A Kézilabda Története és Szabályai
A kézilabda egy dinamikus és izgalmas labdajáték, amely mára az egyik legnépszerűbb teremsportággá vált. A játék alapvető mozgásai - futás, ugrás, cselezés, dobás - az emberré válással párhuzamosan indultak fejlődésnek, hiszen ezek a létfenntartás eszközei voltak. Ebből adódóan a kézilabdázás kialakulásának gyökere szinte az őskorig nyúlik vissza.
A Kézilabda Története
A sportág fejlődésének kezdeti szakasza a 19. és 20. század fordulójára tehető. Ekkoriban három, egymáshoz hasonló játék, a dán haandbold, a cseh hazena és a német torball fejlődött ki, amelyek a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetők. A XX. század elején a labdarúgás mellett igény mutatkozott egy olyan csapatsportra Európa számos országában, melynek szabályai kevesebb durvaságot engednek meg.
A Kézilabda Őseinek Kialakulása
Egymástól függetlenül három országban is hasonló játékszabályok mellett alakult ki a kézilabdázás őse. Dániában egy testnevelő tanár, Holger Nielson dolgozta ki a Haandbold szabályait. A játék alapötlete Nielson nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. Németországban Torball néven vált ismertté a kézzel játszott labdajáték. Csehországban a Hazena volt az új játék neve, melyben a maihoz hasonló posztok és taktikai elemek is megjelentek már. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére.
A Szabályok Egységesítése és a Nemzetközi Szervezetek
A játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. A három sportág szabályait végül 1917-ben Németországban igazították egymáshoz. Ekkortól labdarúgó pályákon játszották 11 fős csapatok. Az 1917-ben megalkotott egységes szabályok alapján űzött nagypályás kézilabdát 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdték el játszani. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre. Ezután 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). Az első kézilabda szövetséget 1928-ban alapították Németországban, és 1929-ben megszületett az első hivatalos szabályokat tartalmazó kézilabda szabálykönyv.
Olimpiai Bemutatkozás és a Teremkézilabda Előtérbe Kerülése
1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás az olimpiai programban is szerepelt. A sportág hat csapattal mutatkozhatott be az 1936-os berlini olimpián. Az első hivatalos világbajnokságot 1938-ban rendezték meg Németországban. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF). A II. világháborút követően a nagypályás változatnál népszerűbbé vált a Skandináviából kiindult teremkézilabdázás. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, az idő múlásával azután a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb, nagypályás kézilabdázást. 1966-tól már csak kispályán és csak teremben rendeznek világbajnokságot. 1972-ben szerepelt újra az olimpián a kézilabda, és ekkor már a kispályás, terem változat. Az elmúlt évtizedekben Európán kívül is egyre népszerűbb lett, és mára az egyik legnézettebb teremsporttá vált. Azóta a sportág egyre népszerűbbé vált, és ma már világszerte több mint 180 országban játszanak kézilabdát. Azóta minden négy évben megrendezik a világbajnokságot.
A kézilabda szabályai: KÉZILABDA szabályok: Hogyan kell kézilabdázni?
A Magyar Kézilabda Története
A Magyar Kézilabda Szövetség 1933-ban alakult. Idehaza Cséfay Sándor terjesztette el az új sportágat az 1930-as években. Olyan sikeresen, hogy az 1938-as vb-n bronzérmet szerzett a magyar válogatott. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda vb-n állhattak a dobogó legfelső fokára. A kispályás változat is gyorsan elterjedt Magyarországon. Kézilabdában (leginkább a nőiben) ott vagyunk a világ élvonalában, aranyérmeket szereztünk már olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, ezüstöt és bronzot még többet. Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően főleg a női klubok értek el nemzetközi kupasikereket. Válogatott szinten mind a két nem versenyein büszkélkedhetünk szép eredményekkel.
Neves Magyar Kézilabdázók
A 2000-es Sydney-ben rendezett olimpián a nők az ezüstéremig meneteltek Mocsai Lajos vezetésével. A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el. Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as vb-n gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is. A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben vb-ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnok aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották. A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el.
A Kézilabda Szabályai és Játékelemek
A kézilabda egy labdajáték, amelyet fedett csarnokban játszanak, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak, amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is. A szabályok egyszerűek és a kezdők számára is könnyen megtanulhatók.
