A Ferencvárosi Torna Club Mezének Gazdag Története: Az Eredetitől a Legendás Darabokig
A Ferencvárosi Torna Club 1899. május 3-ai megalapítása után nem sokkal, 1900. Férfi labdarúgócsapatunk több más cím mellett 36 magyar bajnoki címet és 24 Magyar Kupa-sikert ünnepelhetett idehaza, ami mindkét sorozatban rekord, míg nemzetközi viszonylatban az FTC 1965-ben ért fel Európa csúcsára a mai Európa Liga elődje, a Vásárvárosok Kupája (VVK) megnyerésével. Ilyen rangos nemzetközi trófeát soha egyetlen más magyar csapat sem tudott még nyerni. Ez csak néhány azokból a sikerekből, amelyeket az FTC labdarúgó szakosztálya az alapítása óta eltelt 125 évben elért. A klub történelméből a mezek is önmagukban mesélnek. „Retró Fradi-mezek” címmel újabb, az eddigiektől eltérő sorozattal készülünk szurkolóinknak. Labdarúgócsapatunk 120 éves történelméből időrendi sorrendben gyűjtünk össze cikkenként 3-3 retró mezt, amelyeket esetleg még a legvérmesebb fradisták sem láthattak. Persze nemcsak magukkal a mezekkel készülünk, hanem röviden mindig be is mutatjuk azokat, és azt is mellékeljük hozzá, hogy kik hordták a dresszeket.
A kezdetek és a zöld-lila legenda
A Fradi története során a klubot 1899. május 3-án alapították meg hivatalosan, a focicsapatot pedig 1900. december 3-án (az 1900-as decemberi alapítás előtt persze már voltak nem hivatalos focimeccsek). Az első bemutatkozó focimeccsre pedig 1900. március 31-én került sor, méghozzá az Óbudai Torna Egylet ellen:
„A ferenczvárosiak új pályáján szépszámú közönség jelent meg, hogy élvezhesse a főváros két szélső kerületének első küzdelmét. A játék elején a ferenczvárosiak látszanak erősebbnek, lassankint azonban fáradni kezdenek és a második félidőben sikerül az óbudaiaknak az első goalt csapatjuknak megszerezni. Több eredményt egyik csapat sem érvén el, a győzelem ez alkalommal Óbudáé lett„ idézi Nagy Béla a Sport-Világot.
A mezszínekkel kapcsolatban egy mai szemmel pikánsnak tűnő legenda is kering, miszerint a Fradi szerelése eredetileg zöld-lila volt (aminek a fele az ősrivális Újpest színe). A témát a cikk szerzője Margitay Richárd és Margitay Zsolt akkoriban megjelent fradis könyve apropóján hozta fel, és a kérdésre a szerzők így válaszoltak:
“Egy régi anekdota szerint 1899-ben a Ferencváros szerelése még zöld-lila színekből állt, amely aztán a többszöri mosás következtében kifakult, a lila rész pedig a fehérítő hatására hófehér lett. A csapat első hivatalos mérkőzésén így már zöld-fehér dresszben léptek pályára az FTC játékosai. Ennek a történetnek a valódiságát azonban csak a klubalapítók tudnák megerősíteni, vagy megcáfolni. Így ennek megfejtése rejtély marad, azonban ettől függetlenül érdekes sztori.”
Ez a legenda Gabrovitz Kornél nevéhez is kötődik: „A Ferencváros klubalapítás gondolata és az első lépések tehát Gabrovitz Kornélt dicsérik. A Gabrovitz családdal kapcsolatban egy legendát is ismerünk. Gabrovitz Kornél menyasszonya a legszebb ferencvárosi lány volt. A ‘footballozó’ fiatalok ezt a szép lányt kérték fel arra, hogy színt válasszon az egyelőre névtelen csapatnak. Gabrovitz menyasszonya a halványzöld-lila összetételt választotta. Néhány ilyen színű inget varrtak is, de egy pár mosás után a lila elszíntelenedett s a zöld mellett már csak a fehér volt látható. Amikor kialakult a vándorló életet élő ‘Tizenegyek bandája’, már zöld-fehér színt vallottak magukénak, és ez lett az 1899-es megalakuláskor az FTC hivatalos színe.„
Ebből kiderül, hogy a Fradi még az anekdota írott változata szerint sem volt soha lila-zöld. Ha fociztak is a később a klubot megalapító „footballozók” lila-zöldben (nem bizonyított), nem fradistaként tették ezt, hanem egy akkor még „névtelen csapatban”, 1899 előtt. A gárda focimezére vonatkozó utalást az általam átnyálazott lapszámokban legkorábbról egy 1902. április 15-ei Herkules-cikkben találtam. Ennek újságírója - az FTC-Oxford 0-16-ra végződött meccs apropóján - “fehér-zöldekként” mutatta be a hazai csapatot. Az 1900. december 23-ai cikkből megtudhatjuk, hogy az FTC a kezdeti időkben kölcsönmezben játszott. „Az FTC csillagos mezben! Az FTC néhány mérkőzésen a Postástól kölcsönkért, zöld csillagos mezben játszott. Ez a kép a Soroksári úti pályán készült.” Tehát még a kölcsönmez is zöld-fehér volt, merthogy a Postás is egy zöld-fehér csapat volt. Más klubok azonban viseltek lila-zöld színeket, mint például az 1908-as alapítású Erzsébeti Torna Club (ETC) és korábban a Főv. TC is.
Az első hivatalos Fradi mezek és jelentőségük
I. Az első Fradi mez
Itt kezdődött minden, ez volt az FTC labdarúgócsapatának első meze. Ők hordták: Az első labdarúgócsapat tagjai, azaz Békés Géza, Malaky Mihály, Horn K. A mieink az első, ötcsapatos NB I-ben játszottak ebben a mezben. Az FTC a harmadik helyen végzett, ám a Budapesti SC visszalépése miatt egy helyet hátracsúszott. Emiatt a bajnokság kiírásának értelmében osztályozót kellett játszania a bennmaradásért, amelyet 10-2-re nyert meg a Rákosszentmihály ellen. A jubileumi darab minden részletében a klub történelmének első fejezeteihez nyúlik vissza, ezt a csodálatos dresszt a legelső Fradi-mez inspirálta.

