Kézilabda dobásjavító technikák és taktikai alapok

A kézilabda egy rendkívül dinamikus és összetett sportág, amely kiváló fizikai és mentális képességeket igényel a játékosoktól. Ahhoz, hogy egyéni és csapatszinten is fejlődni tudjunk, elengedhetetlen a játék alapvető megértése és az alapvető technikai elemek elsajátítása. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a kézilabda oktatásának kulcsfontosságú elemeit, a technikai és taktikai alapokat, különös tekintettel a dobásjavító technikákra, valamint a leggyakoribb mozdulatok helyes végrehajtására.

A labda fogása és elfogása

A labda birtoklása az elsődleges cél a kézilabdában, ezért elengedhetetlen a labda biztonságos fogása és elfogása.

A labda fogása

• Egykezes és kétkezes fogás: A fogás lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít. Az egykezes labdafogást sokkal célszerűbb alkalmazni, mivel praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A módszert célszerű a kétkezes fogás után elsajátítani, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb.
• Technika: A hüvelykujjak majdnem összeérnek a kétkezes fogásnál. Az egykezes fogásnál a hüvelykujj és a mutatóujj gyűrű alakban fogja a labdát, a másik három ujj enyhén nyitottan ráfonódik arra.

A labda elfogása (átvétele)

A labda elfogása, más néven átvétele az érkező labda birtokbavételét jelenti. Lényegében a labda átvételéről és biztonságos kezeléséről van szó.

• Formái: Lehet kétkezes és egykezes, és a játékos helyzetétől függően több nehézségi foka van. Ide tartozik a mellkas magasságában érkező labda elkapása, az oldalról és hátulról érkező labdák átvétele, valamint a guruló labdák átvétele.
• Hibák: Gyakori hiba, amikor a hüvelykujjak nem néznek egymás felé, valamint nem hajlik be eléggé a kar a bekísérés során.

Labdavezetés

A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja, melyet álló helyzetben és mozgás közben is végezhetünk. Két fő típusa a magas és a mély labdavezetés.

• Magas labdavezetés: A labda magasabban pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak a labda pattanásának irányítására.
• Mély labdavezetés: A labda közelebb pattan a talajhoz.
• Technikai végrehajtás: Felülről lefelé kell „nyomni” a labdát az ujjakkal és kevésbé a tenyérrel. A mozdulat menete a nyitott tenyérrel, enyhén széttárt ujjakkal, valamint a laza csukló és alkar tartásával kezdődik. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.

Labdaátadás

A labdaátadás kulcsfontosságú eleme a kézilabdának, mely lehetővé teszi a játék dinamikus fenntartását és a védekező csapat állandó feszültség alatt tartását. Az egykezes labdaátadások az átadások leggyakrabban használt formái, ide tartoznak a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód.

Egykezes felső átadás

Ez a technikai elem a kézilabdázás leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási módja.

• Kivitelezés: A játékos támadó alaphelyzetben melltájékról a dobókézzel váll fölé lendíti a labdát, ezzel kialakítva a dobóhelyzetet. Bal harántterpeszállásban a törzs jobb karral együtt úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobás irányába. A labda felkészítése és a törzsfordítás eredményeképpen a testsúly nagy része a hátsó lábra csúszik és azt enyhén behajlítja. A dobókéz alkarja megközelítőleg derékszöget zár be a felkarral, míg a bal kar a test előtt laza tartással egyensúlyoz.
• Dobómozdulat: A dobómozdulat a csípő elfordításával kezdődik, amit a váll, a könyök, majd végül a csukló ostorcsapásszerű mozdulata követ. A mozdulatsor végrehajtása közben a testsúly fokozatosan átcsúszik az elöl lévő bal lábra, majd az ily módon tehermentesült hátsó, jobb láb a kidobás után kis előre lepéssel fékezi a test lendületét.
• Előnyök: Ez a meglehetősen egyszerű, természetes technika elsősorban a védők mellett vagy kis távolságra történő labdaátadásra célszerű. Egyszerűsége mellett további előnye, hogy végrehajtása gyors, valamint a dobómozdulat a kar természetes helyzetéből indul.
• Hibák: Gyakori hiba, amikor a csukló nem fordul rá a dobásra, valamint a labda felkészítésénél a felkar és az alkar derékszögtől kisebb behajlítási szöge.

