A Kézilabda Labda Nélküli Gyakorlatai: Átfogó Készségfejlesztés és Edzésmódszerek

A sportolók, különösen a kézilabda játékosok számára az edzés kulcsfontosságú szerepet játszik a teljesítményük javításában. A kézilabda intenzív és folyamatos mozgást igényel, nagy fizikai és mentális felkészülést követel meg, hiszen a gyors reakciókészség, az állóképesség, a robbanékonyság és az erő mind alapvető követelmények. Az emberi szervezet csak akkor fejlődik és működik optimálisan, ha állandóan és folyamatosan magas szinten funkcionál. Az edzés nem más, mint a test (és a lélek) állandó foglalkoztatása. Rendszeres edzéssel pozitív élettani hatásokat váltunk ki, betegségmegelőző és stresszoldó funkciókat látunk el. Ezért kiemelten fontos, hogy a játékosok életének szerves részét képezze a rendszeres edzés. Ugyanúgy, ahogy az otthoni tanulás, úgy az otthoni edzés is legyen a napi rutin része.

Az Edzéstervezés és -elmélet Alapelvei

Az edzésperiodizáció, a terhelési ciklusok alakításának elve, jelen esetben egy speciális, 6-8 hetes makrociklusra tervezést tesz lehetővé, amelyet 2 hetes mikrociklusokra, 6-10 edzésre kell bontani. Az optimális terhelés és pihenés kialakításának elve szerint a tervezésnél figyelembe kell venni a játékosok edzettségi szintjét, a terhelés típusát, a terhelést megelőző pihenést. Az életkornak (egyéniségnek) megfelelés elve kimondja, hogy az edzések összeállításánál célszerű a különböző korosztályoknak, életkoroknak alkalmazni az edzéselveket, módszereket. A megfelelő igénybevétel elve értelmében a játékos szervezete csak az inger jellegének megfelelő irányban alkalmazkodik, tehát az edzésekhez tervezett edzésterhelést mindig az edzés céljához kell igazítani. Az egész éves terhelés elve „Használd vagy elveszíted!” mottóval összegzi, hogy az emberi szervezet csak akkor fejlődik és működik optimálisan, ha állandóan és folyamatosan magas szinten funkcionál.

• Edzések gyakorisága: Heti 2-3 alkalommal nem egymás után következő napokon és kellően pihent állapotban történjen.

Erőfejlesztés a Kézilabda Edzésben

Konkrétan határozzuk meg az erőfejlesztés célját és ehhez válasszunk programot (anatómiai adaptáció, bázis erőfejlesztés, rostvastagítás, maximális erőfejlesztés, robbanékony erő fejlesztése). A növekedési csúcsot (PHV) követő 6-8 hónapon belül el kell kezdeni az intenzív erőfejlesztést a játékosoknak. Ez is megerősíti az egyénre szabott kondicionális képesség fejlesztés létjogosultságát, hiszen a növekedés üteme az teljesen eltérő ütemet mutat egy sportcsapaton belül.

• Edzéseszközök: Serdülőkor előtt ajánlott saját testsúlyos alapgyakorlatok (guggolás, kitörés, fekvőtámasz) koordinált végrehajtása. Minden esetben a helyes technikai végrehajtás fontosságát hangsúlyozzuk!
• Intenzitás és terjedelem arányosítása: Serdülőkor előtt ajánlott a terjedelem oldaláról megközelíteni az erőfejlesztést, ami annyit jelent, hogy az intenzitást relatíve alacsonyan állapítjuk meg. Ez az anatómiai adaptáció időszaka, amely felkészíti a sportolót a későbbi nagyobb intenzitásra. Ebben az időszakban az adott feladatokból 1-3 széria megfelelő edzésingert biztosít. A sorozatok közötti pihenő 30-120 mp legyen.

Állóképesség Fejlesztése

Kézilabda esetében az állóképesség javítása érdekében érdemes beépíteni az edzésprogramba hosszabb távú futásokat, intervallum edzéseket és ciklikus terheléseket, amik váltakoznak a nagy intenzitású és alacsony intenzitású szakaszok között. Kis helyen (lakásban) és/vagy rossz időben nehéz ezt a képességet fejleszteni. Egy ideális és kézenfekvő megoldás lehet a HIT (HIGH-INTENSITY INTERVAL TRAINING), a magas intenzitású intervall edzés. Ezt az edzésprotokollt a megfelelően felkészített fiatalok szervezete jól tolerálja, ezért ez a fajta állóképesség-fejlesztés hatékony lehet a játékosok metabolikus kondicionálására. Ilyen edzésprotokoll például a Tabata edzés, amely nagyon jól használható a labdajátékokban, de főleg az élversenyzőknek ajánlott. A módszer használatát a 16 év fölötti sportolók esetében ajánlott alkalmazni, kellő megalapozottsággal, heti maximum 2 alkalommal, míg a többi nap - amennyiben állóképesség fejlesztés a feladat - szükséges aerob energianyerési munkát is végezni maratoni vagy fartlek módszerrel.

