Kijevi Rusz: Történelmi Gyökerek és Az Orosz-Ukrán Konfliktus
A Kijevi Rusz, a kora középkorban egy meghatározó államalakulat volt Kelet-Európa területén, melynek megalakulása élénk események következtében valósult meg. Az "óorosz állam" létrejöttének időpontja a 9. századra datálható. A különböző etnikumok keveredve éltek itt egymással, hol kisebb, hol nagyobb szerep jutott nekik.
A Kijevi Rusz stratégiai helyen volt: északot és délen Bizáncot, valamint keletet és nyugatot összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében, és megannyi vándorló sztyeppei nép útjában. Nagy volt a forgalom errefelé, nem véletlen, hogy hamar megjelentek az északról lehajózó felfegyverzett viking (varég) kalmárok, valamint az egymás után érkező nomádok tömegei.
A Kijevi Rusz megalakulása és a normann-elmélet
A Kijev környéki államalakulat, és maga az államiság csírája Oleg fejedelem (880-912) idején jött létre, aki a Rusz történetében a 9. századtól meghatározó személyiség volt. Viszont több kérdés is felmerül, ha a Rusz területét vizsgáljuk. Kik, mikor és hol hozták létre?
A kérdések megválaszolására a normann- és antinormann-elméletek nyújthatnak számunkra választ. Az előbbi elmélet követőinek véleménye, hogy a Kijevi Ruszt az északról érkező skandinávok hozták létre, míg az antinormannisták jóval kevesebb szerepet tulajdonítanak a skandináv vikingeknek, számukra az államiság csírái a keleti szlávoknak volt köszönhető.
A Kijevi Rusz létrejötte 882-re tehető, amikor Oleg fejedelem letaszította (lehet legyőzte, megölte) Aszkoldot és Dirt, így Kijev az ő kezébe került. A "Régmúlt idők elbeszélése" krónika tanúsítja, hogy Rurik halálával Oleg kezébe került a hatalom, mivel a Rurik fiának tartott Igor még fiatalkorú volt. Oleg győzelmével irányítása alá került a Baltikumtól Bizáncig vezető kereskedelmi út, amely egyben a Kijevi Rusz megalakulását is eredményezte. A legfőbb kérdés, hogy eme kereskedelmi út feletti ellenőrzéssel létrejöhet-e az állam? Oleg befolyását teljes mértékben kiterjesztette, de az államszervezés irányába tett intézkedésekről (pl. intézmények kialakítása) nem beszélhetünk. Majd csupán Vlagyimir fejedelemsége (978-1015) idején kezdődtek el ezek a folyamatok, aki 988-ba felvette a kereszténységet. Tehát ez esetben Oleg nevéhez fűződik a Kijevi Rusz létrehozása, ám ez csak egy nagyobb integráció felé tett lépésnek tudható be.
A varégok szerepe az államalapításban
A varégok megjelenése a térségben mindenképp ösztönzőleg hatott a gazdaságra és az államiság kiépítésére. A varégok vagy más néven normannok, a viking népvándorlás következtében jelentek meg a Baltikum területén, akik vízi úton hamar lehajóztak a Fekete-tengerig, valamint Bizáncig (akkori nevén Cárgrádig).
A varégok pontosabb meghatározása szerint skandináv harcosok és kereskedők voltak, akiknek a legfőbb céljuk a gazdasági haszonszerzés volt. Főként távolsági kereskedelemmel foglalkoztak, és bekapcsolódtak a régió kereskedelmi életébe. A kereskedelmet szigorú ellenőrzésük alá vonták, kolóniákat és kereskedelmi telepeket hoztak létre, pl. Novgorod környékén és a Krím-félszigeten. A térséget célszerű volt bevonni a kereskedelembe, főként a területről származó javak (prém, méz, viasz, rabszolga) miatt. Ennek köszönhetően az egyik meghatározó népessége volt a Kijevi Rusznak. Azonban nem csak a gazdaság virágzott fel megjelenésükkel, hanem a politikai életben is nagy szerepük volt, az államiság létrehozásában is meghatározóak voltak.