Egykezes alsó átadás

• Kivitelezés: A játékos támadó alaphelyzetben melltájékról a dobókézzel csípőmagasság alá, a test mellé-mögé lendíti a labdát. A lendítéssel a törzs is kissé oldalra dől, és enyhén kifordul úgy, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A jobb kar enyhén nyújtott, a csukló hátrahajlított, míg a tenyér a labda mögött, ujjakkal a talaj felé nézve tartja a szert.
• Dobómozdulat: Ebből a dobóhelyzetből a jobb kar előre lendítése indítja meg a dobómozdulatot, majd az alkar fokozatos hajlítással egyenes úton küldi a labdát a dobásirányba. A csukló gyors mozdulattal egy végső erőközlést és irányítást ad a labdának, amivel az átadás variációs lehetősége és kiszámíthatatlansága tovább növekszik.

Test előtti átadások (csuklópasszok)

A támadásszervezés során felállt zónavédelemmel szemben a támadók célja a labda gyors, időveszteség nélküli járatása. Erre a célra a gyors mozdulatokkal végrehajtott, test előtti átadások, a csuklópasszok a legcélszerűbbek. Gyakori alkalmazásukat továbbá a meglehetősen célszerű végrehajtási mód is indokolja. A játékosnak ugyanis nem kell felsőtesttel teljes mértékben a dobásirányba fordulnia, és az átadás csupán perifériás látással követhető. Ugyanakkor a melltájékon érkező labda átvételének mozdulatsora törésmentesen összekapcsolható annak dobóhelyzetbe való felkészítésével.

• Dobókézzel azonos oldalra: A játékos a támadó alaphelyzetben átvett labdát a dobókézzel azonnal megmarkolja, majd azt csuklóval az óramutató járásával ellentétesen a dobás irányába fordítja. A csukómozdulat következtében a könyök is a dobás irányába fordul, és az átadás magasságától függően kissé süllyed és megemelkedik. A dobómozdulat az alkar talaj felé lendítésével kezdődik, majd a csukló és a tenyér kifelé fordulva tolja a labdát a test előtt a dobásirányba.
• Dobókézzel ellentétes oldalra: A játékos a támadó alaphelyzetben átvett labdát fokozatosan a dobókézbe helyezi át, és csuklóval az óramutató járásával megegyező irányba kissé elfordítja azt. Ezt követően a jobb kar a dobás magasságának megfelelően kinyúlik úgy, hogy a kar belső része néz a dobásirányba. A dobómozdulat az alkar előre lendülésével indul, majd a csukló erőteljes mozdulattal küldi a labdát a megfelelő irányba.
• Hátrányok: Ezen átadási módok előnye elsősorban a végrehajtás sebességében rejlik, a test előtti átadások nem túl erősek, így alkalmazásuk hosszabb távolságra nem ajánlatos. Mérsékelt erőnövekedés ugyan nagyobb karlendítéssel és a testsúly fokozatosabb dobásirányba mozdításával elérhető, ez viszont gyakran a dobás pontosságának rovására megy.

Test mögötti átadások

A test mögötti átadásokat általában meghiúsult kapura lövési kísérlet után, másodlagos megoldásként alkalmazzák a játékosok. Ez az átadási mód látványos, váratlan, és kiszámíthatatlansága következtében hatásosan vethető be az ellenfél közelében is. További előnye, hogy a labda szemben álló védő ellenében testtel jól fedezhető, és ez szinte kizárja a közbeavatkozás lehetőségét. Eredményes alkalmazása azonban nagyfokú begyakorlottságot igényel, és csiszolt technikai végrehajtás esetén is csak kis távolságra célszerű ez a labdatovábbítási mód.

