A Katalán Futballválogatott: Több Mint Egy Álomcsapat
Katalónia válogatottja hagyományosan az év végén játszik barátságos mérkőzést - máskor nem teheti, hiszen az ország hivatalosan nem létezik. Ennek ellenére a legjobb katalán futballisták, akik az Eb- és vb-címvédő spanyol nemzeti csapatban szerepelnek, önállóan is világbajnoki címre esélyes csapatot alkothatnának. A spanyol válogatott jelenleg a világ legjobbja: megnyerte a legutóbbi Európa- és világbajnokságot, vezeti az aktuális FIFA-világranglistát.
Vicente del Bosque csapata nagy részben a legjobb klubcsapatra, az FC Barcelonára épül, amely egyben a katalán nemzeti büszkeség ékköve. Felmerül a kérdés: vajon hogyan alakulnának át az erőviszonyok, ha Katalónia valóban önálló lenne, és legjobbjaik saját válogatottjukban játszanának, nem pedig a spanyolban?
A Futball mint Katalán Öntudat Szimbóluma: Az FC Barcelona Jelentősége
Az FC Barcelona, teljes nevén Futbol Club Barcelona, jóval több mint egy egyszerű sportklub. Ahogy a mottója is mondja: Més que un club, azaz "Több, mint egy klub". Az FC Barcelona hivatalosnak tekinthető jelmondata mindent elmond a klubnak a világon szinte egyedülálló társadalmi-politikai beágyazottságáról. Az először még a Franco-diktatúra idején, 1968-ban, a nyíltan katalán töltetű politikát folytató Narcis de Carreras klubelnöki beiktatási beszédében felbukkant mondatot később többször is betiltották.
A Barcelona - amely amúgy az 1929-ben első ízben országosan kiírt spanyol focibajnokságot megnyerte - viszont Spanyolország-szerte a demokrácia és a decentralizáció szimbóluma lett. Az FC Barcelona nagyjából megalakulása, 1899 november vége óta valóban több mint egy sportklub, a Barçában játszani, tagnak lenni nem egyszerű sportolói, szurkolói attitűd, hanem politikai, nemzetiségi állásfoglalás is. A Barça jelképezi a katalán függetlenségi törekvéseket, hol erőteljesebben, hol visszafogottabban.
A Barcelona kis túlzással viharban született, a futball a modern katalán nacionalizmus elterjedésével egy időben jelent meg a katalán területeken, és szinte nyomban a spanyoltól elkülönülő katalán nemzeti identitás szimbóluma lett - írja Győri Szabó Róbert kisebbség- és focikutató az FC Katalónia című könyvében. A szerző részletesen bemutatja, hogy a Barça mennyire összefonódik a katalán függetlenség ügyével, hogy mekkora a politikai forrongás arrafelé mostanában, követhetik-e ezeket korszakos, történelmi változások.
A klubot érdekes módon egy Barcelonában élő svájci üzletember, Hans Kamper alapította, de ez csak első látásra tűnik extrémnek. Barcelona ugyanis jelentős kereskedővárosként mindig is „átjáróház” üzemmódban működött, rengeteg külföldi fordult meg és telepedett le a városban. Kamper története akár szimbolikusnak is tekinthető, éppúgy katalánistává vált - sőt, nevét is Joan Gamperre katalánosította -, éppúgy a városban telepedett le, mint sok évtizeddel később a Barça több aranykorát előbb játékosként, majd edzőként is jegyző, nemrég elhunyt holland zseni, Johan Cruyff, aki 1974-ben született fiának katalán nevet (Jordi is focista lett, játszott a Barcelonában és a katalán válogatottban is, valamint az Alex Ferguson edzette Manchester Unteddel BL-t is nyert 1998-ban) adott - anyakönyvezni Hollandiába vitte -, ezzel is demonstrálva elkötelezettségét és fricskát mutatva a diktatúrának.
