A Kispest Honvéd 1993-94-es idénye: Címvédési remények és európai kalandok
Speciális retrospektív sorozatunk negyedik darabjában a cél változatlan: kedvenc csapatunk elmúlt 20 évét fókuszba helyezve vándorolnék végig az említett idények történésein - szigorúan szubjektív szemmel, kevesebb statisztikai adattal de annál több saját benyomással, bízva a kommentelők felől esetlegesen érkező hozzáadott-értékben.
A jelen epizód az utolsó „tisztán” nagycsapati identitással fémjelezhető idényünket hivatott megidézni, 1993-94-et. A szezonra felkészülő nyári szünetben újfent délcegen masírozhattam/bringázhattam Wekerle utcáin, bajnok a Kispest, én is bajnok szurkoló vagyok, nyilván. Megint lehetett izgatottan lesni a lapokat, vajon ki megy, ki jön a csapathoz.
Játékoskeret: Érkezők és távozók
Kisebb buktatókkal terhelt ősz állt előttünk, de a nyári átigazolási időszak sok izgalmat tartogatott.
Új arcok a Bozsikban
Arról már az előző szezon végén suttogtak, hogy a nyár nagy transzfer-bombája nálunk robban majd, és így is lett: az előző idény nagy felfedezettje, a Vidi Tottija, Sallói István lett elsőként vörös-feketebe öltöztetve. Mellette a múlt részben már említett csepeli deal alapján Hamart 1 éves szünet után követte Stefanov, a szigeti gárda támadó-középpályása (karmestere) is a Bozsikba, tovább növelve az 1m2-re jutó, irányítani is képes játékosok körét csapatunknál. Közülük Sallóitól vártam nagyon sokat, bízva Vidis formája átmentésében, és én már Csepelen is kedveltem Stefanov játékát, az ő érkezésének is örültem tehát.
A nyár másik nagy jelszava a KHFC-s átigazolási politikában a „coming home” volt, ugyanis több korábbi kispesti arc jelentkezett szerelésért Balogh Béla szertárosnál a felkészülés kezdetén. Így az ezüstérmes Váctól kölcsönből visszatérő Bánfi, aki igazán helyre kis söprögetővé (Telek mellett a legjobb áru volt e téren akkor!) érett Csank kezei alatt. Érkezése azért is volt létfontosságú, mert Csepregi óta folyamatosan vészmegoldásokkal próbálkoztunk a poszton, ráadásul Belgiumba távozott Márton Gabi, aki e „szükség-pótlékok” közül az egyetlen igazán vállalható produkció gazdája volt.
A másik hazatérő tékozló fiú a messzi Leverkusenből érkezett, annak is ificsapatától: Forrai Attila. A nem különösebben technikás, ám annál keményebb, brusztolós, kőkemény szűrő hamar kedvenc lett a Bozsikban, a kedves Rambo becenevet is kiérdemelve. 1 éves Nyíregyháza-kitérő után ismét nálunk kezdte meg a felkészülést Csehi Tibi, kövezzetek meg, de én neki örültem a legjobban, bízva benne, hogy visszacsempész valamit a ’90-es évek legelejének hangulatából.
Az érkezők közt kell számot adnunk 3 fiatalról, akiket az utánpótlás keretből rendelt az A-csapathoz Kuusi, ők a védő Dragóner Attila (azt jósolták nagy kedvenc lesz…az lett csak épp NEM ITT…!), illetve 2 csatár, Tóth Misi és Mátyus János.
Távozók és búcsúk
A mérleg „távoztak” oldalán a góljai ellenére valahogy be mégsem illeszkedő Fischer Palit találjuk, továbbá a közönségkedvenc Ádi Negraut - a már az előző epizód égén beharangozott Kovács Ervin és Márton mellett. Ervint nagyon sajnáltam, nagy kedvencem volt, sokat tett a Kispestért, érdekes hogy azóta alig hallottam felőle. A Germinal Ekerennél játszott idényeken át, a válogatottnál dilettáns kapitányaink sora feledkezett meg róla, míg egy Mracskó stabil válogatott lehetett a posztján - sírva fakadok…, majd edző lett odakinn, tán még most is az. Jellegadó figurája volt gyerekkorom KISPEST-HONVÉD-jének így, caps lock-kal.
A bajnoki szezonban már perememberré süllyedő Bérczy és Marozsán is elköszönt a XIX. kerülettől, értük ekkor már nem hullajtottam krokodilkönnyeket. Jók voltak, de a jelen keret sztárjai elvonták a figyelmem, szerencsére.
Bajnoki esélyek és a riválisok
A bajnoki esélyeket pásztázva a Vác alig változott, Csank továbbra is bízott a Puglits-Kriska-Kasza-Nagy T.-Romanek-Szedlacsek-Füle-Répássy-Aranyos vonalban, én már kevésbé, mondván ennek az öreg csapatnak az előző évi ezüst volt a csúcs. Mekkorát tévedtem.