• Csípőmagas test mögötti átadás: Célszerű akkor, amikor a játékos előzőleg alsó lövéshez készítette fel a labdát. Az átadás indítása a meghiúsított alsó lövés dobóhelyzetéből indul, a játékos egy széles, bal harántterpeszben, felsőtesttel enyhén kifordulva tartja dobókézben a labdát a test mellett, csípő alatt. Miközben csuklóval a dobásirányba fordítja a labdát, nyújtott dobókarját félköríven a test mögé lendíti a támadó. A felkar a test felé közeledve lelassul, míg a könyök fokozatos hajlítással felgyorsítja az alkar mozgását, majd végül egy erőteljes mozdulattal a csukló küldi útjára a labdát.
• Fejmagas test mögötti átadás: Célszerű akkor, amikor a játékos előzőleg felső lövésre készítette fel a labdát. Az átadás kiindulóhelyzete a felső lövés meghiúsított dobóhelyzetéből adódik, a játékos egy széles bal harántterpeszben felső testtel enyhén kifordulva tartja dobókezében a labdát a váll fölött, fejmagasságban. Miközben a támadó csuklóval a dobásirányba fordítja a labdát, gyors karhajlítással a fej mögé vezeti azt. Ezt követi az alkar és a csukló egymást követő gyors mozdulata, majd végül az ujjak adják meg a végső irányt a kirepülő labdának.
• Figyelmeztetés: Napjainkban az átlövő játékosok előszeretettel hozzák helyzetbe szélsőiket pattintott, test mögötti átadással. A test mögötti átadást csak indokolt helyzetben és semmi esetre sem elsődleges szándékkal célszerű alkalmazni. Kellő elterelő tevékenység hiányában ugyanis a szándék könnyen észrevehető, megkönnyítve ezáltal a védő közbeavatkozását.

Felugrásos átadás

A labdaátadás egy alaphelyzetből vagy futás közben végrehajtott felugrással összekapcsolva szintén kivitelezhető.

• Kivitelezés: A játékos egy-, két- vagy háromlépéses lendületszerzés után bal lábról ugrik fel, miközben dobókezével a melltájékról váll fölé lendíti a labdát. Az elrugaszkodást követően a felsőtest a dobókar lendítését követve kifordul úgy, hogy a bal váll néz a dobásirányba.
• Dobómozdulat: A dobómozdulat az ugrás csúcspontján a csípő elfordításával kezdődik, majd ezt követi a váll, a könyök és végül a csukló ostorcsapásszerű mozdulata. A mozdulatsor közben a jobb váll előrehaladása következtében a törzs visszafordul, és a bal láb a talaj felé nyúlik, előkészítve a leérkezést.
• Talajfogás: A talajfogás leggyakrabban az ugrólábon történik, amikor is a játékos lábujjheggyel érinti először a talajt, majd a térd- és a boka ízület fokozatos hajlításával fékezi a lendületét. A lendítőláb kicsit később a bal láb előtt fog talajt és tompítja a további lendületet, valamint részt vesz az egyensúly megőrzésében.
• Előnyök: A felugrásos átadás további előnyei, hogy a játékos a levegőben jól tájékozódhat, valamint a repülés ideje alatt a játékhelyzetnek megfelelően esetleg megváltoztathatja eredeti szándékát.

Egyéb átadási formák

A gyakran alkalmazott technikák mellett az állandóan változó játékhelyzetek számtalan egyéb átadási formát eredményeznek, melyeknek azonban a játék egészét tekintve nincsen meghatározó szerepük. Ezen labdatovábbítási módok többnyire egyéni improvizáció, virtuozitás vagy kényszerhelyzetek szülöttei, és a fő átadási technikák egyikén alapulnak.