A klubot Gamper tette a katalánizmus szimbólumává, ő egészítette ki az eredeti célt, a sporttevékenységet a katalánizmus támogatásával. A Barça ettől kezdve - változó intenzitással - folyamatosan részt vesz a katalán nemzeti identitás védelmében, a tartomány jogaiért folyó küzdelemben. Az 1975-ig tartó Franco-diktatúra korát különösen megszenvedte a klub, hiszen a polgárháborúban Katalónia, Barcelona a végsőkig kitartott a köztársaságiak mellett. Amikor Franco csapatai elfoglalták Barcelonát, a kiiktatandó szervezetek listáján a kommunisták, az anarchisták és a szeparatisták után az FC Barcelona következett. Minden nemzeti jelképet betiltottak, a katalán nyelvet is, egyedül a szurkolás maradt a katalánoknak ebben az időszakban. Amikor a szurkolók a mérkőzéseken katalánul Visca el Barcelona-t kiáltottak, mindenki tudta, hogy ezzel azt fejezik ki: Visca Catalunya! Hajrá Katalónia!
A mai ismert Barçát a totális futball máig legnagyobb világsztárja, Cruyff „csinálta meg”, vele érte el az első BL-győzelmét. A 2000-es évek első felének aranykorát már edzőként jegyző „mélykatalán” Josep Guardiola az ő kulcsjátékosa és tanítványa volt. Mindketten minden elképzelhető helyzetben és fórumon hangoztatták katalánságukat, mindketten élesen kiálltak Katalónia függetlensége mellett.
A Katalán Válogatott Múltja és Nem Hivatalos Mérkőzései
A katalán válogatott, ha nem is hivatalosan, de létezik, és 1904 óta közel 200 mérkőzést játszott, némelyiket kifejezetten neves ellenféllel szemben. Az elmúlt időszakban Katalónia rendre az év végén, a két ünnep között lépett pályára nem hivatalos barátságos meccseken. 2009-ben például a Diego Maradona által irányított argentin válogatott volt az ellenfelük, a katalánok akkor 4-2-re nyertek.
A kispadon az FC Barcelona egykori trénere, a tiszteletbeli katalánnak számító Johan Cruyff ült, és ő állította össze a csapatot a decemberi, Tunézia elleni találkozón is. Ezen a meccsen a katalánok az alábbi összeállításban játszottak: Víctor Valdés (Casilla, 51.) - Juste (Montoya, 46.), Piqué (Raúl Rodríguez, 46.), Fontás, Dídac (Muniesa, 46.), Sergio Busquets (Amat, 46.), Xavi (Sergi Roberto, 46.), Fabregas (Verdú, 46.), Corominas (Cuenca, 46.), Sergio García (Álvaro Vázquez, 46.), Krkic (Puigdollers, 73.). Mint a névsorból kitűnik, a lényeg nem az eredmény volt, hanem az, hogy minél többen játszanak, és ez az eredményjelző táblán is meglátszott, hiszen a meccsen nem született gól.
Ennek ellenére Cruyff a mérkőzést követően azt mondta, hogy a katalán csapat bárki ellen győzelmi esélyekkel lépne pályára, míg a tunéziai szövetségi kapitány, az egykori sokszoros válogatott Szami Trabelszi kijelentette: „Szerintem kevés olyan válogatott van a világon, mint a katalán, amely rengeteg egészen kiváló játékossal rendelkezik. Ez a csapat képes lenne vébét nyerni”.
A „hontalan” válogatott - nem tud tagja lenni sem az európai, sem a nemzetközi fociszövetségnek - keretében jellemzően a fél Barça szerepet kapott, olyan játékosok is, akik nem voltak született katalánok, de ott éltek és a Barcelona játékosai voltak - például Cruyff, a bolgár Sztojcskov, a szerb-katalán Bojan Krkic. A csapat edzője volt 2011 és 2013 közt Cruyff is, vele négy meccsen veretlen is maradt, Argentínát például 4-2-re verte.
Képzeletbeli Erőviszonyok: Katalán és Spanyol Válogatott
A tunéziai szövetségi kapitány kijelentése, miszerint a katalán csapat képes lenne vébét nyerni, már csak azért is érdekes, mert a világbajnok spanyol együttesben több katalán játszik, akik nélkül Spanyolország aligha nyerhetett volna aranyérmet Dél-Afrikában. A hollandok elleni fináléban győztes gólt szerzett Andrés Iniesta, ugyan a Barcában futballozik, sőt, pályára is lépett már a katalán válogatottban, de ő nem Katalóniából származik, Albacete tartományban született - más kérdés, hogy 12 éves kora óta Barcelonában él. Ő tehát a független Katalónia létrejöttekor elméletileg maradna a spanyol csapatban.
