Kovács „Koko” István: A Magyar Ökölvívás Első Profi Világbajnoka

Napra pontosan 2001. január 27-én, Münchenben született meg a magyar profi ökölvívás első hivatásos világbajnoki címe. Kovács „Koko” István a 12. menetben kiütötte (TKO) a végig bátran és keményen küzdő dominikai köztársaságbeli ellenfelét, Antonio „Chelo” Díaz-t, ezzel a magyar klasszis derekára került a WBO (Bokszvilágszervezet) pehelysúlyú világbajnoki öve. Ez a nap nem csupán egy győzelem volt, hanem egy történelmi pillanat, mely mélyen bevésődött a magyar sporttörténelembe, örökre beírva Kokó nevét a legnagyobbak közé.

Amatőr Pályafutástól a Profi Csúcsig

Kovács István már amatőrként is elismert sportoló volt, aki második nekifutásra, 1996-ban az olimpiai aranyérmet is megszerezte. Miután Atlantát követően profinak állt, a hamburgi Universum Box-Promotionnál következetesen felépített karrierje révén valóságos sporthérosszá nőtte ki magát Magyarországon. Első profi címmérkőzését Budapesten vívta a WBC interkontinentális bajnoki övéért, és ebben a városban lett másodszor amatőr világbajnok, valamint az EBU pehelysúlyú bajnoka is. Egyetlen ökölvívóként a világon minden rangos profi és amatőr címet begyűjtött.

A 31 éves magyar sportoló profiként veretlen volt, eddigi 20 mérkőzéséből 10-et nyert meg idő előtt. Három címmérkőzésén menetet is alig veszítve magabiztosan győzött, hibátlan mérlege gyakorlatilag még egyszer sem forgott igazán veszélyben. Kovács István a súlycsoport egyik leggyorsabb bokszolója, aki félelmetes sebessége mellett briliáns technikai adottságokkal volt megáldva. Legnagyobb erényének a céltudatosságát, profizmusát, valamint az ellépésből ütött kontra bal-, illetve jobbegyenesét tartották. Kritikusai általában ütőerejét, illetve ütésállóságát kérdőjelezték meg, ám Kovács az utóbbi időben szemmel láthatóan igen sokat fejlődött ütőerő tekintetében.

Az Út a WBO Világbajnoki Címig

„Koko”, vagy ahogy a németek becézték, a „Kobra”, szűk három év alatt jutott el a kötelező kihívói pozícióba, melyet remek teljesítményének, és az akkor még bombaerős Universum Box-Promotion vállalat támogatásának köszönhetett. A magyar bunyós kötelező kihívóként természetesen az akkori világbajnok, Naseem Hamed ellen készült. A brit világsztárnak azonban más tervei voltak, így végül le kellett mondania régóta őrzött trónjáról. Naseem Hamed visszalépése Kovács számára megnyitotta az utat a betöltetlen címért való küzdelemre, méghozzá a remek sorozatban lévő Antonio Díaz ellen.

A WBO Pehelysúlyú Cím Története Koko Előtt

A WBO az egyetlen olyan szervezet, amelynek történetét szinte kizárólag európai bokszolók alakítják. Az öreg kontinens hegemóniáját mindössze néhány alkalommal - még a 90-es évek elején - tudta megszakítani egy-egy ázsiai, dél-, illetve észak-amerikai illetőségű bokszoló. Az európai bunyósok közül is kiemelkednek az Egyesült Királyságból származott sportemberek. Rajtuk kívül mindössze egy olasz, Maurizio Stecca, illetve a későbbi magyar bajnok tudott a csúcsra jutni.

Az olasz Maurizio Stecca 1989-től 1992-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal világbajnok, illetve kihívó volt a szervezetnél. Az összesen 7 WBO címmeccséből 5-öt megnyerő olasz volt a szervezet első pehelysúlyú világbajnoka. Stecca uralkodását a kiváló Louie Espinosa, az egykori IBF bajnok Jorge Paez, valamint az amerikai Troy Dorsey törte meg. A viszonylag mozgalmas időszakban azonban egyik ökölvívó sem tudta hosszú távon védeni a címet, így egyetlen sikeres mérkőzés után az öv mindig továbbállt. 1991-ben Stecca visszaszerezte a bajnokságot, amitől csak egy évvel később vált meg.