A Kijevi Rusz hagyományvilágában fontos szerepet játszott a varégok ”behívásáról” szóló legenda. „Földünk hatalmas és gazdag, de nincs benne rend. A történet szerint 862-ben Rurik új emberei közé telepedett, Novgorodot tette meg központjának, ami hamarosan egy virágzó kereskedelmi központtá vált. A skandináv Rurik (862-879) Oroszország történetében létrehozta az első dinasztiát (Rurik-dinasztia), ami egészen IV. Iván első orosz cár haláláig (1584) uralkodott. A "Régmúlt idők elbeszélése" még nagy szerepet tulajdonított Aszkoldnak és Dirnek is, akik megtelepedtek a már korábban létrehozott Kijevben. Ez a legenda az alapja a normann-elméletnek, mely a továbbiakban számos vitát eredményezett, mivel létrejött egy másik tábor, az antinormann-elmélet képviselőinek csoportja, akik kevésbé - vagy egyáltalán nem - fogadták el a varégok államalkotó szerepét.
A Kijevi Rusz etnikai sokszínűsége és a szlávok
Kezdetben a Visztula és Dnyeper közti területeken élt a későbbi Rusz egyik meghatározó etnikai komponense, a szlávok, vagy más néven venetek csoportja, ami mocsarak között lakókat jelent. A szlávok népvándorlása a 6-8. század között zajlott, melyeknek három irányáról beszélhetünk: nyugati irányba a morvák (mai Csehország területe), déli irányba a délszlávok (Balkán vidéke) és keleti irányba a keleti szlávok (mai Oroszország és Ukrajna) vándoroltak.
A Kijevi Rusz területét számos népcsoport alkotta, melyek közül nemcsak a keleti szlávok emelkedtek ki, hanem más népelemek is fontos szerepet játszottak. Ilyenek voltak a poljanok, szeverjanok, buzsanok, volinyanok és a később megjelent varégok. A keleti szlávok folyamatosan terjeszkedtek északi és keleti irányba, ahol asszimilálták a térség különböző népeit (muromák, merják), ami főként a szláv túlsúlynak volt köszönhető. A szlávok egészen az Urbálig eljutottak, ám a 9-10. század során már kapcsolatba kerültek a lovas nomád népekkel, akik a "Régmúlt idők elbeszélése" krónika szerint adóztatták őket. A kazárok helyét később a magyarok, majd a 9. század végén bekövetkező honfoglalás után a besenyők vették át a szlávok feletti adóztatás jogát.
A keleti szlávok gyakran konfliktusba keveredtek velük, majd a Kijev környékén megjelenő úzokat, torkokat és magukat a besenyőket is meg akarták nyerni szövetségesüknek. Emellett tudjuk, hogy a térségben a besenyők és a szlávok között kereskedelmi kapcsolatok működtek. Mindezekről részletesebben már Bíborbanszületett Konstantin is beszámolt: „A besenyők az oroszokkal is határosak, és ha nincsenek egymással békességben, gyakran végig portyázzák Oroszországot, s alaposan megkárosítják és feldúlják azt. Az oroszok is azon vannak, hogy fenntartsák a békét a besenyőkkel.”
Magyar kapcsolatok a Kijevi Rusz-szal
Meglepő kérdés, de több magyar történész komolyan elgondolkodott már azon, hogy az éppen Etelközben táborozó magyar törzsfők uralkodtak az ősi Kijevben. Köztük is a honfoglaló magyarok egyik vezetője, Árpád fejedelem apja, Álmos vezér, és komoly köze lehetett a Kijevi Nagyfejedelemség megalapításához (882). Valószínűleg a magyarok élénk kapcsolatban álltak a Kijevi Russzal, kereskedtek és időnként csetepatéztak.
Még azt sem tudjuk pontosan, hol volt Etelköz, a magyarok utolsó szálláshelye a honfoglalás előtt. Csak annyit, hogy Kijevtől délre, a mai Ukrajna déli sztyeppés részén. Még az is erősen vitatott, mikor és miért vándoroltunk erre a területre. Csak azt tudjuk, hogy még évszázadokig szoros kapcsolatban maradtunk. Többek között aktív hitvesi politikát folytattunk egymással. Az Árpád-ház tagjai közül feltehetőleg először Vazul testvére, Szár László választott feleséget a Kijevi Rusz uralkodó dinasztiájából.
