A Kézilabda Oktatás Alapjai: Az Elzárás és Leválás Technikáinak Elsajátítása

A kézilabda egy dinamikus és összetett sportág, amely kiváló fizikai és mentális képességeket igényel. A játék alapvető megértése és elsajátítása elengedhetetlen a fejlődéshez, mind egyéni, mind csapatszinten. Ebben a cikkben a kézilabda oktatásának kulcsfontosságú elemeit, a technikai és taktikai alapokat vesszük górcső alá, bemutatva a leggyakoribb mozdulatokat és azok helyes végrehajtását, különös tekintettel az elzárásra és leválásra.

Az Oktatás Módszertana és Célcsoportja Kisiskoláskorban

A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban a lehető legjobb időszak arra, hogy a gyermekek megtanulják koordinációjukat, ügyességüket fejleszteni tudatos irányítás mellett. Képesek lesznek kitartóan mozogni, a teherbíró képességüket növelni. Mindezt játékos formában kapja meg, igazán jó hangulatban! A kézilabdázás előnye a többi labdajátékkal szemben, hogy nagyon sokoldalú képzettséget ad. Már nagyon fiatalon kialakulhat az a mozgáskoordináció, ami kellő alapot adhat a későbbiekre. Másik nagyszerű dolog, hogy korán megismerkedhet az egy közösségben való gondolkodással, illetve aktív részese lehet a közös célért való összefogásnak, a játékok során.

Véleményem szerint, azzal a korcsoporttal kell a képzést elindítani, ahol, és akivel a legdinamikusabb előrelépést lehet elérni a szakanyag alkalmazásával. Nevezetesen ez a 7-10 évesek korosztálya.

A képzés elsődleges célcsoportját azok alkotják, akik a labda használatával szeretnék elkezdeni a gyerekek koordinációs készségeit fejleszteni. Azok, akik edzéseket tartanak az iskola után sportegyesület, vagy sportklub keretein belül, és azoknak a tanítóknak vagy testnevelőknek, akik testnevelés órán szeretnének labdás feladatokat adni a gyerekeknek. A Magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol a testnevelés órát nem szaktanárok tanítják, jóval visszafogottabb az alább felsorolt paraméterekben az előrelépés, azokkal szemben, ahol testnevelők foglalkoznak a gyerekekkel.

A kézilabda oktatása során három alap atlétikus képességet kell megtanítani először: futás, dobás, ugrás. A „Zsiga féle módszer” alapja, hogy minden, ami atlétika, az fontos és nélkülözhetetlen. E három alaptechnika hiányában nem lehet senki eredményes. Hogyan tartod a tested, milyen az egyensúlyérzékelésed, támaszhelyzetekben mennyire vagy képes megtartani magad, esések alkalmával hogyan véded a tested az ütések adta fájdalmaktól? Tehát az atlétika és a torna mozgásanyagának hiányában, nem tud a rendszer hatékonyan működni. Éppen ezért, a tanmenet a nélkülözhetetlen torna és atlétikai alapelemeket is tartalmazza.

Az Oktatás Óraszámai és Elvei

Az oktatás heti öt alkalommal, éves viszonylatban pedig 185 óraszámban valósul meg, az alábbiak szerint:

A módszer kiemelt előnye a játékosságra való törekvés elsődlegessége. Semmiképpen sem leegyszerűsített felnőtt foglalkozásról van szó! A labdával való bánásmód és a labdával történő mozgások készségszintre emelése, kellő dinamikával és robbanékonysággal párosul. Már kisiskoláskorban fellelhető a kézilabdázó és a többi labdajátékos mozgása közötti különbség, ami csak növekedni fog az idő múlásával.

Az oktatás folyamata az alább felsorolt elveket és irányokat képviseli:

• Egyszerű -> összetett feladat
• Rövid -> hosszú ideig
• Szűk -> széles területen
• Kevés -> több információval
• Lassan -> gyorsan végrehajtva
• Védő nélkül -> védővel végrehajtva

A használt szakanyag előnye, hogy bármelyik életkorban bekapcsolódhat bárki. Annyi a teendő, hogy felmérjük a szakanyag szerinti tudásszintet. Ez alapján kezdődik az oktatás. Tehát nem az életkor dönti el, hogy ki hol és mivel kezdi a tanulást, hanem a pillanatnyi tudásszint.

