtak mutatni. Elsősorban ennek a ténynek volt köszönhető, hogy 1909-ben Fehéry Ákos, a kor egyik legnevesebb futball-szakértője, olyan első osztályú játékosokat toborzott, csábított a gyárhoz, akikkel bátran vághatott volna a frissiben alakult Csepeli Atlétikai Klub az I. osztály küzdelmeinek is.
Film: Gyerünk, gyerekek! - A magyar jégkorongcsoda (Let's go Boys: Road to the elite of the world)
Út a professzionalizmus felé
A csapat történetének egyik meghatározó állomása volt, amikor 1937-ben a gyár vezetői is örültek a „találkozásnak", hiszen a csapat a reklám mellett azt is jelentette, hogy a Weiss Manfréd Vállalatok ezzel letudták a rendeletekben szereplő munkássport-kötelezettséget. Faragó Lajos, a „futballpápa” munkához látott, és olyan trükköt is ismert, amely a Weiss család pénztárcáját is megnyitotta a stadionépítéshez. Pompás ünnepség, díszes vendégsereg szeme láttára történt meg 1938. május 31-én az első kapavágás, s később az elkészült stadion az egyesületet szinte egy csapásra csaknem a legnagyobb klubok közé emelte.
| Időszak | Eredmény / Mérföldkő |
|---|---|
| 1909 | A Csepeli Atlétikai Klub (CSAK) alapítása |
| 1912 | Csepeli Testedző Kör (CSTK) létrehozása |
| 1938 | A stadion építésének kezdete |
| 1940 | Az első bajnoki cím megszerzése |
| 1985 | Az 1985-86-os bajnoki év mérföldkövei |
A sportklubok helyzete az 1980-as években
A korabeli magyar sportéletben 1985-ben a társadalmi klubok uralkodtak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága együttes ülést tartott, ahol a párt XIII. kongresszusának előkészületeiről tárgyaltak. Az országos politikai közhangulatban a választások előkészítése és a Varsói Szerződés tagállamainak együttműködése állt a középpontban, miközben a sportegyesületek próbálták megtalálni helyüket a gazdasági kihívásokkal teli környezetben.
A korabeli források szerint: „Áldozatkész, hozzáértő vezetőség, nagyszerű játékosanyag, hatalmas, lelkes szurkolótábor” jellemezte a csepeli csapatot, amely az évtizedek során a magyar labdarúgás szerves részévé vált. Annak ellenére, hogy a gazdasági nehézségek és az átszervezések gyakran nehezítették az egyesület életét, a csepeli futball hagyományai tovább éltek, formálva a helyi közösség identitását.
tags: #karpataljai #csapi #focicsapat #1985