Feltevések szerint a kereszténységet felvevő I. Vazul fia (I. András) is megfordult a Dnyeper partján, igaz, ő nem háztűznézőben járt arra, hanem apja megvakítása után menekültként érkezett, és huszonöt évig ott is maradt. Ha már ott időzött, frigyre lépett Bölcs Jaroszláv fejedelem lányával. Könyves Kálmán is körülnézett a városban, és 1112-ben feleségül vette a fejedelmi sarj Eufémiát. Kár, hogy házasságtörésen érte, és vissza kellett küldenie őt Kijevbe.
A Kijevi Rusz hanyatlása és a részfejedelemségek kora
De mikor jöhetett létre az állam a Kijevi Rusz vonatkozásában? Ennek megállapítása előtt érdemes kitérnünk arra a tényre, hogy meddig is állt fenn a Kijevi Rusz. A kronológiai határok megállapításához több, Kijevhez köthető esemény is szóba jöhet. Az egyik lehetséges időpont Msztyiszlav (Nagy, 1125-1132) halála tekinthető 1132-ben, mivel ő volt az utolsó kijevi fejedelem, aki egységben tudta tartani a Ruszt.
A másik lehetséges opció a 12. század közepére tehető, amikor Andrej Bogoljubszkij (1111-1174) csapatai elfoglalták, feldúlták és kirabolták Kijevet (1169), aminek következtében jelentős gazdasági hanyatlás indult meg a térségben. A harmadik lehetséges időpont az 1240-es évre tehető, amikor a keletről érkező mongolok megjelentek és uralmuk alá vonták a Rusz jelentős részét. Fontos megemlíteni, hogy a 12. század már a részfejedelemségek kialakulásának az időszaka. A tényleges befolyással rendelkező központok pedig a 12-13. század fordulóján alakultak ki, amikor Vszevolod (1177-1212) vlagyimir-szuzdali nagyfejedelemi címet vett fel. Mindez jól tükrözi, hogy a Rusz területe a 12-13. század fordulóján már jól kitapintható részekre bomlott. Tehát a felbomlás jelei már a mongol uralom előtt megkezdődtek, így a történészek elfogadják azt a tényt, hogy a Kijevi Rusz a 12. század végén és a 13. század elején esett szét.
A VILÁG LEGRITKABB VIRÁGAI: Szépségek, amiket kevesen láttak valaha!
Moszkva felemelkedése és az orosz államiság
Kijev befolyásának elvesztése után, a mongol uralom során Moszkva emelkedett ki, ami III. Iván (1462-1505) uralma alatt vált jelentőssé. Ő gyűjtötte össze a nagyorosz földeket, ám a moszkvai állam berendezkedését csupán unokája, IV. Rettegett Iván (1547-1584) hozta létre, aki már központi államigazgatási kormányszervek rendszerét épített ki. Ezáltal joggal kijelenthető, hogy az állam megjelenése az első orosz cár nevéhez fűződik.
A Kijevi Rusz történetírása és a normann-antinormann vita
Ha a Kijevi Rusz történetét vizsgáljuk, akkor a legelső történeti forrás a „Poveszty vremennih let”, vagyis a "Régmúlt idők elbeszélése" volt. Ezt elsődleges forrásként kezelhetjük, mivel a 12. században keletkezett, és az addigi eseményeket rögzítette, ami korábban Nyesztor-krónikaként terjedt el. Igaz hibásan, mivel Nyesztor szerzősége kétséges, hiszen neve a 16. századi Hlebnyikov kódexben maradt fenn. A 18. századtól a történészek elmélete ezen a forráson alapult.