A Fradi ugye mindig és mindenkor ellenfél és veszélyforrás, leigazolták az előző év gólvágó felfedezettjét a korábban Siófokról (azelőtt Zetéből) ismert Kovács Józsefet, és megint jöttek a saját nevelések, ezúttal pl. valami Lisztest emlegetett Nyíl az új tehetségek közül. Persze a tavalyi 4. MTK-t is figyeltem fél szemmel, ők azonban nagyot buknak e szezonban, meg sem állva a II. ligáig (hogy Várszegi aztán felkarolja őket, és ők legyenek az új KHFC. De ez még a jövő zenéje.)
Esélyek tehát belőve, a címvédésre úgy éreztem nagy a sansz, csak a Fradit kell megbúbolni és nincs gond. Jöhetett a szezonkezdés.
Szolgálati infó az évről: a suliban ekkor léptünk 7. osztályba és új osztálytárs jött hozzánk, akivel jelentősen erősödött a Honvédos mag, lévén nagy szurker, rendszeres meccsrejáró, ráadásul ő az általam akkor misztikus csodálattal figyelt állóhelyi szektor tagja volt.
Szezonkezdet és első mérkőzések
Augusztus, szezonkezdet. A sorsolás nem volt különösebben kegyes, rögvest a Vácot sodorva utunkba. Ezeket is mikor vertük meg utoljára? Még Mezeyvel a bajnok tavaszon, ’91-ben. Hát, a rossz sorozat sajnos itt is folytatódott. Nagy küzdelem ment végig, ám a veterán Füle és Aranyos elintéznek minket - csak Pisont tudott válaszolni a 2 váci találatra.
Pedig a csapatunk (Brockhauser-Csábi, Bánfi, Plókai-Stefanov, Pisont (Csehi T.), Illés, Halmai, Vincze- Sallói (Orosz), Hamar) bizony nem nyeretlen kétévesek gyülekezete, ez a bajnok, júniusban még mindenkit verő Kispest, és a posztokon a változások (Márton→Bánfi, Fischer→Sallói, Kovács E→Stefanov - nyilván az utóbbi esetben nem egy az egybeni a váltás, Ervin védekezőbb feladatait Halmai és Duró, alkalomadtán Csehi vállalták át) nem igazán mutattak minőségi romlást sőt egy kivétellel inkább előrelépést.
Következik a Pécs, laza győzelem a Munkások ellen, majd Szuperkupa-döntő, na ilyenen se voltunk még. Népstadion, 20000 néző, az első félidőben már kapitulálunk, Sallói gólja csak szépségtapasz. Nagyobb gond (azontúl, hogy egy gyengébb Fradi megint oktat minket, ekkor már nagyon tele volt ezzel a sípom, hogy miért ilyen beszarva óvatosan játszunk a zöldek ellen), hogy az exkispesti Gregor Józsi úgy lerúgja a legnagyobb királyunkat, hogy az talpcsontját töri, 3 hónap kihagyás. Köszi, Gregor. De mérges voltam az egykori kedvencre!
Feltámadás és gólzáporos meccsek
E pofon után feltámadni látszunk. Exedzőnk, Verebes Rábáját Csehi Tibi és Illés góljaival küldjük haza (mondanom sem kell, hogy a másnapi Sport „Mestermérleg” rovata szerint a győri edző megint a bírói ténykedésben látta a vereség okát, minő meglepetés), majd Újpesten egy remek, szórakoztató meccsen jól játszva rúgunk 4-et a liláknak, Csehi, Sallói, Stefi, Hamar neve villog az eredményjelzőn. Aznap épp beestem a TV elé a meccsre a Kispesti Centrumból (egy, többek között a G’N’R Use Your Illusion II. c. albumának beszerzését is tartalmazó) bevásárlásból hazaérve, és a még nagy betonteknő Megyerin végignézni a kivéreztetését a liláknak, mit ne mondjak, jó délelőtt volt!
A 4 rúgott gól jót tett a csapat önbizalmának, a következő fordulóban a szombat esti TeleSportban Komlósi riporterlegenda, a Bátorfi Csilla féle „nagy pörik” megkérdőjelezhetetlen szakértője jellegzetesen irritáló suttogó hangján közölte az NB1 aktuális fordulója félidei eredményeinek felsorolásakor: „és most tessenek figyelni: Kispest-Csepel 5:0 - nem tévedés, ez még csak az első félidő, mi lehet ott…”. Hát mészárszék volt. A később ligaelnökként Hamar bundaügyével minket is jól besározó Dr. Szieben nyolcszor nyúlt maga mögé az este, gondolom „Kispest imádata” innen eredeztethető az ügyvéd úrnak. Sallói egymaga 4-et vállalt a 8-ból, jutalma egy kövér 10-es volt az NS-től másnap. Az első 10-es amit a Sport kiosztott, mióta figyeltem a focit.