A serdülőkor előtt - az új kutatási eredmények alapján - is használható a magas intenzitású edzés, de a terhelési összetevőket az életkori sajátosságokhoz szükséges igazítani, mivel ebben az életkorban a sportolók zömmel az anaerob alaktacid (CP alapú) energianyerést használják. (Tapasztaljuk, hogy a gyermek sportolók rettentő gyorsan hajtanak végre minden mozgásformát, majd a fáradást követően megállnak és rövid időn belül szinte teljesen kipihenik magukat, majd folytatják a tevékenységüket.) A serdülő kor előtt a javasolt időtartam a magas intenzitású mozgások esetében 15 mp legyen 30 - 40 mp pihenőidővel. A sorozat és ismétlés számok esetében olyan intervallumot határozzunk meg, amelyen belül a mozgáskép nem romlik tartósan a gyakorlat végrehajtás közben. Például kétszer 4 - hatszor 15 másodperc négyütemű fekvőtámasz gyakorlat végrehajtása, ahol az ismétlések között 30 másodperc, míg a sorozatok között 2-3 perc a pihenőidő.

Hajlékonyság és Mobilitás Fejlesztése

A hajlékonyság fejlesztésének legszenzitívebb időszaka a serdülőkor előtti időszak. A hajlékonyság a teljesítmény egyik fontos meghatározója lehet. Például a dobott labda sebessége összefüggést mutat a vállízület maximális kifelé fordító mozgásakor létrejövő csípő- és törzselfordítás mértékével. Fontos, hogy a túl kevés és a túl nagymértékű hajlékonyság is sérüléshez vezethet. Ezért lényeges, hogy a hajlékonyság mellé a teljes ízületi mozgástartományhoz erő is társuljon. Idősebbeknél az úgynevezett kinetikus lánc fejlesztése, tanulása.

A mobilitás a hajlékonyságot, az erőt, a teljesítményt és a koordinációt foglalja magába. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy egy mozdulat végzésekor az ízület(ek) jó sorrendben, hatékonyan mozogjanak adott időben, megfelelő irányba és kellő sebességgel. A mai uralkodó nézet szerint egy feladatnál háromszor 10-30 másodperc nyújtás az optimális. A képesség megalapozása a korrekciós és gimnasztikai alapformájú gyakorlatokkal történik, ahol először dinamikus, az ízületi mozgáshatár környékén mozgással végrehajtott gyakorlatok a legjobb ingerei a hajlékonyság fejlesztésének. Ezt követi az általános statikus nyújtás, majd a sportágspecifikus mozgékonyságot növelő gyakorlatok, melyek hatékonyan fogják biztosítani az úgynevezett aktív hajlékonyságot egy konkrét sportági mozgásszerkezetben.

A hosszú ideig tartó statikus erőkifejtések tónuseltolódást hoznak létre. A magasabb tónus veszélyezteti a finom mozgáskoordinációt, a technika csiszolt végrehajtását (“lötyögővé” válhat az ízület). Az elfáradt izmok statikus nyújtása fokozza a hajlékonyság- lazaságot. Erőedzés után a megrövidült izmok visszanyerik eredeti hosszukat. A nyújtás minden esetben szerepeljen a bemelegítés végén, erősítő gyakorlatok előtt, közben és után, az edzés végén a levezetésben. Az ideális teljesítmény elérése érdekében a nyújtó és erősítő gyakorlatok harmonikus egyensúlyára kell törekedni. Nem lehet nyújtás nélkül erősíteni és erősítés nélkül nyújtani! Nyújtó, lazító gyakorlatok végzésekor nagyon fontos a helyes légzéstechnika.