Így volt ez német történészek esetében is, akik rámutattak a varégok államalkotó szerepére. Gottlieb Siegfried Bayer (1694-1738) a normann-elmélet megalapítójaként rávilágított arra, hogy a varégok nagy hatást gyakoroltak a Kijevi Rusz megalapítására. Állítása szerint a skandináv elemek már a Rusz létrehozása előtt jelen voltak a térségben. Egy másik német történész, Gerhardt Friedrich Müller (1705-1783) már etimológiai (nyelvészeti) szempontokat vett figyelembe a varégok származásával kapcsolatban. A rusz szó eredetét ő már a finnek által használt „ruotsi” szóhoz igazította, melynek jelentése: svéd/Svédország. Ezáltal a Kijevi Rusz népét Svédország lakóival azonosította.
A másik tábor képviselői megfogalmaztak különböző ellenérveket a normann-elmélet cáfolására. Közülük kiemelkedő volt M. L. Lomonoszov (1711-1765), aki Müllerhez hasonlóan szintén etimológiával foglalkozott. Ő maga, nem a skandinávokkal kötötte össze a „rusz” kifejezést, hanem a roxolánokkal, mint állítása szerinti szláv népekkel. Elmélete kevésnek bizonyult, mivel a roxolánok nem tartoztak a szláv népcsoportba. Állítása szerint a varégok a Balti-tenger partvidékéről származtak, majd Rurik behívásával jelentek meg Novgorodban. A „rusz” szó eredetét pedig a Nyemán folyóhoz kapcsolódó Ruszával azonosította. Ezzel a két ellenérvvel akarta bebizonyítani a varégok német (germán) származását.
A 19. századtól egészen a Szovjetunió létrejöttéig a normann-elmélet virágzott, bár szintén két felfogás jelent meg Oroszország hovatartozásával kapcsolatban. A szlavofil felfogás kimondta, hogy Oroszország eltávolodik a nyugattól, ám gazdasági szempontból elmaradott Nyugat-Európához képest. Ezzel szemben a nyugatos álláspont Oroszország felzárkóztatását kívánta volna elérni, mely I. Péter orosz cárnál megjelenő modernizáló lépéseknél meg is valósult. A szovjet korszakban az antinormann-elmélet hódított teret, mivel a szovjet marxista vezetés hevesen fellépett mindenféle nacionalizmussal ellentétes törekvés ellen, így tehát a korszak történészei ellen is.
A Szovjetunió felbomlása és a történelem újraértelmezése
1991-ben a Szovjetunió felbomlott és jelentős változás következett be az ott élők mindennapjaiban. Létrejött az önálló Ukrajna, melynek fővárosa Kijev lett, így ennek következtében újabb kérdések merültek fel Kijevvel és Ukrajna történetével kapcsolatban. A Szovjetunió felbomlásával a kutatás megszabadult a korábbi kötöttségek alól. Lehetőséget kaptak azok a kutatók, akik a normannok szerepéről fogalmazták meg gondolataikat. És immár senki sem kérdőjelezte meg a varégok államalkotó szerepét a szlávok mellett, akik kiemelkedő számban voltak jelen a térségben. Mára már az orosz történészek sem vonják kétségbe a normannok fő szerepét, valamint azt, hogy egyfajta mobilitást hoztak a térségbe, mivel bekapcsolódtak a régió kereskedelemébe.
A Kijevi Rusz története az orosz-ukrán konfliktus miatt ismét a figyelem középpontjába került. Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna történelme a keleti szlávokkal és varégokkal, illetve az általuk létrehozott államalakulattal kezdődött. Kezdetben a szlávok szétvándorlásával, majd a különböző török, finnugor és skandináv népek megjelenésével és asszimilálásával alakult ki egy etnikai sokszínűség, ami az egész Rusz területét jellemezte. A skandináv származású Rurik és varégjai létrehozták a Rurik-dinasztiát, mely egészen a 16. század végéig uralkodott a jelentősebb központok, Kijev, Vlagyimir-szuzdal, valamint Moszkva trónján. A későbbi korok történészei a keleti szlávok és varégok viszonyát vizsgálva elméleteket szőttek a Rusz származásával kapcsolatban. A különböző nézetek bizonyítására számos olyan elemet vettek szemügyre, amik hol a normann-, hol az antinormann-elméletet igazolták vagy cáfolták.