A Csapat és a Játéktér
A csapat 14 (egyes versenyeken 16) játékosból áll. A 14 játékost magába foglaló csapatból egyszerre 7 játékos - 6 mezőnyjátékos és egy kapus - tartózkodhat a pályán. A játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi játékos a cserejátékos. A cserelehetőségek határtalanok, így mindenki, a kispadon kezdők is kivehetik részüket a játékból. Minden csapat 7 játékossal játszik, 6 mezőnyjátékossal és 1 kapussal. Megkülönböztetünk szélső, beálló, átlövő és irányító posztokat.
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A játéktér magába foglalja a két alapvonal elé rajzolt, 6 méter sugarú kapuelőteret, valamint az azok között elhelyezkedő mezőnyt. A kapu 3 méter széles és 2 méter magas stabil váz, tartozéka a belülről felfüggesztett háló.
A Játéktér Főbb Vonalai
A kézilabda pálya specifikus jelölései segítik a játékot és a szabályok betartását:
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
Az alábbi táblázat összefoglalja a kézilabda pálya legfontosabb méreteit és vonalait:
| Játéktér Elem | Méretek / Elhelyezkedés |
|---|---|
| Játéktér hossza | 40 méter |
| Játéktér szélessége | 20 méter |
| Kapu magassága | 2 méter |
| Kapu szélessége | 3 méter |
| Kapuelőtér | 6 méter sugarú félkörív a kapu előtt |
| Hétméteres vonal | 7 méterre a kaputól |
| Kapus-határvonal | 4 méterre a kapu előtt |
A Játékidő és az Eredmény
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A játék két 30 perces félidőből áll, amelyek közötti szünet 10-15 perc lehet. A 2 × 30 perces mérkőzést 2 játékvezető irányítja, munkájukat a zsűriasztalnál egy jegyzőkönyvvezető és egy versenybíró segíti.
A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy. Azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc elteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Egy gól számítása csak akkor érvényes, ha a labda áthalad a kapu vonalán és a kapuban. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Szabálytalanságok és Büntetések
A kézilabda fejlődése során számos változás és fejlesztés történt a játék szabályaiban és a felszerelésekben is. Számos szabálytalanság lehetséges a játék során, mint például a szabálytalan fogás, lökés, blokkolás, lábbal a labdához érés stb. Bár a labdarúgásnál valóban kevesebb sérülés történik a kézilabda pályákon, a testi kontaktus azért igencsak megengedett. A taktikai faltok - a feltartás, támadó lefogása, átkarolása - elfogadott részei a játéknak.
Amennyiben azonban a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, pl.: a lövő kéz megütése, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről. Mezőnyjátékos belépéséért (a kapuelőtérbe) szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat. Szabálytalanság esetén a támadó csapat a kaputól 9 méterre felfestett szaggatott vonalról hozhatja játékba a labdát. Ha a szabálytalanság közvetlen gólhelyzet közben történt, akkor 7 méteres büntetőt végezhet el egy támadó játékos. Fontos szabálymódosítás volt az ezredforduló táján, hogy a középkezdő csapatnak nem kellett megvárnia a gólt szerző csapat játékosainak visszarendeződését. Ezáltal a játék rendkívüli módon felgyorsult, és igen magas fokú állóképességet követelt.
Különleges Játékszituációk
Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A Kapus Szerepe
Egy kapusnak a kapu területén belül kell maradnia, és nem léphet ki rajta. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható a kapuelőtérben. A 2x30 perces mérkőzésen a támadó csapat az ellenfél kapujától 6 méterre felfestett előtéren kívülről lőhet gólt.
A Kézilabda Népszerűsége
A kézilabda világszerte elterjedt sportág, és sok országban számít népszerűnek. Európában például a kézilabda nagyon népszerű sportág, különösen Skandináviában, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Magyarországon és Romániában. Emellett a kézilabda népszerű sportág a Balkán országaiban is, például Szerbiában, Horvátországban és Montenegróban, valamint Oroszországban és Izraelben is. A nézők számára rendkívül élvezetes a támadás és védekezés állandó változásával, lüktető ritmusával, sebességével, sok góllal és látványos technikai elemekkel tarkított mérkőzés. Ma már világszerte nagy népszerűségnek örvend ez a labdajáték.
tags: #kezilabda #tutututu #zene