A Szivacskézilabda Alkalmazásának Előnyei

Magyarországon, kétféle méretű szivacskézilabda teszi lehetővé a képzés hatékonyságát. A hét-nyolcéves gyerekek valamivel kisebb, míg a kilencévesek már nagyobb méretű labdával dolgoznak.

A szivacskézilabdával történő oktatás előnyei:

• 6-7 éves gyerekek képesek valamilyen labdához kötött technikát tanulni,
• nem hátráltatja a tanulás folyamatát a labda nagysága és súlya,
• nincs félelemérzés a labdától,
• korábban el lehet kezdeni a játékba állítás fázisát,
• korábban kialakulhatnak kézilabdára specifikus mozgások.

A Kézilabda Alapvető Technikai Elemei

1. A Labda Fogása és Elfogása

A labda birtoklása az elsődleges cél a kézilabdában, ennek érdekében elengedhetetlen a labda biztonságos fogása és elfogása. A fogás lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít, míg az egykezes fogás praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A kétkezes fogás elsajátítása után célszerű az egykezes fogást is megtanulni, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb.

A labda elfogása, más néven átvétele, az érkező labda birtokbavételét jelenti. Ez lehet kétkezes vagy egykezes, és a játékos helyzetétől függően több nehézségi fokot különböztetünk meg. Ide tartozik a mellkas magasságában érkező labda elkapása, az oldalról, hátulról érkező labdák átvétele, valamint a guruló labdák elfogása. A helyes technika magában foglalja a hüvelykujjak egymás felé fordítását és a kar megfelelő behajlítását a labda kísérése során.

2. Labdavezetés

A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja, melyet álló helyzetben és mozgás közben is végezhetünk. Két fő típusa a magas és a mély labdavezetés. A magas labdavezetésnél a labda magasabban pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak. A mély labdavezetésnél a labda közelebb pattan a talajhoz.

A technikai végrehajtás során felülről lefelé kell "nyomni" a labdát az ujjak segítségével, kevésbé a tenyérrel. A mozdulat menete a nyitott tenyérrel, enyhén széttárt ujjakal, valamint a laza csukló és alkar tartásával kezdődik. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.

3. Labdaátadás

A labdaátadás kulcsfontosságú eleme a kézilabdának, mely lehetővé teszi a játék dinamikus fenntartását és a védekező csapat folyamatos feszültség alatt tartását. Az egykezes labdaátadások a leggyakrabban használt formák, ide tartoznak a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód.

A labda felkészítése lehet rövid és hosszú (köríves). A mozdulat során a labdát dobókarral szemben lévő láb kerül előre, a test kissé előredől. A felkar minimum derékszöget zár be a testtel, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar a test előtt helyezkedik el, enyhén hajlítva. A mozdulat a csípő elfordításával kezdődik, ezt követi a váll, a könyök, majd a csukló mozgása, ostorcsapásszerű kivitelezésre törekedve.

4. Kapuralövés

A kapuralövés a játék legizgalmasabb momentuma, melynek célja a gólszerzés. Számos felosztás létezik a kapuralövések formáira. A technikai kivitelezés az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül, így a kapuralövés a dobómozdulat modelljének is tekinthető, valamint a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika.

A legegyszerűbb forma az egyenes felkészítéssel történő kapura dobás. A dinamikusabb kivitelezés alaphelyzetből indul, ahol a labdát dobóhelyzetbe hozzuk. A felsőtest a csípő behajlításával elfordul, a felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labdát dobó kézzel ellentétes láb lép előre, a testsúly a hátsó lábra csúszik. A felkészítés röviden történik.

A talajon történő dobás begyakorlása után elkezdhető a felugrásos dobás oktatása. A lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezt követi a csípő befordulása, a dobókar előrecsapódása. A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma, melyet visszafordulás után vagy dobókézzel ellentétes oldalra fordulással hajtanak végre. A súlypont süllyesztése és a térdek hajlítása fontos elemei ennek a mozdulatnak.

