Az NBA pénzügyi világa: Fizetési sapka, kivételek és a New York Knickerbockers tulajdonosának megfontolásai
Képzeljük el, hogy egy (nagyon) gazdag (amerikai) üzletember vagyunk, megfelelő mértékű sportfanatizmussal, aki egy sikeres, profitot termelő vállalkozást szeretne megvásárolni a sport világában. A sikerek alapja a pontosan meghatározott büdzsé, és nem cél ész nélkül szórni a pénzt a játékosok fizetésére. Ilyenkor tanácsot kér egy higgadt üzletember, hogy feltárja a viszonyokat a sportágak és a csapatok megvásárlásának terén. A feltételek ismertek: 1,7-2,1 milliárd dollárból kell fedezni az összes ügyletet.
Melyik ligát válasszuk?
Először is szögezzük le, hogy a cél egy sikeres, profitot termelő, vagy egy sikeressé, profitot termelővé tehető vállalkozás megvétele. Az öt lehetséges sportág az amerikai foci, a baseball, a kosárlabda, a hoki, és a labdarúgás. Ezek népszerűsége, tehát a nézettségük és a profitabilitásuk pontosan ezt a sorrendet tükrözi. A két utolsó lehetőséget, az NHL-t és az MLS-t éppen ezért már most kizárnánk: a labdarúgás még mindig igencsak gyerekcipőben jár, a hoki pedig - bár rengeteg rajongója van - összehasonlíthatatlanul kevesebb szurkoló fantáziáját mozgatja meg, mint a baseball vagy az amerikai foci.
Az NFL-ben és az MLB-ben lehetnek is megfelelő célpontok, bár pont most kelt el a Carolina Panthers (NFL) és nem látszik, melyik csapat és mikor lehet a következő „áldozat”. Arról nem is beszélve, hogy várhatóan a vételár is kívül esik majd a büdzsénken. Az teljesen biztos, hogy ha akár csak egy baseball csapat (MLB) elérhető, a fizetési struktúra nem feltétlenül a tulajdonosoknak kedvez: nincs fizetési sapka, így gyakorlatilag korlátlanul lehet önteni a pénzt a csapatokba. Szumma szummárum, marad az NBA, ami arany középútként több előnnyel is jár a többi ligával szemben.
Az NBA fizetési sapkája és annak működése
„Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” Így tartja a közmondás, és ez a sportban is így van. A legtöbb ligában nagy gondot jelent, hogy a különböző csapattulajdonosok különböző mértékben képesek pénzt áldozni a játékosfizetésekre. A baseball kivételével ezért minden liga bevezetett egy fizetési sapkát, ami korlátozza az évente fizetésekre elkölthető összeget (a baseballban luxusadó van sapka helyett). Ezzel részben az esélyegyenlőséget tartják szem előtt, hiszen nem lehetséges, hogy az egyik tulajdonos világválogatottat vásároljon össze magának, részben pedig a költségek kordában tartása a cél.
Nem kell bemutatnunk George Steinbrennert (New York Yankees, MLB), Daniel Snydert (Washington Redskins, NFL) vagy éppen Jerry Jones-t (Dallas Cowboys, NFL), ők ha megtehetnék, a jelenlegi összeg többszörösét is kifizetnék fizetésekre. Hasonló gondolkodású az NBA-ben a New York Knickerbockers tulajdonosa, a Cablevision feje, James Dolan is, bár ő az utóbbi időben mutatott némi önmegtartóztatást.
A sapkát a tulajdonosok, vagyis a liga, valamint a Játékosok Szervezete közötti Kollektív Szerződés szabályozza. Az NBA minden év júliusában kiszámolja, hogy mennyi lesz a következő szezon Kosárlabdával Kapcsolatos Bevétele: megvizsgálja az elmúlt szezon bevételét, oszt és szoroz (a pontos mechanizmus elég bonyolult)… majd veszi a bevétel a Kollektív Szerződésben megállapított 50%-át, ez az, ami a játékosoknak a bevételből jár. Az összeget elosztják a csapatok számával, és megkapják a sapkát.