Labda Nélküli Ügyesség- és Készségfejlesztő Feladatok

A labda nélkül végzett feladatoknál alapvető cél a test- és térérzékelés fejlődésének elősegítése a természetes hely- és helyzetváltoztató mozgások változatos alkalmazásával, ahol a saját testtel kapcsolatos tudatosság (pl. az izomérzékelés, egyensúlyozás esetén), a térbeli tájékozódás, valamint mozgások dinamikai összetevőivel kapcsolatos tudatosság (erőkifejtés nagysága, a mozgás sebessége, illetve lefutása) kerül a tanulási fókuszba. Ennek érdekében minden gyakorlatnál fontos tudatosítanunk, meghatároznunk egy-egy mozdulat/elem/gyakorlat vezető műveletét és/vagy tanulási szempontját, amire szeretnénk, hogy figyeljen a diák. Törekednünk kell arra, hogy fokozatosan nehezítsük a feladatokat, és a gyakorlatok végrehajtásában egymásra épülő tanulási szempontokat határozzunk meg. A mozgások hatékony, célszerű létrehozásához a figyelem összpontosítására van szükség, ami az adott pillanatban egy bizonyos kognitív jelenlétet feltételez. A testünk csakis az agyunk folyamatos működése következtében képes mozgások szabályozott kivitelezésére. A mozgások összerendezéséhez nélkülözhetetlen az agyban megjelenő mentális kép (mozgásképzet, mentális terv), amely tehát minden esetben különböző szintű gondolkodási műveleteket feltételez.

Amennyiben tanítványaink tisztában vannak a mozgásformát kísérő kognitív összetevőkkel (például vezető műveletek, térbeli tudatosság elemei, elemi taktikai összetevők), jobbá válik a végrehajtás minősége, így segítjük a későbbi alkalmazás folyamatát. Az ügyességfejlesztő gyakorlatokat kezdetben szerek nélkül végezzük, de némi gyakorlás után érdemes többféle szer bevonásával nehezíteni a feladatokat. Ez sokkal hatékonyabbá és változatosabbá teszi tanóráinkat. Ilyenek lehetnek például a járás-futás-szökdelés feladatok, amelyeket először a lépésgyakoriság és lépéshossz változtatásával nehezítünk, azt követően pedig gyakorlatilag ugyanazokat a feladatokat sokféle eszköz bevonásával végzik el a tanulók. A leghatékonyabb módszerek közé tartoznak az akadálypályák, ahol a fejlesztési cél meghatározásához igazítjuk a gyakorlatokat. Az alsó tagozatos gyerekek nagy örömmel vesznek részt az órán, és a fejlesztési hatékonyság is kiváló.

Testérzékelést és Térérzékelést Fejlesztő Mozgásos Feladatok

Mielőtt rátérnénk a kifejezetten a szivacskézilabdát előkészítő, labda nélküli ügyességfejlesztő feladatokra, érdemes mintát adni egy aktív, a gyerekek fantáziáját maximálisan kihasználó, bemelegítő feladatsorra. Ezek a gyakorlatok kiváló eszközei az aktív órakezdésnek is. A feladatok változatosságának csak a testnevelő és a gyerekek kreativitása szabhat határt. Ezzel a feladattípussal tökéletesen fejleszthető a gyerekek testérzékelése úgy, hogy közben az egészet egy játéknak fogják fel. Mindezt lehet játszani festéssel, kirándulással, mesékkel, nagyobbaknál akár egy „mérkőzésjátékkal” is.

Példa feladatok:

• Keressetek magatoknak egy „saját lakatlan szigetet” (személyes tér) a teremben, és forduljatok arccal felém! Képzeljétek el, hogy varázsceruza van a kezetekben. Rajzoljatok a levegőbe egyenes vonalat! Most körvonalat! Mondjatok olyan dolgokat, amelyek kör alakúak (napocska, torta, óra stb.)! Rajzoljatok cikcakkvonalat! Tudtok a kezeteken kívül más testrésszel a levegőbe rajzolni vonalakat? Milyen testrészekkel? Próbáljatok cikcakkvonalat rajzolni a lábatokkal! Most hullámvonalat a térdetekkel! Most egyenes vonalat a fejetekkel!
• Most gyorsan keressetek egy párt és fogjátok meg a kezét. (Taps, 3-2-1) Képzeljétek el, hogy az egyikőtök a festő, a társatok keze pedig egy hatalmas ecset. Ki lesz az ecset? Ki lesz a festő? Most a festő rajzoljon olyan számokat, amelyekben görbe vonal van. Aki az ecset volt, találja ki, hogy milyen számot rajzolt a festő! Milyen számokban van görbe vonal? (2, 3 stb.) Tudtok-e olyan számokat, amikben cikcakkvonal van?