5. Cselezés és Áttörés

A cselezés az ellenfél megtévesztésére szolgál egy adott pillanatban, a közvetlen gól elérése vagy egy későbbi helyzet kialakítása érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze, amely eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet és lassítja a játék ritmusát.

A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások. A labdás indulócselek során a támadó a dobó kézzel azonos lábbal lép el a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. Ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik.

A cselezések számos formája létezik, mint például az átemelés, amely a védő feletti átemeléssel történik. A gyakorlás párokban, labdavezetéssel, egymással szemben végezhető. A lövőcsel a dobás mozdulatának vagy annak bizonyos szakaszainak végrehajtásával történik, megtévesztve ezzel a védőt. Különböző típusai léteznek, mint a talajon végrehajtott lövőcsel, felugrásos lövőcsel és a dobókéz visszatartásával végrehajtott csel.

A Védekezés Alapjai a Kézilabdában

A védekezés a támadás megakadályozására irányuló tevékenység. A védőtevékenység abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat elveszíti a labdát. Ettől kezdve a védőknek nem lehet más céljuk, mint gyors visszavonulás, vagy szervezett védekezés közben valami módon meghiúsítani az ellenfél támadási kísérletét, és amilyen gyorsan csak lehet, visszaszerezni a labdát.

A játék jellegéből adódóan a támadók és a védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. A támadók a kapura törés során testi erejüket is igyekeznek kihasználni a minél kedvezőbb lövőhelyzet kialakítása érdekében. Míg a védők testüket a támadó mozgásirányba helyezve, azok útjának fizikális blokkolásával igyekeznek meghiúsítani az ellenfél gólhelyzetbe kerülését, illetve támadótevékenységének kibontakozását. Ezen apró ütközetek, párviadalok eredménye aztán jelentősen befolyásolja a mérkőzés végső kimenetelét. A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő.

Sáncolás

A sáncolás - elsősorban a karok labda útjába történő helyezésével - az utolsó lehetőség az ellenfél gólszerzési kísérletének megakadályozására. Ez a technika a védekezés egyik legtipikusabb eleme, melynek jelentősége a kapura lövési technikák fejlődésével egyenes arányban nőtt. A sánccal taktikailag kettős cél valósítható meg, elsősorban a kapura lőtt labda útjának blokkolása, másodsorban pedig minél nagyobb kapufelület takarása.

A sáncolás a kézilabdázásban leginkább akkor használják, ha a védekező játékosoknak már nincs lehetősége ütközni a támadó játékossal. Két karját a lehető legrövidebb úton magastartásba emeli, a labda átmérőjénél kisebb távolságra egymástól. Két tanuló oldalazó mozgást végez ellentétes irányba a hatos vonal előtt párhuzamosan a hatossal, a harmadik tanuló 10-11 m-en helyezkedik labdával.

Kapus Védekezés

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védés. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott. Meglehet a kapus védőtevékenysége során a mezőnyjátékosok technikájához hasonló elemek is felfedezhetők, mint például a kapus alaphelyzet - védő alaphelyzet vagy kétkezes védés -, fej fölötti sáncolás és így tovább; a kapus védőmunkáját azonban specializált, jellegzetes kapustechnikával hajtja végre. A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.

Az Ütközés és Talajfogás Technikája

Ütközés

„Ütközésnek a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozását nevezzük”. A baleset-megelőzésben kiemelt jelentősége van a helyes ütközési technikának. A támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre, a test kissé előredől, mert főként azt használja a támadó megállítására. Fontos, hogy a harántterpesz kellően széles legyen az instabilitás elkerülése érdekében, és a védőnek ügyelnie kell a támadó csípőjének megállítására, és nem szabad becsuknia a szemét. Előfordul, hogy a védő becsukja a szemét, lehetőséget adva a támadónak cselezés végrehajtására, valamint a harántterpesz nem elég széles, így instabil, és nem tudja megállítani a támadót.

Az oktatás során a tanulók egymástól 2-3 méterre helyezkednek el, egyikük labdával a támadó mozgást modellezi, felső dobásra készítve a labdát. A másik tanuló a védő, ütközik vele a fent említett technika alkalmazásával. További gyakorlási lehetőségek közé tartoznak az egymással szemben állva végzett ütközések, valamint az ütközések végrehajtása különböző testhelyzetekből.