Sallói nagy kedvenc lesz-mondogattam akkor. Ez a tippem se jött be, ha ma gyors lelépésére gondolok, illetve a „Kispest csak ugródeszkának kellett” jellegű nyilatkozataira, azóta meg amit sportvezetőként összeművel, hát, Bohócliga életműdíjas produkció, annyi bizonyos. Pedig akkoriban még eltettem a Sport Plusz Foci kétoldalas cikkét is róla, amiben budapesti életéről, a Fehérvári emlékekről, a fővárosi új panellakásról és hobbijáról, az éjszakai egyedüli autóvezetésről beszél. Ejj, Sallói Pista, mivé lettél :). De vissza ’93-ra. 8:1. Faragó Ricsi ere mondaná: ÓÓÓÓÓÓÓriási.
A BEK-kaland: Kispest Honvéd - Manchester United
BEK, első forduló, ellenfelünk az MUTD. A sorsolás nem épp kegyes kedvében volt amikor a Sir Alex vezette vörös ördögöket utalványozta ki Kispestre (Miss Fortuna csúnyán bealudhatott a svájci UEFA-székházban ellenfelünk kihúzásakor). A decensen alkesz Sir (a történeti hűség kedvéért még csak leendő Sir) ekkoriban kezdte csúcsmenetelését a Uniteddel, ami azóta számos Premier League bajnoki címben és két BL sikerben manifesztálódott. Akkor még az út elején jártak, de már olyan játékosokkal a fedélzeten, mint a botrányhős Cantona, a dán kapusfenomén és EB-hős Schmeichel, az ifjú tehetség, az akkor 10-es évei végén járó (!) Ryan Giggs, a legendás Irwin, Pallister, Parker védelem, vagy a frissen beszerzett ír vadóc, akkor még csatárposzton tolt Keane. Atya gatya.
Apu jóvoltából, aki csillagászati összegért (400 Ft…) beszerzett 3 jegyet a tribünre, élőben láthattuk a meccset, életem (és Öcsém) első helyszíni nemzetközi kupameccsét. Mire kiértünk a sorompóhoz, már hömpölygött a tömeg. Rajtam a keresztszüleimtől kapott second hand, amerikai stílusú csillogó vörös sportkabát volt - ezzel igen népszerű lettem egy erőteljes alkoholos befolyásoltság alatt álló angol különítménynél a bejárat környékén, akik meg akarták venni az inkriminált ruhadarabot, Apu helyiérdekű secu-ként való fellépésre volt szükség a lerázásukhoz. Bejutás után a tribünre felérve óriási volt a hangulat. Körülöttünk sok ángilus kolléga is tobzódott, legtöbbjük már nem volt szomjas, de még így is veszettül döntötték befele a söröket és énekeltek, mintha az életük függne ettől.
A mérkőzés pillanatai
A melegtő játékosok közt ott mászkált Kuusela is, profi, Colombo-t vagy ha a futballnál maradunk, Hitzfeldet idéző ballonkabiban. „Szegény Martti… arcára van írva, hogy tele a nadrág” jegyzi meg fater, és valóban igen gondterhelt a finn edző fizimiskája. Kezdés. A pályára kifutó csapatunk AXE hirdetéses új Diadora mezben, hát szebb volt, mint a Matchwinner, s a fehér gatya miatt egész Milanosan festettünk. Az MU sárga-zöld „away” fölsőjében, az elmaradhatatlan SHARP mezreklámmal (fotó kispestes kollega posztjában figyel).
Nem kezdünk rosszul, tartjuk a labdát, azaz próbáljuk tartani, 10. perc, egy hiba és Keane beköszön. Na ez gyors volt. Szomorúan készülök fel a Sir Alex-i szopóálarc felillesztésére, ám nem roppanunk össze. Illés, Halmai, Durci becsülettel járatják a labdát a középpályán, Bánfi is sokszor a kezdőkörig fut fel, nagy az iram NB1-hez szokott szememnek, de bírjuk. Átütő erő, mondjuk az kevés. A 16-osukig eljutunk ám ott csak adogatás. A United kontrái viszont életveszélyesek… eljön a 41. perc, olyan mintha negyed órája játszanánk. Jó meccs, na.
Ekkor egy kavarodás a 16-oson belül, lecsorog egy labda és Szabados Józsi pár méterről bekotorja… Hangrobbanás. Emlékszem, ezt annyira nem vártam, hogy könnyes lett a szemem a meghatottságtól. A kis magyar csapat egyenlít a nagy MU ellen…. A következő pillanatban együtt üvöltünk Öcsémmel és a többi kispestivel. Egy illuminati brit kolléga 2 sorral lejjebb hátrafordul és integet, hogy csönd. Hogy veszi a bátorságot…. Hatalmas 2 perc volt, benne van a leghidegrázós meccsélményeim Top10-ében.