Az Ügyességfejlesztő Feladatok Hat Csoportja

A labda nélkül végzett ügyességfejlesztő feladatokat hat csoportba soroltuk. A csoportok kialakításánál igyekeztünk figyelembe venni, hogy az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva mutassunk be egy olyan tematikai sorrendet, amely a tanítási egységek tervezéséhez is segítséget nyújt a tanév folyamán.

1. Kúszások, mászások, utánzó feladatok

A kúszás és mászás mozgásmintáit minden csecsemő genetikusan magában hordozza. Mindkét mozgásforma kiemelkedő szerepet játszik az idegrendszer, az érzékszervek és a mozgáskoordináció fejlődésében, ezáltal közvetve a kognitív fejlődésben is. Bár kisiskolás korban ezen szerepük már nincs meg, fontosnak tartjuk, hogy a kúszások, mászások, a különböző támaszhelyzetekben végzett utánzó mozgások jelenjenek meg a testnevelésórákon, hiszen más mozgásokkal nem pótolható tapasztalatot jelentenek a tanulóknak a saját testükkel kapcsolatos képükről. A kúszások és mászások alkalmazása azért is fontos, mert a tanulók ebben az időszakban már saját testsúllyal tudnak erőfejlesztő gyakorlatokat végezni. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy egyszerű fekvő- vagy alkartámasz létrejöttéhez a törzs izmainak, a vállöv és kar izmainak, továbbá a csípő körüli izmoknak egy időben kell megfeszülniük. A kúszásokat és mászásokat természetesen úgy variáljuk, hogy az megfelelő legyen a foglalkozás céljának, ennek megfelelően lehetőség van a testtudat kialakításával kapcsolatos feladatok és térbeli tudatossággal kapcsolatos feladatok végzésére is. A kúszásokat és mászásokat variálhatjuk utánzó mozgássorokkal is, pl. „kistigris” (hason fekvésben ellentétes oldali kar- és lábtartáscserék helyben, folyamatosan). A későbbiekben fontos lesz az is, hogy a kúszásokat és mászásokat a lehető legtöbb irányba (előre, hátra, körbe, le, fel, oldalra) végeztessük a gyerekekkel.

2. Futó- és fogójátékok

A futó- és fogójátékok a testnevelésórák legalapvetőbb játékai, amik számtalan módon alkalmazhatók - esetünkben a térérzékelés és a saját testtel kapcsolatos fejlesztés szemszögéből mutatunk ezekből példákat, de emellett remek előkészítő játékai a támadó-védő feladatoknak, valamint a társakkal történő együttműködésnek (pl. két ember kapcsolata védekezésben) is. A fogójátékok tulajdonképpen a taktikai gondolkodás fejlesztésének első lépcsőfokát is adják. A gyerekeknek keresniük kell az üres - a fogótól távoli - területeket, egyes fogójátékoknál pedig a társsal történő együttműködést fogóként vagy menekülőként. A fogójátékokat kreatívan lehet változtatni a foglalkozás fő részéhez igazodva. A fogójátékok egyszerű játékok, amelyek a gyorsaságfejlesztésre kiválóan alkalmasak. Az alapjátékok tartalmilag kevésbé összetett játékok, kiválóan alkalmazhatóak a sportjátékok oktatása és edzése során is.

Példák futó- és fogójátékokra:

• Kijelölt, kb. 15 × 15 m területen járásban haladnak a gyerekek labdával a kézben (a labda a kormány, a tanuló az autó). A feladatuk, hogy a teljes terület minden „zegzugát” bejárják úgy, hogy közben egyszer sem ütköznek egymással. A terület 3 fokozatban szűkül, amelynek eredményeképpen az információfeldolgozás mennyisége nő. Ütközés esetén oda kell vezetni az autókat a pedagógushoz, aki autószerelőként egy érintéssel megjavítja az autókat és visszaengedi őket a „forgalomba”.
• A pedagógus/edző számokat mond/mutat, amelyek kapcsolatban vannak a kézilabdával (6, 2, 3, 4, 7), a résztvevők olyan létszámú csoportokat kell, hogy alkossanak, amilyen szám megjelenik, vagy elhangzik. Akiknek nem jut csoport, azok befutnak a mentőkörbe (a mentőkör a testnevelő által kijelölt hely), és ott alakítanak csoportot.
  Variációs lehetőségek: annyi csoportot alakítsanak, amennyit a pedagógus mutat vagy mond; a pedagógus/edző kóddal lát el egy számot (pl. „büntetődobás távolsága” = 7, „kiállítás” = 2 vagy „szaggatott” = 9), és az elhangzó kódnak megfelelően kell a csoportokat kialakítani; a területre kétszínű pionokat/bójákat helyezünk, amik a csoportalakítás középpontját fogják jelezni.
• Válasszatok magatoknak egy számot 0 és 10 között! Ha megvan a saját számotok, akkor keressetek magatoknak egy olyan területet, ahol nem zavar senki! Képzeljétek el, hogy a számotok lent van a földön! Sétáljátok végig a számot!
  Variációs lehetőségek: Melyik számban van görbe vonal? Keress egyet, és szökdeld végig páros lábon! Melyikben van cikcakkvonal? Keress egyet, és pókjárásban rajzold a földre! A feladat nehezíthető úgy, hogy a tanuló egymás után növekvő/csökkenő sorrendben mozogja végig a számokat. Adható valamilyen alapművelet is, amit egyénileg kell megoldani és „lemozogni”. Átalakítható párkereső játékká, amiben páros/páratlan számok lehetnek egymás párjai. Rajzolható párokban kétjegyű szám, akár valamilyen művelet után is.
• A pályát (2-3-4) részre osztjuk, minden területen másmilyen mozgással lehet haladni. Variációs lehetőség: akit megfogtak, “átesik” a másik területre, és ott folytatja a játékot.
• Ebben az egyszerű fogójátékban, akit a fogó megfogott, abban a helyzetben kell maradnia addig, amíg egy menekülő társa tükörképet mutat, és ezzel felszabadítja.
• Egyszerű fogójáték. Akit a fogó megfogott, annak a meghatározott testhelyzetben kell elhelyezkednie, és egy társának a meghatározott módon kell felszabadítania, pl. terpeszállás oldalsó középtartással, felszabadításkor a terpesz alatt kell átbújni.
• A fogók és a menekülők egyaránt tetszőleges kézzel történő labdavezetéssel haladnak. A megfogottaknak terpeszbe kell állniuk. Úgy szabadíthatók, ha a menekülő társ hátulról átgurítja a labdát a terpesz alatt.

3. Tompítások, kigurulások, esések, gördülések előkészítő és egyszerű feladatai

A kézilabda, és ezen belül is a szivacskézilabda során a játék küzdőjellegéből adódóan sok olyan helyzet alakul ki, amikor a gyerekek nem az adott természetes helyzetnek megfelelően érnek talajt, ezért mindenképpen meg kell tanítani a helyes talajra érkezést, illetve az esések utáni tompításokat, kigördüléseket. Fontos szempont az esések utáni gyors felállás, a minél hamarabb történő játékba avatkozás lehetősége miatt. A videófilm a tompításokat, gurulásokat állítja a középpontba. A kézilabdaedzésből indultunk ki, de a gyakorlatokat más sportágak is hasznosítani tudják. A rögzült mozgások a hétköznapi életben is hasznosak lehetnek.

4. A támadó és védekező alapmozgások és gyakorlataik

Mind a támadó-, mind a védőszerepek megkívánják, hogy minden tanuló (játékos) gyakorlatilag folyamatosan gyors irányváltoztatásra, megindulásra, megállásra kész („rajtkész”) állapotban legyen. A támadótevékenység az ellenfél labdavesztésének a pillanatában (tehát a védők általi labdaszerzés pillanatában) kezdődik, és jó esetben góllal, rosszabb esetben a labda elvesztésével ér véget. A helyes alaphelyzet nagymértékben meghatározza a támadójátékos hatékonyságát, mivel ebből a helyzetből indul minden támadáshoz használt technikai elem kivitelezése. A védőtevékenység a labdavesztés pillanatában kezdődik, és addig tart, amíg a csapat labdát nem szerez, vagy középkezdéssel újra nem kezdi a támadótevékenységet. A támadó és védekező alapmozgások tekintetében sok hasonlóságot találunk a két technikában. A kitámadás és ütközés gyakran követi egymást a gyakorlás során.

A kézilabdázás jellemző alap támadó mozgása az ún. dugattyúmozgás. A dugattyúmozgás az alapja az ún. húzás taktikai elemnek, ám ennek hatékony megvalósítása komoly technikai és taktikai felkészültséget igényel a játékosoktól. A tanulók szétszórt alakzatban, párokban végzik a feladatot. A pár tenyérintéssel védekező alaphelyzetben, vezető-követő kapcsolatban mozog oda-vissza mélységben (kb. 5-7 méteren). Az 1-4. évfolyamok kerettantervében az alapvető természetes mozgáskészségek fejlesztése és alkalmazása hatja át a tematikai egységeket. A labda nélkül végzett ügyességfejlesztő feladatokat hat csoportba soroltuk könyvünkben. A csoportok kialakításánál igyekeztünk figyelembe venni, hogy az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladva mutassunk be egy olyan tematikai sorrendet, amely a tanítási egységek tervezéséhez is segítséget nyújtanak a tanév folyamán.