Felállás egymással szembe 2 m-re, egyik tanuló a támadó labdával a kezében, egy lépés lendületszerzés, páros lábról felugrás és ütközés végrehajtása. Két tanuló egymástól 3 m-re helyezkedik. Ütközések végrehajtása a védő játékos különböző testhelyzeteiből.

Talajfogás

A modern kézilabdázásban a biztonságos talajfogás elsajátítása és alkalmazása nélkülözhetetlen. A felugrásos és beugrásos lövések utáni mozgásoknál a megfelelő talajfogás segíthet a balesetek megelőzésében. A tompítás az egyik legfontosabb talajfogási mód, amely a beálló játékosok lövések utáni mozgásában játszik nagy szerepet.

A talajfogási módok közé tartozik a gurulás és a csúszás is, melyeket elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmaznak. A csúszás során a játékos fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját, majd a törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre.

Elzárás és Leválás: Kulcselemek az Offenzív és Defenzív Játékban

Az elzárás és annak folytatása, a leválás olyan technikai-taktikai elem, amely elősegíti, hogy két játékos kedvező pozíciót alakítson ki egymásnak a csapat sikere érdekében.

Az Elzárás Technikája

Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos tudatos összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének a feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. A támadás egyéb technikai elemeivel ellentétben az elzárásnál a támadó nem elszakadni igyekszik védőjétől, hanem ellenkezőleg, azt annyira megközelíteni, hogy annak cselekvési és mozgáslehetőségeit a testével időlegesen feltartóztathassa. Az elzárás alkalmazásához a szabályok biztosítanak lehetőségeket. Jóllehet a játékos nem használhatja fel karjait és lábait az ellenfél feltartóztatására, annak felsőtesttel való blokkolása megengedett, még abban az esetben is, ha a játékos nem birtokolja a labdát. Az elzárás a játékszituációtól függően tetszés szerinti testhelyzetben hajtható végre.

Minden egyes esetben alapvető szempont azonban, hogy a támadó játékos olyan stabil helyzetet vegyen fel, hogy a védő ütközéssel ne tudja őt kimozdítani az előzetesen elfoglalt helyéről. Stabilitásnak, egyensúlyának megőrzésére csak olyan mértékben használja karjait, hogy az ne vezessen támadószabálytalansághoz, viszont azok bármikor képesek legyenek az esetleges labdaátvételre.

Az elzárás különböző formái léteznek:

• Előre irányuló elzárás: A játékos stabil terpeszállásban, térdben enyhén hajlított lábakkal, felsőtesttel kissé hátra dőlve helyezkedik háttal a védőnek úgy, hogy a karok könyökben hajlítva mellmagas tartásban készek az esetleges labdaátvételre. A támadó a védő elé helyezkedve annak előre mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran jó helyzet alakítható ki az egyik csapattársnak - többnyire az átlövőnek vagy a felkanyarodó szélsőnek - egy talajról, de különösen levegőből végrehajtott elzárás fölötti kapura lövésre.
• Oldalra irányuló elzárás: A játékos stabil terpeszállásban, felsőtesttel kissé elhajolva, oldallal helyezkedik el a védőnek úgy, hogy az ahhoz közelebbi láb enyhén behajlítva tartja a testsúly nagy részét, míg a karok könyökben hajlítva a testhez simulnak. A támadó a védő egyik oldalára helyezkedve annak szélességi mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran nyithat utat játékostársának labdás vagy labda nélküli áttörésre, illetve talajról végrehajtott gyors átlövésre.
• Hátra irányuló elzárás: A játékos stabil terpeszállásban, térdben hajlított lábakkal, enyhén előredöntött felsőtesttel szemben helyezkedik a védőnek, míg a karok laza tartásban a test két oldalán egyensúlyoznak. Mivel a játékos a védővel szemben helyezkedik el, ebben az esetben van a legjobb lehetősége annak szemmel tartására. A támadó a kilépő védő mögé helyezkedve annak hátrafelé történő mozgását akadályozza meg. Ily módon a védő mögötti üresen maradt terület helyzeti előnyt biztosít a támadótársnak áttörésre, vagy magának az elzárást végrehajtó játékosnak leválásra.