Egy baj volt vele- nem sokáig tartott és hamar negligálódott. Alig telik el 1-2 perc és Keane megint beköszön, majd Csehi Tibi veszít labdát újabb egy perc múlva a saját térfelünkön, tán Giggs húz el, bead, Cantona meg Broki szeme közé heggeszti a 3.-at. Ezt gyorsan lerendezték…:(. A második félidő ugyanazt hozza, mint az első a gyors gólváltás előtt. Nyomunk, passzolgatunk, de egyre fogy az erő, fáradunk. Azért Stefanov a semmiből még bevarázsol a kifutó Schmeichel mellett egy zsugát a MU kapujába, ismét örömködhetünk, ám egyenlíteni nem sikerül, sőt a végén a 2:3-nak is örülhetünk, Cantona gólját les miatt ugyanis érvényteleníti Ceccarini spori, hiába reklamál a bekötözött kezű gall botránygép.
2:3 a vége, s én elégedetten konstatálom a Kapitányságnál a 48-asra várva, hogy nagyot hajtottunk, Apu, aki a ’60-as, ’70-es évek Honvédján szocializálódott, lemondóan közli- „csak hát ez mire elég..”. Az est hőseinek névsora álljon azért itt:
Kispest Honvéd összeállítása az MU ellen: Brockhauser-Plókai, Bánfi, Csehi T.- Szabados, Illés, Halmai, Duró (Orosz)- Stefanov, Vincze, Hamar.
Honvéd-Manchester United | 2-3 | 1993. 09. 15 | MLSZ TV Archív
Visszavágó az Old Traffordon
A visszavágó kvázi formalitás, ám a korszellemnek megfelelő nagy ruha helyett tisztesen helytállunk! Itt már Sallói is lehetőséget kap, be is köszön az Old Traffordon a 85. percben- kár hogy előtte Steve Bruce már duplázott. Összességében és magamban megdicsértem a csapatot, ezt hívják emelt fővel való vesztésnek.
Őszi mérleg a bajnokságban
Közben itthon botlás botlás után. Az Üllőin lezakózunk: 2:1, a már említett Kovács József mellett Lipcsei is betalál, tőlünk erre csak Orosz képes. Itt álljunk meg egy szóra. Az év elején említettem, a Vác és a Fradi mellett az MTK tűnt potenciális vetélytársnak ám helyettük az őszt két további vidéki fellegvár felbukkanása színesítette. Egyrészt Pásztor József Békéscsabája, mely második idényét töltve az élvonalban 1993-mas feljutásuk után, Kulcsár-Szarvas csatárpárosával, Fodor Tiborral és az alkesz horgász Váczi Zolival alázták az NB1-et (Szentiről, a Csató tesókról vagy Árgyelánról nem is beszélve, az epic bajszot hordó Mracskó meg egyszerűen Bohócliga legenda, slussz-passz).
A másik oldalon Garamvölgyi friss feljutó Debrecenje saját nevelésekre, a későbbi „nagy” Debrecen alapjaira építkezett (Sándor, Dombi, Madar, Szathmári) a míves légiósok (Liviu Gojan, Vjacseszlav Medvid, illetve a főváros testvérvasutasoktól áthozott Gracsov Viktor apó) mellett. Öcsém nagy kedvencéről, Kondás (nomen est omen) Elemérről nem is szólva. Summa summarum, Sándor Totya kettőt vágott, mi meg lassan ott tartottunk, hogy így aztán bajosan védünk majd címet, főleg, hogy a Hali és a BVSC ellen is elmarad a biztos 2 pt a következő két hétben!
Végre a Sopron ellen sikerül javítani, majd a Fáy utcában TV-s meccsen (Mátyus itt mutatkozik be, valóban csatárként, Hamart váltva az utolsó negyed órára) is behúzzuk a tutit, a betilt betlire halmozó MTK-t pedig lendületből daráljuk be, itt már Pisont Pista is bejön csereként, sérülése után, hogy a következő fordulóban Sófokon ugyancsak csereként főszerepet vállaljon. A havazás miatt hófehér pályán narancsszín labdával ment az ütközet, ha nem csal az emlékezetem, ami viszont tuti, hogy hátrányban voltunk, mikor Pisontot pályára vezényelte finn mesterünk. Nézem a cserét, és olyan fura valami a Pista szerkóján… hát a cipő! Akkor még nem volt ez a nagy színkavalkád, miden focicipő fekete volt így a fehér cucc egyből kitűnt, pláne mikor ráközelített a...
tags: #kispest #honved #1993 #as #jatekosok