Az, hogy az előző évhez képest merre változik a sapka, attól függ, hogy bejött-e az előző évi becslés a Bevételt illetően. Ha túlbecsülték azt, akkor valószínű, hogy a következő évi sapka lefelé fog változni - hacsak nem jön be a képbe egy új televíziós szerződés. A ligának ugyanis leginkább ebből van bevétele. Ahogy láthatja, a sapka nagyon sokáig volt 50-60 millió dollár körül, sőt, 2008-2013 között gyakorlatilag stagnált. Ez a modell a kiadásokat a bevételektől teszi függővé, ezzel biztosítja, hogy a liga hosszabb távon se csődöljön be.
Minimális és maximális fizetések
De mi van akkor, ha egy-egy csapattulajdonos túl keveset vagy túl sokat akar költeni? Létezik bizony! Az NBA-ben van egy fizetési minimum, ami természetesen a Játékosok Szervezete javaslatára került bele a Szerződésbe, ez jelenleg a mindenkori sapka 90%-a. Ha egy csapat ez alatt van a játékosok összfizetését illetően, a különbözetet a saját játékosai között kell szétosztania. A „túl kevés” tehát minimum ennyi.
A játékosok fizetésének határait azonban már most is felvázolhatjuk. A minimummal kapcsolatban egyetlen feltétel van: figyelembe kell venni, hogy hány évet játszott az NBA-ben a játékos. Látható, hogy az újoncoknak jelentősen kevesebb a minimum fizetése, mint akár az 1 évet a ligában már eltöltött „veteránoknak”. A táblázat elsősorban a szabadügynökökre vonatkozik: ha egy csapat le akar igazolni egy játékost, a tapasztalata és státusza alapján meg van határozva az adható legnagyobb összeg.
Van még egy 105%-os szabály, ami elvileg arról szól, hogy egy játékos maximális fizetése nem lehet kevesebb, mint az előző évi fizetésének 105%-a, de ez a sapka emelkedése miatt most irreleváns. Sokkal fontosabb viszont, hogy ha bizonyos feltételeket teljesítenek a játékosok, akkor a fentieknél hamarabb megkaphatják a sapka nagyobb százalékát maximális fizetésként.
Maximális fizetési kategóriák az NBA-ben (a fizetési sapka százalékában)
| Játékos tapasztalata/státusza | Maximum fizetés (a sapka %-ában) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 0-6 év tapasztalat | 25% | Standard kezdő maximum szerződés |
| 7-9 év tapasztalat | 30% | Középhaladó maximum szerződés |
| 10+ év tapasztalat | 35% | Veterán maximum szerződés |
| Designated Player (DP) | 35% | Korábbi elérés speciális feltételekkel (7-8 vagy 8-9 év tapasztalat), akár 5 éves szerződés |
| Designated Újonc | 25-30% | Újoncszerződés meghosszabbítása, feltételektől függően magasabb kezdő fizetés (27-30%) |
Designated Player Kivétel: Sztárok megtartása
A liga és a csapatok célja ezzel a „Designated” dologgal, hogy a csapatok a saját draftolt játékosaikat nagyobb eséllyel tudják megtartani azzal az egyszerű eszközzel, hogy több pénzt tudnak ajánlani nekik, mint a többi csapat. Ahhoz, hogy egy játékos megkaphassa ezt a „Designated” jelzőt, és a vele járó plusz pénzt, 3 feltétel közül egynek kell teljesülnie: a „Designated” szerződésének aláírása előtti szezonban vagy az azt megelőző 2 szezonban All-NBA csapatba kell kerülnie, vagy Év Védőjének kell lennie; esetleg MVP-nek kell lennie e 3 szezon bármelyikében.
„Designated” hosszabbításhoz 7 vagy 8 éve kell, hogy a ligában legyen, új, „Designated” szerződéshez (tehát ha az előző szerződése épp lejárt, és újat köt) 8 vagy 9 év tapasztalat kell. Kritikus tényező, hogy ilyen szerződést csak azzal a csapattal köthet, amelyik draftolta - kivéve, ha még a ligában töltött első 4 éve során elcserélték. Ha minden feltétel teljesül, akkor a játékos 10 év tapasztalatszerzés helyett már korábban is megkaphatja a sapka 35%-áról induló maximum szerződést, ami 5 éves lehet (hosszabbításnál összesen 6 a meglevő szerződés hátralevő éveivel együtt).