Az olasz bunyóst egy angol, Colin McMillian követte, aki rövid úton tovább is adta a címet a latin-amerikai Ruben Palaciosnak. 1993-ban a bajnok lemondása miatt megürült a trón. A betöltetlen címet a szervezet második igazán komoly világbajnoka, a walesi Steve Robinson szerezte meg. A korábban meghökkentő vereségeket is elszenvedő "Robbo" 7 alkalommal védte meg a díszes övet, míg találkozott a szervezet talán eddigi legnagyobb bajnokával, a jemeni származású, de angol színekben bokszoló Naseem Hameddel.

Hamed érkezésével új fejezet kezdődött a WBO és a pehelysúly történetében. A Herceg becenévre hallgató bokszoló kirívó magatartásával, érdekes egyéniségével és furcsa küzdőstílusával kuriózumnak számított a profi ökölvívás világában. 1995-től kezdődő uralkodása alatt Hamed a legjobbnak és a legfélelmetesebbnek tartott ökölvívó, míg a WBO bajnoki címe a legértékesebb trófea lett a súlycsoportban. Naseem 15 alkalommal védte meg a világbajnoki címet, egyesítve az övet előbb az IBF, majd a WBC koronájával. 2000 végén azonban egy német bokszistálló és a világszervezet nyomására Hamed előbb nem állt ki a hivatalos kihívó Kovács István ellen, majd lemondott az 5 évig birtokolt bajnoki övéről.

A Történelmi Világbajnoki Győzelem Münchenben

2001. január 27-én, egy németországi boxgála „piros-fehér-zöldbe” borult. Lúdbőröző érzés volt látni, hallani, átélni… tudtuk, hogy sokan vagyunk a lelátón, de Kokó bevonulásakor kiderült, hogy az 5 ezer nézőnek legalább a fele érkezett magyarhonból. A mérkőzés ma már legenda: Kokó úgy nyert, ahogy azt előtte elképzelte: nem csillogva-villogva, hanem vérrel és verejtékkel, élete legnagyobb küzdelmében lett világbajnok, és írt történelmet. A magyar ökölvívás első amatőr világbajnoka a magyar ökölvívás első profi világbajnoka is lett. Felejthetetlen, katartikus este volt.

Senkit nem érdekelt a Kokóék után következő „főmérkőzés”, a botrányos Klicsko-Norris összecsapás, mert a magyar szurkolók már megkapták, amiért hosszú, tömött sorokban Münchenbe jöttek; kocsival, busszal, repülővel, vonattal. Mintha csak ma lett volna, pedig napra pontosan 20 éves ez a történet… Köszönjük Kokó, köszönjük bajnok!

Az Első Címvédés: A Chacón Elleni Küzdelem

A diadal után jöhetett az első címvédés, a jól bevált szokás szerint egy budapesti gálán, 2001. június 16-án. A kihívó, Julio Pablo Chacón, nemzeti hős volt Argentínában, aki 1996-ban az atlantai olimpián szerzett bronzérme után állt profinak. Érdekesség, hogy Atlantában éppen a magyar Nagy Jánost győzte le az egyik fordulóban. Pályafutása során szinte kizárólag Argentínában lépett ringbe, profiként addig 41 alkalommal lépett szorítóba, amelyből 39 alkalommal győztesen, kétszer vesztesen hagyta el a ringet, 28 kiütéses győzelemmel, ami 72%-os arány. Chacón viszonylag nagy ütőerejű, veszélyes bokszoló volt, aki nyugodt, megfontolt stílusával inkább kivárta a megfelelő pillanatot, és higgadtan cselekedett.

Kovács István a mérkőzés előtt magabiztosan nyilatkozott: „Szenzációs érzés úgy felkészülni a találkozóra, hogy azt érzem: az egész ország mögöttem van. Láttam, hallottam, tudom, hogy szép lassan mindenki olyan »őrült« állapotba kerül, mint a tavalyi vagy a két évvel ezelőtti csata előtt.” Hozzátette: „Szerintem lelke mélyén Chacón is felmérte a kettőnk között lévő tudásbeli különbséget, és el kell ismernie, hogy én jobb ökölvívó vagyok. Továbbmegyek: ellenem manapság csak Fortuna istenasszonyban bízhatnak a riválisok. Normál esetben képes vagyok mindenki ellen a győzelemre, boksztudásban, felkészültségben, akaraterőben, motivációban - és megkockáztatom: még ütőerőben is jobb vagyok náluk. Rögtön hozzáteszem: akad azért olyan bokszoló, akinek a felülmúlásához nekem is némi szerencse szükségeltetik, ilyen Barrera, Hamed és Morales. Mások kizárólag abban az esetben múlhatnak felül, ha rossz napot fogok ki.”