II. Galléros mez két csíkkal (1914)
Az első mezhez hasonlóan szintén galléros. Ezen mindössze két csík volt: egy függőlegesen, éppen a mez közepén szinte nyakkendő hatását keltve, egy pedig teljesen az alján. A kép 1914-ből származik. A mieink (erőnléti) edzőjeként egy bizonyos Barney Gannon dolgozott, aki egyben az ökölvívókat is tréningezte. Később Kocsis Antal személyében utóbbiak adták a Fradi első olimpiai bajnokát. Gannon - aki később az MTK-nál is tevékenykedett - nem tekinthető azonban az FTC első hivatalos edzőjének, ő még csak amolyan „erőnléti trénerként” dolgozott.

III. Csíkos mezek változása
A Fradi története során többször váltakozott, hogy éppen keresztben vagy hosszában csíkos mezben léptek pályára labdarúgóink. A Pityke becenevű Pataky Mihályt nemcsak intelligens futballja, jó irányítókészsége, hanem szerénysége és sportszerű játéka miatt is nagyon szerették. „Csak akkor láthattak rajtam kesztyűt, ha hűvös, esős időben játszottunk. Pityke igazi hazaszerető, ízig-vérig fradista futballista volt, Nagy Bélának adott interjújában így nyilatkozott minderről. „Minden perc, minden mérkőzés ünnep volt, amit a zöld-fehér mezben tölthettem, de a válogatott találkozók előtti pillanatokra ma is meghatódva emlékezem. Amikor a Himnuszt hallgattuk, mindig könnyeztem.

Különleges és meghatározó mezek a Fradi történetében
IV. Retro fűzős mez (1928-29)
Klasszikus „retrós”, fűzős mez, keresztben vékony csíkokkal, hozzá alaposan felhúzott, szinte háromnegyedes sorttal az 1928-29-es évekből. Nem ez volt az első fűzős viselet, már évekkel korábban is szerepeltünk hasonló kialakítású dresszben. Ez a mez azonban biztosan szerencsét hozott, hiszen a csapat ekkor nyerte meg története első nemzetközi kupáját, az 1928-as Közép-európai Kupát. Ők hordták: Többek között a T-betűs csatársor három tagja: Takács II József, Turay József és Kohut Vilmos. Ők nemcsak a KK-t nyerték meg, de később Táncos Mihállyal és Toldi Gézával kiegészülve 100%-os teljesítménnyel szerezték meg a magyar bajnoki címet 1932-ben. Ez addig és azóta sem sikerült egyetlen együttesnek sem. A legendás ötös ebben a felállásban összesen 78 mérkőzésen lépett pályára, játékosaink öten együtt 270 gólt szereztek. A fenti képen is látható, Hungária-FTC mérkőzés sajnos nem a játékról maradt emlékezetes, a találkozó ugyanis egy horrorsérüléssel kezdődött. A Hungária első nagy helyzeténél ellenfelünk támadója, Kalmár Jenő tört a kapunkra, a kijövő Amsel (Angyal) Ignác megpróbálta megakadályozni a gólszerzést. A két játékos összeütközött, az eset pedig annyira súlyos lett, hogy Angyalnak bordatörése lett, Kalmárnak pedig nyílt sípcsonttörése. A meccset így mindkét együttes 10-10 emberrel folytatta, a mieink kapujába a védő Hunyadi állt be. Angyal azonban a szurkolók „követelésének” eleget téve hamar visszaállt csapatunkba. Az akkor derbinek nevezett találkozót végül csapatunk nyerte 4-0-ra Takács II triplájával és Turay góljával.