• Labda gurítása: Általában olyan helyzetekben használható fel átadásra, amikor az a talajon van, és a játékosnak nincs lehetősége megfogni azt.
• Labda ütése: Általában akkor alkalmazott a továbbításra, ha az a levegőben van, és a játékos nem tudja megfogni azt.

Kapuralövés

A kapuralövés a játék legizgalmasabb momentuma, melynek célja a gólszerzés. Technikai kivitelezése az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül. A kapuralövés a dobómozdulat modelljének is tekinthető, valamint a legalapvetőbb és a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika.

Egyenes felkészítéssel történő kapura dobás

A legegyszerűbb forma az egyenes felkészítéssel történő kapura dobás. A dinamikusabb kivitelezés alaphelyzetből indul, ahol a labdát dobóhelyzetbe hozzuk. A felsőtest a csípő behajlításával elfordul, a felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labdát dobó kézzel ellentétes láb lép előre, a testsúly a hátsó lábra csúszik. A felkészítés röviden történik.

Felugrásos dobás

Miután kellőképpen begyakoroltattuk a talajon történő dobás végrehajtását, elkezdhetjük a felugrásos dobás oktatását is. A lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar előrecsapódik.

Bedőléses lövés

A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma. Ezt a lövést visszafordulás után hajtják végre, de végrehajtható dobókézzel ellentétes oldalra fordulással is. A játékos a labdát átveszi, előtte a labda irányába lép a jobb lábával. A súlypont süllyesztése és a térdek hajlítása fontos elemei ennek a mozdulatnak. A mozdulat a visszafordulás. A talajfogás tompítással történik. A dobókar a másik mellé zárva tompítással talajfogás a soron következő mozdulat. A két kart a könyökben és a csuklóban hajlítva, hason fekvésbe érkezik a játékos.

Gyakorlatok a bedőléses lövéshez

• Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Térdelésből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.
• Guggolásból dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.
• Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Alaphelyzetből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.

Cselezés és áttörés

A cselezés az ellenfél megtévesztésére szolgál egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze, amely eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát.

Labdás indulócselek

A labdás indulócselek során a támadó a dobó kézzel azonos lábbal lép el a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. Ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A lépéshossz közepes - hosszú - rövid. A három lépést két ütemben célszerű végrehajtani. A test a védő felé történik, lehetőséget adva a védőnek az ütközésre. A labda a támadó teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben.

Átemelés

Az átemelés egy hatásos cselezési technika, amely a védő mindkét oldalára végrehajtható hasonló módon. A labda a fej fölé emelkedik. Ezzel a mozdulattal a védő felett emeli át a labdát a támadó. Az átemelés gyakorlása párokban, labdavezetéssel, egymással szemben végezhető.

Lövőcsel

A lövőcsel a dobás mozdulatának vagy annak bizonyos szakaszainak végrehajtásával történik, megtévesztve ezzel a védőt, hogy kapura lövést kísérel meg. Különböző típusai léteznek, mint a talajon végrehajtott lövőcsel, felugrásos lövőcsel és a dobókéz visszatartásával végrehajtott csel.

Védekezés és ütközés

A védekezés a támadás megakadályozására irányuló tevékenység. Az "ütközésnek" a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozását nevezzük. Ez a technikai elem a védő játékosok utolsó lehetősége, hogy megakadályozzák a gólszerzést. A baleset-megelőzésben kiemelt jelentősége van a helyes ütközési technikának.

• Technika: A támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre, a test kissé előredől. Fontos, hogy a harántterpesz kellően széles legyen az instabilitás elkerülése érdekében. A védőnek ügyelnie kell a támadó csípőjének megállítására, és nem szabad becsuknia a szemét.
• Gyakorlatok: Az oktatás során a tanulók egymástól 2-3 méterre helyezkednek el, egyikük labdával a támadó mozgást modellezi, a másik a védő szerepét ölti magára és ütközik vele a fent említett technika alkalmazásával. További gyakorlási lehetőségek közé tartoznak az egymással szemben állva végzett ütközések, valamint az ütközések végrehajtása különböző testhelyzetekből.