Kokó elismerte, hogy Chacón „élete második nagy lehetőségét már nem szalaszthatja el, máskülönben végleg eltűnhet a színről,” és hozzáfűzte, hogy ez rá is vonatkozik: „ha netán vereséget szenvednék, olyan mélyre esnék vissza, ahonnan borzasztó nehéz lenne visszakapaszkodni. Remekül érzem magam a bőrömben, és nagyon bízom benne, hogy ez a meccs végéig kitart. Számomra kötelező feladat a címvédés - sajnos tény: egy mérkőzés elvesztése akár a karrierem végét is jelenthetné…”

Kovács István és Julio Pablo Chacón összehasonlítása a mérkőzés előtt

A Budapesti Kisstadion Tragédiája

Azon a júniusi szombaton sokadszor teltek meg érte a lelátók; a Kisstadiont színültig megtöltötték az érte rajongók, nagyjából tizenkétezer néző. Éjszaka volt már, amikor elkezdődött a fő attrakció. Az első felvonásban épp csak belekóstolt egymásba a két bunyós, ám azonnal tetten érhető volt, hogy Kokó „nagyon ki lett élesítve", nagyon figyelt, borzasztóan koncentrált. A második és harmadik menetben állandó offenzívában tartotta Chacónt, akinek szinte nem is volt értékelhető találata. Hármakat, sőt négyeket ütött a magyar, jórészt pontosan - szája szegletében pedig megjelent a jól ismert, enyhén szólva is ellenfelet idegesítő vigyor, többször kivillant a zöld fogvédő. Az iram nem, a pontosság csökkent a negyedik felvonásban.

Bezzeg az ötödikben… Eleinte semmi sem utalt arra, hogy baj lehet, de Kovács nem volt eléggé kemény és határozott, mígnem egy irtózatosan erős jobbegyenestől a szorítókötélnek esett. Azonnal számolt a bíró, s azonnal folytatta a támadást Chacón. És azonnal ismét a padlóra küldte a verhetetlennek hitt magyart. Kokót a gongszó mentette meg. A sarokba tántorgó Kovács István nyilvánvalóan már ekkor elvesztette a mérkőzést. A folytatásban ugyanis csupán 16 másodpercig tartotta magát - technikai kiütés a hatodik menetben…

Az elemzők számára rejtély volt, hogy a védekezésben mindig, minden fórumon a legnagyobbak között vagy előtt említett magyar bunyós miként hagyhatta ennyire tisztán a fejét egy hátsó kezes ütés előtt. Szomorú és döbbenetes volt látni, amint a máskor pimasz arccal a ringsarokba sétáló Kovács István alig találja meg az edzőjét, és még inkább elképesztő volt a sosem tapasztalt riadalom, amely egyfelől az első sorokban ülő családtagok, a menedzser és az istálló főnökeinek arcán, no meg a szorítósarokban, másrészt a lelátón kitört. Hihetetlen látvány volt: meglett, nagydarab férfiemberek sírtak, mint egy kisgyerek, és amúgy is hitetlenkedő, már-már ijedt arccal sétálgatott és értetlenkedett a nép a Kisstadionban. Kokóban azért megvolt a lelkierő, hogy a körülményekhez képest összeszedett mondatokban elnézést kérjen a nézőktől és megköszönje a buzdítást.

A Vereség Után: Reflexiók és Következmények

Mindenesetre Kovács István elveszítette a világbajnoki övet, a WBO pehelysúlyú trónját. A „bálvány" ledőlt, a Kokó köré felépített nem kevés mítosz - az intelligens bunyós, a ragyogó közéleti személyiség és a verhetetlen bajnok - közül az utóbbi a múlté lett.

Julio Pablo Chacón a győzelem után így nyilatkozott: „Tudtam, hogy kiütöm Kovácsot, alaposan kiismertem őt. Emlékeztem rá az atlantai olimpiáról, felvételről láttam a profi karrierje során megvívott összecsapásait, s ezek alapján egyértelmű volt számomra: kettőnk közül én vagyok a jobb.” Hozzátette, hogy tisztában volt vele, ha Budapesten akar győzni, akkor a pontozókban nem reménykedhet, az egyetlen esélye a kiütés volt. Üzent Kokónak is: „azt, hogy ne adja fel, küzdjön tovább becsülettel!"