Az orosz-ukrán álláspontok a Kijevi Rusz örökségéről
A tavaly kitört orosz-ukrán háború megmutatta, hogy a korábban több szálon kapcsolódó két rokon nemzet között több ellentét húzódik. A háború során nem csak a harcmezőn, médiában, gazdaságban, politikai kommunikációban, hanem a történelemben is folyik a harc. Oroszország és Ukrajna is közös őshazájának gondolja a középkori Kijevi Ruszt. Az orosz értelmezésben innen ered a keleti szláv népek rokonsága, amikor még egy államban éltek. Az ukránok viszont egyre inkább úgy gondolják, hogy ők voltak a Rusz. Moszkva ezt a nevet csak ellopta. Mindkét fél célja az, hogy meggyőzze a világot - de elsősorban saját nemzetüket - hogy ők a valódi örökösei a Rusznak ezzel is erősítve saját országuk legitimitását.
Ukrajna álláspontja
Az ukránok célja, hogy bebizonyítsák a világnak és maguknak, hogy valójában az oroszok bitorolják a „ruszkij” nevet és Ukrajna az ősibb ország, így joga van a függetlenséghez. Ukrajna, mint állam 1991 előtt sosem létezett. Mivel az ukránoknak nem volt „önálló történelme” ezért kreálni kellett. A Kijevi Rusz az az időszak, amire vissza lehet nyúlni arra hivatkozva, hogy az a modern Ukrajna őse. Hiszen, ha Kijev meg akar szabadulni Moszkva örökségétől, akkor ez az az időszak, aminek az újra értelmezésével független országgá válhat. Ha Kijevi Rusz a modern Ukrajna alapja és a Moszkvai Fejedelemség Oroszországé, akkor Ukrajna ősibb, Oroszországnak nincs joga testvérként kezelni őket, és Ukrajna Európa része.
A modern kijevi politika pedig mindig is törekedett arra, hogy szakítsanak Oroszországgal. Jó példa erre Leonyid Danyilovics Kucsma 2003-ban megjelent könyve: „Ukrajna nem Oroszország”. A 2014-es majdani események még inkább orosz ellenes irányba tolták az ukrán politikát. Ezekből kiindulva Ukrajna nem ismerheti el a Kijevi Ruszt közös őshazának, mert akkor automatikusan az orosz narratíva érvényesül, miszerint testvérnépek. Ha kulturális, gazdasági, nyelvi és politikai függetlenségre törekszik Moszkvától, akkor ki kell sajátítaniuk a Kijevi Ruszt, és azt kell mondaniuk, hogy a később létrejött Moszkvai Nagyfejedelemség az, aki elbitorolta a Rusz nevet abból a célból, hogy saját politikai terjeszkedésére felhasználja. Tehát vissza kell venni a Ruszt az oroszoktól.
Oroszország álláspontja
Az oroszok célja pedig megmutatni, hogy a Rusznak ők az örökösei, így ahogyan a Moszkvai Nagyfejedelemség egyesítette a szétszakadt keleti szlávokat, úgy a modern Oroszországi Föderáció is csak történelmi kötelességét folytatja. Az Oroszországi Föderáció helyzete sokkal könnyebb. Több száz éves önálló államisággal rendelkeznek, és még a Moszkvai Nagyfejedelemség uralkodói dinasztiája is megegyezik azzal a dinasztiával, akik még a mongol pusztítás előtt Kijevben uralkodtak. Továbbá III. (Nagy) Iván uralkodása alatt 1480-ban függetlenedtek a tatároktól. Ő tette meg a bizánci kétfejű sast címerré, ami jelenleg is Oroszország címere. Innentől kezdve definiálja magát Moszkva harmadik Rómának és III. Iván alatt sok régi területet foglaltak vissza, ami a Kijevi Ruszhoz tartozott.