5. Területváltó, területre irányuló, valamint a helyezkedést előkészítő feladatok, játékok

A labdás és labda nélküli technikai elemek, ügyességfejlesztő feladatok gyakorlása során érdemes figyelmet fordítani a későbbi taktikai helyzetben történő felhasználás előkészítésére is. Ez történhet olyan tanulási szempont megadásával, amely a későbbi helyzetre utal (pl. ritmusváltás gyakorlásánál az irány- és ritmusváltás egy kapu felé történik), illetve egy adott technikai elem valamilyen játékos feladatba (de még nem kisjátékba) történő helyezésével. Ebben az alpontban az utóbbi megoldáshoz szeretnénk segítséget nyújtani. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a korban a gyerekek sokszor kerüljenek 1:1 elleni szituációba. Ez minden sportjáték alapja, hiszen szivacskézilabdában is a gól eléréséért mindig egy védővel szemben kell párharcot nyerni, akár labdával akár labda nélkül. Az első ilyen jellegű találkozás már a fogójátékoknál megtörténik. A szivacskézilabdában pedig innen indul majd ki a cselezés, elszakadás és az ezekből nyilvánvalóan következő üres területre történő futás/helyezkedés. Az 1:1 ellen megnyert párharcok vezetnek majd el a létszámfölényes helyzetekig, és a támadás sikeres befejezésének lehetőségéhez. Alapvetően a rávezető játékok egyik leghatékonyabb formája a kisjátékok alkalmazása. A kisjátékokon belül lehetnek cica-, pontszerző, labdatartó játékok.

Példák területváltó és helyezkedést előkészítő játékokra:

• A területet négy részre osztjuk, a tanulók szabadon futnak a játéktéren, törekedve arra, hogy minden területet kihasználjanak. A négy területre tegyünk különböző szereket pl.: 1. koordinációs létra, 2. zsámolyok, 3. kézilabda, 4. Sípjelre a gyerekeknek valamelyik területre kell szaladniuk, és az ott elhelyezett szerrel feladatokat végrehajtani. (1-2. osztályban még meg lehet határozni feladatot, 3-4. osztályban bízzuk ezt a gyerek kreativitására!) Tapsra el kell hagyniuk a gyakorlóhelyet, és az egész területet kihasználva újra futni.
• 2:1 elleni cicajáték 2 támadó 1 védővel (cica) szemben átadásokat ad egy meghatározott területen. Az átadást követően meg kell várnia a labdásnak, amíg a „cica” megfordul és odalép a labdáshoz.
• Az előbbi cicajáték egy variációja. A pályát két részre osztjuk (létszám csapatonként kb. 4-5 fő), egy csapatnak lesz egy támadó- és egy védekező térfele. Minden térfélen két-két játékos van, és felezővonalat nem lehet átlépni. Amikor az egyik csapat támad (1), és a másik csapat (2) megszerzi a labdát, akkor az (1) csapat a megpróbálhatja visszaszerezni a labdát addig, amíg a (2) csapat át nem adja a saját támadóterületére.
• Az egyik csapat fele csak védekezik, a másik támad.

Egyéb Labda Nélküli Kontaktjátékok

A kontaktjátékok az alapjátékok olyan formája, amelyekben legfőképp páros feladatok végrehajtása során a testi kontaktus kerül előtérbe. Ezeket a játékokat inkább a középiskolák 11. és 12. évfolyamainak ajánljuk.

• A tanulók párosával labdával a kézben a hátuk mögött egy 2 méter sugarú körben helyezkednek. Vállukkal igyekeznek kiszorítani a párjukat a körből. Az a játékos nyer akinek sikerült kiszorítani a társát.
• A tanulók párosával helyezkednek el. Minden párnak egy labdája van, amit mindketten két kézzel fognak. Cél, hogy a másik pár tagja vegye ki a kezéből a labdát. Az a játékos nyer, aki többször kivette a társa kezéből a labdát.