Az argentin és német sajtó is alaposan foglalkozott a vereséggel. Az argentin Olé sportnapilap „Chacón leverte a bajnokot" címmel jelent meg, míg a német Express szerint „Chacón leverte a mosolyt Kokó arcáról", a Berliner Zeitung pedig úgy látta, hogy „Kovács ugyan az elején uralta a mérkőzést, de később könnyelműsködött, és ez megbosszulta magát".

Kovács István önkritikusan beszélt a történtekről: „Három és fél éves repülés után, melyet magam is élveztem, visszakerültem a földre. Kiderült, emberi gyengeségekkel megáldott sportoló vagyok. Az egész ország szembesülhetett, hogy nincs legyőzhetetlen ember.” Ugyanakkor még több szurkolót, barátot szerzett, és sokan aggódó féltéssel fordultak felé. „Soha ennyi gratulálót, autóból integetőt, 'fel a fejjel'-t kiabáló emberrel még nem találkoztam” - foglalta össze. Bár elismerte, hibázott az ötödik menetben, eddigi stílusán már nem akart és nem is tudott változtatni, mivel a ringben mindig az ösztöneire hallgatott. Később a trónfosztott bajnok így összegezte: „Azért kaptam ki, mert ilyen a boksz: gyakorlatilag bárkit bármikor kiüthetnek, elég egy rossz mozdulat, figyelmetlenség, és kész, jön a K.O. Tökéletes volt a felkészülés, még tökéletesebb a hozzáállásom, minden adva volt az újabb győzelmemhez, mégsem sikerült, és ennek így kellett lennie. Ettől függetlenül rendkívül büszke vagyok, hogy itthon négyszer bokszolhattam hatalmas, telt házas meccsen, és mindig éreztem a nézők csodálatát.”

Kokó bár a vereségekor még csak 31 éves volt, ezután már csak két búcsúmeccsre tért vissza, majd 2002-ben végleg visszavonult az ökölvívástól, mivel újabb komoly címmérkőzést már nem hoztak össze neki. Míg Chacón még két címvédést és felhozó meccseket tudhatott maga mögött, mielőtt a következő évben elveszítette az övét.

Kovács István a Sportág Szolgálatában

A visszavonulása óta Kokó a szorítók világában - csak éppen más minőségben - és a civil életben is szorgosan építette a karrierjét, ugyanolyan sokoldalú módon, ahogy egykor a kötelek között tette. Jelenleg is aktívan részt vesz a magyar ökölvívás életében, elnökként. „Amikor a szövetség elnöke lettem, akkor már évek óta én vezettem a Veterán Bunyósok Alapítványát, ami remek kezdeményezés, gyakori rendezvényekkel. Igyekszünk egyben tartani az ökölvívó társadalmat, szerencsére az eseményeink teltházasak, mindenki jól érzi magát, felelevenednek a régi barátságok” - kezdi Kovács István az Utánpótlássportnak.

Hozzáteszi, hogy az alapítvány az összetartás mellett a fiatalokat is megcélozza, mint például az általuk második alkalommal megrendezett utánpótlás-edzőtábor, amit a Balaton-parton tartottak meg nagyjából százötven gyerekkel. Kiemeli a felnőttkiválasztás problémáját: „miközben a legjobbjaink Európa élmezőnyéhez tartoznak, nincsen mögöttük hátország, második vagy harmadik számú válogatott versenyző. Ebből kifolyólag a top bunyósaink hazai környezetben nincsenek komoly versenyre késztetve. Ez fontos megoldandó probléma, az egyik legfőbb feladatunk.” Ezért kiemelt fontosságú a célversenyek és a megfelelő támogatás biztosítása a sportági szakemberek számára. A szövetségi feladatot megoldották, megteremtették az ideális felkészülési körülményeket, és Kovács István bízik benne, hogy az év hátralevő részében számos szép eredménynek örülhetünk majd a világversenyeken.

Kokó életéről és pályafutásáról most dokumentumfim-sorozat készül, amiben kiemelt szerep jut majd a Chacón elleni legendás összecsapásnak is. Ennek apropóján Chacón több mint 20 év után látogatott Magyarországra feleségével, elsősorban a forgatás miatt, de felfedeznék a várost is.

tags: #koko #okolvivo #merkozes

Népszerű bejegyzések:

• Kényelmes és stílusos női szurkolói viselet
• részletes útmutató a focikapu hálókról
• Nyíradonyi Junior Kézilabda: a jövő bajnokainak nevelése
• Interjú Tóth Bence Miklóssal a debreceni akadémiáról
• Az 1984-es Eb-győztes válogatott