Tehát a Moszkvai Nagyfejedelemség már közel 600 évvel ezelőtt is úgy tekintett magára, mint a Kijevi Rusz örökösére, aminek a legfontosabb feladata a régi területek visszafoglalása, ami - akkori viszonylatban - közel 250 éve elveszett. Ez a logika végig követte az orosz történelmet a Romanovok alatt is. I. (Nagy) Péter, II. (Nagy) Katalin: mindegyikőjük célja a régi történelmi határok visszaszerzése volt. Ez a történelem értelmezés a modern Oroszországban is megfigyelhető. Ők továbbra is úgy gondolják, hogy a Kijevi Rusz a közös őshaza, hiszen ebből kiindulva legitim az az álláspont, hogy az orosz-ukrán testvérnép, és régen egy országba tartoztak, csak a történelem közbe szólt. A közös történelmi múlt miatt komoly érzelmek fűzik az oroszokat az ukrán és belarusz területekhez. A jelenlegi geopolitikai érdekeknek is tökéletes ez a történelemszemlélet. Ha a Moszkvai Nagyfejedelemség a Kijevi Rusz egyenes folytatása - hiszen ott is Rurikok uralkodtak, és ők kezdték újra összegyűjteni a területeket - és a három ország - Oroszország, Belarusz, Ukrajna - testvérnemzet, így joggal tekintheti ezeket az országokat Moszkva saját érdekszférájának. Hasonlóan, mint ahogy az Egyesült Államok az egész amerikai kontinenst saját belügyének tekinti.
A harc az emberekért és a narratívák
A fent említett szembenállás a gyakorlatban is megjelenik a politikai kommunikáció során, újságcikkekben, vlogokban stb. A cél, hogy meggyőzzék az átlagembert a saját igazukról, legyen az ukrán vagy az orosz álláspont. Akkor sikeres a narratíva, ha minél többen elhiszik.
Az oroszok természetesen a kezdettől fogva azon az állásponton vannak, miszerint az orosz-ukrán-belarusz népek testvérek. Ez mindig is így volt, csak a szerencsétlen történelmi folyamatoknak köszönhető, hogy ma külön országokban élnek. „A Szovjetunió felbomlása volt a század legnagyobb geopolitikai katasztrófája” - hangzik Putyin híres idézete. A 2021-ben publikált kétnyelvű cikke pedig híressé-hírhedté vált, ahol az orosz-ukrán nép közös történelméről értekezik és a két nép egységéről. Az orosz részről ez válasz volt a több éve tartó ruszofób ukrán politikára, amit szerintük a nyugat támogat 2014 óta. Kirill pátriárka is megegyező véleményen van Putyinnal, aki szintén úgy gondolja, hogy a három szláv ország egy közös őstől ered és mind az orosz világnak a része. Tehát a Kijevi Rusz orosz szempontból igazolása annak, hogy Oroszország csak a saját történelmi népei igyekszik biztonságban tudni. Ukrajnának viszont a Rusz a független ukrán államot jelenti.
Az ellopott történelem narratívát már több nyugatra kommunikáló ukrán vlogger is terjeszti. Anna Danyilcsuk YouTube csatornáján több videót szentelt már annak, hogy bebizonyítsa hazája történelmét Oroszország elrabolta. Videóiból jól látszik a jelenlegi ukrán gondolkodásmód. A témák között megtalálható az egyház kérdése, a Krím miért is volt mindig is és lesz mindig is Ukrajnáé vagy éppen a Kijevi Rusz történelme. Itt azt állítja, hogy a Rusz tradícióit nem örökölte Oroszország, Moszkva a mongol hordák örököse és csak Nagy Péter találta ki az Orosz Birodalom elnevezést.
Egy 2021-es kutatás szerint, amit az ukrán Rating Group «Рейтинг» végzett, bizonyítja, hogy az ukrán nép valóban nem gondolja magát már egynek az orosszal. Ami azt jelenti országos szinten 55% van ellene és 41% mellette. Az is kiderült miszerint az ukránok 75%-a tekinti magát a Kijevi Rusz kizárólagos utódjának és csak 8% szerint Oroszország a kizárólagos utód.
tags: #kijevi #patriarka #rosztovi #nagyfejedelemseg