V. ÉDOSZ mez és a számozás bevezetése (1950)
Az egyik legfurcsább Fradi-mez. A dressz függőleges csíkozású és zöld-fehér. Utóbbi pedig igen meglepő, bármilyen furcsa is ezt olvasni. Az 1950. decemberi képen ugyanis már az ÉDOSZ-felirat látható a mezen. Ez volt az egyedüli olyan év, amikor nem FTC néven - hanem jelen esetben ÉDOSZ-ként - szerepeltünk, a mezünk mégis zöld-fehér volt. Ők hordták: A játékosként olimpiai bajnok, VVK-győztes és kétszeres magyar bajnok Dalnoki Jenő, aki edzőként is maradandót alkotott, a Csikócsapattal a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe jutott veretlenül, de edzőként is nyert bajnokságot és három MNK-t. Rajta kívül szerepelt még ebben a Fradi-mezben a szintén olimpiai bajnok Czibor Zoltán, aki később a Barcelonában vált világsztárrá, Dr. Lakat Károly, aki Dalnokihoz hasonlóan játékosként és edzőként is bajnok lett a Fradival, vagy az a dr. Csanádi Árpád. Történetünk ezúttal az előbb is említett dr. Csanádi Árpádhoz kötődik, aki a képünkön is látható, ÉDOSZ-Textiles (1-3) meccsen játszott utoljára tétmérkőzést az FTC-ben. A történészként doktorált, és több könyvet is jegyzett Csanádi csak 1946-ban játszotta első mérkőzését a Fradiban, pedig jóval korábban, már 1944 augusztusában bemutatkozhatott volna. Történt azonban, hogy csapatunk Debrecenbe utazott bajnoki mérkőzésre, amikor a találkozóra szintén készülő Csanádit távirat fogadta. A sportvezetők megtiltották, hogy pályára lépjen arra hivatkozva, hogy a játékos főiskolás volt. Főiskolások pedig akkoriban nem szerepelhettek az NB I-ben.
A FIFA 1950-től tette kötelezővé a számozást, így nálunk Kocsis, Czibor, Budai II vagy Henni I már csak ÉDOSZ játékosként lépett pályára számozott mezben. Akkoriban az volt a szabály, hogy 1-11 között a pályára lépő játékosok viselték a számokat, elvileg a taktikai felállításnak megfelelően. Az angolok a 2-3-5, a kontinentális csapatok a 3-2-5 (WM) rendszernek megfelelően. Hozzá kell tennem, hogy konzervatív körökben sok ellenzője volt a számozásnak. Másrészt hamarosan jöttek az újabb megoldások, és így a sorrend értelmét vesztette. 1974-ben az MLSZ bevezette az állandó számozást, ami logikus volt. Ez az időszak a Dalnoki-féle „csodacsikócsapat” kora. Én meg most előástam a számítógépes asztalom alól az FTC feliratú dobozt, kikotortam belőle az egykori kiadványokat, és közlöm az egykori „Európa-verők” számozását.
Balásy nem olyan jó PR-os, ha azt hitte, a sírással nyerni fog - Mikecz Dániel a Fülkébenf

VI. Pólószerű mez (1960-as évek)
Pólószerű mez, rajta ívesen a Ferencváros-felirat. Érdekesség, hogy a 60-as években nem volt egyetlen, állandó mezünk, nagyon sűrűn cserélődtek a felszerelések. A képünkön is látható, 1970. szeptember 2-án játszott FTC-Rába (1-2) mérkőzés előtt nem sokkal az FTC Spanyolországban járt. La Corunában 1946 óta ugyanis minden évben megrendezik a Trofeo Tereza Herrerát. A serlegért - két esztendő kivételével - 24 éven át mindig a helyi egyesület játszott egy külföldi klubbal, a „torna” 25. évfordulójára azonban a város vezetői azt találták ki, hogy két külföldi nagycsapat küzdjön meg a trófeáért. Így a Ferencváros és Argentína egyik patinás klubja, a San Lorenzo csapott össze. A találkozó - amelyet 40 ezren tekintettek meg a helyszínen! A büntetőrúgásoknál mi voltunk a higgadtabbak, a sorsdöntő, ötödik 11-est az a Novák Dezső értékesítette, aki a mérkőzésen nem is játszott, csak a párbaj során lépett pályára. Akkoriban egyébként óriási presztízse volt egy-egy ilyen serlegnek, ami látszik a nagyszámú nézőseregből és abból is, hogy a Fradi által 1970-ben megszerzett kupa 3000 dollárt ért.

A szponzoráció megjelenése a Fradi mezeken
A Fradi történetében az első mezszponzori megjelenés 1981 nyarán történt, amikor a Fradit meghívták az Austria Wien fennállásának 70. évfordulójára. Ezen az eseményen pedig együttesünk dresszén a Tungsram-felirat jelent meg, ez volt tehát az első mezszponzora labdarúgóinknak. A tornán a Bayern mögött másodikként végeztünk veretlenül. Bajnoki mérkőzésen a Márka üdítőgyártó cég szponzorfelirata volt az első hirdetés a Ferencváros mezén. Ezt az 1983. augusztus 24-én, idegenben lejátszott Csepel-FTC (1-0) összecsapáson láthatták először a szurkolók. Abban az idényben már a csapatképen is mindenki a „márkás” dresszben pózolt.
tags: #eredeti #fradi #mez #1997