Viszont Carles Puyol, Gerard Piqué, Xavi, Sergio Busquets vagy Francesc Fabregas a katalán együttesben szerepelne. De ugyanez elmondható az aktuális szezon egyik felfedezettjéről, a Valenciában szereplő Jordi Albáról is, aki már a spanyol válogatottban is bemutatkozott balhátvédként. Ő a Katalóniában található L'Hospitaletben született, és 16 éves koráig a Barcában nevelkedett.
A katalán válogatottnak a csatársorban lenne a legtöbb problémája, ami a Tunézia elleni 0-0-nál is jól látszott. Sok helyzetet dolgoztak ki, amelyek azonban rendre kimaradtak - hiába, Xavi és Fabregas passzaira nem Lionel Messi, David Villa vagy Alexis Sánchez érkezett. Bojan Krkic mellett az Espanyol fiatal támadója, Álvaro Vázquez, illetve a Barca ifjú tehetsége, Isaac Cuenca tűnik a legjobb választásnak.
A Lehetséges Válogatottak Összehasonlítása
Alább egy táblázatban bemutatjuk, milyen is lenne a legerősebb katalán válogatott, és hogyan nézne ki egy hipotetikus, katalán játékosok nélküli spanyol csapat.
| Pozíció | Képzeletbeli Katalán Válogatott | Képzeletbeli Spanyol Válogatott (katalánok nélkül) |
|---|---|---|
| Kapus | Víctor Valdés | *Iker Casillas / David De Gea* |
| Védők | Montoya, Puyol, Piqué, Jordi Alba | Sergio Ramos, Raúl Albiol, Álvaro Arbeloa |
| Középpályások | Xavi, Sergio Busquets, Fabregas | Xabi Alonso, Santi Cazorla, Andrés Iniesta |
| Támadók | Cuenca, Krkic, Álvaro Vázquez | David Villa, David Silva, Juan Mata |
A spanyoloknál viszont a csatársor katalánok nélkül is brutálisan erős - és ehhez csak egy Barca-játékos szükséges. A jelenleg sérült David Villa a spanyol válogatott történetének legeredményesebbje, címeres mezben ontja a gólokat, főleg, ha a két oldalán David Silva és Juan Mata játszik. A középpályán is kifejezetten erősnek tűnik a katalánmentes együttes: Xabi Alonso és Santi Cazorla mellett Iniestát is itt vehetjük számításba. A védelemből ugyan Puyol és Piqué hiányzik, de a Real Madrid játékosai is olyan hátsó alakzatot alkotnak, amelyet a legtöbb válogatott elfogadna: Sergio Ramos és Raúl Albiol középen, Álvaro Arbeloa pedig a bal szélen (ez utóbbi pozíció tűnik a legsebezhetőbbnek).
Így alakult az elmúlt években a spanyol-katalán viszály
A Függetlenségi Törekvések és a Jövőbeli Kihívások
A Barcelona katalánsága különös súlyt kapott a máig nagy ellenfél Real Madrid 1902-es létrejöttével, majd felfutásával. A Real Madrid által - különösen 1939-től, a Franco-diktatúra kezdetétől - képviselt központosító törekvésekkel, a spanyolsággal szembeni kiállást képviselve a klub a katalánok, Katalónia jelképévé vált. A spanyol demokrácia korszakában - Franco után - valamelyest enyhült a két klub közötti feszültség, a Real lényegesen kevesebb központi támogatást kapott, a katalán klub pedig nemzetközi szinten is elkezdett nagyokat nyerni és felzárkózott a BL-, illetve BEK-csúcstartó madridiak mellé. Ezzel együtt sem váltott barátira a kapcsolat közöttük, az egyikből - jellemzően a katalánoktól a Realhoz - igazoló focistákat továbbra is árulónak tartották, közülük többen is tartózkodtak attól, hogy pályára lépjenek a Camp Nouban. Főleg a portugál Luis Figo és a dán Michael Laudrup szenvedett sokat ettől.