Létezik „Designated” újonc hosszabbítás is, ehhez elég, ha a csapat kijelöli az adott játékost, mint „Designated” játékost, és 4 éves hosszabbítás helyett így 5 évet adhat neki. Illetve belefoglalhatja a szerződésbe a csapat, hogy ha a játékos bizonyos feltételeknek megfelel az újoncszerződése utolsó évében, akkor 25% helyett 30%-ig is felmehetnek a hosszabbítás első évi fizetéseként (pl. 27%, ha All-NBA 2. csapatba kerül, 28%, ha All-NBA 1. csapatba, és 30% ha MVP lesz). De ez csak lehetőség, a csapatnak nem muszáj ezt megadnia.
„Puha” sapka az NBA-ben és a kivételek
„Designated” játékosból maximum 4 lehet egy csapatban, 2 „újonc” és 2 „veterán”. 3 vagy több veterán nem is lehet. Ez nagyon fontos. Az NBA-ben úgynevezett „puha” sapka van. Az NFL-ben és az NHL-ben létező „kemény” sapka annyit tesz, hogy semmilyen körülmények között nem mehetnek fölé a csapatok - illetve ha megteszik, büntetésekkel kell számolniuk, például a liga elküldhet tőlük játékosokat, hogy az adott csapat a sapka alá kerüljön. Az NBA ezzel szemben engedi, hogy a klubok bizonyos esetekben a sapka fölé kerüljenek.
Az ok pedig, hogy a sapka fölé mehetnek a csapatok, nagyon egyszerű: ezzel is nagyobb az esély, hogy egy-egy gárda meg tudja tartani a saját játékosait - és nem csak a „Designated” játékosokat, azok csak a mostani Kollektív Szerződésben születtek meg.
Bird Kivételek
Az első a „Bird kivétel”, amely a nevét ugye Larry Birdről kapta: a Boston kapott először engedélyt a ligától, hogy a sapka fölé menjen annak érdekében, hogy friss szerződést adhasson egyik saját játékosának - ez esetben Larry Birdnek. Ma ahhoz, hogy egy játékos „Bird szabadügynök” legyen, három évet kell eltöltenie a ligában anélkül, hogy szabadügynökként csapatot váltana, vagy waiverre tenné egy gárda. Ez a három év akár egyéves szerződésekkel, akár egy hároméves kontraktussal is abszolválható, a lényeg az, hogy a játékos ne váltson a szerződések között csapatot.
A Bird-szerződések legfeljebb 5 évre szólhatnak, a korábban tárgyalt maximális fizetés a határ, 8%-os éves emelésekkel. Így ha például Derrick Favorsnek a Utah maximális fizetést ajánl a nyáron, az a 8 éves tapasztalata alapján a sapka 30%-a lehet, azaz 101 milliós sapkával számolva 30,3 millióról indulhat, 8%-os emelésekkel.
A következő a sorban a „Korai Bird” (Early Bird), ami hasonlóan működik, mint a „Bird”, csak itt nem három, hanem két év tapasztalat szükséges waiver és szabadügynökként való csapatváltás nélkül. A „Korai Bird” jogokkal bíró játékosnak ezzel a kivétellel minimum két éves, maximum négy éves szerződés adható. Kezdő fizetése maximum a legutóbbi fizetése 175%-a, vagy az aktuális átlagfizetés lehet, amelyik a kettő közül magasabb.
Mi van akkor, ha valaki egyik kategóriába sem tartozik? Ilyenkor a játékos visszaigazolására a gárda például a „Nem-Bird” kivételt alkalmazhatja. Ez minimum egy, maximum 4 évre szól, és a keretein belül adható kezdő fizetés pedig vagy a legutóbbi fizetés 120%-a, vagy a minimális fizetés 120%-a (amelyik magasabb). Bár ez játékosszempontból általánosságban rosszabb, de nem mindig.