Talajfogás és elzárás

A modern kézilabdázásban a biztonságos talajfogás elsajátítása és alkalmazása nélkülözhetetlen. A felugrásos és beugrásos lövések utáni mozgásoknál a megfelelő talajfogás segíthet a balesetek megelőzésében. A tompítás az egyik legfontosabb talajfogási mód, amely a beálló játékosok lövések utáni mozgásában játszik nagy szerepet.

Talajfogási módok

• Tompítás: A tanuló két karját a törzse előtt vállszélességben zárja még a levegőben, majdnem nyújtott helyzetben, majd a talajjal szembefordulva érkezik le.
• Gurulás: A gurulás során a játékos a test egyik oldalával érkezik a talajra, majd a másik oldalán átgurulva hason fekvésben fejezi be a mozdulatot. Ezt a gurulásformát elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmazzák, azt is a kanyarított lövések kivitelezésénél.
• Csúszás: A csúszás is sokszor a szélsők által alkalmazott talajfogási forma. A tanuló fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját. A törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre a beugrás irányának megfelelően.

Elzárás

Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos összehangolt összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. Az elzárás végrehajtásához a szabályok lehetőséget biztosítanak, a felsőtesttel való blokkolás megengedett.

• Formái: Az elzárás különböző formái léteznek, mint például az előre, oldalra és hátra irányuló elzárás.
• Kísérő elzárás: Az elzárás folyamatos fenntartása helyváltoztatás közben.
• Elzárásba vezetés: A támadó saját magának biztosít szabad utat azáltal, hogy a szorosan követő védőt egy stabil pozícióban lévő csapattárs felé vezeti.

Csoportos taktikai manőverek

A csapatjátékokban a fő feladatmegoldó egység a csoport. A támadópár, a támadóegység és a támadószárny a leggyakoribb és legegyszerűbb támadási alakzatok. Ezek a manőverek egymást jól ismerő, összeszokott csapattársak együttműködésével hatékonyan működhetnek.

• Húzás: A "húzás" a felállt védelem elleni támadójáték egyik legjellemzőbb csoportos manővere. Gyakorlati alkalmazását az indokolja, hogy egyszerű végrehajtása ellenére rendkívül hatásos. A húzás technikai kivitelezése a párhuzamos rátörésre épül, tulajdonképpen annak kiterjesztése egy csapatrészre vagy az egész csapatra.
• Pozícióváltoztatás: A "pozícióváltoztatás" olyan taktikai mozgásokat takar, melynek során a támadójátékosok elhagyják előzetesen elfoglalt pozíciójukat, és hosszabb-rövidebb ideig egy másik szerepkört vesznek fel. Ez a csoportos taktikai manőver a pálya bármelyik részén alkalmazható, és olyan csapatrész vagy közvetve az egész csapat folyamatos munkáját, szervezett tevékenységét biztosítja.
• Bejátszás: A "bejátszás" a labdaátadás különleges és sajátos esete, melynek célja a beállójátékos helyzetbe hozása.

Edzés a teljesítmény javítására kézilabdázók és röplabdázók számára

A sportolók, különösen a kézilabda és röplabda játékosok számára az edzés kulcsfontosságú szerepet játszik a teljesítményük javításában. Mindkét sportág nagy fizikai és mentális felkészülést igényel, hiszen a gyors reakciókészség, az állóképesség, a robbanékonyság és az erő mind alapvető követelmények. A következő táblázat összefoglalja az edzés kulcsfontosságú elemeit a két sportágban:

tags: #kezilabda #dobas #javito #technikak

Népszerű bejegyzések:

• Az MTK vívó sikertörténete
• Vízilabda-csata a vb-elődöntőért
• Magyar Kupa győzelem a Videoton ellen
• Az argentin zseni
• PSG és MU átfogó elemzése