A Barcelona jelentősége, ha lehet, még nőtt a katalánizmusban, annak ellenére, hogy Joan Laporta elkötelezett katalánista elnökségét Sandro Rosell és Josep Bartomeu jóval mérsékeltebb időszaka követte. Bár a csapat több játékosának katalán elkötelezettsége kétségtelen, világossá vált klub vezetése előtt is, hogy Katalónia függetlensége súlyos kérdéseket vetne fel a klub életében is.
Melyik bajnokságban játszana például a Barcelona és az Espanyol, a tartomány két élcsapata? A spanyolban? De akkor milyen lenne az önálló katalán bajnokság? Megszűnnének az El Clásicók? De akkor mi lenne az ezekhez kapcsolódó több napos fesztiválokkal? Esetleg a francia bajnokságba igazolna a Barça? Ezek a kérdések hamarosan ismét aktuálissá válhatnak, mert a katalán tartomány parlamentje 2017 szeptemberére népszavazást írt ki a függetlenségről. A referendum megtartását a spanyol kormány minden eszközzel igyekszik ugyan megakadályozni, az alkotmánybíróság pedig - igaz, egyelőre "csak" ideiglenesen - felfüggesztette a népszavazást, valamint jóváhagyta, hogy eljárást indítsanak a katalán törvényhozás elnöke ellen, szóval a játszma kimenetele - benne a Barcelona sorsával - egyelőre ismeretlen.
A Magyar Kapcsolat és Az FC Barcelona Ikonikus Játékosai
Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején Kubala László, illetve az Aranycsapatból Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is a Barça nagy sztárjai voltak. A később épült Camp Nou stadionban szobrot is kapott Kubala. A kommunista hatalomátvételt követően, 1948-ban Kubala László elmenekült Magyarországról. Ezért a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elérte a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnél (FIFA), hogy két és fél éves eltiltást kapjon. A büntetés letelte után a katalán klub leigazolta Kubalát, aki 1951-től 1961-ig játszott Barcelonában.
A csapattal négyszer nyert spanyol bajnokságot (1951-1952, 1952-1953, 1958-1959, 1959-1960), ötször volt spanyol kupa-győztes (1951, 1952, 1953, 1957, 1959). Az 1952-es döntő hosszabbításában ő szerezte a Barcelona harmadik gólját, a gránátvörös-kékek 4-2-re verték a Valenciát. Egy év múlva pedig Kubala találatának köszönhetően került előnybe a katalán együttes az Atlético de Bilbao elleni fináléban, amelyben 2-1-re győzött. A magyar legenda kétszer hódította el a Várásvárosok kupája-trófeát (1955-58, 1958-60), kétszer Copa Eva Duarte-győztes volt - a spanyol szuperkupa elődjének számít. A Barcelona 1952-ben és 1953-ban is megkapta a serleget miután mindkétszer bajnok és kupagyőztes lett.
A Barcelona az 1960-1961-es szezonban története során először jutott döntőig a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK). A történelmi finálét Kubala László végigjátszotta, a Barcelonából pedig Kocsis és Czibor volt eredményes, viszont a mérkőzést 3-2-re Guttmann Béla csapata, a Benfica nyerte. Kubala László három hónappal később már a búcsúmérkőzését játszotta - a meccsen Puskás Ferenc is Barca-mezt öltött. A búcsúmérkőzését követően két évig vezetőedzőként irányította a Barcelonát. Legnagyobb eredménye, hogy 1962-ben Vásárvárosok kupája-döntőig menetelt a gárdával. 1963-ban három esztendőre a városi rivális Espanyol játékos-edzője lett. Az FC Barcelonához 1980-ban tért vissza két évre szakvezetőként. A Barcelona 100. évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romário vagy Hriszto Sztoicskov. Kubala László nem sokkal a 75. születésnapja előtt, 2002-ben hunyt el.
tags: #katalan #futball #valogatott