LeBron James az utóbbi időben meghonosította az 1 illetve 1+1 éves szerződéseket a ligában a nagyobb sztárok között is. Technikailag ez úgy működik, hogy egy csapat a sapka alatti helyéből leigazol egy nagy sztárt sok pénzért, akár a maximumért, de csak 1 évre. A non-Bird kivétel miatt a sapka fölé mehet a következő nyáron a játékos visszaigazolásánál, de mivel nem minimális pénzt, hanem eleve sokat adott a játékosnak erre az 1 évre, a 120%-os szabály nem számít olyan visszatartó tényezőnek, mint a minimum szerződésű játékosoknál. Kevin Durant is így igazolt át a Golden State Warriorsba: kihasználta, hogy a csapatnak sok sapka alatti helye van, odament, aláírt egy magas összegért, és onnantól nem kellett aggódnia, hogy a non-Bird miatt csak keveset kaphat. Persze ettől még teljesen igaz, mert a játékosok 99%-a nem ebben a cipőben jár, hanem valamilyen relatíve alacsony fizetést szeretne jelentősen megemelni - na ebben tényleg gát a non-Bird státusz. Ekkor a legjobb lehetőség, ha más csapathoz megy, akár olyanhoz, amelyik szintén sapka felett van.
Luxusadó és az Apron
Mielőtt a további kivételekre térnénk, muszáj egy kis kitérőt tennünk a már említett luxusadó és Apron felé. A luxusadó célja az, hogy a csapatok költését kordában tartsa: ha a csapat összfizetése átlép egy bizonyos szintet, be kell fizetnie a liga pénztárába egy előre meghatározott összeget. Minden, a luxusadó határa felett elköltött dollár után minimum másfél dollárt. Sőt, ha az utolsó 4 szezonból 3 szezon alatt is luxusadót fizetett a csapat, akkor egy még szigorúbb, „ismétlő” kategóriába kerül (repeater tax), ami még magasabb befizetendő luxusadót jelent. Tehát ha például egy csapat összfizetése 121 266 000 dolláron áll, akkor a 2 milliós túllépés miatt 3 millió dollárt kell befizetnie - pluszban!
A sávok mutatják, hogy minél többel lépi át a csapat a határt, annál többet kell fizetnie. 10 milliónál már 16,25 milliós pluszt jelent az adó, 20 milliónál 45 milliót! Ami még fontos: a befizetett luxusadó a liga döntése értelmében az adót nem fizető csapatokhoz csoroghat vissza, egyenlően elosztva! Azaz két oka is van elkerülni az adót a csapatoknak: nem indul el az ismétlő adó órája, és pénzt kaphat vissza a csapat! Ez különösen azoknál a csapatoknál érdekes, amelyek a luxusadó határán egyensúlyoznak a szezon közben.
Az Apron egy újabb mesterséges fizetési határ, amely a luxusadó határa felett helyezkedik el. Máshogy fogalmazva, ha egy csapat a Kollektív Szerződésben meghatározott bizonyos korlátok közül akár csak egyet is át akar lépni, az egész szezonra életbe lép az Apron, és egyetlen centtel sem mehet efölé.
Középszintű kivételek (Mid-Level Exceptions, MLE)
Ahogy említettük, a sapka fölé csak valamilyen kivétellel lehet menni. A saját szabadügynököket a Bird Kivételekkel tarthatjuk meg, de ha más csapattól szeretnénk játékost igazolni, a „Középszintű” kivételt (Mid-level Exception, MLE) kell használnunk. Ez arra jogosítja fel az adott csapatot, hogy bármely szabadügynököt leigazolja, maximum egy előre meghatározott összeg erejéig, még akkor is, ha a gárda a sapka felett van. Ezt a kivételt több játékos között is fel lehet osztani és 5%-os emelések lehetnek benne. A csapat ezt a kivételt minden évben felhasználhatja, még akkor is, ha az előző évben is használta.
Az MLE-nek több típusa van:
- Non-taxpayer MLE, azaz nem adófizető MLE (becenevén full/teljes MLE): ha egy csapat a sapka felett, de az Apron alatt van (a kivétel kiosztása után is), akkor használhatja ezt - viszont ezzel ugye vállalja, hogy az Apron alatt is marad, azaz „felveszi a kemény sapkát”. 2017-18-ban 8,4 millió dollár az értéke. Maximum 4 éves szerződés adható ezzel a kivétellel, az már említett 5%-os emelésekkel.
- Taxpayer MLE, azaz adófizető MLE, mini MLE: Ez azon csapatok számára elérhető, amelyek a luxusadó küszöbét már átlépték vagy át fogják lépni. Lehetővé teszi számukra, hogy magasabb fizetéssel szerezzenek játékost, mint a veterán minimum, miközben továbbra is a luxusadózó kategóriában maradnak.
tags: #knickerbockers #elso #meccs