Szakmai Fogalmak Magyarázata

• Plyometrikus edzés: A plyometrikus gyakorlatok a neuromuszkuláris (ideg-izom) összeköttetéseket és az izmok rugalmasságát edzik, ezáltal fejlesztik az erőt és a gyorsaságot. A plyometrikus edzés célja, hogy egy aktív előfeszített helyzetből gyorsabb és erőteljesebb összehúzódásra tanítsuk az izmokat.
• HIT (High Intensity Training) edzés: Magas intenzitású edzés. Ennek az edzésmódszernek a lényege három szóban megadható: kemény, rövid, ritka edzés. A gyakorlatoknak nagy intenzitásúaknak, egyben rövidnek kell lenniük, hogy a testünk minden izmát stimulálják, ezáltal erősítve teljes testedzettségünket, növelve szervezetünk energiafelhasználást.
• RSA (Repeated Sprint Abiliy) edzés: Ismétléses sprint edzés. Az ismételt gyorsasági edzés a szezon alatt is használható a teljesítmény növelése érdekében. A nagy intenzitású aerob gyakorlatokat rendszeresen kell végrehajtani. Ezeket a tréningeket technikai és taktikai munkamenetekkel kell kiegészíteni.
• Proprioceptív edzés: A proprioceptív (más néven neurofacilitációs, vagy neuromuszkuláris) tréning manapság a labdajátékosok edzésébe rendszeresen beépített feladatsor. Alkalmazása már évtizedekkel ezelőtt elterjedt, elsősorban az alsóvégtagi sérülésekre érzékeny sportágakban. A proprioceptív tréning a sérülésmegelőzés egyik leghatékonyabb módja, emellett az alsó végtag erősítésében is hasznos és a sérülés utáni rehabilitáció egyik legfontosabb eleme. Manapság, amikor a boka- és térdsérülések már az utánpótlás-korosztályokban is meglehetősen gyakoriak, minden eszközt meg kell ragadni, ami segíthet a sérülések számának és súlyosságának csökkentésében, ill. megelőzésében.
• Funkcionális edzés: Mozogj úgy, ahogy a mindennapokban! A funkcionális edzés lényege, hogy a testet egészként kezeli. Nem külön izomcsoportokra fókuszál, hanem összetettebb gyakorlatokkal, egyszerre mindig több izomcsoportot dolgoztat meg. A mindennapi élet során előforduló mozgások adják az alapot a gyakorlatokhoz, tehát guggolások, emelések, húzó és toló mozgások variációi képezik az edzés alapját.

Szlovén Kézilabda Szövetség (RZS) Utánpótlás Programja - Egy Példa a Jó Gyakorlatra

Az RZS általános iskolai programja a „Kézilabda - az én játékom”. Bár az elsődleges célcsoportját az általános iskola felső tagozatos korosztályok jelentik, egyes elemei kiterjednek a fiatalabbakra (minik) és az idősebbekre (középiskolások is). A legfőbb cél a sportág népszerűsítése különböző versenyek szervezésével, illetve a média közreműködésével. A program arca, a szlovén férfi kézilabda legendás alakja, az EB ezüstérmes, négyszeres Bajnokok Ligája győztes irányító, Uroš Zorman, de rajta kívül más régi / új sztárok is rendszeresen részt vesznek a gyerekrendezvényeken. A programot úgy alakították ki, hogy minél több gyereket mozgasson meg, a szó szoros és átvitt értelmében. Kulcsszavai, az ingyenesség, a szabadidősport és az egészséges életmód. A nagyjából 10 éve futó és kb. 200 iskolát érintő projekt aktuális fázisa a 2016-2020 közötti időszakot öleli fel. A versenyeket elsősorban helybe szervezik, amivel (utazási) időt és költséget takarítanak meg. A csúcspont minden évben a szezonzáró kézilabda fesztivál, amelyről az írott sajtó és az elektronikus média több orgánuma is beszámol.

Fontos cél, hogy az iskolák és a klubok minél szorosabban működjenek együtt, ami mindkét fél számára hasznos. Az iskolák - a pedagógusok kompetenciát erősítő nyomtatott segédanyagokon túl - személyes segítséget kaphatnak a szakmai munkához, a klubok pedig játék közben fedezhetnek fel tehetséges fiatalokat, akiket azután lehívhatnak az edzéseikre. A gyerekek motorikus képességeinek fejlesztésén túl, nagyon ügyelnek a szellemi és lelki fejlődésükre is. Megtanítják nekik, hogyan éljék meg a győzelmeket és hogyan viseljék el a vereséget. Természetesen, itt is előkerül a Szövetség által oly fontosnak tartott Fair play szabályainak megismertetése és alkalmazása. A viselkedési szabályok kezdőbetűiből a SPORTIKUS szó adódik ki, ami sportszerűként is fordítható. - Az igazi sportoló a sportszerű sportoló. Maga a Fair play pedig a sport szíve - lelke. A 9 db, általános sportszerűségi szabály mellett - a németekhez hasonlóan - külön viselkedési ajánlásokat fogalmaznak meg a szervezők, a játékvezetők, az edzők / pedagógusok és a sportolók számára.