A kísérő elzárás lényegében az elzárás egyik formájának folyamatos fenntartása helyváltoztatás közben. Az elzárásba vezetés az a speciális technika, amikor a támadó nem egyik játékostársának, hanem saját magának biztosít szabad utat. Ebben az esetben a játékos az őt szorosan követő védőt egy olyan támadótárs felé vezeti, aki a közelben egy stabil pozíciót foglal el.

Az elzárások különböző formái optimálisan társíthatók egymással. Az a tény, hogy az elzáró játékos labdával vagy labda nélkül közelíti meg a védőt, befolyásolja az elzárás végrehajtásának módját. Labdával végrehajtott elzárásnál a támadó magas szintű labdavezetési, cselezési és labdaátadási képességgel kell, hogy rendelkezzen.

A Leválás Technikája

A leválás az elzárás folytatása és annak ötletes továbbfejlesztése. Ezen technika alkalmazására akkor kerül sor, ha a támadók elzárással nem tudnak ugyan közvetlen gólhelyzetet kialakítani, de a védőket sikerült hátrányos helyzetbe kényszeríteni. A leválás végrehajtása során a két támadó egymáshoz igazított, összehangolt tevékenysége fokozott jelentőséget kap. A leválás valamennyi, háttal vagy oldallal történő elzárásból végrehajtható. Az eredményesség kritikus pontja azonban minden esetben a labdaátadás-átvétel pontos és megfelelő ritmusú végrehajtása. Ezért célszerű, ha a támadó a legrövidebb úton adja a labdát elzáró társának abban a pillanatban, amikor az a védőjéről leválik.

Csoportos Taktikai Manőverek és Csapatvédekezés

A csapatjátékokban a fő feladatmegoldó egység a csoport. A támadópár, a támadóegység és a támadószárny a leggyakoribb és legegyszerűbb támadási alakzatok. Ezek a manőverek egymást jól ismerő, összeszokott csapattársak együttműködésével hatékonyan működhetnek.

A "húzás" a felállt védelem elleni támadójáték egyik legjellemzőbb csoportos manővere. Gyakorlati alkalmazását az indokolja, hogy egyszerű végrehajtása ellenére rendkívül hatásos. A húzás technikai kivitelezése a párhuzamos rátörésre épül, tulajdonképpen annak kiterjesztése egy csapatrészre vagy az egész csapatra.

A "pozícióváltoztatás" olyan taktikai mozgásokat takar, melynek során a támadójátékosok elhagyják előzetesen elfoglalt pozíciójukat, és hosszabb-rövidebb ideig egy másik szerepkört vesznek fel. Ez a csoportos taktikai manőver a pálya bármelyik részén alkalmazható, és olyan csapatrész vagy közvetve az egész csapat folyamatos munkáját, szervezett tevékenységét biztosítja.

A "bejátszás" a labdaátadás különleges és sajátos esete, melynek célja a beállójátékos helyzetbe hozása.

A Csapatvédekezés Szervezése

A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják.

A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon - a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve - a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön. Amíg azonban az egyéni és csoportos manőverek alkalmazása nem igényel különösebb szervezést, a csapattevékenység megszervezése és hét játékos munkájának összehangolása már lényegesen összetettebb feladat.

Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához. Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki.

A Visszarendeződés Fázisai

• Gyors visszarendeződés: A labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében.
• A támadás késleltetése: Időben az első védekezési kísérlet elsősorban az egyéni indulás megakadályozására.
• Gyors visszafutás: Időrendben a második védekezési kísérlet elsősorban a csoportos indulás megakadályozására.
• Ideiglenes felállás: Időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására.
• Szervezett védekezés: Időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ennek egyik ismertetője a játékosok meghatározott alapfelállása, ami lényegében a védők tudatos, képességeik szerinti elhelyezkedése a gólveszélyes területen.

tags: #kezilabda #elzaras #levalas #oktatasa

Népszerű bejegyzések:

• Tippek kosárlabdacipők futáshoz
• Ismerje meg Therese Gudmundsent, a Manchester United rajongóját
• A modern particionálás és rendszerindítás alapjai
• Focilabda Torta Receptek
• Sikerek a Magyar Kerékpárosklubnál