A tehetséges gyerekek tudatos kiválogatását 12 éves korban kezdik. (A Szövetség adatbázisában csak a játékosok személyes alapadatait tartják nyilván.) A válogatási direktívákat és a korosztályos követelményrendszert top edzők állítják össze és ezek több csatornán keresztül jutnak el a klubokhoz. A fiataloknak általában heti 3-4 foglalkozást tartanak. Az utánpótlásban dolgozó szakemberek az ismereteiket az éves rendes továbbképzéseken, különböző meetingeken, valamint számos könyvből és videóanyagok segítségével bővíthetik. A klubok utánpótlás együttesei korosztályonként, különböző bajnoki osztályokban, országos bajnokságokban szerepelnek. Jellemzően, azoknak az egyesületeknek az utánpótlás csapatai sikeresebbek, ahol a felnőtt is komoly játékerőt képvisel. A Szlovén Kézilabda Szövetség minden nyáron kézilabdás tábort szervez Izolán, az ismert tengerparti üdülőhelyen. A 2017-es rendezvényen 52 klub 156 játékosa vett részt a 12-14 év közötti korosztályból. A technikai és taktikai jellegű edzéseken felül a játékon és az élményszerzésen van a hangsúly. Az esemény súlyát jelzi, hogy azon Uroš Mohoričnak, a férfi válogatott csapatok technikai igazgatójának vezetésével, valamennyi válogatott edző, így Veselin Vujovič, a felnőtt csapat szövetségi kapitánya is részt vesz.

Szlovéniában - a norvég modellhez hasonlóan - a tehetséggondozás legfőbb színterét a korosztályos válogatott csapatok jelentik. („B” válogatottat nem állítanak össze.) Hasonlóság az is, hogy a felnőtt együttestől kiinduló szakmai elvek lefelé, valamennyi korosztályban érvényesülnek. Különbség talán csak annyi, hogy minden együttes külön háttérstábbal dolgozik, viszont a koordináció egy kézben, az adott szakág nemzeti válogatottjainak igazgatójánál van. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, vissza kell tekintenünk az 1990-es évek elejéig: ekkor esett szét a „nagy Jugoszlávia” és vált függetlenné Szlovénia. Az első elemzések megmutatták, hogy nagyon jó munka folyik a fiatalabb kézilabdás korosztályoknál, de kezdetben a válogatott játékosok testi mutatói - főleg magasságuk - elmaradtak a nemzetközi szinttől. A játék a hagyományos jugoszláv iskolára és a helyi sajátosságokra épült. A csapatok nagy része és a válogatottak a 3-2-1-es mélyen tagolt és agresszív védekezést választották. Támadásban egyéni betörésből és a játékosok jó együttműködéséből (páros, hármas kapcsolatok) fakadóan voltak eredményesek, sok gólt szereztek beálló és szélső pozícióból.

Az Utánpótlás Játékosok Fejlődésének Nyomon Követése és Korosztályos Foglalkoztatás

Az utánpótlás játékosok fejlődésének nyomon követése mérésekkel, valamint erős külföldi ellenfelekkel szemben lejátszott edző- és tétmérkőzéseken történik.

A korosztályokat az alábbiak szerint foglalkoztatják:

1. 4 régióválogatott mellett nemzeti válogatott csapatot is építenek. Évente 8-10 alkalommal 1 napos gyakorlás + 2 alkalommal 5 napos edzőtábor, nemzetközi edzőmérkőzésekkel.
2. Ebben a korosztályban már csak nemzeti válogatott van. Évente 8-10 alkalommal 1 napos gyakorlás + 3 alkalommal 5 napos edzőtábor, nemzetközi edzőmérkőzésekkel és tornákkal a szomszédos országok csapataival.
3. Mennyiségi paramétereiben megegyezik az előzővel, de a tornák esetében már az a fő szempont, hogy a lehető legerősebb ellenfelekkel találkozzanak.

Az utánpótlás csapatok felkészítésének fókuszpontjai:

tags: #kezilabda #labda #nelkuli #gyakorlatok

Népszerű bejegyzések:

• A German Masters snooker döntőjének összefoglalója
• A Győri ETO KC történelme
• Ismerd meg az NBA történelmi rekordjait
• a Fino feladójáról
• A felejthetetlen Ibrahimovic-magyar rivalizálás